Dicsőség a Magasságban Istennek!- Jóakarat Dunapatajon.

Amikor elérkezett Mária szülésének ideje, az Úr angyalokat küldött a környékbeli pásztorokhoz, hogy hírül vigyék: megszületett Betlehemben egy kis jászolban a Megváltó.

"A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” 
(Lk 2,12-14)

Ezekkel a szavakkal köszöntötték az angyalok a pásztorokat, akiket félelem töltött el. 

-**Milyen félelem ez?

A megtiszteltetés, az alázat, az odaadás, a méltatlanság érzésének félelme. Hiszen ők csak egyszerű pásztorok, nem értenek máshoz, mint a nyáj őrzéséhez, éjjel-nappal kint tanyáznak a rájuk bízott bárányokkal! Tiszta szívűek, és nem méltatlankodók, mint akik saját sorsukat siratják folyvást, nem hatalmaskodók, akiknek minden és mindenki kell!

A csillagos ég alatt van fekhelyük és a napi munkán kívül, családjukon és az Úr tanításán gondolkodnak.

Mégis őket találja az Úr méltónak, hogy elvigyék a hírt, eljött akit annyira vártak az évezredek!

Őket, a legegyszerűbb embereket! 

-**Kérdezhetnénk , vajon miért nem az Írástudók közül választott Isten valakit, miért ilyen nyomorult , szegény embereket?
Mert nem az okoskodók, a legokosabbak, és a legméltóbbak, és Isten bárkit kiválaszthat, hogy szolgálója legyen . Ki tudja, talán épp a megvetett avagy száműzött ember az, aki lelkünk ajtaján kopogtatva, hozza a nekünk szánt üzenetet!

A pásztorok sietve viszik a hírt, s eközben megérkeznek a messze földről jött királyok, hogy hódolatukat elhozzák.
-**Kik is ők?
A kelet legfényesebb uralkodói, mi úgy ismerjük őket Gáspár, Menyhért Boldizsár. Feltehetőleg Arábia területeiről érkeztek, hiszen ajándékot is hoztak, aranyat, tömjént és mirhát.
Mindhárom a Királyság jelképe.
A tömjén szemcsés halványsárga- vöröses, illóolajat nem tartalmazó anyag.Csak istentiszteleti célokra használták, füstje kellemes illattal tölti be a teret. Ugyanakkor az ima és az áldozati cselekmények jelképe.
A mirha balzsamféle, az áldozat és áldozatvállalást jelenti, olívaolajjal elkeverve drága illatszer, borral vegyítve, pedig fájdalomcsillapító ( ezt adták Jézusnak a kereszten, amit elutasított).

-**Mit jelent mindez?
Azt, hogy Jézus születésekor ezek az ajándékok,a dicsőítés az angyaloktól, a hódolat és lelki leborulás a pásztoroktól, az Istennek kijáró arany, olaj és balzsam a felkenés, az áldozat az emberért hozott alázatos áldozat előremutatnak Jézus tanítására és Megváltó tettére. Benne van egész életének küldetése és jövője, Kereszthalála és Feltámadása.

-**Amikor ajándékozunk Karácsony napjaiban ezt a példát kellene követnünk, azaz a személyre szabott ajándék, amely előremutat. Amely tanít, de nem kioktat, amely értékes, de annak, akinek adjuk, persze ezáltal nekünk is. Az ajándék lehet kicsi, vagy nagy, sok vagy kevés, töltse be küldetését.
Azt mondja a Szentírás: nagy fényesség támadt és angyalok seregeiről beszél.
Olyan eseményről, amely bennünket azaz lelkünket is el kell, hogy töltse, amikor ajándékozunk, amikor adunk.

Most, amikor Karácsony előtt elindultak az ajándékozók, megemlítem, mert örömmel teszem: Dunapataj Önkormányzat ,Dunapatajért Közalapítvány és az előttem ismeretlen maradt sok-sok adakozó hogy csomagot, fát, vagy sok-sok egyebet adjanak sokaknak, ők is a Háromkirályok nyomán haladtak. Hiszen azt vittek, amire szükség volt, ami kifejezte hódolatukat a Szeretet Istene előtt.
A nem hívő szíve is megremeg ilyenkor, mert érzi, hogy adni jó!

