A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Parlament. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Parlament. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 10., vasárnap

Hogy lehet a "szagos csomagból" politikus módra kimászni...

Együtt sírunk, együtt nevetünk – a női közösségek ereje | Nők Lapja


Gondolom sokan emlékeznek arra a megalázó eseményre, amikor Kövér László Házelnök, a Hír TV-ben a képviselő nőkről , hogy úgy mondjam igazán "szívből és őszintén" elszólta magát.

Az ominózus mondat így hangzott:

" én szánalommal tekintek ezekre a képviselőkre, különösen azokra, akiknek a személyi száma 2-essel kezdődik, amikor olyan helyzetbe keverik magukat, amilyenbe Szabó Tímeának is sikerült legutóbb. Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére."

Ez volt az, ami aztán kiverte a biztosítékot úgy általában a politikus és nem politikus nőkben.
Igen a szívünkre vettük! Hajjaj!
Az ellenzék természetesen nem hagyta szó nélkül és  mea culpát  kiáltott ,mind 1-es és mind 2-es szinten. Sőt az ellenzéki politikus hölgyek felszólították Fideszes női képviselőtársaikat is, hogy csatlakozzanak ahhoz a kezdeményezéshez, hogy bocsánatot kérjen a Házelnök ezért a lealacsonyító megnyilvánulásért.

Azon gondolkodtam, hogy vajon, hogyan lehet úgy kikeveredni ebből a "gombolyagból" egy Fideszes képviselő nőnek, aki nem akar sem a saját pártjától "dá-dát" elszenvedni, de azért úgy látsszon, hogy állást foglal a kérdésben és a női mivoltát is odatehesse a többi "ketteske" mellé.

Így fogalmaztok ti, íme Varga Judit igazságügyi miniszter válasza a Magyar Nemzetben:

" A jelenlegi helyzetben szerintem nem kellene ilyen kérdésekkel foglalkozni"
/ 1. lépés: Ez a kibújás és és terelés, ami arra utal, hogy sokkal több gondjuk van, mint az emberi méltósággal foglalkozni! /

Majd így folytatta:

" Kövér László szerintem a nők iránti tiszteletét fejezte ki, amikor arról beszélt, hogy nem szeretne egy nőt hozzá méltatlan helyzetben látni."

/ 2. lépés Fordítsd a szavakat megengedő hangnemre és már meg is magyaráztad, nem beszélve arról, hogy megúsztad./

És akkor jöjjön a folytatás a touche:
" arra az eszményre utalt, hogy a nőket bizonyos rájuk jellemző viselkedésformák miatt jobban tiszteljük. A házelnöknek éppen annyira joga van egy ilyen konzervatív megnyilvánuláshoz, mint másnak egy liberális állásfoglaláshoz. Személy szerint, engem, mint nőt nem sértett meg. Magyarországon egyenjogúság van, de figyelembe kell vennünk, hogy a férfiak és a nők egymástól különböznek."- mondta Varga Judit a Magyar Nemzetnek.

A tiszteletet volt szerencsénk látni, amikor tapssal és bekiabálásokkal igyekeztek a női politikusokba belefojtani a szót. Ez egyébként eléggé gyakori eset.
 A házelnöknek mihez van joga, arról vannak előírások, illetve, mondjuk úgy , hogy mindig tudnia kell akár hol nyilatkozik, hogy ő házelnök minőségében teszi azt, nem magánemberként, férjként, vagy apukaként. Ez utóbbiak ugyanis nem relevánsak akkor, amikor valakinek egy ország működtetését kell biztosítania, közösen a többi képviselővel együttesen. Ez hivatás, itt csak hivatásszerű nyilatkozatot engedhet meg magának egy politikus.

Az egy szubjektív vélemény, hogy a miniszter asszony nem érzi magát sértettnek ( tulajdonképpen nem is ajánlatos neki ), ennek örülünk, nyilván ő máshogy éli meg a nőiesség megsértését, mint az átlag nő.
Az átlag nőnek nagyon kemény küzdelmeket kell vívnia egész életén keresztül, hiszen a családját, gyermekeit óvja, védi, gondozza, ez bizony sokszor kemény "ketrecharc". Különösen akkor , amikor a férfiak egynéhány elképesztő és férfiatlan egyede , szóval és tettel is bántalmazza  a nőt, aki életet ad, és egy életen át anyaként küzd.

