Folytatva az elmúlt hét megkezdett gondolatsorát, amely a az Adventi utunkról szól, ma Józsefről és Máriáról elmélkednék.
József, egy hétköznapi , majdhogynem átlagos férfi, akinek ács a mestersége. Mindig istenfélő volt, betartotta az előírásokat, tisztességben élt és megkedvelte Máriát, jegyeséül vette.
Ám kiderül, hogy Mária áldott állapotban van.
Botrány.
Nem csak a kereszténységben, de a zsidó felfogásban is elítélendő volt a házasság előtti testi kapcsolat. Az előírások szerint nem csak el kellett volna Máriát küldenie, hanem még a Vének Tanácsa is ítélkezett volna Mária fölött, ami valószínűleg igen súlyos büntetés lett volna, akár száműzetés és halál is.
József vívódik mitévő legyen, s igazi megerősítést maga az Úr ad, amikor angyalát elküldve megnyugtatja Józsefet, hogy minden törvény ellenére vegye feleségül Máriát, hiszen Ő nem mást hordoz a szíve alatt, mint az Eljövendőt, a Megváltót.
József tehát nem a világi törvénynek engedelmeskedik, hanem Istennek.
Mária szintén félelemmel fogadja, hogy immár ő a választott, aki méltó lesz a Messiás anyjává lenni.
Az angyal szavai , amellyel tudtára adja, hogy a gyermeket szül még világias gondolkodású nőként felel: Miképpen lehet ez, hiszen férfit nem ismertem?
S amikor megtudja, hogy az Isten a Szentlélek által részesíti ebben a kegyben ennyit válaszol:
" Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!"
Mária egyszerre lesz itt anya és az első tanítvány, mert ámbár gyermeke 30 évesen kezd el nyilvánosan tanítani, de minden tettét és szavát Mária mélyen elrejti lelkében és megőrzi azokat.
József és Mária házasságát, már az első pillanattól Szent Titok övezi, a Gyermek titka.
Mindketten vívódnak, hogy egyáltalán méltóak-e erre.
Hitük olyan erős, hogy fel sem merül bennük, hogy álságos tréfának lennének áldozatai.
Nem tudjuk, hogy József lábai fájnak-e a sok gyaloglástól, azt sem, hogy Máriának vannak-e szenvedései. Pedig nyilván igen. Azt sem tudjuk mennyi kenyerük van, vagy hogy elegendő-e a vizük. Azt sem, hogy takarójuk mennyire elnyűtt már az út során.
Nem tudjuk, de ha magunkra nézünk , érthetjük. Hiszen nincs az a cipő, amelyik tönkre ne menne a sok használattól, nincs az a gyomor, amely meg ne éheznék a sok fáradalomtól, és meg ne szomjaznék a nap hevétől és nincs az a test, amely az éjszakában ne fáznék.
A ma embere vajon tudna-e ilyen hittel élni? Avagy elbizakodottá tenné-e ha tudná Isten angyala vigyáz rá? A mai" Józsefek" vajon mit gondolnának a hír hallatára?
Jól tudjuk, kétségük sem lenne afelől, hogy át akarják verni őket, különösen a ma " Máriáinak" oly rafinált válaszait tekintve. Hiszen mind csak valamiképpen házasságot akar!- mondják sokan.
Létezhet, hogy ennyi métely van a szívünkben? Előfordulhat, hogy ha ma akarna a világra születni Jézus, nem találna egy tiszta lelket sem, aki vállalná a nehézségeket és szegény , nyomorúságos körülményei ellenére befogadná őt?
József és Mária haladnak Betlehem felé, mindketten hálával és imádsággal a szívükben és az ajkukon.
Mi velük tartunk, de vajon mi is tudunk hálát adni, mindazért, amit kaptunk?
Hálát tudunk azért is mondani, amilyen megpróbáltatáson mentünk keresztül és, ami még előttünk van?
Vajon tudjuk-e és értjük azt, amit ők, hogy minden történés, amely utunkon elkísér, legyen az jó vagy éppen rossz a bölcsességünket növeli és ezzel egyre közelebb kerülünk a Teremtőhöz?
Mire az utunk végére érünk és kezünket a Kezébe fűzhetjük, megértjük életünk küldetését.
Amen
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Advent. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Advent. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. december 10., vasárnap
2017. december 3., vasárnap
Hófedte gondolatok
Az emlékezet csalóka dolog- mondjuk sokszor, hiszen amikor visszagondolunk egy-egy időszakra, már csak a mosolyok, nevetések avagy a könnyek maradnak meg. Tehát az érzelmekre emlékezünk, az eseményekre kevésbé pontosan, de arra mindenképpen, hogy mit váltott ki bennünk. A történések pillanatában elhallgatjuk olykor , ha valami fájt, de évekkel, évtizedekkel később, kimondjuk azt, amit akkor nem.
