A következő címkéjű bejegyzések mutatása: igazság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: igazság. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 5., vasárnap

Családi album: a köztisztelet






Az utóbbi napokban sokszor elém került ez a szó, hogy köztisztelet. Történések és események folytán bukkant fel bennem, no meg azért is, hogy bizonyos emberek viselkedését jobban megértsem.
Maga az eseménysor, ami kiváltotta nem érdekelheti az olvasót, de reményeim szerint a családi album ezen története igen.
Akik emlékeznek a 60-as 70-es évekre itt Dunapatajon, azok tudják, hogy ezen időszak köztiszteletben álló személyei közé tartozott Boldizsár János az Édesapám és Boldizsár Jánosné született Györök Julianna az Édesanyám.
Sokakat meg kellene említenem ezen időszakból és csak azért nem teszem, mert félő hogy valaki ki marad a felsorolásból. Azonkívül halványulnak egyre jobban az emlékeim és már sajnos kevesen vannak, akik teljesen valós történeteket tudnának felidézni.
Azon gondolkodtam mit is jelent köztiszteletben állni? Mire kötelezhet ez egy sarjat ( azaz jómagamat), mit várhat el az a diaszpóra ahol én most élek a kisvárosom tőlem, mint Boldizsár lánytól? Ki és milyen ember legyek én? Hogyan és miképpen kellene megvívnom a csatáimat, vagy olvadjak be a csendes belülről őrlődő sokaságba?
A válasz ott lehet, ahol a szüleim példája.
A kép 1992-ben készült
Édesapám a 60-as években az akkori Tanács ( csak a fiataloknak mondom: ma Polgármesteri Hivatal) 2. embere volt. Szakmáját tekintve építésvezető, aki Mesteroklevéllel rendelkezett. Az kemény 12 évi inas időt és további 6-8 évi tanoncidőt jelentett. Úszódon tanulta a szakmáját Boldizsár Istvántól, aki feleségével együtt örökbe fogadta a 11 gyermekes paksi parasztcsalád fiát, hogy szakmát tanulhasson. Abban az időben ez szinte mindennapos volt, hogy a nagyon szegény családok örökbe adták gyermeküket jómódúakhoz, akik szakmát adtak a gyermek kezébe.
A Mesterokleveles fiatalember nem csak kőműves lett, hanem tervezett házakat , költségvetést készített és természetesen ismerte szakmájának minden csínját-binját.
Ezért lett ő éppen Dunapataj Nagyközségi Tanács Építésvezetője és keze alól precíz munkák kerültek ki.
Édesanyám a foktői "szép lányok legszebbike" szintén a Foktői Tanácsnál dolgozott az 50-es években és amikor édesapám ott épített éppen megbízásból a 2 fiatal egymásra talált.
Dunapatajra költöztek és itt bérelték a Jókai utca 2. sz. alatti házat, amit később meg is vettek.
Édesapám nagyon szigorú ember volt, okos, intelligens, de jó modorú, tisztelettudó. Kedves embernek ismerték a munkahelyén, mint ahogy Édesanyámat is.
Édesanyám 1956-ban
Édesanyám kiválóan fogalmazott, jártas volt  a jogban és sok-sok ügyet intézett azoknak, akik nem tudták miképpen fogjanak hozzá egy-egy nehéz intézni valójuk kibogozásához. Mindig segítőkészek voltak, bárki fordult hozzájuk, meghallgatták őket és üres ígéretekkel nem mentek haza, hanem jótett követte a megbeszélteket.
Édesapám gyalog járt dolgozni, hiszen nem volt messze a Tanács épülete, végighaladt a falu utcáin és mindenki előre köszönt neki. Megemelték kalapjukat a férfiak és sokszor a nőket sem tudta megelőzni a köszönéssel. Édesanyám riselinezett, ezért sokat járta a falut kerékpárral ide-oda szaladt beszélgetett az asszonyokkal, de mosolygós volt és jókedvű. Szinte mindig énekelt. Hajnalban 3 órakor kelt, hogy készítse a gépi hímzéseket, mert reggel bennünket kelteni kellett reggeliztetni, iskolába indítani, aztán bevásárolni és délre a forró ebédnek az asztalon kellett lennie, mert Édesapám akkor ért haza. Pontban déli harangszókor ebédelt. Aztán vissza a hivatalba és még este is dolgozott otthon.
Édesanyám leckét íratott velünk elvégezte a házi teendőket és varrt és énekelt és varrt és énekelt. Boldognak látszott, pedig sok-sok szenvedésen ment keresztül. Édesapám vele együtt fütyörészett, különösen, ha szombat vagy vasárnap hajnalban halat fogott, ő is boldognak látszott, pedig nehéz terheket hordozott.




