A következő címkéjű bejegyzések mutatása: devizahitel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: devizahitel. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. szeptember 27., vasárnap

Ősszel pedig visszanyal a fagyi- Ki számította el magát, és mi lesz veled "kisember"?


Hol is kezdjem,- a tavaszi bánatos ábrázattal előadott monológ, amely vizionálta a világkatasztrófa eljöttét- mára van vírus, vagy nincs vírus polémiává törpült. 

Tudom, hogy velem együtt sokan , az ország jó része vizslatta a számadatokat, a fertőzöttség számhalmazainak bűvöletében éltünk, elkerülve másokat, családtagjainkat, sőt ha tehettük volna , önmagunkat is. Bezárkóztunk és kizártuk a külvilágot. Elbújtunk otthonaink kis zugába és aki gondolt rájuk, az szomorúan tette, mármint azokra, akiknek dolgozni kellett menni.

A gazdaság O km- re lett állítva, és hallgattuk a napi bejelentéseket, minden intézkedés szükségességéről. Általában éjjel jelentek meg az új rendeletek, hogy reggel, amikor frissen felébred a polgár, biztosan tudja, hogy ma már ezt sem, teheti, meg azt sem.

A falvakban általában is csendes élet folyik, és a tavasztól őszig tartó lakodalmi dáridók, a vetés-aratás és az azt követő ünnepi bálok hoznak életet az amúgy átlag hétköznapokba. Itt Dunapatajon is felfordult a világ, szüleinket, nagyszüleinket elzárva tartottuk , gondoskodtunk mindazokról, akik veszélyben voltak. Az önkormányzat feladatai is megváltoztak, hiszen az odafigyelés rászoruló embertársainkra  mindennél fontosabb feladatot jelentett.

Szó ami szó a félelemkeltés sikeres volt politikai szinten. Hiszen az emberek elbújtak, a vállalkozások nagy része bezárt és temérdek ember maradt munka nélkül. Na persze, ezt igazán még tavasszal nem lehetett érzékelni. Azzal a legtöbb munkavállaló tisztában van, hogy a munkanélküliként eltöltött idő , mindössze 3 hónap, hiszen a "dübörgő" gazdaságunkban, azonnal lehet munkát kapni. Lehet. Valamilyet. Vagy nem. Az egészségügyi ellátást a minimumra vették, ami annyit jelentett, hogy senkit, sehol nem láttak szívesen, mert ha fertőzött... 

Leállították a műtéteket, csak az életmentő beavatkozásokat lehetett végrehajtani, legalábbis így szólt a fáma avagy Müller Cecília, de leginkább a legfelsőbb szintről jöttek ezek a dolgok.

Ó az áldott nyár,! KIŰZTE, KISÖPÖRTE a vírust legalábbis politikai szinten, azt csak ősszel tudtuk meg, hogy a Kormány tagjai sorra fertőződtek meg, volt akik vírussal mások más egyébbel. Alsóbb szinteken despotizmussal, gondolkodás hiánnyal, zavarodott fogalmazással, ez is egyfajta betegség, csak nem sorolják a koronavírus hatásai közé.

Szóval , hurrá! Itt a nyár! ismét lehet nyaralni, dobjuk el a maszkokat, szaladgáljunk a strandokon, - főleg a Balatonon! mert irgum-burgum- és láss csodát beteg alig, vagy egy sem. Sem a várótermekben, sem az orvosoknál, mindenki továbbra is telefonálgatott jó kispajtás módjára!

Közben persze jöttek-mentek a viták, hogy az EU ad, adott, nem ad, nem adott pénzt, de bármi történt is, mi abból egy huncut vasat nem láttunk! Az embereknek nem lett munkahelyük- de sz..rni rá, fő, hogy nyár van!- nem kaptak bérkiegészítést- de nem kell maszkot hordani!-  nem emelték a munkanélküli időt- kit érdekel! azt mondta a Kossuth rádió, hogy lesznek új munkahelyek!- és a hiteleket egyre többen nem tudták és tudják fizetni- az sem baj, van moratórium!!!

Kopogtat az ősz csendesen és elöntött megint bennünket a vírus szenny, most aztán olyan számadatokkal találkozunk, aminek következtében 2 táborra szakadt a magyar honpolgárok sokasága!

Vannak a vírus és maszktagadók, akik szerint mindez csak politikai manőverezés, amolyan politikai all-in, amikor a pókerben be akarom dobatni másokkal a lapot, vagy azért mert menekülök a blöffömből, vagy azért mert tudom, hogy nálam vannak a legjobb lapok!

/Mondjuk meg őszintén az Index óta nem úgy lehetnek a legjobb lapok odafönt, mellesleg egy sem narancsszínű, sem a kör, sem a pikk, sem a káró, sem a treff./

Mások az orvostudományból vitatkoznak, - és sajnos még mindig- azon, hogy valójában van-e létezik-e és mekkora a veszély a vírus kapcsán. 

Tudom, hogy a jelenlegi regnáló párt hadilábon áll a számolással, és annak hatásvizsgálataival, hiszen a tavaszi  pár száz adatnál, kesztyű, maszk és elzárás volt az előírás, most a háromszoros adatoknál, pedig csak maszk , nyilván kontraproduktív volt a "harcos megmentő" és a " háborús hős" szlogen!

Áldom sokszor Fábián tanárbácsi nevét, aki megtanított bennünket a fejbeszámolásra! Minden számtan órát azzal kezdtünk - de utáltuk Istenem!- és ma milyen hasznát veszem, mert bemegyek a boltba és már százalékosan is megmondom, hogy a fizetésemhez képest mennyi százalékkal nőttek az árak!

De azért mi számoljunk bátran, akinek jó matektanára volt, az ne féljen: Ma a minimál nyugdíj Magyarországon 28.500.- Ft / havonta, nem óránként, hanem havonta. Ez az az összeg, amit minimum ki kell azoknak fizetni, akik valami oknál fogva csak alacsony nyugdíjat kapnak, vagy letiltásuk van ( Jé milyen érdekes a devizahitelt is ez a Kormány szorgalmazta!) Letiltásra mindenki esélyes, aki nem tud elhelyezkedni, de vett föl hitelt a bankok és a hatalom unszolására ( írhatnék ajánlást is, de az az igazság, hogy a fiatalokat szó szerint szédítették ezzel a lehetőséggel) saját otthon teremtésére. Tetszenek tudni ez mire elég? Csak menjenek be a boltba! Már, aki nem jár, vagy nem számít neki! 

Most már beért a Kormány Csak a munkáért fizetünk! szlogenjének a gyümölcse is, mert a munkanélküliek már semmilyen ellátást nem kapnak, az árak az egekben, a vállalkozások szerényen, ha tudnak dolgoznak, az önkormányzatok kirabolva- de azért gondoskodjanak településük nehéz sorsú lakóiról! 