Elhallgatjuk mások elől, érzéseinket, azt is, ha az örömünk nem igazi, csak tettetett és azt is tudjuk, nem fogja észrevenni.
Legalábbis úgy hisszük.
De a jó szemű és szívű ember észreveszi a hamis nevetést, a fájdalmat, a gondokat, az eltakarni igyekvő küszködését.
Néha az események aztán olyan fordulatot vesznek, hogy már nincs mód a tisztázásra, az őszinteségre.
Vannak, akiknek sohasem tudjuk elmondani, mennyire szerettük őket, mert már nincsenek közöttünk.
Nem tudunk bocsánatot kérni, mert olyasmit tettünk, amivel a másiknak bajt okoztunk.
Az igazság azonban olyan, hogy mindig napvilágra akar jönni, mindig meg akar születni, mindig tanítani akar bennünket.
Elhallgatjuk mások elől, érzéseinket, azt is, ha az örömünk nem igazi, csak tettetett és azt is tudjuk, nem fogja észrevenni.
Legalábbis úgy hisszük.
De a jó szemű és szívű ember észreveszi a hamis nevetést, a fájdalmat, a gondokat, az eltakarni igyekvő küszködését.
Néha az események aztán olyan fordulatot vesznek, hogy már nincs mód a tisztázásra, az őszinteségre.
Vannak, akiknek sohasem tudjuk elmondani, mennyire szerettük őket, mert már nincsenek közöttünk.
Nem tudunk bocsánatot kérni, mert olyasmit tettünk, amivel a másiknak bajt okoztunk.
Az igazság azonban olyan, hogy mindig napvilágra akar jönni, mindig meg akar születni, mindig tanítani akar bennünket.
Olyan az igazság, mint ez a rózsa, bármennyire is befedi a hó, azaz az idő, alóla mégis kikandikál a ragyogás színe, a Nap neveltje : a rózsa és illatozik, mert nem engedi, hogy a hópelyhek feledésbe merítsék őt.
Advent van. Elkezdődött a készülődés, hogy lélekben újra tisztán fogadhassuk a Gyermeket, aki az Igazságosság Fénye, a Szeretet Örök Ragyogása, a Béke Fejedelme, A Hit Lángja, a Remény Végtelensége.
Mária és József elindul lelkünkben, hogy teljesítse a császár törvényét és részt vegyen a népszámláláson. Engedelmeskednek a világi hatalom törvényeinek, hiszen a tömegeket irányítani, kormányozni kell. Sohasem vitatták, mert Isten is erre tanította őket.
Nehéz út áll előttük, hosszú és fárasztó, Mária méhében pedig ott a Gyermek, akit óvnak és védenek.
Vajon útjukon, hányan lesznek, akik étellel, vagy itallal, esetleg fekvőhellyel kínálják őket?
És mi, vajon hány embertársunknak adunk bármit is, egy jó szót, vagy ételt, vagy takarót?
Állatainknak biztosítunk-e fekhelyet mint ahogy a betlehemi pásztorok?
Vagy hagyjuk őket megfagyni a hóban?
Amikor elkezdjük járni a Szent Családdal utunkat, gondoljunk arra, hogy mennyi kiszolgáltatott embertársunk van és mennyi befogadásért könyörgő elhagyott, kihajított állat.
Tegyünk értük!
Isten fizesse meg minden jóságunkat!
Amen
2016. december 8., csütörtök
Áldott Advent!
Oly gyorsan eltelik egy év szinte tovasuhan.
Gyermekkorunk varázslatos decemberei már csak itt-ott élnek nyomokban.
Még emlékszem, amikor kimentünk szánkózni. Édesanyám újságpapírt is tett a csizmánkba, mert az bizony szigetelt.
Hideg telek voltak, de addig be nem jöttünk, amíg már annyira nem fáztunk, hogy lila volt a kezünk, szánk.
Hideg vízbe tette a lábacskáinkat és a kezecskéinket édesanyám, aztán, szép lassan langyos vízbe és végük a sparheilt sütőjében melengetett bennünket. Persze hallgattunk korholást is, de sírva voltunk boldogok.
Sírtunk , mert fájtak a fázástól a kezeink, lábaink és nevettünk a sok-sok mulatságos játék miatt. Hóangyalkázás, szánnal borítottuk egymást a friss hóba és a hógolyózás.