Tavasszal , nyáron, vagy ősszel gyakran elmentek vasárnap délután sétálni a faluba. Édesanyám belekarolt édesapámba és sétáltak és ki tudja miről beszélgettek, tervezgettek.
Gyakran megszólították őket, hogy " János bácsi, János bátyám, vagy Jucikám nem lehetne-e, mert ilyen és ilyen gondom van" és ők mindig azt mondták: "jöjjön be holnap reggel , megbeszéljük" vagy " szaladjon el holnap reggel hozzánk és segítek".
Szóba álltak az emberekkel, hogylétük felől érdeklődtek. Olykor bementek a "Cuki ' bácsihoz süteményt enni  és persze mi is kaptunk.
Hetente egyszer a barátaikkal összejöttek és beszélgettek, kártyáztak, nevetgéltek.
Sem Édesapám, sem Édesanyám nem ivott, csak, amikor ünnepi alkalom volt, vagy a termelőszövetkezeti zárszámadásokon köszöntően koccintottak. Szolidan és szerényen viselkedtek és soha nem beszéltek közönségesen vagy csúnyán, hiszen tisztelték egymást és mindenkit.


Hogy milyen nehéz ilyen remek emberek gyermeke lenni, megfelelni a maximális elvárásoknak?
Nem lenne az, ha nem 2017-et írnánk, ahol ezek az értékek és maga a köztisztelet teljesen kihalóban van.
Ma, ahol senki sem ér rá a másikat meghallgatni, ahol a tiszteletlenség a csúnya beszéd a kirívó viselkedés a gyűlölet és undokság alapja a kasztbéli befogadásnak, ma, ahol kinevetik azt, aki megkérdezi a másikat: Hogy vagy? Hogy érzed magad? Ma, amikor a nevetést és az éneklést felváltotta a gúny, az alattomos árulkodás és a munkafintor.
De bevallom őszintén én még a legnagyobb fájdalmak közepén is tudok énekelni és mosolyogni, mert Édesanyám mindig azt mondta: "Szorítsd össze a fogadat és tűrd el a nehézséget, mert azon erősödsz!"
Édesapám pedig:" Szeresd az Igazságot, mert az ad pihentető álmot!"
Élete vége felé már tudta, hogy az Igazság maga a fájdalom.
De én megtanultam összeszorítani a fogamat és elviselni a szenvedést.
Ahogy visszatekintek rájuk , mindig előttem van az a csodálatos két ember, akik annyira szerették egymást, akik a lágy nyári szellőben sétálnak Dunapataj rögös utcáin és bár nem adatott meg nekik, hogy ma is itt legyenek, de mindig benne élnek a szívemben.
Nekem pedig az a feladatom, hogy zűrzavaros fiatalságom után , ma, itt Dunapatajon kövessem az ő példájukat, szeretetben, jóságban, tisztességben, becsületben , hosszan tűrésben. Meghallgassak mindenkit és segítsek , akin csak tudok! Mert, mindazok, akik emlékeznek Boldizsár Jánosra és az ő csodálatos feleségére Jucikára, ők mind ennek az örökségnek a továbbvitelét várják tőlem.
A pataji idősek nagy része tudja, hogy a köztisztelet komoly elvárást ró a gyermekre is és velem még ma is szeretettel és jószívvel vannak mindazok, akik a szüleimet ismerték.
Édesapám és Édesanyám jogán szereztem a pataji emberek megbecsülését, már azokét, akik még ezen szavakat eredeti értelmükben ismerik.
Ez a jog pedig kötelez engem, hogy őszinte és tiszta ember maradjak!
Édes teher ez, bár még ma is itt lehetnének velem!
Áldja meg Őket a JóIsten!