Az emberek apátiába estek, elkeseredettek lettek és lassan nem csak éheznek, hanem fáznak is! Mindehhez jön hogy egy egyszerű náthához szükséges gyógyszerüket sem tudják megvenni! Lelkük összetört és a legtöbben szégyenlik a helyzetüket, hiszen tegyük fel, hogy senki nem tehet a járványról, de arról igen, hogy nem kaptak és kapnak segítséget azoktól, aki olyan kimérten hozták a törvényeket és tömködték tele a Magyra Közlönyt vele! Vannak, akik rettegnek, hogy elkapják a kórt és kiutálják azt, aki elköhinti magát: Te jó ég! mekkora rombolást végzett a meggondolatlan kommunikáció!

Az a nagy büdös helyzet, hogy nem azt nézve ki mondta, hanem, hogy milyen okosat mondott  nekünk is az a véleményünk, hogy CSAK A MUNKÁÉRT FIZETÜNK!

Mi állampolgárok csakis azért! Így történt, hogy visszanyalt a fagyi kormányéknál és most zúdul a fejükre a tengernyi szutyok, amit csakis maguknak köszönhetnek!

A pénz elfogyott, a becsület kitelt! És mi "kisemberek" is ismerünk egy mondást azoknak, akik ilyen helyzetbe sodortak bennünket!

AKI NEM DOLGOZIK, NE IS EGYÉK!





2018. július 7., szombat

Korrajz-folytatás 2.: A devizahitel szereplői és vitáik



Ott folytatom, hogy mint általában, minden hitelnek 2 főszereplője van, a kölcsönadó, vagyis Bank és a kölcsönbe vevő, azaz az adós.
Ezt nem árt tisztázni, hogy alapszinten ők kötnek ketten egy konszenzust, hogy a kölcsönt adó vagyis a Bank, kölcsönt folyósít bizonyos feltételekkel az adós részére.
Ez általában készpénz, jelenleg azonban inkább számlapénz.
Na, akkor most itt ugorjunk bele a pénz értelmezésébe.
A pénz, fizetőeszköz, jelenleg minden országban, tehát a világ minden táján általában dolgokért, értékekért , szolgáltatásokért pénzzel fizetünk.
Most.
Régen , árúkat cseréltek egymás között a termelők és szolgáltatók, ezt váltotta fel a pénz.
Nagyon sokan csak a készpénzt ismerik, vagy úgy, hogy a munkájukért azonnal zsebből kapják a fizetést, vagy úgy, hogy bemennek a bankba és vesznek ki pénzt.

Ám a bankokban valójában készpénzben nincs meg az az összeg, amelyet papíron a bank, mint állományt, vagyis ténylegesen a számlákon lévő pénzt tart nyilván. 

Nincs, mert ennek a pénznek a legnagyobb része számlapénz, azaz elektronikusan generált összeg, természetesen ennek fedezetéről gondoskodnia kell a banknak, tehát valahol meg kell lennie az elektronikus pénz ellenértékének, de összességében a bankokban nyilvántartott számlákon lévő összeg nem elérhető.

Az argentin példa

1998 és 2003 között Argentínában olyan mértékű gazdasági válság robbant ki, aminek következtében összeomlott a pénzügyi rendszer és rengeteg ember akarta a pénzét kivenni a bankból. Már, aki tudta, ugyanis a bankoknak nem volt készpénzük. Mint ahogy most sincs.
Argentínában a gazdagok elutalták vagyonukat más országokba és onnan élték nagyvilági életüket, míg a bérből élők és a kisbefektetők teljesen tönkre mentek, egy pillanat alatt minden bank lehúzta a rolót, ugyanis nem tudta kifizetni a számlákon lévő pénzeket, valós pénz hiányában.
Hirtelen a szegénységi arány elérte az 57 %-ot.
Persze sokan ebből is hasznot húztak, hiszen "semmi pénzekért " vásároltak fel házakat. Vagyis a gazdagok még gazdagabbak lettek.

A pénzzel és annak forgalmazásával, kihelyezésével, vagy kamatoztatásával kapcsolatosan éppen a fentiek miatt is nagyon szigorúak a szabályok.

Ezek után térjünk vissza a devizahitelezésre.
Igazából két dolog ütközik itt. Ez egyik, hogy a valóságban mindenki az országunkban fizetőeszközként elfogadott készpénzt kapta, vagy azzal fizetett a lakásáért, annak fejében, hogy a bank zálogként megterhelte az ingatlant, mondván, ha nem tud fizetni a kölcsönfelvevő, akkor fedezetként ott a lakás vagy ház. Mással nem is lehetett volna fizetni, hiszen az előző fejezetben is írtam: ma Magyarországon a Forint a fizetőeszköz.
A másik része a szerződésekbe belefűzött devizahozzárendelés a Forinthoz, illetve a annak ténye, hogy a szerződésben devizában is kifejezték a kölcsönadott összeget, valamint a törlesztő részleteket.
2008-ig nem is volt ennek jelentősége.
Amikor  a gazdasági válság éreztetni kezdte hatását és egyre erősödtek a hangok az adósok részéről, hogy mérhetetlen terheket kezdenek a bankok rátenni a kölcsönfelvevőkre, akkor indult be egy folyamat, aminek képtelenek még ma is véget vetni, illetve megkockáztatom nem is akarnak.

Viták

Az adósok méltatlankodására igen húsba-markoló és fölényes reagálások jöttek a bankok és később a Bankszövetség részéről.
Általános álláspont volt ( és ez nem üti meg a hivatalos mércét, sőt még a józan észét sem), hogy "nem tartottak senki fejéhez pisztolyt" azaz senkinek nem volt kötelező felvenni a hitelt.
A másik sokat hangoztatott érvnek nem nevezhető mondat, hogy " miért nem vettek fel forinthitelt"!
A harmadik a rövid és tömör : "Adós fizess!"
Aztán jöttek a még durvább vádaskodások, hogy aki felvette ezt a hitelt, az csak azt látta milyen jól élhet és visszafizetni, már nem akarta!
Odáig mentek a sárdobálások, hogy szinte minden magyar adós, aki devizában eladósodott, csak idióta és meggondolatlan és dolgozni nem akaró söpredék lett .
A bankok álláspontja egyértelműen arra mutatott, hogy a tájékozatlanságért az adós a felelős, és hogy miért nem olvasta végig a szerződést!
Voltak olyan hangok, hogy "lányos zavarukban" azt is megpendítették a bankok, ha látta az adós, hogy valami nem felel meg neki, miért nem szólt, hogy ez így nem jó, mert lehetett volna változtatni a feltételeken!

A valóságban azonban ezek a szerződések a következőképpen köttettek: Megbeszélték szóban a felek, hogy az adós mennyi pénzt szeretne, és mire, mit tud ajánlani fedezetként ( ennek még később nagy szerepe lesz!) a bank pedig egy szerződés sémát letett az asztalra kitöltve, elmondta, hogy ennyi a havi törlesztő, vagy egy kicsit majd eltér és mindenki, mindent aláírt.
Ez volt a tájékoztatás a megbeszélés, mindenki, minden papírt beszerzett, a bank általában kedvezményként elengedte a folyósítási jutalékot, és még ki is fizette az adott ingatlan értékbecslési díját is, aztán átutalta a pénzt az ingatlan eladónak és mindenki boldog volt!
A 15 oldalnyi szerződést szinte alig voltak olyanok, akik elolvasták és mint már említettem, ha meg is teszik, nem értik, hiszen egy tudatos koncepció állt mögötte: a forintot hozzákötötték egy másik devizanemhez , amely egymással ellentétesen mozgott.
Nyilván, hogy a forint gyengülése tett jót a bankoknak, hiszen akkor megerősödik a deviza és az emelkedő árfolyam miatt többet lehet kisajtolni az adósokból.

