Hozzászólunk?-Kutyavilág, kutyának se való életek!

Arra gondoltam, valami egy mondatos üzenettel nyitok, mint például:
" Minden nap egy új lehetőség!" vagy
"Légy olyan egész nap, hogy este megnyugvással hajtsd álomra fejedet!"

Van ezekből rengeteg, és mi tagadás, érdemes is elgondolkodni rajtuk. DE!
Mi magyarok sokszor hangosan gondolkodunk és a téveszméinket  olykor ki is mondjuk, mi több leírjuk.
Szépséges kommentek születnek ennek következtében és a mai mindenevő fb. vagy éppen más oldal felhasználója, úgy kajálja be az egyes hozzászólásokat, mint juhász Feri kutyája a pacal maradékot falunap végén.
Ez abból is kitűnik, hogy előbb csak szimplán harci modort vesz fel, majd később már személyeskedésbe csap át az ádáz küzdelem.
...mert, hogy egyik véleménycsapdosó, hozza a másikat, és olyan okosakat írnak, hogy a fénnyel betelítődik az a nagy sötét éjszaka, amiből jöttek.

Egy politikamentes téma például az állatmentés. Persze, manapság, mi politikamentes!
Ne de nézzük az igazságot: kutyák százai szenvednek minden egyes nap állattartóik kínzásaitól.
Igen, ugyanis a rövid láncon tartás, a víznélküliség a megfelelő kutyaház hiánya, avagy a chippeltetés, oltás, ivartalanítás hiánya, mind mind elővételezi, hogy a kutyus szenvedések sorozatán fog átmenni.
Tudom, "régen is volt kutya, azt jó volt úgyis, ha loncsos volt", de régen mondjuk úgy egészen a 90-es évekig még ismerték azt, hogy mi a felelős állattartás. A család "tagja" volt a kutyus, mindenki gondoskodott róla, igaz orvos ritkán látta, hacsak nem altatni kellett, mert beteg lett és menthetetlen volt. Viszont a gazdája tudta a gyógymódját a kutyus gyengélkedéseinek. Egy háznál lehetett akár 4-5 kutyus is.
Összegezve, a mai korban tudnunk kell felnőni az állattartás követelményeihez, az állatokhoz, ha úgy tetszik.
És persze sokaknak nem tetszik.
Sokaknak nincs ínyére, hogy vannak előírások és mivel csak törvény van, de annak betartatásához szinte semmilyen eszköz nincs, így maradnak az Állatvédők és a gyepmesteri telepek.
Komoly  és minden eszközzel felszerelt állatrendőrséggel kellene rendelkeznünk ahhoz, hogy minden egyes szaporítóra, állatkínzóra lecsapjunk. Isten tudja miért tartunk még mindig ott, hogy csak az állatvédők kétségbeesett szélmalomharca az egyetlen, ami megvédheti ezeknek a mi " barátainknak" az életét.
Minden megmentendő kutyára legalább tíz agyhalott hozzászólás van, abból 8 anyázik kettő sajnálkozik.
Igen tudom, sokat nem tehetünk virtuálisan, hacsak azt nem, hogy felemeljük  szavunkat az állatvédelem érdekében.
Na itt jön a képbe a politika!
Van mindenkinek országgyűlési képviselője, az nem azért van, hogy kampány idején ígérgessen, hanem, hogy bemenjen a Parlamentbe és odacsapjon az asztalra, hogy 'ejnye-bejnye milyen alulkultúrált emberek vagyunk  itt a 21. században, hogy az állatkínzókat nem tudjuk a törvény erejével kivonni a forgalomból?!"
Vagy, ha már rendelkeztünk, törvénykeztünk, miért nem adunk pénzt a végrehajtás foganatosítására?!
Vagy miért a rendőrnek kell kimenni, hogy F. Zoltán lakost rábeszélje, ugyan adja már oda a 20 kutyájából a legtöbbet szenvedett 15-öt, és mindez több  óráig tart?!
Állatrendőrség! Az a megoldás a gazda bilincsbe előzetesbe, a kutyák állatklinikára, a bíró pedig kiszabja a letöltendőt és a pénzbírságot!
Ez más országokban működik! Itt is működnie kellene, csak forrás kell hozzá!
Ne aggódjunk, van pénzforrás, csak a politikus urak irigyek és nem adnak, erre nem, majd a határon túlra, oda igen!
Most hallom a kommenteket, hogy " ez a legfontosabb téma, a kutyák mentése, amikor ezreket lakoltatnak ki?"
Két válaszom van rá!
Az egyik, hogy ezek az élőlények nem tudnak szót emelni saját magukért! Nekünk kötelességünk róluk gondoskodni!
A másik!
Hamarosan megjelenik az a cikk, ami a kilakoltatásról szól, csak úgy testközelből, csak az színtiszta politika!
És ha ezt se érted, akkor azt hogyan...?