2017. január 11., szerda

Minek is koptatom a számat, vagy ez esetben az ujjaimat!

Magyar virtusunk mindig is valamilyen formában kitör belőlünk , mert képtelenek vagyunk magunkon uralkodni.
Igen nem másokon kellene, hanem magunkon uralkodni!
Nem másoknak, másokról igaz vagy hamis dolgokat beszélni, hanem magunkról.
Mindenki nyugodtan nyissa ki a száját és saját magáról kezdjen el legendákat zengedezni!
Például arról, amikor szánt-szándékkal olyan helyzetbe hoztunk valakit, hogy annak majdnem tönkrement az egész élete!Ugye , nem vicces?
Vagy meséljük el magunkról azt, amikor kihasználtuk a másik részegségét és kibeszéltettük vele viselt dolgait, aztán, mindenkinek elmondtuk.
Vagy meséljünk magunkról, amikor egy másik ember családi életét feldúltuk.
Ugye , hogy így már nem olyan szórakoztató?!
Csak akkor, ha másokról beszélünk, akkor az igen!? Akkor mi vagyunk az erkölcs oszlopai?!
Melyik oszlop?
Nyafogunk és siránkozunk, panaszkodunk, vádaskodunk, de az eszünkbe sem jut, hogy minden hibát először magunkban kell keresni.
Ha valami rossz történik velünk, szükségét érezzük elmondani és ezzel nem lenne baj. Ámde hogyan mondjuk? Szitkok és átkok közepette.

Ha nem figyelnek ránk, meg vagyunk sértődve, ha igen, akkor azt mondjuk: biztos figyelnek bennünket.
Ha nem kapjuk meg, amit akarunk, akkor azt mondjuk: persze, mert nem vagyunk "csókosok". Ha megkapjuk, akkor azt:" magától is eszébe juthatott volna", vagy" ennél többet is adhatott volna".
Ha az igazat a szemünkbe mondják: kikérjük magunknak, mert fáj az igazság.
Ha nem, akkor azt mondogatjuk: "persze a hátunk mögött kibeszél, de ugyan nem tud velem őszinte lenni!"
Ha nem ér rá akkor azt mondjuk: " persze, mert annyira nagyra tartja magát, mindig elfoglalt"
Ha ráér, akkor pedig azt: " Nincs ennek dolga semmi!"
Ha mosolyog, akkor: " Na , már megint vigyorog, van min nevetni!"
Ha komoly, akkor: " Evvel még viccelni sem lehet!"

Igen, bizony ilyenek vagyunk!
Mások életében turkálunk, ítélkezünk fölöttük, nem vesszük figyelembe a jó tulajdonságaikat, mert az nem illik bele az általunk felvázolt "gonosz" képbe.
Aztán velünk ugyanez megtörténik! Mert az emberi nyelv nem kímél, sem ifjat, sem öreget, sem nőt, sem férfit, sem gyermeket, sem tisztességeset, sem tisztességtelent!
És akkor felkiáltunk: de , hogy lehet mindez!
Hát csak úgy, hogy kimaradt erkölcsi nevelésünkből az , amit nap, mint nap el kellene ismételgetnünk magunknak és minden családtagunknak:
" Ne ítélj, hogy meg ne ítéljenek!
" Ne hazudj és mások becsületében kárt ne tégy!"
" Ne ölj!"
Ne ölj sem szóval, sem tettel, sem gondolattal! Mert, aki gonoszat beszél a másikról az szóval öl, az a másik lelkét zúzza darabokra, elveszi tőle a hitet az Istenben, a bizalmat az emberekben a reményt a jövőben!
És aki ezt teszi gonoszabb bárkinél!