Devizahitel= uzsorahitel

Ennek nyomán nevezték el az adósok uzsorahitelnek a devizahitelt. Ugyanis, ahogy egyre tudatosabban figyelték az árfolyam-mozgást, lassan kirajzolódott, hogy mindig a 12.-ei törlesztések időszakában gyengült a Forint és emelkedett a törlesztő sem előtte, sem utána nem.
Mivel az eredeti szerződésben nem csak a kifolyósított Forint összeg  szerepelt, hanem annak deviza értéke is, így hamar rájöttek a károsultak, hogy a folyamatos Forintgyengülés következtében soha nem fogják tudni kifizetni a hitelt.

Vegyünk egy példát:
Ha 1 millió Ft hitel devizában kifejezve 7000 CHF ( svájci Frank)  142.86 árfolyamon  10 évre és a havi törlesztő 11.670 Ft ami 80,46  CHF-nek felel meg 145,00 árfolyammal ( emlékszünk , írtam, mindig a törlesztést a magasabb eladási árfolyamon számolták), akkor, ha emelkedik az árfolyam, a 11.670 Ft törlesztő helyett a következőt fizeti az adós 80,46 x 151,12= 12.159.- Ft.
De akkor csak a devizában kifejezett Forint összeg kerül megfizetésre, vagyis a 7000+ kamat CHF-ből kifizettünk 80,46 CHF-et és erre jön újra a kamat.
Gyakorlatilag, ha 10 év alatt havi 11.670 Ft-ot + kamatot fizetünk. akkor megközelítőleg 1.600 ezer Ft-on megáll a hitel.
Ha ezt CHF-ben nézzük, akkor lesz belőle 3-4 millió közötti összeg az emelkedő árfolyam miatt.
Ha a fentieket kiszámoljuk 275 Ft árfolyammal , akkor a 80,46 Ft törlesztő részlet 22,127 Ft lesz.
És közben a törlesztő részletet is emelték devizában is!
Ha végiggondoljuk, akkor az adósok nagy része mér kifizette a hitelét, pont a magas árfolyam miatt, ám a szerződés miatt sohasem tudja!
Tegye föl a kezét, aki még mindig úgy gondolja, hogy ez kifizethető!
Az adósok jogosan nehezményezték, hogy a szerződésekben nem egyértelmű, hogy valójában mennyi a visszafizetendő és csapdába estek, ugyanakkor arra is rámutattak, hogy csak kizárólag az bizonyítható, hogy a bank mennyi Forintot adott és, hogy mennyi törlesztő részletet vont el, a többi csak hókuszpókusz a számokkal! Valljuk be, ez teljesen így igaz!

Fedezet

Ugyanakkor terítékre került az ún. fedezet kérdése is.
Ugyanis minden szerződés tartalmazza, hogy fedezetként az adós mit ajánlott a banknak, amelyre a bank rátette a jogot, hogy elveheti, ha nem látja biztosítottnak a megfizetést.
Ez addig rendben is volt, amíg az árfolyamjáték el nem kezdődött.
Ámde a megemelkedett kölcsönösszegnek, mint mára már bizonyítottan kiderült, nincs fedezete, ugyanis a bank elmulasztotta a fedezetbevonást.
Vagyis, ha maradunk a fenti példánknál, már 2008 decemberében észlelni kellett volna, hogy a több ezer hitel fedezetéül felajánlott vagyoni értékek nem ellentételezik az adósságot.
Egy 2 milliós ház esetében ( falusi parasztház 2008-ban) már nem volt elegendő a ház értéke fedezetnek, főleg, hogy az ingatlanpiac leállt a válság miatt, így az ingatlan értéke a "semmibe" csúszott.
Az autóhitelek esetében pedig alapvető, hogy amikor kihozza a vevő az autót a szalonból, már akkor legalább 30 %-kal csökkent az értéke azaz, kapun kívül, már csak a 2/3-át éri, tehát itt sem volt meg a fedezet.
Ennek ellenére a bankok vitatkoztak, szócsatáztak és erőfölényt fitogtattak, addig...
amíg el nem jutott oda a történet, hogy egyértelművé vált a kintlévőségeik miatt, azaz a kifizetetlen hiteleik miatt szinte megbénult a rendszerük. A betétkamataikat majdnem nullára vitték és eladni semmit nem tudtak.
Ráadásul nem volt fizetőképes kereslet a banki termékek után, hiszen akkora lett a bizalmatlanság.
Megjegyzem, erre többször is utaltak a pénzügyi elemzések, hogy a bankok elveszítik a lakosság bizalmát!
Szóval hajszál híján belecsöppentünk egy "argentin válságba"!

A fedezetfiaskó miatt van az, ( na és a már vázolt devizatörlesztő következtében) hogy ha valakinek a fedezetét eladják, elveszik elárverezik, még mindig ott marad a rengeteg tartozása és ez bizony a bankok súlyos és büntetendő mulasztása!

Persze sunyi módon, behúzott fülekkel hallgatnak erről, csak tovább zsigerelik a már teljesen tönkrement adósokat! Hogy , hogyan és kikkel?

Még mielőtt erről szót ejtenék a szerződésben említett megegyezések és vitás rendezések kérdésére is ki kell térni.
Legelső körben és általában jellemző volt, hogy az adósok fizetési halasztást, vagy egy bizonyos időszakra fizetés könnyítést kértek bankjaiktól, amit meg is kaptak. De ezek fél maximum 1 évre terjedtek és a válság csak mélyült ráadásul sokan elveszítették munkájukat.
A fizetés könnyítés tehát igazán csak arra volt jó, hogy addig átmenetileg fellélegezhettek az adósok.
Aztán megérkeztek az újabb szereplők:

Behajtók, behajtási manőverek

Első körben a bankok átadták tartozó ügyfeleik adatait behajtó cégeknek, akik felszólító leveleket küldtek ki. Helyszíni látogatással nyomást gyakoroltak az adósokra, telefonon hívogatták otthon, a munkahelyen, sőt a szomszédoknál is az adóst, üzenetet hagyva neki!!!
( Az is vitás pont, hogy harmadik személynek jogosultak-e a bankok kiadni az adós adatait, annak előzetes értesítése és egyértelmű beleegyezése nélkül! Mert hogy utólag próbáltak valami ilyen papírt több ízben aláíratni, de akkora már az adósok , jóval körültekintőbbek voltak!)
Ezek a cégek egymás között adták-vették az egyes ügyletek szereplőit így aztán rakták rá a hitelre a maguk kis hasznát. Elég jól megéldegéltek belőle, mert arra is tellett, hogy nagydarab "szekrény" emberekkel kimentek fenyegetőzni- na csak úgy kapun kívül- de azért fitogtatták a nem létező lehetőségeiket!
Amikor az adósok tisztában lettek azzal, hogy a behajtók kezében semmilyen törvényes eszköz nincs, sőt büntetendő a folyamatos zaklatás, akkor már nem ijedtek meg tőlük.
Így vált a behajtás alkalmatlan eszközzé.
Ámbár a feladatuk az lett volna, hogy megegyezzenek az adóssal, valamilyen törlesztésben, ez abban merült ki, hogy  mondjuk egy 5 éves hitelt 1 év alatt akartak ötször annyi törlesztő részlettel behajtani, mint a bank.
Alapból halálra ítélt ötlet volt!
Nyilván néhány esetben sikerült, de a legtöbbnél nem működött!