Különösen ez a mai helyzet kívánja meg, hogy sok-sok "angyal", "pásztor" és "király" járja az utakat és segítsen, mert minden szomorkodóban, minden szenvedőben, minden nélkülözőben maga Krisztus van jelen!

Legyen Áldott az Ő Neve! Amen

Advent 2. vasárnapja- A Szent Család élete a mienk is

Folytatva az elmúlt hét megkezdett gondolatsorát, amely a az Adventi utunkról szól, ma Józsefről és Máriáról elmélkednék.
József, egy hétköznapi , majdhogynem átlagos férfi, akinek ács a mestersége. Mindig istenfélő volt, betartotta az előírásokat, tisztességben élt és megkedvelte Máriát, jegyeséül vette.
Ám kiderül, hogy Mária áldott állapotban van.
Botrány.
Nem csak a kereszténységben, de a zsidó felfogásban is elítélendő volt a házasság előtti testi kapcsolat. Az előírások szerint nem csak el kellett volna Máriát küldenie, hanem még a Vének Tanácsa is ítélkezett volna Mária fölött, ami valószínűleg igen súlyos büntetés lett volna, akár száműzetés és halál is.
József vívódik mitévő legyen, s igazi megerősítést maga az Úr ad, amikor angyalát elküldve megnyugtatja Józsefet, hogy minden törvény ellenére vegye feleségül Máriát, hiszen Ő nem mást hordoz a szíve alatt, mint az Eljövendőt, a Megváltót.
József tehát nem a világi törvénynek engedelmeskedik, hanem Istennek.

Mária szintén félelemmel fogadja, hogy immár ő a választott, aki méltó lesz a Messiás anyjává lenni.
Az angyal szavai , amellyel tudtára adja, hogy a gyermeket szül még világias gondolkodású nőként felel: Miképpen lehet ez, hiszen férfit nem ismertem?
S amikor megtudja, hogy az Isten a Szentlélek által részesíti ebben a kegyben ennyit válaszol:
" Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!"
Mária  egyszerre lesz itt anya és az első tanítvány, mert ámbár gyermeke 30 évesen kezd el nyilvánosan tanítani, de minden tettét és szavát Mária mélyen elrejti lelkében és megőrzi azokat.
József és Mária házasságát, már az első pillanattól Szent Titok övezi, a Gyermek titka.
Mindketten vívódnak, hogy egyáltalán méltóak-e erre.
Hitük olyan erős, hogy fel sem merül bennük, hogy álságos tréfának lennének áldozatai.

Nem tudjuk, hogy József lábai fájnak-e a sok gyaloglástól, azt sem, hogy Máriának vannak-e szenvedései. Pedig nyilván igen. Azt sem tudjuk mennyi kenyerük van, vagy hogy elegendő-e a vizük. Azt sem, hogy takarójuk mennyire elnyűtt már az út során.
Nem tudjuk, de ha magunkra nézünk , érthetjük. Hiszen nincs az a cipő, amelyik tönkre ne menne a sok használattól, nincs az a gyomor, amely meg ne éheznék a sok fáradalomtól, és meg ne szomjaznék a nap hevétől és nincs az a test, amely az éjszakában ne fáznék.