Ne ítéljünk, mert nem tudjuk, ki, mit , miért tesz! S ha tudjuk, akkor sem mienk az ítélet!
Aki hazugsággal vagy fondorlattal , vagy tettel mások becsületében kárt tesz, nem érdemli meg, hogy emberek között legyen, mert gonosztevő és méltó arra, hogy kivesse mindenki a közösségből!
Aki pedig megöli a másikban tetteivel, hazug, álságos szavaival a bizalmat, amely nélkül nem lehet élni, az bizony maga a megtestesült Gonosz!

Kedves Erkölcs!
 Innen üzenem, hogy bizony hiányzol, mert kimaradt ebben az országban több, mint 20 év, hogy Téged tanítsanak, hogy megismerjenek, hogy úgy éljenek, ahogy Te őrzöd. Általad tudta meg mindenki, hogy tisztelet és jószándék, szeretet is van a világon. Vagy azt, hogy az igaz beszéd épülésére és nem kárára van az embernek, de a hazug hízelkedés romba dönt. Te voltál ott, amikor a még tapasztalatlan fiatal a helyes úton maradt, mert megtanították neki , Te zártad le a szájakat a mocskos beszédtől  és te nevelted szépre és melegségre a szíveket! S te tanítottad a legegyszerűbb embert is alázatra, aki sohasem követelőzik.
Arra kérlek gyere vissza, mert épp ideje, hogy köztünk újra sátrat verj és elűzd az aljasságot!




2016. január 6., szerda

"Vak vezet", avagy a jó kapcsolat alapja ( némi zsörtölődés okán)

Azon gondolkodtam, hogy mitől is működhet jól egy kapcsolat , amikor eszembe ötlött, hogy valójában miért is kérdés ez?
Igazából azt látom szűkebb-tágabb környezetemben , hogy az emberek képtelenek egymással vagy éppen egymás mellett megférni, folyamatosan viták, perlekedések szegélyezik útjukat és a legtöbbnek még csak igazán értelme sincs.
Valójában a vita olyan műfaj, ami ugyan létezik, de már nem a klasszikus értelemben előrevivő, véleménycserés, gondolkodásfejlesztő problémafeltáró program, hanem érzelmi show műsor, amolyan értelmetlenségig agyonfröcsögött szópárbaj.
Az emberek ma már nem értelmesen vitatkoznak, hanem kinek nagyobb a hangja alapon ugyanazon trágárságokat vágják egymás fejéhez és ennyi.
Se tanulság, se erkölcsi megmérettetés, csak dühöngünk a semmiről úgy általában ezzel, is mutatva, hogy a saját szemétdombunkon nekünk kell először is kapirgálni, másnak tilos!
Szóval fel sem merülne bennem a jó kapcsolat okának felfedezése, ha nem azt látnám, hogy az emberek vagy üvöltenek  vagy nem állnak szóba egymással, ez a kettő,egymás következménye is lehet.

Mikor is degradálódott le az emberi kapcsolatrendszer erre a két legalacsonyabb szintű lehetőségre?
Mi az oka annak, hogy semmit és senkit nem tudunk máshogy elfogadni, csak a saját szemüvegünkön keresztül?
Van még egyáltalán lehetőség arra, hogy emberek között igazi őszinte, tiszta kapcsolat jöjjön létre, olyan hazudozásmentes, amitől az ember lelke megbizsereg?
Vagy végképp eltörlődött ez a lehetőség a pénz és hatalom utáni hajsza sűrűjében?

Konokul vallom, hogy a jó emberi kapcsolatra szükség van.
Kell mindannyiunknak olyan társaság, barátság avagy szerelem, ahol az ember önmagát adhatja!
Persze sokakat felfalt már a képtelenebbnél képtelenebb kitalációk áradata, amivel igazi énjüket el akarják rejteni.
Van, hogy annyira jól sikerül, hogy már maguk sem tudják , kik valójában!