Néhány gazdikereső a kalocsai menhelyről:







És Zalából:

Hatalmi játékok, avagy korrajz egy vidéki "sarokból" nézve

Szokatlanul meleg tavasz, vagy inkább nyár égeti bele elménkbe, hogy " ez a világ már nem az"!
Hogy melyikre emlékezünk?
Amikor egyértelműnek tűnt minden. Az ügyintézés nem volt egyszerű, de biztos kimenetelű volt, az emberek nagy többsége tudott írni, olvasni, számolni és aki nem, az törekedett rá.
Olcsó volt az élelmiszer, megfizethető, mert mindenkinek volt fizetése.
Mindenhova eljutottunk, csak külföldre nehezen, de mi , magyarok jól éreztük magunkat itthon, legalábbis a nagy többség. Kivéve, akiket elvittek, vagy kitoloncoltak, vagy eltüntettek Szibéria mélyén. Róluk többet sem tudtunk meg. Szégyen volt a csúnya beszéd, a szexizmus, a műveletlenség,  az intelligencia hiánya, a mosdatlanság, a munkanélküliség.
Jól fésült öltönyösök dolgoztak a minisztériumokban, a politika mást nem követelt tőlük, mint példát. Példaértékű hazaszeretetet, viselkedéskultúrát, beszédkultúrát és egyáltalán a legjobbaknak a legkiválóbbaknak kellett lenniük azon a cirkuszi porondon, ahova helyezték őket. Látszat?
Persze! Tudtuk? Igen, de nem akartuk tudni!

Túl vagyunk egy újabb választáson, már semmiben nem különbözik, mint a fenti időszakban. Egyértelmű a vége , jól kiszámítható.
Közben kicsit másabbak lettünk. Már olvasni , írni és számolni is kevesek tudnak. Őket pedig az ősz haj fedi be.
Egy egyszerű mondat létrehozásához minimum 3 ember kell: egy, aki kigondolja mit kellene írni, egy aki összekuszálva a mondatszerkezetet lejegyzi a tele helyesírási hibákkal alkotott förmedvényt és egy, aki a másik kettőt inspirációként jól elkeríti apástól- anyástól.
Mostanság az ügyintézés is nehézkes, jómagam is ping-pong labdaként csapódom egyik szervezettől a másikig, egyik értelmezni nem tudó ügyintézőtől a másikig, csak azért, mert nem úgy pattogok, ahogy ők mindenféle előképzettség nélkül akarják.
Tetszik tudni a ping-pong is sport és azt is tanulni kell és abban is fejlődni kell!
Tudom, hogy ezt nem mondta senki, de biza így van!

Lassan kezdjük megérteni, hogy a mostanság érvényes kulturális vonal, nem Záhonynál szakadt el, és fakadt ránk , mint valami kelés, hanem az elöregedett zenészvilág pótlásaként létrejött " én is vagyok valaki" pénzzel és sok szesszel megtámogatott show-biznisz legfőbb elemeként.
Az ország egész évben minden egyes napon lakodalmat ül.
Csakúgy zeng minden völgy és orom  a "digi-digi-didaj"-tól!
Ha pedig nem ez, akkor személyiségzavarban szenvedő önjelöltek reppelni próbálnak, csak úgy, mert az amerikai. Mert abban el lehet mondani a tutit!

Tudja valaki, hogy ma , mi a tuti?!
S ha tudjuk, merjük mondani?!
S ha merjük, meddig mondhatjuk?!
Na , ugye!