Micsoda szép idők voltak. Az ágyunkba meleg tégla volt és csudajót aludtunk. Álmaink telis-tele voltak örömmel, mi is ráztuk Hóanyóval dunnáját, hogy minél több hó essen!
Szerettük az esti villanyfényben megcsillant hópihék ezüst színét és, hogy minden pihének más mintája volt.
Gyönyörűek voltak a virágok az ablakon, amit a jég varázsolt oda, mindenütt megelevenedtek a Hókirálynő mesés pillanatai. Pirospozsgásak voltunk, boldogok és legfőképp gondtalanok.
Orrocskánkat rátapasztottuk az ablakra lestük a téli tájat a meleg szobából és arról ábrándoztunk, hamarosan csodaszép fenyő áll majd az ablak előtt rajta temérdek csillogó dísszel és szaloncukorral.
Igazi gyerekkorunk volt, igazi önfeledt játékossággal, Szentestén csodás énekekkel, finom ételekkel és mosollyal sok-sok szerető mosollyal!
Az ajándékokra már nem emlékszem, de a szeretetre, amit átéltünk, azt nem lehet elfelejteni, az még most is itt él a szívemben!
Ezt a gyönyörű verset mindannyian ismertük, könnyes szemmel olvasgattuk a kapott képeslapokat és hittük: mindez örökké tart!
Akkor még nem volt internet,amely elszigetelt, akkor még mindenki a családjában töltötte a Karácsonyt. De tudtuk, hogy a Föld minden táján ünneplik Jézus megszületését és dicséretet zengenek Istennek, aki mindeneket teremtette.
John Rutter gyönyörű dalát a Look at the World c. hálaadót énekelte a Tikász Mihály Kamarakórus ez év adventjében,amelynek refrénje így hangzik:
" Hála és köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk.
Éltünk óvja védi minden percben, égi jó Atyánk."
E szavakkal kívánok:
Áldott Adventet Mindenkinek!
Gyermekkorunk varázslatos decemberei már csak itt-ott élnek nyomokban.
Még emlékszem, amikor kimentünk szánkózni. Édesanyám újságpapírt is tett a csizmánkba, mert az bizony szigetelt.
Hideg telek voltak, de addig be nem jöttünk, amíg már annyira nem fáztunk, hogy lila volt a kezünk, szánk.
Hideg vízbe tette a lábacskáinkat és a kezecskéinket édesanyám, aztán, szép lassan langyos vízbe és végük a sparheilt sütőjében melengetett bennünket. Persze hallgattunk korholást is, de sírva voltunk boldogok.
Sírtunk , mert fájtak a fázástól a kezeink, lábaink és nevettünk a sok-sok mulatságos játék miatt. Hóangyalkázás, szánnal borítottuk egymást a friss hóba és a hógolyózás.
Micsoda szép idők voltak. Az ágyunkba meleg tégla volt és csudajót aludtunk. Álmaink telis-tele voltak örömmel, mi is ráztuk Hóanyóval dunnáját, hogy minél több hó essen!
Szerettük az esti villanyfényben megcsillant hópihék ezüst színét és, hogy minden pihének más mintája volt.
Gyönyörűek voltak a virágok az ablakon, amit a jég varázsolt oda, mindenütt megelevenedtek a Hókirálynő mesés pillanatai. Pirospozsgásak voltunk, boldogok és legfőképp gondtalanok.
Orrocskánkat rátapasztottuk az ablakra lestük a téli tájat a meleg szobából és arról ábrándoztunk, hamarosan csodaszép fenyő áll majd az ablak előtt rajta temérdek csillogó dísszel és szaloncukorral.
Igazi gyerekkorunk volt, igazi önfeledt játékossággal, Szentestén csodás énekekkel, finom ételekkel és mosollyal sok-sok szerető mosollyal!
Az ajándékokra már nem emlékszem, de a szeretetre, amit átéltünk, azt nem lehet elfelejteni, az még most is itt él a szívemben!
Ezt a gyönyörű verset mindannyian ismertük, könnyes szemmel olvasgattuk a kapott képeslapokat és hittük: mindez örökké tart!
Akkor még nem volt internet,amely elszigetelt, akkor még mindenki a családjában töltötte a Karácsonyt. De tudtuk, hogy a Föld minden táján ünneplik Jézus megszületését és dicséretet zengenek Istennek, aki mindeneket teremtette.
John Rutter gyönyörű dalát a Look at the World c. hálaadót énekelte a Tikász Mihály Kamarakórus ez év adventjében,amelynek refrénje így hangzik:
" Hála és köszönet a sok-sok jóért,
Isten napról-napra gondol ránk.
Éltünk óvja védi minden percben, égi jó Atyánk."