Hogy Magyarországon egyenjogúság van, arra ékes példa a parlamenti "csörték" jelenleg is zajló állandó ritmikus zaja és így már az is érthető - nyilván-, hogy az isztambuli egyezményt miért nem ratifikálta országunk.
Az Isztambuli Egyezmény a nők és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szól. Ámbátor az egyezményt aláírta Magyarország, de nem iktatta törvénybe ( ez a ratifikálás). ( Ami meg nem törvény, azt nem is kell betartani, bár nekünk ifjonti korunkban nem kellett ahhoz törvény, hogy tudjuk, tisztelni kell a másikat, a gyengébbet védeni és óvni. Egyébként mindenre hathatós volt a vessző, a körmös, a kukoricára térdepeltetés és elsődlegesen a szülői és tanítói példamutatás és szigor.)

/A teljes egyezmény magyarul itt olvasható: https://nokert.hu/sze-20160720-0010/1466/1/az-isztambuli-egyezmeny-szovege-magyar-nyelven /

Már csak egy megjegyzés, azzal, ha azt mondom, hogy figyelembe kell venni, hogy a nők és a férfiak különböznek, az olyan, mintha, adnék egy szépen visszacsomagolt szaloncukrot és azt mondanám, finom és ezt ajándékba adom. Nesze semmi...