Nem olvasunk, mert az snassz, meg nem is tudunk, meg ha tudunk, nem értjük, akkor minek bajlódni vele!
Olyan mélységeket mászunk meg, aminél még az 1848-as paraszt is okosabb volt és műveltebb és tehetségesebb!
Ja és dolgosabb!
Ezt elfelejtettem. Fajkeveredés okán-e vagy egyszerűen beletörődésből, de manapság olyan méreteket ölt a lustaság, hogy azért már külön elismerést lehet osztani!
És osztanak is! Hiszen, aki nem hajtja a munkát, az bajt nem csinálhat, a baj meg kinek hiányzik!
Tüntessük ki!
Mostani tapasztalat az is, hogy csak a pórnéppel leveleznek a T. Hivatalok, és velük is fenyegető, büntetéskiszabó módon.  ( Gondolom ezt tudták összeeszkábálni a fenti hármak.)
A pénz és hatalmi emberek csak úgy szóban, telefonon egyezkednek,szerződnek, javaslatolnak.
Működik!
Hogyne működne, hiszen a japánoknál is évszázadok óta az adott szó a legnagyobb becsületbeli érték. Erősebb az írásnál!
Az igaz, viszont, ők az életüket adják, ha adott szavukat megmásítják!
Képzeljük el, itt mi lenne, ha az adott szót ennyire komolyan vennék! Na igen, ne is álmodjunk róla!

Szemenszedett igazság az is, hogy a gyűlölet nagyobbat üt, mint a fokos ( fejsze, vagy kalapács, bot, kinek milyen ismeretei vannak).
A gyűlölet igazi fegyverarzenál, bárkiből képes egy pillanat alatt csendes nyugodt emberből, pokolfajzatot varázsolni!
Nehéz ellenállni neki, mivel a táptalaj, amin megterem: az irigység, a féltékenység, a gőg, a mértéktelenség, a szükségtelen és mérték nélküli vágyakozás.
Ezt lehet mesterségesen gerjeszteni és íme az ártatlan bárány, máris véresszájú farkassá válik.
A véresszájúság pedig újabb gyűlöletet fakaszt.
S mit tehet az amúgy társas életre teremtett ember?!
Antiszociálissá válik és bezárkózik, hogy túléljen!
Minden korszaknak megvoltak a maga túlélői, de ennyien még sohasem voltunk! A mostani "kütyübazár" világban, ahol mindenkit egy szemvillantás alatt elérhetünk a föld bármely táján, magányosan, elszigetelve várjuk, hogy vége legyen a pallérozatlan elméjű , sunyi , kasztrált kultúrájú időszaknak!
Nekem azért Chopin, Beethoven, Hacsaturján, Csajkovszkij, Bach, Kodály Zoltán, Bartók Béla és még sokan hiányoznak!

Vagy Vivaldi:

Még egy gondolat: történelem, matematika, magyar, nyelvtan, földrajz, biológia, ének-zene a sutban,  háziállatok megkínozva, kidobva, a modern kor rászakadva növényzetünkre, mi lesz belőletek "kicsiélősködők" , akiket apuci, anyuci bedugott valahova okoskodni?!

Pünkösdi Ragyogás

Nem tudom pontosan mások ezen az ünnepen mit tesznek, kirándulnak, vagy családi összejövetelt rendeznek, esetleg a kertjüket rendezik?! Ki tudja ?!

A keresztény világban a Hit folytonosságát, a Remény megerősítését, a Szeretet sziklaszilárdságát jelenti a Pünkösd.
Úgy emlegetjük ezt az ünnepet, mint Krisztus ígéretének beteljesülését, mert elküldte Feltámadása és Mennybemenetele után a Vigasztalót, akit Szentléleknek nevezünk. ( Más rítusokban Szent Szellem.)
Ő az, aki velünk lesz végig földi utunkon és átsegít nehézségeinken , fájdalmainkon, de örömet és boldogságot csöpögtet belénk.
Hosszú volna elsorolni Pünkösd üzenetét, hiszen vissza kellene nyúlni a Teremtéshez és a Szent Iratokon keresztül Jézus születésének jövendölésén át a születés és az azt követő események fényében rámutatni, hogy mind a mai napig a Szeretetet az emberben a  Szentlélek ereje táplálja.
De az ember általában csak önmagára gondol, gyarló módon, csak a terveire, csak a saját jövőjére.
Mert az ember ugyan gondolkodó lény, de gondolatait nem mindig tudja megfelelő irányba terelni.