Szóval a jó kapcsolat.
Hát nézzük, a jó kapcsolat alapja a beszélgetés, a jó kommunikáció, hogy maradjunk 21. századiak. Szóval: Én elmondom neked, hogy mit szeretnék és te figyelsz rám, majd átgondolod és válaszolsz, hogy érted vagy sem és javasolsz megoldást. Vagy te elmagyarázod, hogy ezt ezért és ezért tetted vagy teszed, és én akár egy felismeréstől elhűlt "aha" kíséretében is konstatálom, hogy :Így már világos!
Te kérsz tőlem valamit, elmondod, miért , hogy miért ezt a megoldást választottad és én szűkös ismereteimmel kiegészítve javasolhatok mást is és ezt vitatjuk meg.

Szóval a jó kapcsolatban arra törekszünk, hogy a másik megértsen bennünket, ne csak álljon mint Bálám ama bizonyos rakoncátlan állata, hanem felfogja és megnyugtatóan és boldog mosollyal, büszkén rendezze önmagában, hogy : Lám, lám milyen jó, hogy értjük egymást!

Ez még korántsem jelenti azt, hogy egyet is értünk, de az már egy nehézségi fokozat, hogy a különböző véleményből valami közöset kigyúrjunk!

Persze ehhez ismerni kell a "vak vezet" játékot.
Évekkel ezelőtt részt vettem egy önismereti képzésen, aminek azonnali konkrét eredményét is lehetett tapasztalni. A helyes önismeret ugyanis minden kapcsolatban olyan, mint kiszáradt pataknak a víz, táplál, megújít.
Persze nem minden gyökeret lehet újraéleszteni, van, amelyik megmarad olyannak, amilyen!
Szóval a helyes önismeretben az embernek szemernyi kétsége sem támad afelől, hogy kapcsolatait jól és helyesen kezeli, nem fogy el a benne lévő mély intelligencia és aki önmagával tisztában van, az pontosan tudja, hogy meddig érdemes egy kapcsolatot fenntartani, meddig érdemes azt fejleszteni, vagy mi az a pont, ahol talán meg kell szakítani.
Máshogy is fogalmazhatok: aki ismeri önmagát, az tudja, hogy a másik érdemes-e az ő társaságára, vagy sajnálattal ámde a felesleges energia bevitel elkerülése miatti döntéssel, a másikat lapátra teszi, vagy a "futottak még" kategóriába emeli.
A jó önismerettel rendelkező embereknek nincs szükségük állandó dicséretre, mert tudják, hogy olyanok, amilyenek, hiszen pont olyannak látják magukat, mint ahogy mások látják őket.
Az, hogy ez egyesekből vonzódást vagy gyűlöletet vált ki, az már érzelem és evvel a részével nem a helyes önismerettel rendelkezőnek kell foglalkoznia, hanem annak, akikben az érzelmek felszabadultak.

A " vak vezet" játék lényege, hogy az egyik félnek bekötjük a szemét a másik pedig csak a szavaival próbálja meg végigvezetni egy eléggé sok akadállyal megspékelt úton. Ebben a játékban a bizalom a legfőbb elem, ha nincs bizalmad ahhoz, aki vezet, akkor nem tudsz az instrukcióira figyelni, ha pedig figyelmetlen vagy mint vezető a vak kezét-lábát összetörheti.
Bizony a jó kapcsolat lényege a tisztán megfogalmazott alapos és figyelmes kommunikáció, az aprólékos elemekkel megtűzdelt mondandó, hogy soha ne lehessen félre érteni szándékainkat.
Nagy szerelmek és komoly vezetők buktak el ebben az látszólag egyszerű megmérettetésben.
Tudnunk kell a másikat megszólítani, annak elmondani, mit szeretnénk, abban világosan érvelni, miért is akarjuk mindezt, majd a megfelelő módon visszakérdezni, hogy értette-e a másik.
Ha mindezt nem tesszük, akkor őskáosz alakul ki társadalmi, üzleti és magánéletünkben is. Ugyanis azt a látszatot keltjük, hogy mi okosak vagyunk és mindenki hülye.
Mert, senki nem ért semmit, így mindenki csinál valamit és azt képtelenség összehangolni.
Agyonfrusztrált emberek tömege szaladgál tétován az utcákon, mert gőzük sincs hova tartanak!