2019. január 3., csütörtök

Újévi köszöntő-gyári handabanda

Magunk mögött tudunk egy újabb évet- nem nyomtalanul- és persze abban reménykedünk, hogy ez, ami ránk köszöntött a 2019-es jobb és szebb lesz az előzőnél.
Nem mondhatnám, hogy türelmetlenül várjuk az eseményeket, hiszen akik egy kicsit "meglettebb" korban vannak tudják: az események általában is nem jelentenek mást, mint vihart, felfordulást, kilendítést a megszokottból, akár azt is mondhatnám egyszóval : bajt.
A baj pedig társas "lény, ezért sohasem jár egyedül, hanem kézenfogva az aktuális "kedvesével" a : hatalommal, a bántalmazással, a fenyegetéssel , az emberi értetlenséggel, rosszindulattal.
Sok  Január kezdődött az újabb áremelések és egyéb intézkedések bejelentésével: megszoktuk már, sőt mára azt is megtanultuk, hogy semmi nem rólunk, a magyar átlagemberről szól, hanem mindig "valakinek a valakijéről".
Ezért választottuk többen és sokan azt a megoldást, hogy csak magunkkal, vagy apolitikai témákkal foglalkozunk.
Ilyen a " vigyázat Árvai Csilla egy hekker", vagy kedveljük a Facebook jósdát, ahol megtudhatjuk, milyenek vagyunk, sőt, mi vár ránk, sőt mikor lesz az eljegyzésünk , de arról még soha nem kaptunk semmilyen jelzést eme "égi" jövendölőtől, hogy miért jön akkora számlánk, amit csak nyögve fizetünk ki, vagy arra sem figyelmeztet, hogy pár órán belül kirabolnak.
De, hát ez amúgyis "bagatell" kérem szépen.
Szeretjük az édi-bédi, cukimuki háziállat fotókat, küldjük a szívecskéket nekik, és lájkolgatunk, de azt nem szeretjük, hogy figyelmeztetnek bennünket: velük bizony törődni kell!
Napokig szidjuk egymást a fészen, mert van a "Ne petárdázz!" és az én megmondtam hogy" Vigyázz az állatkádra!" csoportok, akik egymást torkát harapják át penetráns szóáradattal, látva az állat tetemeket és a kóborló kutyusokról készült fotókat.   Ide illenek a dühös és síró szmájlik.
Néha találunk egy-egy érdekes felvételt és igazán varázslatos fotót, de a szenny úgy általában elönti az internetbarát közösséget. Szóval elfoglaljuk magunkat, nem szólunk és nem fűzünk megjegyzést az országban történtekhez, sem az áfaemeléshez, sem a "400 óra túlóra " c. legújabb agybizsergető kormányzati "székrekedéshez",  bámuljuk, ahogyan semmibe tűnik a küzdelem érzete bennünk és kifosztottan nézünk bele ebbe  fekete lyukba. Mert az már ténylegesen közelít a filozófiai semmihez, amiről mint tudjuk: nem létezik.
Csak kritikai érzékünk maradt, de az úgy mindennel kapcsolatban. Ha van rajta sapka, ha nincs!
Olyan zűrzavar uralkodik a fejekben, hogy nem kell csodálkozni, hogy évekre kimaradt a "Legyen ön is milliomos!", mert ott tudni kell, általában is, helyette ment az Észbontók, abból viszont rengeteg van!
Furcsa és elgondolkodtató, hogy a parlamenti üléseken is olyan "zsibvásárt" tartanak manapság, hogy már csak a körhinta és a törökméz hiányzik. Egyesek másokat leszólnak, erre mások egyeseket lealáznak! Aztán pedig keresi a kisebbség a többséget, hogy miért nem jár be dolgozni!
Szüleim és nagyszüleim intelme jut erről eszembe, akik egy mondattal ki tudták fejezni a jövendőt - de ők tudták is, hogy így lesz: " Rossz vége lesz ennek! " Majd hozzátették, amikor látták a gyermek hitetlenkedő és vigyori arckifejezését: " Majd meglátod, és akkor lesz sírás!"
És ez rendre be is következett!
Az idő megy a maga útján, ha benne van a maja naptárban, ha nincs, de a történelem ismétli önmagát. Lehet sokakat, sokáig nyúzni, szíjat hasítani a hátukból, vagy ahogy mostanság kínoznak: gyári handabandával agy-nyomorúságba taszítani, de egy nap reggelén valaki úgy ébred majd, hogy mást akar és akkor elsodorja a hóvihar a sok deresre húzó hajdút, a sok öntörvényű döbrögi-féléket, a tengernyi janicsárt pasástúl, basástúl, a sok nyerítő tollforgatót, akik vérbe mártottan polemizálnak, a gyenge húsú szóvivőket , de lerombolja váraikat, vasútjaikat is.
Lehet ez holnap, lehet holnapután, vagy egy hét, egy hónap múlva.
Ez a ló, ami valamikor paripaként lovagolt be történelmünkbe , mára már olyan lett mint Sanyi a lókupec lova az Indul a bakterházból, pedig még csak gatyamadzagot sem raktak egyikük levesébe se, hogy kísértsen a "tésasszony", akit mi már úgy ismerünk Európa!

Jó szívvel kívánok mindenkinek Boldog Új Esztendőt, azzal, hogy a jövő és a történelem mi vagyunk, ma is holnap is. A gyermekek és az unokák a jövő történelmének lapjait írják majd, adjunk erre nekik bőséges, tiszta alapot!
Áldott Új Évet!






2018. június 17., vasárnap

Hozzászólunk?-Kutyavilág, kutyának se való életek!

Arra gondoltam, valami egy mondatos üzenettel nyitok, mint például:
" Minden nap egy új lehetőség!" vagy
"Légy olyan egész nap, hogy este megnyugvással hajtsd álomra fejedet!"

Van ezekből rengeteg, és mi tagadás, érdemes is elgondolkodni rajtuk. DE!
Mi magyarok sokszor hangosan gondolkodunk és a téveszméinket  olykor ki is mondjuk, mi több leírjuk.
Szépséges kommentek születnek ennek következtében és a mai mindenevő fb. vagy éppen más oldal felhasználója, úgy kajálja be az egyes hozzászólásokat, mint juhász Feri kutyája a pacal maradékot falunap végén.
Ez abból is kitűnik, hogy előbb csak szimplán harci modort vesz fel, majd később már személyeskedésbe csap át az ádáz küzdelem.
...mert, hogy egyik véleménycsapdosó, hozza a másikat, és olyan okosakat írnak, hogy a fénnyel betelítődik az a nagy sötét éjszaka, amiből jöttek.