Láttam egy dokumentum filmet egy ausztráliai gazdáról, aki a természettel és a természet adta gazdagsággal tisztelettel bánt. Növényeket termesztett és boldogan nézegette kertjét, azzal a hálával, hogy mily sokat ad majd neki vissza a föld a gondoskodásért cserébe.
Voltak disznai, akiket jókedvűen gondozott, mert ámbár tudta, hogy egy nap vágóállat lesz belőlük, de az ő életét segítik ezzel. Amikor elvitte őket leadni, akkor elköszönt tőlük és megköszönte nekik áldozatukat.
Voltak méhei, akiket odaadással kezelt és persze kutyusa. De tehénkéje is, aki éppen vemhes volt, amikor az orvos eljött megvizsgálni a tehenet, a gazda örömmel mondta: hamarosan eggyel többen leszünk.
Azon tűnődtem, hogy milyen jó lenne, ha mindannyian tisztelettel tudnánk bánni a természettel, hálát tudnánk adni mindazért, amit kapunk tőle, ha nem sóvárgó szemmel és irigykedve vizslatnánk egymást, hanem örömünnepet tartanánk afölött, hogy esik az eső, hogy jó a termés, hogy haszonállataink nem betegek, hanem szépen fejlődnek!
Milyen jó lenne, ha nem dobnánk az utcára kutyáinkat, cicusainkat ( mert nem szép, mert nagy, vagy, mert kicsi, vagy mert megnőtt, vagy mert elköltözünk) .
Egyszóval milyen jó lenne, ha úgy ragyognánk mi is, ahogy a nap meleget ad, ahogy a hó megvédi földjeinket, ahogy a tavaszi szellő szerteszórja virágaink porait, vagy, ahogy az őszi levél táplálja a talajt!
Milyen jó lenne, ha fel tudnánk nőni végre a Természethez!
Ezen gondolatok jegyében született meg ez a rövid videó, amely egyben a az újjászületés dicsérete is!

Dunapataji képek a Természet szépségéről:

"Nedves" témák

Igen, ezek azok, amik nem érnek rá megszáradni, mert hol itt, hol ott fröcsögnek szembe az emberekkel.
Településünket utolérte az európaiság újabb haladó lépése: a csatornázás. Ezért , hol itt, hol ott felüti fejét a munkagépek hada, a földbuckák, a sártenger és az ezzel járó borzalmak, amelyek feldúlják az amúgy csak a " szomszédkivelcsaltamegazasszonyt" témával foglalkozók mindennapjait. Persze vannak más érdeklődésre számot tartó történések is, de most jórészt a csatornázás önti el az itt lakók agyát, hogy stílusos legyek.
Sokan bosszankodnak, hangosan, félhangosan, vagy csak szűk társaságban, de mindannyian abban egyetértenek, hogy ez jó - mármint a csatornázás.


(A kép illusztráció)














                                                                                                                                                            Csak valahogy úgy vannak vele, mint a férj a tisztasággal: Legyen, csak ne legyek ott, amikor felfordulás van és zúg a porszívó és megy a mosógép!
Pedig ez elkerülhetetlen, ahol tisztaság van, ott előtte takarítani kellett, ahol kényelem van, ott előtte rumli tanyázott.

Nap mint nap találkozom a "pataji felforgatókkal" és mondhatni, nagyon igyekvő munkát végeznek. A kellemetlenség, amelyet okoznak, sokaknak nem kibírható, azonban azt is látni kell, hogy biza hatalmas mennyiségű földet mozgatnak meg, teszik le a csöveket és temetik vissza, szórják le kaviccsal, hogy minél hamarabb szabaddá tegyenek egy szakaszt.
És ehhez még össze kell hangolni, hogy mindig legyen az adott utcából kijáró!
Ők is emberek, akik, hidegben, hóban, fagyban, sárban dolgoznak. ( Ne kibickedjünk, hogy megfizetik érte őket, mert tessenek mutatni ma egy olyan fizikai munkát, amit megfizetnek!)
Mellesleg nem csak fizikai munkát! Tudjuk, hogy a magyar bérek meg sem közelítik az uniós béreket!
Ettől nem lesz jobb kedvünk, csak remélhetőleg türelmesebb hozzáállásunk!
A bér témával nem szeretnék tovább foglalkozni, hiszen már rég folyik a kampány is, ami ugyebár a a szennyvízzel szintén összeköthető, de ez legyen azok dolga, akik erre rátermettek, vagy van jó gumicsizmájuk, vagy bírják a bűzt.
A politikai "húzd meg jobban" olyan "nedves téma", amibe sok hajlongás, feszengés, parolázás. leköteleződés , sárdobálás belefér.
Nekünk elég a magunk baja!
Na meg, amit a nyakunkba öntenek.