A Forinthitel, mint opció

A banki érvelések között elhangzott, hogy Forinthitelt kellett volna felvennie az adósnak!
Akkor nézzük, miről beszélünk. Mind a két hitel Forintban kapott hitel volt, csak az egyikhez egy jóval magasabb kamat csapódott, a másiknál, pedig alacsony kamattal devizaelszámolás. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy hosszú folyamat volt, míg a szakemberek is megértették a devizaárfolyam igazi manipulációs hatását.  Vagyis ha a delikvens bement a bankba és forinthitelt kért , neki felajánlották a drágább vagy az olcsóbb verziót! Önök melyiket választották volna?!
Sok esetben összeghatárhoz volt kötve a Forinthitel, azaz bizonyos összeg felett csak devizához kapcsolva lehetett felvenni!
És még egy apró megjegyzés: legalább ugyanannyi Forinthiteles adósodott el, mint devizahiteles!

Ezen folyamatok közben lassan, de biztosan kezdett kialakulni, egy jól tájékozott, nagy energiájú, ámbár sokszor fellobbanó indulatokkal teli, de kitartó társadalmi réteg, amely a devizahitelezés minden daganatát kezdte feltárni és visszavezetni arra, hogy bizony tudatos rablásról és elszegényítésről szól maga az egész folyamat.
Kisebb-nagyobb önsegítő, avagy sokszor önakadályozó csoportok jöttek létre, akik próbáltak kiutat találni, eközben néha egymásnak estek, voltak akik felkapaszkodtak és voltak , akik leváltak.
Ugyanis amíg a Bankszövetség egymásba karolva mantrázta a maga verzióját az egyszerű kisember csak sokszor a szomszédját tudta ostorozni elkeseredésében!

S nem kevesen szégyenükben öngyilkosok lettek!

Pedig nem nekik kellett volna szégyellni magukat!

- folyt. köv-



2018. június 25., hétfő

Korrajz- folytatás: Devizahitel- A szerződés

Ott folytatom, hogy a nem fizető adósok és a bankok közötti vita egészen elmérgesedett az utóbbi években.
Megjegyzem eleinte a Kormány is itt-ott belenyúlt ebbe a harcba és úgynevezett adósmentő csomagokat készített, de ezek egyike sem bizonyult igazán hathatósnak.

Nézzük, mik voltak ezek:
1. A kilakoltatási moratórium. Ennek lényege, hogy ősztől tavaszig nem lehet kilakoltatni az adósokat.
Ámbár adott valamilyen kapaszkodót, de ugye, senki sem hiszi, hogy egy fuldoklónak az is jó, ha még egy kicsit a víz felszínén tartjuk, aztán elengedjük, hadd merüljön el!

2. A Nemzeti Eszközkezelő.
Ennek a lényege, hogy bizonyos feltételek megléte esetén, az állam megvásárolta és vásárolja az adós tulajdonát, aminek következtében az adós nem törlesztő részletet, hanem bérleti díjat fizetett és fizet, 6 év után pedig eldöntheti, hogy visszavásárolja-e az adott ingatlant. vagy marad bérlő, ezzel elveszíti a tulajdonjogát. Kezdetben a programhoz való csatlakozásnak elsődlegesen családmentő jellege volt, így a kisgyermekes családok tudtak adósmentésben részesülni.
Hozzá kell tenni, hogy a Nemzeti Eszközkezelőnek történő felajánlást, a hitelező bank hozzájárulásával lehetett megoldani.
Sok adós azért bukott el, mert bankja egyszerűen " nem javasolta" a NET-tel történő adósmentést.
A Nemzeti Eszközkezelő sem jótékonysági intézmény, kemény feltételeket szab a bérlőnek, mindazonáltal legalább az adósnak nem kell elhagynia már félig elvesztett otthonát.
Ha gondosan végigolvassuk a NET törvényt, akkor válik világossá, hogy a hitelt egy az élet végéig is tartó fizetési csapdára váltja az adós. Mellesleg a visszavásárlási vételár sem ró kis terhet az adósokra.
Kezdetben tehát a feltételek szűk körűek voltak és csak a felhalmozódott hátralékos hitelek tudták kiszélesíteni a szűk kereteket.
Hangsúlyozom, hogy csak azok esetében valósult meg ez az adósmentés, akiknél a hitelező bank egyetértett.
A NET törvény
http://www.netzrt.hu/wp-content/uploads/2017/03/NET__tv.pdf


3. Árfolyamrögzítés.
Ennek sem akkor nem látták nagyon sokan az értelmét, sem most. A lényege, hogy rögzítették az árfolyamot, mondjuk 180 Ft-on és a többi árfolyam-különbözetet egy külön gyűjtőszámlán vezették és vezetik. Ez az "elodázott" visszafizetési megoldás, semmit sem segített, hiszen arra alapozott, hogy az évek alatt, majd jobb lesz az adós és vagy a gazdaság helyzete.
Mint tudjuk hatalmas gazdasági fellendülésről nem beszélhetünk, hiszen egy bizonyos réteg bármit megvehet, egy nagyobb réteg pedig a létminimum környékén éldegél és általában ez utóbbiak az eladósodottak.
2016-ig a Kormány elsősorban a közmunkát preferálta, hiszen valahogy fel kellett mutatni, hogy tud 1 millió munkahelyet teremteni! ( Hozzáteszem, a Közfoglalkoztatottak száma összesen 210 ezer volt, mára már a legutolsó adatok szerint 145-150 ezerre csökkent.)
Mindebből az látszik, hogy túlzó volt az elképzelés, miszerint az árfolyamrögzítéssel , valamelyest haladékot lehet adni az adósnak, avagy fizetőképessége megerősödik.
A piaci foglalkoztatás ezt nem támasztja alá. De, nem is mond ellent.
Mert a magyar ügyes és elvándorolt, elment más országokba dolgozni, hogy megéljen, vagy éppen kifizethesse adósságát, vagy , hogy új életteret találjon magának!

4. Végtörlesztés.
Ezt kevesek engedhették meg maguknak, a legtöbben tehát maradtak az adósspirálban.

A kérdés az, hogy , hogyan juthatott idáig az adós?!!!