A ma embere vajon tudna-e ilyen hittel élni? Avagy elbizakodottá tenné-e ha tudná Isten angyala vigyáz rá? A mai" Józsefek" vajon mit gondolnának a hír hallatára?
Jól tudjuk, kétségük sem lenne afelől, hogy át akarják verni őket, különösen a ma " Máriáinak" oly rafinált válaszait tekintve. Hiszen mind csak valamiképpen házasságot akar!- mondják sokan.
Létezhet, hogy ennyi métely van a szívünkben? Előfordulhat, hogy ha ma akarna a világra születni Jézus, nem találna egy tiszta lelket sem, aki vállalná a nehézségeket és szegény , nyomorúságos körülményei ellenére befogadná őt?
József és Mária haladnak Betlehem felé, mindketten hálával és imádsággal a szívükben és az ajkukon.
Mi velük tartunk, de vajon  mi is tudunk hálát adni, mindazért, amit kaptunk?
Hálát tudunk azért is mondani, amilyen megpróbáltatáson mentünk keresztül és, ami még előttünk van?
Vajon tudjuk-e és értjük azt, amit ők, hogy minden történés, amely utunkon elkísér, legyen az jó vagy éppen rossz a bölcsességünket növeli és ezzel egyre közelebb kerülünk a Teremtőhöz?
Mire az utunk végére érünk és kezünket a Kezébe fűzhetjük, megértjük életünk küldetését.


Amen

Hófedte gondolatok

Az emlékezet csalóka dolog- mondjuk sokszor, hiszen amikor visszagondolunk egy-egy időszakra, már csak a mosolyok, nevetések avagy a könnyek maradnak meg. Tehát az érzelmekre emlékezünk, az eseményekre kevésbé pontosan, de arra mindenképpen, hogy mit váltott ki bennünk. A történések pillanatában elhallgatjuk olykor , ha valami fájt, de évekkel, évtizedekkel később, kimondjuk azt, amit akkor nem.
Elhallgatjuk mások elől, érzéseinket, azt is, ha az örömünk nem igazi, csak tettetett és azt is tudjuk, nem fogja észrevenni.
Legalábbis úgy hisszük.
De a jó szemű és szívű ember észreveszi a hamis nevetést, a fájdalmat, a gondokat, az eltakarni igyekvő küszködését.

Néha az események aztán olyan fordulatot vesznek, hogy már nincs mód a tisztázásra, az őszinteségre.
Vannak, akiknek sohasem tudjuk elmondani, mennyire szerettük őket, mert már nincsenek közöttünk.
Nem tudunk bocsánatot kérni, mert olyasmit tettünk, amivel a másiknak bajt okoztunk.
Az igazság azonban olyan, hogy mindig napvilágra akar jönni, mindig meg akar születni, mindig tanítani akar bennünket.

Olyan az igazság, mint ez a rózsa, bármennyire is befedi a hó, azaz az idő, alóla mégis kikandikál a ragyogás színe, a Nap neveltje : a rózsa és illatozik, mert nem engedi, hogy a  hópelyhek feledésbe merítsék őt.

Advent van. Elkezdődött a készülődés, hogy lélekben újra tisztán fogadhassuk a Gyermeket, aki az Igazságosság Fénye, a Szeretet Örök Ragyogása, a Béke Fejedelme, A Hit Lángja, a Remény Végtelensége.

Mária és József elindul lelkünkben, hogy teljesítse a császár törvényét és részt vegyen a népszámláláson. Engedelmeskednek a világi hatalom törvényeinek, hiszen a tömegeket irányítani, kormányozni kell. Sohasem vitatták, mert Isten is erre tanította őket.

Nehéz út áll előttük, hosszú és fárasztó, Mária méhében pedig ott a Gyermek, akit óvnak és védenek.

Vajon útjukon, hányan lesznek, akik étellel, vagy itallal, esetleg fekvőhellyel kínálják őket?

És mi, vajon hány embertársunknak adunk bármit is, egy jó szót, vagy ételt, vagy takarót?

Állatainknak biztosítunk-e fekhelyet mint ahogy a betlehemi pásztorok?

Vagy hagyjuk őket megfagyni a hóban?

Amikor elkezdjük járni a Szent Családdal utunkat, gondoljunk arra, hogy mennyi kiszolgáltatott embertársunk van és mennyi befogadásért könyörgő elhagyott, kihajított állat.

Tegyünk értük!

Isten fizesse meg minden jóságunkat!

Amen