Mindazonáltal a szennyvízcsatornázás és a politika között annyi a különbség, hogy az előbbi, ha kész lesz, csak jó lesz, az utóbbiról meg csak mindig hittük, hogy jobb lesz!
Szembenézve a realitásokkal, hosszú ideig még sok-sok bosszúságot fog okozni ez a hatalmas méretű beruházás, de , amikor kész lesz, akkor a  kényelmünket szolgálja.
Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy nekünk lakosoknak semmilyen hozzájárulást nem kell fizetnünk, csak az idegeinket kell vasaltatni. Ez azonban kevesebbe kerül, mint az a számla, amit más településeken benyújtottak a tulajdonosoknak.
Szóval Békesség legyen velünk!

Ez nem csak a csatornázás miatt fontos, hanem, amiatt is, hogy ne felejtsük a politikából sokkal több szenny hömpölyög, mint a mi vezetékeinkből fog. Ezért a magunk dolgával érdemes foglalkozni! Ha pedig nincs elég saruk a tisztelt jelölteknek, innen bármikor vihetnek, adunk egy-egy jól feltúrt utcából!

Dicsőség a Magasságban Istennek!- Jóakarat Dunapatajon.

Amikor elérkezett Mária szülésének ideje, az Úr angyalokat küldött a környékbeli pásztorokhoz, hogy hírül vigyék: megszületett Betlehemben egy kis jászolban a Megváltó.

"A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” 
(Lk 2,12-14)

Ezekkel a szavakkal köszöntötték az angyalok a pásztorokat, akiket félelem töltött el. 

-**Milyen félelem ez?

A megtiszteltetés, az alázat, az odaadás, a méltatlanság érzésének félelme. Hiszen ők csak egyszerű pásztorok, nem értenek máshoz, mint a nyáj őrzéséhez, éjjel-nappal kint tanyáznak a rájuk bízott bárányokkal! Tiszta szívűek, és nem méltatlankodók, mint akik saját sorsukat siratják folyvást, nem hatalmaskodók, akiknek minden és mindenki kell!

A csillagos ég alatt van fekhelyük és a napi munkán kívül, családjukon és az Úr tanításán gondolkodnak.

Mégis őket találja az Úr méltónak, hogy elvigyék a hírt, eljött akit annyira vártak az évezredek!

Őket, a legegyszerűbb embereket! 

-**Kérdezhetnénk , vajon miért nem az Írástudók közül választott Isten valakit, miért ilyen nyomorult , szegény embereket?
Mert nem az okoskodók, a legokosabbak, és a legméltóbbak, és Isten bárkit kiválaszthat, hogy szolgálója legyen . Ki tudja, talán épp a megvetett avagy száműzött ember az, aki lelkünk ajtaján kopogtatva, hozza a nekünk szánt üzenetet!

A pásztorok sietve viszik a hírt, s eközben megérkeznek a messze földről jött királyok, hogy hódolatukat elhozzák.
-**Kik is ők?
A kelet legfényesebb uralkodói, mi úgy ismerjük őket Gáspár, Menyhért Boldizsár. Feltehetőleg Arábia területeiről érkeztek, hiszen ajándékot is hoztak, aranyat, tömjént és mirhát.
Mindhárom a Királyság jelképe.
A tömjén szemcsés halványsárga- vöröses, illóolajat nem tartalmazó anyag.Csak istentiszteleti célokra használták, füstje kellemes illattal tölti be a teret. Ugyanakkor az ima és az áldozati cselekmények jelképe.
A mirha balzsamféle, az áldozat és áldozatvállalást jelenti, olívaolajjal elkeverve drága illatszer, borral vegyítve, pedig fájdalomcsillapító ( ezt adták Jézusnak a kereszten, amit elutasított).

-**Mit jelent mindez?
Azt, hogy Jézus születésekor ezek az ajándékok,a dicsőítés az angyaloktól, a hódolat és lelki leborulás a pásztoroktól, az Istennek kijáró arany, olaj és balzsam a felkenés, az áldozat az emberért hozott alázatos áldozat előremutatnak Jézus tanítására és Megváltó tettére. Benne van egész életének küldetése és jövője, Kereszthalála és Feltámadása.