E szavakkal kívánok:
Áldott Adventet Mindenkinek!
2013. december 1., vasárnap
Az én kincsesládám (Advent)..... Egy történet tőlem...
Már a december első napja is ezzel az izgatott várakozással telik, úgy ma, mint gyermekkoromban. Semmi sem változott, talán az adventi koszorúk lettek varázslatosabbak és fényesebbek, a fenyőfák lettek kisebbek és a rajta levő díszek nagyobbak és csillogóbbak, de belül a lelkemben ugyanúgy telik minden nap. Lesve a napok múlását, sürgetve és türelmetlenül , egyre növekvő örömmel. Pedig ma már senki nem rejt a fenyőfa alá ajándékot, édesanyám sem süti már a finom bejglit és nem énekli a család a fa alatt:" Kis Karácsony, Nagy Karácsony...."
Bármennyire is furcsa nekem ez az ünnepi időszak leginkább emlékezés az elmúlt Karácsonyokra, emlékezés a szüleimre, az ő törődésükre, az ő szeretetükre, az ő nevelésükre, az ő álmaikra, emlékezés a családunkra, arra amikor még odabújhattunk édesanyám ölébe és hallgattuk , amint gyönyörűen énekel. Arcán felragyogott az öröm és mosolygósan elnéző odaadással figyelte gyermekeit.
Édesanyám legalább annyira örült ennek az időszaknak, mint mi, s bár tudom most már, hogy nehezen teremtették elő édesapámmal az ajándékra valót, mégis az az öröm, amit láttak bennünk, elfedte és eltakarta az aggodalmat, amit a plusz kiadás okozott.
Gyönyörű napok voltak, különösen, amikor esett a hó és mi közösen este elindultunk a tejcsarnokba tejért szánkóval.
Mint gyerekek, mi is minden butaságon vitatkoztunk, ilyen volt az az este is, amikor azon diskuráltunk össze Ibolyával, hogy ki húzza a szánkót és ki ül rajta.
Csak olyan volt ez, mint minden alkalommal. Végül megegyeztünk, hogy odafelé én ülök a szánkón, visszafelé ő a tejjel. Addig jó is volt, míg én ültem rajta, hanem hazafelé nem nagyon akart menni a szánkó. Nem nagyon akarózott nekem húzni, csak rángattam meg cibáltam.
Addig-addig ráncigáltam a szánkót, amíg a nővérem megunta és hirtelen felállt. Na hopp, azzal együtt meglódult a szánkó és a tej a kannából kiömlött, mint egy cseppig.
A testvérvita olyan, hogy csak addig tart, amíg nagyobb baj nincs. Mind a ketten megijedtünk, hogy most mi lesz. Ibolyának eszébe jutott, hogy az egyik osztálytársa nagymamájának van tehene és talán kaphatnánk tejet, ha már így elvitatkoztuk a másnap reggeli kakaóhoz valót.
Elbandukoltunk és bekopogtattunk a nénihez. Mivel nem mertük megmondani, hogy bizony vita miatt lett oda a tej, inkább azt lódítottuk, hogy nem kaptunk. Adott jó szívvel a néni, de utólag biztos vagyok benne, hogy tudta nem mondunk igazat, mert pénzt nem kért.
No, hazaértünk és nagy büszkén letettük a tejet. Csöndben voltunk és édesanyám bármit mondott, hogy miben segítsünk, szó nélkül megtettük.
Akkor azt mondta: "Gyertek, csak ide, beszédem van veletek!"
Akkor már tudtuk, hogy ő tudja. De honnan?
Leültünk és megkérdezte, mit csináltunk, sűrű könnyek között elmondtuk, még a lódítást is.
Aztán édesanyám vette a kabátot és elment, hogy kifizesse a tejet a néninek.
Csak felnőttként értettük meg, édesanyánk honnan tudta, ha csibészek voltunk.
2013. november 26., kedd
Adventi készülődés
Adventus Domini: Az Úr eljövetele.
Maga az Advent egy várakozás, nem másra, mint Karácsony éjszakájára, amikor megszületik a Megváltó.
Erre az eljövetelre készülünk mindnyájan, de a ma embere különböző formában és módokon éli meg az Advent időszakát is és a Karácsonyt is.
Az Adventi koszorú:
Az adventi koszorú készítése nem nyúlik vissza régi időkre 1838-ban egy protestáns lelkész ötletéből jött létre az első , ezen még 24 gyertya volt.
Minden hétköznapra jutott egy fehér és minden vasárnapra egy piros.
Magyarországon a második világháborút követően terjedt el az adventi koszorú , amely a kezdeti zöld , piros, sárga vagy arany kombinációtól az egészen különleges színvariációkat is tartalmazott és tartalmaz.