A válasz a szerződésben van, amelyet , mindkét fél azaz a hitelező és a kötelezett is nagy örömmel írt alá.
Hiszen a devizahitelekig a bankok megbízhatóak voltak , ami az információáramlást , a hitelfolyósítást avagy a törlesztést illeti. Nem volt oka egy adósnak sem kételkedni, hogy az általa aláírt szerződésben minden kritérium a valóságnak megfelel-e.
A banki alkalmazott készségesen felvilágosított mindenkit, hogy az árfolyam minimálisan befolyásolhatja a fizetendő részleteket, hiszen 2008-ig ez így is volt.
Senkinek nem volt oka belemélyedni a több oldalas szerződés pénzügyi fejtegetéseibe ( hozzáteszem, nem is értette volna) hiszen biztos volt benne, hogy vissza tudja fizetni az általa felvett kölcsönt.
2008-ban a " lebegő" árfolyam éreztetni kezdte hatását és egycsapásra a kétségbeesett adósok százai rohamozták bankjaikat, hogy mi történt, mire véljék, ezt a hirtelen fizetési emelkedést.
Ekkor kezdődött el a szópárbaj.
A bankok arra hivatkoztak, hogy a szerződést aláírta  az adós, tehát el kellett volna olvasnia!

Itt jegyzem meg, hogy még a bankok sem értették saját szerződéseiket, ezért következett  be az, hogy az ún. árfolyamrés értékét vissza kellett adniuk az adósoknak!

(Az árfolyamrés az a különbözet, ami a vételi és eladási árfolyam között van. A hiteleket vételi árfolyamon folyósították és eladásin számolták a törlesztést, az eladási árfolyam a magasabb.)
A Kúria jogegységi határozata itt olvasható.
http://kuria-birosag.hu/hu/joghat/22014-szamu-pje-hatarozat

Ez a határozat végképp elszabadította az indulatokat, hiszen ekkorra már látszott, hogy az állam is szembefordult az adósokkal és a bankok oldalára állt azzal, hogy kijelentette, minden szerződés érvényes, kivéve, ha az adóst nem körültekintően tájékoztatták.
Ma sem tudok olyan banki szakembert, aki meg tudja mondani pontosan, ki mennyivel tartozik, hiszen a devizaszerződések a végtelenbe viszik a tartozásokat és nem teljesíthetőek.
Ami a szaknyelvet illeti: hát kérem szépen tessék elhinni, hogy sokan nem ismerik azokat a szakkifejezéseket, amely egy-egy szerződés tartalmaz.
Ami az igazi csavar ezekben a konszenzusokban, hogy félig pénzügyesek és félig jogászok készítették, így aztán a megértéshez is, legalább ilyen képesítés kell!

Amikor a Kúria arra hivatkozik, hogy " ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető." szóval akkor lehet vizsgálni egy szerződés tisztességtelenségét, az rámutatott arra a kegyetlen valóságra, hogy itt ebben az országban mindenkinek minimum egy pénzügyi főiskolájának és egy jogi egyetemi végzettségének kellene lennie.
A tájékoztatás pedig abban merült ki, hogy határidőre a közölt összeget fizesse meg az adós és nem lesz probléma!

Ráadásul a hitelek folyósításának körülményei olykor olyan egyszerűek voltak, hogy küldtek postán egy bankkártyát, azon 500 000 Ft-ot és ha aláírta a delikvens már fel is vehette!

Az sem elhanyagolható információ, hogy sok esetben a bankok forinthitelt nem vagy csak nagyon hosszadalmas procedúra árán adtak, pontosan azért, hogy a devizahitelt tudják értékesíteni.
És az is az igazsághoz tartozott, hogy a bankok fióki alkalmazottainak megszabták azt a kvótát, amivel legalább hetente a hiteleladások számát növelni kell!
Tehát mindenki érdeke a devizahitel volt!

Na de ez nem jogi kategória, ez visszaélés az adósok tudatlanságával!
Egyik oldalon a bank azzal érvelt, hogy az adós aláírta és felvette a pénzt, a másik oldalon az adósok öklüket rázták, hogy a devizához kötött hitellel átverték őket és ez teljesíthetetlen!
Az adósok szerint a szerződések érvénytelenek mivel a benne foglalt értékek nem egyeznek, azaz a Forintösszeg és a devizában megadott összeg szorozva az árfolyammal már a folyósításkor nem egyezett meg!
A Kúria nem adta fel, és kijelentette: de az úgy jó! Ez már 2016-ban történik. Sőt arra is rámutat a Tisztelt Kollégium, hogy a Hitelintézeti törvénnyel ez teljesen összhangban van.
http://www.lb.hu/hu/joghat/12016-szamu-pje-hatarozat

És aztán jön a nagy blamázs, a Forinthitelt egy újabb törvény alapján forintosítják!
Íme a nagyszerű szöveg, ami szintén elnyerte a "hungarikum" jelzőt!
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1500145.TV&searchUrl=/gyorskereso

Ekkor történt az, hogy az addig 1-2 millióval tartozó ügyfél hátraléka , úgy hogy már kifizetett 3 milliót, 5 millióra dagadt!
Tessék elhinni, nincs az a pénzügyi szakember, aki ezt ki tudja magyarázni!


-
Folytatásban: a devizahitelesek lépései


2018. június 24., vasárnap

Kutyaélet és korrajz 2. felvonás

Nem véletlen, hogy az előző két blogbejegyzés címét vegyítettem, mert aki akart, az olvashatott a sorok között.
Most azonban egy olyan jelenségről ejtek szót, ami speciálisan magyar, olyan "hungarikum" legalábbis megoldásában, amely sokak képzelőerejét megmozgatta, de dühét is.
Nem kívánok belemenni itt vitákba, tehát csak a tényeket közlöm.
A tényekről annyit, hogy legtöbbjéről még mindig folyik a vita!

2001. június 15.-ével az I. Orbán Kormány engedélyezte a lakossági devizaalapú hitelek felvételét.

Itt kezdődik történetünk, amely még a mai napig nem ért véget. Nem azért, mert ezek a hitelek annyira jók voltak, hanem azért, mert a kormányközeli közgazdászok vagy példátlanul szakbarbárok voltak, vagy azért, mert példátlanul korruptak.
Bármelyik is, azt nem hiheti senki, hogy nem látták és nem tudták a pénzügyi szakemberek, hogy a devizában számolt hitelek törlesztése kaotikus állapotokat fog létrehozni.
Mi több katasztrofális eladósodást, családok ezreinek nyomorba süllyedését.
Dehogynem!
A koncepció adott volt, olcsóbban kínált devizahitel, nyilván kapósabb volt. Bátran rá merte mondani mindenki, hogy a fizetéséből a kikalkulált törlesztőt , ki tudja fizetni. Hozzáteszem a forinthitel kamata jóval magasabb volt, egyértelmű, hogy mindenki a devizafedezetű hitel után kapkodott.
Minden hitelfelvevő számolt a munkabér emelésével is, de a legtöbben biztonságra utaztak, azaz, a legrosszabb helyzetet is felmérték: mi van ha, valaki kiesik a keresetből, munkanélküli lesz, akkor is nyugodtak lehetnek.

Sokan vették fel ezeket a hiteleket befektetésre, azaz, rögtön betétbe helyezték, vagy állampapírba és a magas betétkamatot zsebre téve, vidám mosollyal kifizették a felvett hitelt.