-**Amikor ajándékozunk Karácsony napjaiban ezt a példát kellene követnünk, azaz a személyre szabott ajándék, amely előremutat. Amely tanít, de nem kioktat, amely értékes, de annak, akinek adjuk, persze ezáltal nekünk is. Az ajándék lehet kicsi, vagy nagy, sok vagy kevés, töltse be küldetését.
Azt mondja a Szentírás: nagy fényesség támadt és angyalok seregeiről beszél.
Olyan eseményről, amely bennünket azaz lelkünket is el kell, hogy töltse, amikor ajándékozunk, amikor adunk.

Most, amikor Karácsony előtt elindultak az ajándékozók, megemlítem, mert örömmel teszem: Dunapataj Önkormányzat ,Dunapatajért Közalapítvány és az előttem ismeretlen maradt sok-sok adakozó hogy csomagot, fát, vagy sok-sok egyebet adjanak sokaknak, ők is a Háromkirályok nyomán haladtak. Hiszen azt vittek, amire szükség volt, ami kifejezte hódolatukat a Szeretet Istene előtt.
A nem hívő szíve is megremeg ilyenkor, mert érzi, hogy adni jó!

Különösen ez a mai helyzet kívánja meg, hogy sok-sok "angyal", "pásztor" és "király" járja az utakat és segítsen, mert minden szomorkodóban, minden szenvedőben, minden nélkülözőben maga Krisztus van jelen!

Legyen Áldott az Ő Neve! Amen

Advent 2. vasárnapja- A Szent Család élete a mienk is

Folytatva az elmúlt hét megkezdett gondolatsorát, amely a az Adventi utunkról szól, ma Józsefről és Máriáról elmélkednék.
József, egy hétköznapi , majdhogynem átlagos férfi, akinek ács a mestersége. Mindig istenfélő volt, betartotta az előírásokat, tisztességben élt és megkedvelte Máriát, jegyeséül vette.
Ám kiderül, hogy Mária áldott állapotban van.
Botrány.
Nem csak a kereszténységben, de a zsidó felfogásban is elítélendő volt a házasság előtti testi kapcsolat. Az előírások szerint nem csak el kellett volna Máriát küldenie, hanem még a Vének Tanácsa is ítélkezett volna Mária fölött, ami valószínűleg igen súlyos büntetés lett volna, akár száműzetés és halál is.
József vívódik mitévő legyen, s igazi megerősítést maga az Úr ad, amikor angyalát elküldve megnyugtatja Józsefet, hogy minden törvény ellenére vegye feleségül Máriát, hiszen Ő nem mást hordoz a szíve alatt, mint az Eljövendőt, a Megváltót.
József tehát nem a világi törvénynek engedelmeskedik, hanem Istennek.

Mária szintén félelemmel fogadja, hogy immár ő a választott, aki méltó lesz a Messiás anyjává lenni.
Az angyal szavai , amellyel tudtára adja, hogy a gyermeket szül még világias gondolkodású nőként felel: Miképpen lehet ez, hiszen férfit nem ismertem?
S amikor megtudja, hogy az Isten a Szentlélek által részesíti ebben a kegyben ennyit válaszol:
" Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!"
Mária  egyszerre lesz itt anya és az első tanítvány, mert ámbár gyermeke 30 évesen kezd el nyilvánosan tanítani, de minden tettét és szavát Mária mélyen elrejti lelkében és megőrzi azokat.
József és Mária házasságát, már az első pillanattól Szent Titok övezi, a Gyermek titka.
Mindketten vívódnak, hogy egyáltalán méltóak-e erre.
Hitük olyan erős, hogy fel sem merül bennük, hogy álságos tréfának lennének áldozatai.

Nem tudjuk, hogy József lábai fájnak-e a sok gyaloglástól, azt sem, hogy Máriának vannak-e szenvedései. Pedig nyilván igen. Azt sem tudjuk mennyi kenyerük van, vagy hogy elegendő-e a vizük. Azt sem, hogy takarójuk mennyire elnyűtt már az út során.
Nem tudjuk, de ha magunkra nézünk , érthetjük. Hiszen nincs az a cipő, amelyik tönkre ne menne a sok használattól, nincs az a gyomor, amely meg ne éheznék a sok fáradalomtól, és meg ne szomjaznék a nap hevétől és nincs az a test, amely az éjszakában ne fáznék.