A jó kapcsolat egyértelműen építő, azaz a benne lévők egymás épülésére szolgálnak, esetleg egyoldalúan fejlesztő, ahol az egyik fél épül a másik stagnál. Van a még működő kapcsolat, ahol ugyan senki sem fejlődik a másik jelenlététől, de nem is rombolódik benne.
Az a kapcsolat azonban, ahol a felek nem fejlődnek, hanem zigótává nyomorgatják egymást türelmetlenségükkel, ostobaságukkal, nemtörődömségükkel, hazugságaikkal, az csak mindkét fél kárára válik és menekülni kell belőle, de azonnal!

Szóval, Hölgyeim és Uraim! Csak bátran próbáljuk ki ezt a játékot! Csak vigyázzunk, mert kiderülhet, hogy kapcsolatunk bizonyos emberekkel nem a bizalomra épül, vagy, hogy nem is jött létre!

És még egy fontos dolog: A kapcsolat létrehozása művészet, szimbolizálja az ember társas lénykénti folytonos útkeresését. Ezért nem árt, ha tudjuk, hogy nem szabad görcsölni rajta, nem szabad a másikat szorítani és megfojtani benne, mert akkor az elmenekül. Hagyni kell, hogy távolról szemléljen bennünket és a legnagyobb kövek között is észreveszi a gyémántot!