Vagyis , mindenki a maga módján, de igyekezett hasznot húzni a helyzetből.

A lehetséges problémákat ugyan az MNB-nél jelezték, de igazából senki sem foglalkozott azzal, hogy a Nemzeti Bank néhány elemzésében "kifejezetten kockázatosnak" nevezte a devizahitelezést, sőt javasolta , hogy a bankok sokkal mérsékeltebbek és körültekintőbbek legyenek a devizahitelek kihelyezésével. Ugyanezt lehetett olvasni a PSZÁF jelentésében is.

A bankok óriási forgalmat bonyolítottak és rendkívüli bevételeik voltak az első években, hiszen a hitelek pontosan amiatt, hogy vállalkozók és magánszemélyek befektetésre vették fel, rövid időn belül megtérültek.
Magánszemélyek lakásvásárlása és szabad felhasználása tekintetében, pedig csak annyit mondhatunk, hogy hatalmas felvásárlási láz  szabadult el, ami megnövelte a keresletet az ingatlan és egyéb piacon.
Summa summarum: Olyan piaci élénkülés mutatkozott, hogy az egyszerű kisember is elhihette, lehet saját otthona.

2008.-ban a  Gyurcsány kormány eltörölte az intervenciós sávot.

Erről röviden és tömören egy dolgot kell tudni: ez volt az a fék, ami megakadályozta, hogy a deviza árfolyama az egekbe szökhessen.( Mivel nem közgazdasági elemzésről van szó, ezért egyszerű nyelven fogalmazom meg a ezt is. Valójában ez a sáv nem más, mint amivel az MNB mesterségesen tartotta kézben a Forint ingadozását.)

Ez volt február 26.-án és az év szeptemberében utolért bennünket egy óriási gazdasági válság is.

Innentől már csak lefele volt. A devizahitelek értéke olyan magas lett az árfolyam miatt, hogy a törlesztő részletek kétszeresére, háromszorosára nőttek. És aztán jött a kamatok emelése és mindezt az ügyfelekre hárították a bankok.
Mindent , szó szerint.
Voltak, akik ki tudtak szállni az akkorra már tetemesre duzzadt tartozásukból, egyösszegű megfizetéssel.
Voltak, akik mindent eladtak, hogy ki tudják nyögni, és voltak és vannak, akik ma 2018-ban sem tudtak és tudnak kiszállni ebből a kölcsönnek nem nevezhető ,agyondolgozott, szétforintosított , össze-vissza számolt tályogossá duzzadt hitelből.
Legtöbben már a háromszorosát is kifizették! Ha nem többet!

Hogy is van mindez?!
Adott egy hitel, amit forintban kapott az ügyfél forintszámlára, de a szerződésben odabiggyesztették, hogy ez ennyi és ennyi Eurónak vagy Svájci Franknak felel meg, ezen és ezen az árfolyamon számolva.
Törlesztő részlet: forintban, ami ennyi és ennyi Euró vagy Svájci Frank ilyen és ilyen árfolyamon.

Minden hónapban a törlesztés napján nem a Forint törlesztőrészlet került megadásra, hanem a szerződésben rögzített deviza szorozva az éppen aktuális árfolyammal.
Elemzések százai készültek el evvel kapcsolatban, de a lényegen mit sem változtat: az ügyfél forintot kért, azt kapott és abban fizetett. Magyarországon pedig még mindig a Forint a fizetőeszköz!

A lényeg, hogy amíg 2008-ban 150 Ft volt 1 Svájci Frank, ebből a 150 Ft-ból rövid idő alatt,
 ( hónapok elteltével) 256-280 Ft lett.
Nem nehéz belátni, hogy egy havi 28 ezer Ft-os törlesztőrészlet, akár 56-60 ezerre is emelkedhetett.
Olyan terheket rótt a családokra, hogy képtelenek voltak fizetni.
Konkrét valós számok nem kerültek nyilvánosságra, de az úgynevezett bedőlt hitelek száma több ezer. 2016-ban elhangzott egy ilyen becslés a Parlamentben, hogy kb. 2000 milliárd Forint értékű a lakosság devizahitel tartozása.
Hozzáteszem, hogy kezelje mindenki fenntartással ezeket a számokat, hiszen pontosan a beépített deviza és árfolyam miatt nem lehet pontosan megbecsülni a tartozásokat és hogy egyáltalán tartoznak-e még az ügyfelek!

Igen, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az ügyfelek tartoznak!

A bizonytalan számítások, a szükségtelen és túl nagy terhelések, aztán a Forintosítás utáni jóváírások, azaz a bankok utólagos bocsánatkéréses visszatérítései egyértelművé tették, hogy ők maguk sem tudják, valójában tartoznak-e és ha igen mennyivel az ügyfelek.

Mindenesetre azok akik képtelenek voltak kifizetni, vagy törleszteni a lehetetlen követeléseket, hosszas banki, majd behajtói zaklatás után, ami levélben személyes megkeresésben, folyamatos telefonálásban merült ki, átkerültek a végrehajtók kezébe.

Nem győzöm hangsúlyozni, folyamatos zaklatásról van szó, napi szinten, fenyegetőzésről, megfélemlítésről és mindezt a pénzintézetek jól fizetett munkatársai, illetve az erre alapult hiéna szervezetek végezték. Csak a két legközismertebbet említeném: OTP Faktoring és az Intrum Justitia.
Elvileg minden ilyen behajtónak a feladata az lenne, hogy egyezkedjen az adóssal, megoldásokat találjon a fizetésre, de gyakorlatilag csak kizárólag megszabja a feltételeket és zaklat, sőt a sértegetésektől vagy a fenyegetőzésektől sem riad vissza.
Hozzáteszem, ezt is sok pénzért, amit az amúgy fizetni nem tudó adósra még pluszban ráterhelnek.

Aztán jönnek a közjegyzők a maguk kis kiállított Fizetési meghagyásaikkal a közismert néven MOKK levéllel , nem kevés pénzt még ráterhelve a pórul jártra.
Ha a levélnek ellentmond az adós, hogy nem ért egyet, akkor jön a bírósági per, ( ami ha vesztes az is még tartozás).

Eme szép hatalmasra dagadt összeggel megkapja a végrehajtó az addigra már teljesen tönkrement adós minden papírját, és elindul a végrehajtás.

2018. április 30. lejárt a kilakoltatási moratórium és családok százait, vagy ezreit rakják utcára.

Megint nincs pontos adat, hiszen, senki sem akar kérkedni azzal, hogy a Kormány által meghirdetett Családok Évében, ma Magyarországon végrehajtóval és kirendelt rendőrökkel ( hozzáteszem az utóbbiak nem jókedvükből mennek, hanem mert kötelezik őket) családokat tesznek ki otthonaikból, és már az új tulajdonos ott toporog, hogy élvezhesse olcsón semmi pénzért vett házát.
Ugyanis ezek a házak értékük töredékéért kelnek el, az adósnak pedig ott marad a temérdek tartozása, mert ugyan a végrehajtó elszámol, hogy a kis pénzt elküldte az adott banknak, de még így is a bank szerint többszöröse a tartozás, mint amit felvett az adós.