A ma embere vajon tudna-e ilyen hittel élni? Avagy elbizakodottá tenné-e ha tudná Isten angyala vigyáz rá? A mai" Józsefek" vajon mit gondolnának a hír hallatára?
Jól tudjuk, kétségük sem lenne afelől, hogy át akarják verni őket, különösen a ma " Máriáinak" oly rafinált válaszait tekintve. Hiszen mind csak valamiképpen házasságot akar!- mondják sokan.
Létezhet, hogy ennyi métely van a szívünkben? Előfordulhat, hogy ha ma akarna a világra születni Jézus, nem találna egy tiszta lelket sem, aki vállalná a nehézségeket és szegény , nyomorúságos körülményei ellenére befogadná őt?
József és Mária haladnak Betlehem felé, mindketten hálával és imádsággal a szívükben és az ajkukon.
Mi velük tartunk, de vajon  mi is tudunk hálát adni, mindazért, amit kaptunk?
Hálát tudunk azért is mondani, amilyen megpróbáltatáson mentünk keresztül és, ami még előttünk van?
Vajon tudjuk-e és értjük azt, amit ők, hogy minden történés, amely utunkon elkísér, legyen az jó vagy éppen rossz a bölcsességünket növeli és ezzel egyre közelebb kerülünk a Teremtőhöz?
Mire az utunk végére érünk és kezünket a Kezébe fűzhetjük, megértjük életünk küldetését.


Amen

Hófedte gondolatok

Az emlékezet csalóka dolog- mondjuk sokszor, hiszen amikor visszagondolunk egy-egy időszakra, már csak a mosolyok, nevetések avagy a könnyek maradnak meg. Tehát az érzelmekre emlékezünk, az eseményekre kevésbé pontosan, de arra mindenképpen, hogy mit váltott ki bennünk. A történések pillanatában elhallgatjuk olykor , ha valami fájt, de évekkel, évtizedekkel később, kimondjuk azt, amit akkor nem.
Elhallgatjuk mások elől, érzéseinket, azt is, ha az örömünk nem igazi, csak tettetett és azt is tudjuk, nem fogja észrevenni.
Legalábbis úgy hisszük.
De a jó szemű és szívű ember észreveszi a hamis nevetést, a fájdalmat, a gondokat, az eltakarni igyekvő küszködését.

Néha az események aztán olyan fordulatot vesznek, hogy már nincs mód a tisztázásra, az őszinteségre.
Vannak, akiknek sohasem tudjuk elmondani, mennyire szerettük őket, mert már nincsenek közöttünk.
Nem tudunk bocsánatot kérni, mert olyasmit tettünk, amivel a másiknak bajt okoztunk.
Az igazság azonban olyan, hogy mindig napvilágra akar jönni, mindig meg akar születni, mindig tanítani akar bennünket.

Olyan az igazság, mint ez a rózsa, bármennyire is befedi a hó, azaz az idő, alóla mégis kikandikál a ragyogás színe, a Nap neveltje : a rózsa és illatozik, mert nem engedi, hogy a  hópelyhek feledésbe merítsék őt.

Advent van. Elkezdődött a készülődés, hogy lélekben újra tisztán fogadhassuk a Gyermeket, aki az Igazságosság Fénye, a Szeretet Örök Ragyogása, a Béke Fejedelme, A Hit Lángja, a Remény Végtelensége.

Mária és József elindul lelkünkben, hogy teljesítse a császár törvényét és részt vegyen a népszámláláson. Engedelmeskednek a világi hatalom törvényeinek, hiszen a tömegeket irányítani, kormányozni kell. Sohasem vitatták, mert Isten is erre tanította őket.

Nehéz út áll előttük, hosszú és fárasztó, Mária méhében pedig ott a Gyermek, akit óvnak és védenek.

Vajon útjukon, hányan lesznek, akik étellel, vagy itallal, esetleg fekvőhellyel kínálják őket?

És mi, vajon hány embertársunknak adunk bármit is, egy jó szót, vagy ételt, vagy takarót?

Állatainknak biztosítunk-e fekhelyet mint ahogy a betlehemi pásztorok?

Vagy hagyjuk őket megfagyni a hóban?

Amikor elkezdjük járni a Szent Családdal utunkat, gondoljunk arra, hogy mennyi kiszolgáltatott embertársunk van és mennyi befogadásért könyörgő elhagyott, kihajított állat.

Tegyünk értük!

Isten fizesse meg minden jóságunkat!

Amen