Az eredeti koszorún a zöld szín a termést, a piros az életet, a sárga vagy arany a fényt jelenti.
Maga az Úrjövet is arra utal, hogy a sötétségbe megérkezett a Világosság( Világosság: a megszületett Jézus Krisztus), aki fényt hoz az emberek lelkének.
Vagyis a földi halandó, aki életét nem tudja megérteni, aki nem látja értelmét életének, nem tudja miért jött a világra és mi történik vele ha meghal, számára az élet sötétség, hiszen semmire sem kap választ. De eljön a Fény, a Világosság megszületik egy kis betlehemi istállóban, hogy az ember füle hallatára elmondja , tanúságot tegyen róla, hogy az ember nem elveszett, ha a lelkében él a szeretet és képes belátni hibáit, bűneit és bocsánatot kérni.
Ezért van az, hogy az adventi időszakban a keresztények elcsendesednek, hajnalban járnak misére, visszafogottabban élnek , mert várakoznak. Várják, hogy megszülessen a szívükben is a Megváltó.
A katolikus liturgiában ( liturgia: népért végzett közszolgálat) az adventi gyertyák színe a viola.
A lila szín a bűnbánat színe, amely emlékeztet, hogy meg kell vizsgálni önmagunkat, hol és mikor ki ellen vétettünk és azt meg kell próbálni helyrehozni és bocsánatot kérni érte.
Ugyanakkor a harmadik vasárnap rózsaszín gyertyát gyújtanak a templomokban, mert ez a Gaudete: örvendező vasárnap, amely azt jelzi, hogy hamarosan itt a várva várt születés.
Azonban nem csak a keresztények készülődnek, hanem azok is, akik nem vallásosak, vagy éppen más vallásúak (kivéve a pravoszláv egyházat, ők ugyanis Karácsonyt, január 6.-án tartják ez a 3 király látogatásának ünnepe azaz Vízkereszt... illetve kivéve a nem európai kultúrkört, mert sem a mohamedánok, sem a Hinduk, sem a Buddhisták nem tartanak Adventet).
Az Advent a mai világban modernizált változatban jelenik meg az emberek életében, kirakatok ablakaiban, már november végén láthatóak a feldíszített karácsonyfák és a legtöbb család készülődik az ajándék vásárlásra , hogy szeretteit meglepje.
Sokan ostorozzák ezt a hangos vásári készületet, hiszen ilyenkor mindent el lehet szinte adni. Ám ami mégis pozitív ebben a fajta készülődésben, hogy az emberek gondolnak szeretteikre, gondolnak az ünnep hangulatára, gondolnak Jézusra, mert valahol minden családban egy-egy karácsonyi ének felhangzik, minden Karácsonykor párásak lesznek a szemek a boldogságtól és valahogy mindenki igyekszik egy kicsit jobb lenni, mint előtte.
Sokan azt mondják: "persze csak ilyenkor!"
Talán ne becsüljük alá ezeket a pillanatokat, azt sem, hogy sokan ebben az időszakban gondolnak a szegény családokra és adakoznak, azt sem, hogy sok önkéntes látogatja meg a szegényeket és takarókat élelmet osztanak. Ne becsüljük alá, mert a mai világban, ahol az emberi érzelmeknek nem sok értéke maradt, ahol az öngyilkos mellett elmennek, vagy vihogva fényképezik, itt ebben a sokszor embertelen világban a szeretet mégis megcsillan az emberekben.
El kell hinnünk, hogy azokban is él emberség és szeretet, akik nem a templomban imádkoznak, hanem felsegítik az utcán elesett időset, vagy a hajléktalannak enni adnak, vagy a hóban rekedt embereket kimentik, vagy, akik magukra hagyott állatokról gondoskodnak, vagy akik éppen egy halott embert takarnak le kabátjukkal, a hétköznap hősei ők, még akkor is , ha fejvesztve szaladgálnak egyik boltból a másikba ajándékért.
Csodálatos az Advent, mert bármennyire is az árusok és kereskedők legjobb időszaka (bevétel szempontjából) de a legtöbb bevétel mégis a lélekben születik meg : a Szeretet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Elképesztő...
...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...
-
...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...
-
Március 17. hajnali 3 óra, nézem a legújabb fejleményeket, látom a megszületett újabb rendelkezéseket, amelyek sokakat érintenek, vállalko...
-
Bárki, aki járt mostanában Dunapatajon a Petőfi utcában ( márpedig sokan teszik ezt, mert az Önkormányzathoz ügyes-bajos ügyüket igen soka...