Egy politikamentes téma például az állatmentés. Persze, manapság, mi politikamentes!
Ne de nézzük az igazságot: kutyák százai szenvednek minden egyes nap állattartóik kínzásaitól.
Igen, ugyanis a rövid láncon tartás, a víznélküliség a megfelelő kutyaház hiánya, avagy a chippeltetés, oltás, ivartalanítás hiánya, mind mind elővételezi, hogy a kutyus szenvedések sorozatán fog átmenni.
Tudom, "régen is volt kutya, azt jó volt úgyis, ha loncsos volt", de régen mondjuk úgy egészen a 90-es évekig még ismerték azt, hogy mi a felelős állattartás. A család "tagja" volt a kutyus, mindenki gondoskodott róla, igaz orvos ritkán látta, hacsak nem altatni kellett, mert beteg lett és menthetetlen volt. Viszont a gazdája tudta a gyógymódját a kutyus gyengélkedéseinek. Egy háznál lehetett akár 4-5 kutyus is.
Összegezve, a mai korban tudnunk kell felnőni az állattartás követelményeihez, az állatokhoz, ha úgy tetszik.
És persze sokaknak nem tetszik.
Sokaknak nincs ínyére, hogy vannak előírások és mivel csak törvény van, de annak betartatásához szinte semmilyen eszköz nincs, így maradnak az Állatvédők és a gyepmesteri telepek.
Komoly  és minden eszközzel felszerelt állatrendőrséggel kellene rendelkeznünk ahhoz, hogy minden egyes szaporítóra, állatkínzóra lecsapjunk. Isten tudja miért tartunk még mindig ott, hogy csak az állatvédők kétségbeesett szélmalomharca az egyetlen, ami megvédheti ezeknek a mi " barátainknak" az életét.
Minden megmentendő kutyára legalább tíz agyhalott hozzászólás van, abból 8 anyázik kettő sajnálkozik.
Igen tudom, sokat nem tehetünk virtuálisan, hacsak azt nem, hogy felemeljük  szavunkat az állatvédelem érdekében.
Na itt jön a képbe a politika!
Van mindenkinek országgyűlési képviselője, az nem azért van, hogy kampány idején ígérgessen, hanem, hogy bemenjen a Parlamentbe és odacsapjon az asztalra, hogy 'ejnye-bejnye milyen alulkultúrált emberek vagyunk  itt a 21. században, hogy az állatkínzókat nem tudjuk a törvény erejével kivonni a forgalomból?!"
Vagy, ha már rendelkeztünk, törvénykeztünk, miért nem adunk pénzt a végrehajtás foganatosítására?!
Vagy miért a rendőrnek kell kimenni, hogy F. Zoltán lakost rábeszélje, ugyan adja már oda a 20 kutyájából a legtöbbet szenvedett 15-öt, és mindez több  óráig tart?!
Állatrendőrség! Az a megoldás a gazda bilincsbe előzetesbe, a kutyák állatklinikára, a bíró pedig kiszabja a letöltendőt és a pénzbírságot!
Ez más országokban működik! Itt is működnie kellene, csak forrás kell hozzá!
Ne aggódjunk, van pénzforrás, csak a politikus urak irigyek és nem adnak, erre nem, majd a határon túlra, oda igen!
Most hallom a kommenteket, hogy " ez a legfontosabb téma, a kutyák mentése, amikor ezreket lakoltatnak ki?"
Két válaszom van rá!
Az egyik, hogy ezek az élőlények nem tudnak szót emelni saját magukért! Nekünk kötelességünk róluk gondoskodni!
A másik!
Hamarosan megjelenik az a cikk, ami a kilakoltatásról szól, csak úgy testközelből, csak az színtiszta politika!
És ha ezt se érted, akkor azt hogyan...?

Néhány gazdikereső a kalocsai menhelyről:

Összefogás Az Állatokért Kalocsa fényképe.Összefogás Az Állatokért Kalocsa fényképe.



Összefogás Az Állatokért Kalocsa fényképe.Összefogás Az Állatokért Kalocsa fényképe.

És Zalából:

Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala fényképe.Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala fényképe.Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala fényképe.Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala fényképe.

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...