Olyan 3 év van mögöttünk, amit az ellenségeimnek sem kívánnék, pedig van bőven, ahogy a falusi cronicle-ből kiderül. Az emberek általában csak úgy valamiért, vagy beszédtéma okán véleményt nyilvánítanak másokról, sejtetve, hogy még többet is tudnak.
Persze valójában nem tudnak semmit, de egy ilyen kis helyen ez már megszokott, hogy mindig mindenki jól informáltnak akarja mutatni magát. Az már egyéni érettség kérdése, hogy mennyire "ülünk föl" ezeknek a pletykáknak, vagy éppen mennyire veszünk részt a közös gyűlölködésben. Ezt senki sem kerülheti el.
Az emberi természetnek persze létezik az a része is, amikor a bennünket ért csapás nyomán elvárjuk, hogy velünk megértően és humánusan ( jaj!) bánjanak, hiszen a napi pletykarovatnak része kell, hogy legyen az " ó mennyire sajnálom" bekezdés is.
Szóval bármennyire is hihetetlen, a faluban már nagyon rég óta művelik a manipulációt, méghozzá nagy hozzáértéssel, még a politikusok is megirigyelhetnék némelyik falusi igazi szófacsarását.
Ugyanis a manipuláció a lényege a politikának. Megengedem, jóval kevesebb eszköztárral rendelkezik egy politikus, mint egy igazi falusi szóduzzasztó, de hát , mivel mindkettő az ördögtől való, így nem kell csodálkozni, hogy célt érnek.
Egyenes háttal és egyenes derékkal, azaz tisztességesen sohasem lehetett sem egyik , sem másik foglalkozást mívelni. Hiszen az igazság azon szeletkéjét kell mindig nyújtani, amivel az adott személyek éppen egyetértenek.
A falusi megosztás lényege is ugyanaz, mint az országosé, elültetni egyesek fejében egy félig valós, áltudományos állítást és érzelmeket kiváltani ezáltal. Hogy mennyien lesznek dühösek és mennyien együttérzőek az a mondottak mögöttes sejtetéséből és a hallgatók állapotától függ. A probléma mindig azokkal van, akiknél semmilyen reakciót nem tudnak ezek a manipulátorok kiváltani. Ők, azok, akik a felhozott témák nagytöbbségében nem döntenek és ha döntésre kényszerülnek akkor az " ecc, pecc kimehetsz..." alapján rendezik le a dolgot.
Nagyon kevesen vannak, akik mérlegre teszik a hallottakat és azt mondják" lehet, de én nem így ismerem", vagy " ez tiszta képtelenség", vagy " persze, hiszen én is ezt tapasztaltam".
Valójában egy embert sohasem ismerhetünk igazán, ezért nem is mondhatnánk róla véleményt, csak abban az esetben, ha ismerünk minden körülményt. De valljuk be őszintén még önmagunkat sem ismerjük teljesen, hogyan hozhatunk hát másokról valamilyen döntést?!
Van azonban a politika és a falusi manipuláció között egy hatalmas különbség, mégpedig, hogy legalább 4 évente döntenünk kell a politikusokról. Azokról, akik bennünket képviselnének a parlamentben, akik arra vállalkoznak, hogy ringbe szállnak az érdekeinkért.
Olyan különös, hogy pont őket nem ismerjük, pont ők azok, akikről semmit sem , vagy vajmi keveset tudunk, és pont ők, azok, akik rólunk is szinte alig tudnak valamit. A legtöbbjük sohasem, vagy csak minimálisan találkozik választóikkal, vagy a körzetében élőkkel ( mert ez a kettő nem mindig ugyanaz), és csakis azért jutnak kiemelkedő szerephez, mert az emberek "vakon" szavaznak rájuk.
Azt általában mindenki tudja, hogy mit nem akar, de azt csak reméli, hogy, amit akar, azt majd a politikus elintézi neki. Pedig ez nem így van! Sok esetben csak sejtetések vannak, elszólások, a kampány kezdetén aztán egyre merészebb ígéretek és támadások a kampány vége felé. De több semmi!
Legtöbbünk azt mondja, úgyis dolgozni kell, mindegy éppen ki ül az adott széken, mások kardoskodnak egyik vagy másik jelőlt bejutásáért, de az igazság az, hogy a képviselők egymaguk semmit nem tudnak elérni. Ott, akkor, amikor a Parlamentben dönteni kell csakis az számít hányan és hogyan szavaznak az adott törvény mellett vagy ellen. Ez pedig rengeteg lobbyzás, manipuláció , érdekegyeztetés és készfizető kezesség árán megy.
Így pedig az ország érdekei elé, mindig oda lesz helyezve a képviselő egyéni érdeke!
Hogy kinek van igaza? Aki azt mondja,: nem számít ki lesz a következő választás nyertese, nekünk, akkor is dolgozni kell, vagy aki azt mondja,: megnézem én magamnak, kik akarják a jövőmet meghatározni! Nem tudhatom, hogy kik, milyen megfontolások alapján lépnek egyik vagy másik táborba!
Most már azt sem írhatom, hogy hazafias kötelességünk a saját hazánkról úgy dönteni, hogy a számottevő nagy többség számára élhető országot teremtsenek a képviselők. Azért sem, mert a hazafiasság fogalma mára kiürült.
De legyünk egy kicsit falusiak, akadjunk fenn egynéhány mondaton, vagy viselkedésen, egynéhány elszóláson, amit a politikusok és a jelőltek tesznek, csináljunk egy kis cécót körülöttük, hogy magyarázzák meg, hogy is gondolták, amit mondtak. Beszéljük ki őket, és mártsuk egy kis méregbe a nyelvünket, hogy felszínre kerüljön, valójában mennyire bennünket akarnak képviselni és nem saját érdekeiket!
Ne hagyjuk arra az ugyan nem kevés, de mégsem a teljes országot képviselő sokakra a döntést, akik bőszen mennek szavazni! Mert, akiket nem érdekel, annak lehet holnap megcsapolják az életét, ahogy eddig tömegeknek csapolták már meg ilyen -olyan hivatkozással!
Hamarosan elindul a kampány- már foszlányaiban mutatja magát és sok következetlen elszólás is megtörtént már- szóval beindulnak a motorok! Persze , nekünk dolgozni kell, de figyeljünk minden szóra, minden mozdulatra, mert csak mi leszünk az okai, ha olyanokat juttatunk zsíros álláshoz, akiket még a küszöbünkön sem engednénk be!
Ne felejtsük el, hogy ők 4 évig teljes védelem és anyagi biztonság alatt állnak majd, nekünk pedig a lehetetlen életből kell felépítenünk a jövőnket!
Velem már reggelente nagyon lehangoló dolgokat közöl a tükör, de még szellemileg friss vagyok és amikor eljön az idő, biztos vagyok benne, hogy megfontoltan fogok dönteni arról, ki mondja el helyettem a Parlamentben az üzenetet, ki közölje rólam és környezetemről az elképesztő problémákat, amik sürgős megoldásra várnak és ki kezébe kerüljön a pallos, hogy lecsaphasson azokra, akik méltatlanul töltik be a nekik adott megbízást!