Nézzük csak hányan is vettek és vesznek részt abban, hogy ma Magyarországon elkótyavetyéljék egy élet munkáját?!

Politika, Bankok, Behajtók, Közjegyzők, Bírók, Végrehajtók. Ennyien teszik rá költségeiket az adósra!

Természetesen, más országokban is volt devizahitel, de, amitől ez "hungarikum", hogy a teljesen kifosztott embereket tovább zaklatják, nem zárultak le a devizahitelek, és hogy erre most már egy egész üzletág épült, nevezetesen az árverezett házakat felvásárlók, akik aztán "szocpolért" ( vagyis állami támogatásért) eladják újabb szegényeknek, akiknek még munkájuk sincs.
Általában egy árverezett házat akár a duplájáért is azonnal tovább tudnak adni!
És hogy ki a felelős?

Viccelnek? Természetesen az adós! Legalábbis mindenki ezt mondja, mert ez az érdeke!
A többiek csak éltek a lehetőséggel!

Nagyon alaposan érdemes átgondolni, hogy a bizonytalan politikai környezet milyen katasztrófát okoz, hány ember életét tette tönkre és még mennyien lesznek áldozatai!
Bankok: mondanom sem kell, hogy velük kapcsolatban hatalmas a bizalmatlanság, ámde már van új generáció, van CSOK, van szocpol, tehát van új réteg, akit ki lehet hamarosan fosztani, ugyanúgy egyoldalú szerződésmódosítással.
Nos a többi szereplő eddig is megélt, de ma Magyarországon a legjobban a végrehajtók élnek, ez tagadhatatlan!

A folytatásban pedig napvilágra kerül e sorok írójának kálváriája!




2015. április 30., csütörtök

Bankok, behajtók, élősködők


Képtalálat a következőre: „pénz képekben”


Nem olyan rég alkalmam volt beszélgetni egy régi ismerősömmel, aki azon kevesek közé tartozik, kinek sikerült külföldön megvetnie a lábát, biztos egzisztenciát kiépíteni és ma már nyugodt, kiegyensúlyozott, valódi családi életet él.
Mikor elmesélte egy napját, hogy munkája mellett (amit nagyon szeret) van ideje gyermekeire is, sőt közös családi kirándulásokra és mindezt azzal a biztos nyugalommal, hogy nem kell számolgatnia a pénzét, bevallom őszintén, kissé fájdalmasan érintett a dolog. Fájt, vagy szomorú voltam? Mindkettő.
Szóba került a magyar helyzet, a magyar családok eladósodottsága, kilátástalan életük és nem hogy kirándulásra nem jut, de még a megélhetésük is veszélyeztetett.
Okok sora került elő, történetek,  elszenvedett igazságtalanságok, tragédiák.
Ezek övezik ugyanis a Magyarországon működő bankok nyomát. Kétségbeesett emberek mindenfelé.

Kezembe került egy devizahiteles elszámolás, amely a forintosítás utáni állapotokat igyekszik felvázolni ( és ahogy megszoktuk) természetesen a hétköznapi egyszerű ember számára értelmezhetetlen.
Ez egy olyan kimutatás, ahol egy oldalon 3 alkalommal is közlik, hogy mennyi az általuk eddig tisztességtelenül felszámított összeg, -bevallásuk szerint,- persze elkenik a lényeget, mert ámbár az 5. vagy 6. oldal tájékán találunk egy törlesztési részletezőt az elkövetkezendő időkre, ám ezen lényegében nem szerepel összesítés. ( Igaz az csak egy összeadás.)

Summa summarum a devizahitelesek nagy többségének még mindig a 2 és félszeresét kell visszafizetni annak a hitelnek, amit már egyszer kifizettek. Arányaiban ez így néz ki a felvett hitel összege 5 millió, kifizetve közelítőleg 7 millió Ft és tessék nyugodtan kapaszkodni , még kifizetendő 16 millió Ft.

Ismerősöm teljesen elhűlt ezen a dolgon és bár már hallotta, hogy évek óta megy ennek a devizahiteles ügynek a vitája, de erre ő sem mert gondolni, hogy ilyen rabló módon történik az elszámolás.

Egy tény, hogy sok országban, amennyiben az adós fizetésképtelenné válik, haladékot kérhet, végső esetben lefoglalják az ingatlant, de nálunk erre egy egész "ipar" alapult.

Hogyis működik ez?!

Van a bank, aki készségesen adott -hitelt, persze, hiszen ebből él-, ám a szerződésben elrejtett olyan megfogalmazásokat, olyan számításokat, olyan hivatkozásokat, amit még a mai napig sem tudtak sokan megérteni és megfejteni, lásd. bírósági perek, ügyvédi magyarázatok és félremagyarázások, közgazdászi ügyeskedések.
Aztán ezek a bankok eladták  a hiteleket, mert az adós nem tudta fizetni ,-mindazok ellenére, hogy a szerencsétlen csőbe húzott átlagember  kijelenti, leírja, hogy nem akarja ezen adatokat senkinek a tudomására hozni- idegenek kezelésébe kerülnek a követelések.

És akkor jönnek a hiénák a " jól képzett" nyakkendős, drága öltönyös, avagy luxuscuccba burkolt, extrákkal felszerelt többmilliós autókkal a kisöprők, besöprők vagy ahogy sokan ismerik őket a behajtók. Ők aztán igazi vérbeli piócák: nem fenyegetőznek- bár erre is van példa- de ijesztgetnek, általában este jelennek meg az adósoknál, apokalipszist hirdetnek a családokra ( végrehajtót emlegetve, óriási összegeket saccolva tartozásként), majd mint valami jóságos segítők előadják, hogy ők tudnak megoldást, mert lehet itt mindenféle munkát kapni, feketén is , sőt tudni vélik, hogy az adósnak igenis lehetősége van arra, hogy ezt a tartozást kifizesse. Hivatkoznak arra, hogy a szomszédok ezt mondják és azt mondják- vagyis nem átallanak a szomszédokat is belekeverni az ügyletbe ( újabb törvénysértés, 3. személy tudomására hozott ténnyel kapcsolatban), de arra is vetemednek, hogy a közeli postát felhívják és üzenetet hagynak az adósnak, hogy sürgősen keresse meg őket.
Dugdozzák az amúgy is pattanásig feszült emberek orra alá az újabb 10 oldalas szerződést, hogy ezzel csikarják ki akaratukat.

Ezek a vérszívók embertelenebbek, mint a végrehajtók, pedig onnan is lehet példákat hozni.Söpredék emberek, söpredék munkát végeznek.

Valójában olyan korszakot élünk, ahol szinte mindenki ellenséggé vált, és , hogy kik a rosszabbak?! a korrupt politikusok?! a haszonleső bankárok?! a pribék behajtók?! avagy az embertelen végrehajtók?!
avagy a kárörvendő honfitársak?!
Nem lehet tudni, mind a hatalmával él vissza, annyi bizonyos!
Ma is aktuálisak ezek a sorok:

  • TÖREDÉK - RADNÓTI MIKLÓS
  • Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, - az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, - a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1944.05.19.