2013. szeptember 1., vasárnap

Reklámvilág, avagy a félrevezetés mestersége

Mindennapjainkat elöntik a reklámok televízióban, interneten, szórólapon. De ma már egy YouTube videót sem lehet megnézni anélkül, hogy ne reklám kezdődjön az elején.
Őszintén szólva nekem és sokunknak ez a fajta reklámtúltengés nagyon erőszakos. Arról nem is beszélve, hogy  mindegyik azt állítja , hogy az általuk kínált termék a legjobb. A piacon megjelent mosóporok, mosógélek, tisztítószerek, gyógyszerek, multi áruházak kínálata mellett a legtöbbször a bankok hirdetnek.
Szóval, van itt "rázós" szőnyegtisztító, okos mosókapszula, "csengő" hangot adó mosogató duopack, olyan gyógyszer, amelyik olcsóbb és ugyanazt tudja a másik, vagy olyan, amelyik minden gyógynövényt felülmúl, de vannak hitelek és betétek ( az utóbbiból intim és banki).
A reklám eredeti szándéka szerint figyelemfelkeltésre alkalmas, nyilván nem tartalmaz csak korlátozottan fontos adatokat.
Bár azt is lehetne mondani, hogy gyakorlatilag semmilyen fontos adatot nem tartalmaz.
Általában egy termékre úgy lehet felhívni a figyelmet, ha poénba burkolják, hiszen az könnyen megjegyezhető, a vevők keresni fogják, hiszen összekapcsolták az adott viccet a termékkel, és ha jó a vicc, akkor jó a termék is. Vagy nem?
Erre a kérdésre mindenkinek magának kell válaszolnia. De azt nyilván mindannyian tudjuk, hogy egy termék bevezetése a piacra nemcsak reklámkampányt igényel, hanem a kezdeti olcsó árat is.- azaz bevezető árat- ez akár 1-2 hét vagy hónap és amikor az eladási számok el kezdenek emelkedni, akkor lehet a terméket felárazni, hogy a megcélzott nyereséget hozza.
A termék minőségét aztán a fogyasztók maguk tapasztalhatják. Nem térnek ki a reklámok a különböző káros adalékanyagokra, mellékhatásokra, egészségkárosító összetevőkre, de arra sem, hogy bizonyos pénzügyi termékek milyen buktatókat tartalmaznak.
Társadalmunk, fogyasztói társadalom, mármint annak, aki még tud fogyasztani. De akárhogy is nézzük, ha van módunk bevásárolni, vagy ha csak kuporgatjuk a pénzünket, megilletne bennünket egy teljes-körű tisztességes tájékoztatás, nem olvashatatlan apró- pláne idegen nyelvű- betűkkel, hanem tisztán kivehető címkével.
Jogos igénye a mai vásárlónak, hogy konkrétan tudja, mi az , amit megvesz, milyen károsnak minősített anyagok vannak benne, mire kellene ügyelnie.
Na mármost elérkezve a banki reklámokhoz, az mára sokunkban tudatosult, hogy a legtöbb hirdetés azért született, hogy becsábítsa az ügyfelet a bankba és valamit el lehessen adni neki.
A banki reklámok legtöbbje pont a humorra helyezi a hangsúlyt, de nem a termékre. A baj nem is ez, hanem , hogy a bankfiókok ügyfél-tájékoztatása is ellaposult, sokszor felületes.
 Volt idő, amikor egy-egy banki termék bevezetése során az ügyfeleknek részletes tájékoztatást adtak, tanácsaikkal segítették őket, ha nem értette az ügyfél bizonyos kikötések lényegét, akkor elmagyarázták.
Az igaz, hogy felgyorsult a világ és az interneten mindent meg lehet találni, de .... Mikor lehet elégedett egy ügyfél? Ha gyorsan elintéz valamit, vagy ha tudja, hogy mit intézett?
Tudom, mindenki rohan, nincs ideje, de hosszútávú döntéseket, nem lehet 5 perc alatt hozni, nem lehet információ hiányában igenelni, nem lehet azt mondani, hogy " ha megbízol bennem, én mindent elrendezek helyetted, csak alá kell írnod"! Vagy azt, hogy " ha nem érted olvasd el a közel 100 oldalas általános feltételeket"!
Amikor egy terméket a piacnak felkínálok, akkor annak minden egyes részéért, a következményeiért, a teljes körű és részletes tájékoztatásért felelek! 
Továbbmegyek, amíg az a termékem a piacon van, annak minden hatásáért felelek, ha az a termék károsodást okozott, akkor kártalanítással is és azzal is, hogy a jó hírem "dugába dől"!
A fogyasztói társadalomnak nemcsak előnyei vannak kínálati oldalról, hogy bármit , bárkinek, nagy mennyiségben eladhatok, hanem kedvezőtlen oldala is, ugyanis a fogyasztó a terméket minősíti, majd minősítteti és, ha kifogás van ellene, bizony kártériteni kell, és kivezetni a piacról.
Amikor egy cég megcéloz egy piacot, akkor ezzel előre számolnia kell!
Mégis sokan "dobnak" piacra olyan terméket, aminek csak reklámja van és tájékoztatása nincs, sőt a legutóbbi időben divat lett időhiányra hivatkozva a "vedd meg és fogyaszd, de ne reklamálj" mentalitás.
A hiányos információk, a nem részletes tájékoztatás, a felületesség következménye lett a "devizamutyi" néven elhíresült viszály, aminek megoldása még mindig abban a szakaszban van, hogy a piaci kínálatot létrehozók semmilyen felelősséget nem akarnak vállalni. Nem akarnak kártalanítani és magatartásukat megfelelőnek tartják egy fogyasztói társadalom mércéjében. 
Ez fel sem merülhetett volna, ha a piac levédte volna magát azzal, hogy csak kizárólag teljes körű tájékoztatással lehet terméket eladni. 
Ez igy igaz, a kérdés azonban az, hogy valójában kinek az érdeke ez a védelem, azoké, akik létrehozták a piacot, vagy azoké, akik kínálnak rajta, vagy azoké, akik ,mint fogyasztók elszenvedik?
Azt hiszem mindenki tudja a választ. 
Változtatni kell ezen a mentalitáson, változtatni kell, hogy a fogyasztót ne lehessen megtéveszteni, be kell építeni egy teljes kontrollt, mert ezzel lehet tisztességességet elérni!
Néhány gyöngyszem a reklámok közül:


Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...