    2013. szeptember 17., kedd

    A bankok a rákos daganat, a devizahitel a HIV vírus az ország testében.

    A 2001-ben útjára indult igentcsak hamvasnak látszott devizahitelezés, mára már valóságos rémálommá vált. Az ugyan nem teljesen egészséges országot szép lassan megbetegítették, alultáplálttá tették , legyengítették azok a "gyógyítónak" mondott beavatkozások, amiket a különböző kormányok , politikai erők egymás elleni versengésében kiagyaltak. A szétforgácsolódott politikai elit példája ragadós. A ma embere csak azt látja, hogy a legjobb törekvésekben sincs egyetértés, mert mások jó kezdeményezéseit nem ismerik el, hiszen, akkor saját befolyásukat - úgy gondolják- csökkentik. Így az egyszerű ember követve a "nagyok" példását minden kicsinyes dolgon képes kötekedni, megmérgezve saját és mások életét.
    Miért is van az állandó társadalmi nézeteltérés, miért vannak a folytonos fenyegetőzések, miért vannak a háborúk, miért van az, hogy a ma embere nem képes segítőkezet nyújtani a másiknak csak érdekből?
    Minden dolognak a rákfenéje az anyagi gyarapodás, méghozzá mások kárára.
    Nézzük a társadalom alapvető igényeit. Minden ember a civilizáció eredményeként az alábbi alapvető igényekkel lép föl a társadalmi "színpadra". Ház, ahol élheti az életét családi körben, élelmiszer, ruha, a család- és a ház fenntartásához szükséges anyagi javak, elsősorban pénz ( hiszen már a cserekereskedelmen túl vagyunk). Nyilván kell villany , víz, fűtés, ezek az alapvető igények. Ezzel nem is mondtam újat, ez így van már akkortól fogva, hogy barlangba húzódott az ember és az már elég régen volt.
    Nos minden azonos nyelvet beszélő csoport társadalmat hozott létre, amelyekre vezetőket nevezett ki, azzal a céllal, hogy magas szellemi tőkéjükkel segítsék a társadalom ezen igényének kielégítését megteremteni, illtve, hogy minden ember a maga kvalitásait hozzá tudja adni a társadalom gyarapodásához. Vagyis a köműves, az házat építsen jól, aki zenész, az zenéljen de kiválóan, aki orvos, az mentse a betegeket etc. Ez lenne minden hatalmi elit feladata. Azaz az alanyi jogon lakhatás, víz, villany, fűtés, élelem , ruha, megélhetés.
    Milyen egyszerű! Vagy talán mégsem? Mi van akkor, ha a társadalom által kiválasztott vezető emberek szellemi értéküket arra használják, hogy kijátsszák a társadalmat és maguk részére óriási előnyöket szerezve a társadalom kisebb-vagy nagyobb rétegét gúzsba kössék. Méghozzá azzal, hogy nem adnak lehetőséget a saját otthonra,  magas áron adják a vizet a villanyt, nem jutnak az emberek élelmiszerhez és fűtésük sincs és nem kapnak lehetőséget, hogy munkájukért pénzt kapjanak. Ekkor elszabadul egy folyamat, ez a társadalom leigázása, tönkretétele, a társadalom lassú identitás vesztése.
    A külföldi segítség pedig banki hitelekben jelenik meg. Ezek a bankok bizony kőkeményen hajtják a saját hasznukat és kimélelenül leszámolnak minden adóssal, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak időben fizetni.
    Más országokban is így van ez, de nem jól van, annyi biztos!
    Magyarországon a bankok váltak rákos daganattá az ország testén és burjánoztak és növekednek most is. A külföldi érdekeltségű bankok forinthitelt adtak más országbeli deviza elszámolással. Magyarul, minden egyes forintot, amit hitelbe kiadtak megterhelték annak 150 vagy éppen 200 szeresével, vagy 300 szorosával attól függően, hogy ők hogyan képezték az árfolyamot. Hogy mi az árfolyam? Az a különbség forintba kifejezve, amennyivel jobb egy másik ország devizája/valutája, vagyis az Euro vagy a svájci frank mint a forint. Nem a hivatalos megfogalmazást használom, azt mindenki olvassa el a törvényben. Tehát minden egyes forint meglett terhelve ezzel az árfolyamértékkel. Hogy hogyan lehet ez? Miért ne? Volt valaki, aki azt mondta, hogy ez tisztességtelen? Nos erről megoszlanak a vélemények, de igen ez tudatosan megtervezett történet és bizony sokak felhúzták a szemöldöküket, hogy ebből baj lesz.
     Lett is. Természetes, ahol nem működik a fogyasztói kontroll, ahol az egyszerű embert nem védik a törvények, ahol az elitista hatalmi törekvések legázolják a társadalmat ott bizony baj lesz.
    Így az egyszerű emberek összefogtak és el kezdtek a jogaikért küzdeni, ki így, ki úgy, ki amúgy. Vannak akik leveleznek a bankokkal, de nem lehet békés úton megegyezni velük, mert elzárkóznak minden megkereséstől. Vannak , akik bíróságon perelnek és pert nyernek, mert bizony tisztességtelen ügyletekről van szó. Vannak akik továbbmennek és a felelősöket ügyészség elé citáltatják. Vannak akik utcára vonulnak. Vannak, akiknek módjukban lenne tenni - mint a szellemi tőkeerős politikai elit- de ők hallgatnak é mintha nem is a társadalom bízta volna meg őket törvényesség betartatásával, nem tesznek semmit.
    Tehát sokan hallatják hangjukat, de ahogy tanulták az elittől, nem együtt, hanem külön-külön.
    Pedig mindegy melyik út nyer, arra közösen kell rálépni, ott együtt kell menni és nem azt nézni, hogy szimpatikus vagy nem. Nekem sem tetszik ha valaki pökhendi, fennhéjázó ( fiataloknak szabad fordításban: bunkó szemétláda ) de ha ő választása a helyes és felszámolhatjuk ezt a társadalmi mételyt, azt mondom: veled tartok.
    Félre kellene tenni a kicsinyességet, a népszerűség hajhászást, a félrebeszéléseket a gyalázkodásokat és be kellene látni, hogy olykor mások elméjében is születhet jó gondolat, el kellene tudni ismerni mások értékeit, tudását. Ezzel pedig elérkeznénk a felnőtt társadalomhoz, ahol a saját magyarságunk érdeke a fontosabb, nem a külföldi érdek, innentől pedig egyszerű, hiszen a törvényeink mindent leírnak , megfogalmaznak, csak aszerint kell cselekedni és nem teszi beteggé a társadalmat egyetlen külföldről behozott vírus sem.
    Nem légbőlkapott idea, hogy minden ember a világon meg kell hogy kapja az élethez szükséges alapvető feltételeket. Nemcsak szűk családi körünk, hanem társadalmunk és bolygónk jövője is függ attól , hogy tudásunkat mások szolgálatába tudjuk állítani és nem arra megy el az energiánk, hogy élelmet vagy egyéb létszükségletű dolgokat hogyan tudjunk megvenni.

    Elképesztő...

    ...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...