A provokatív cím sejtetni engedi, hogy ismét az ősidők óta meglévő téma fog terítékre kerülni: nevezetesen a nemek vagy, ha szójátékkal élek a "nem"-ek harca.
Ha sokat vagyunk kisgyermekek közelében, és persze figyelünk is rájuk, hamar ráébresztenek bennünket, hogy amiről, mi azt gondoljuk természetes, az nem is biztos, hogy az. Lehet csak hagyomány, egy konvenció, egy megszokás, egy beidegződés, egy társadalmi íratlan szabály. De mi sohasem kérdőjeleztük meg, elfogadtuk. Így neveltek bennünket.
Alapvetőleg ezekkel az ismérvekkel szocializálódtunk.
Szóval, mondom a gyermek rákérdez ezekre, neki ugyanis magyarázat kell a nem logikus társadalmi konvenciókra.
Uraim! Nyugodtan lehet sört bontani, mert most jön a felhördülés!
Az ugyanis egyáltalán nem természetes, hogy a férfiak uralják a családot, a nagyobb közösségeket, egy országot, vagy éppen a világ országainak közösségét!
Ugyanis semmi sem indokolja!
Nézzünk néhány alapvető dolgot!
Ahhoz, hogy egy közösséget irányítani tudjunk és ez lehet a család, mint legkisebb és egyben legértékesebb közösség, osztott figyelemre, ráadásul teljes koncentráltságra van szükség, hiszen a csoport minden egyes tagja fontos , tehát a kellő figyelmet meg kell hogy kapja.
Miért is?
Mert, ha azt akarjuk elérni, hogy családunk hatékonyan építse jövőjét és gondoskodjon a megfelelő életminőségről, akkor mindenkinek el kell végezni benne a feladatát, azt pedig kellő irányítással, megfelelő tanítással és személyre szabott jutalommal kell megvalósítani.
Lépjünk egy kicsit a hétköznapi nyelvezet lépcsőjére: Az a férfi, aki eldobálja a lakásban a koszos ruháit, otthagyja a mosogatnivalót, az asztalon az ételmaradékot, majd beül szotyizni a TV elé, az nem csak nem hatékony a családi élet működtetésében, hanem még hátráltatja is azt.
Aztán egyszerre csak egy dologra tud figyelni, az pedig saját maga, ha egészséges, ha nem, akkor meg pláne, vagyis a családból másokat is elvon a feladatvégzéstől, mert vele kell foglalkozni.
Ki a legalkalmasabb, hogy a szerteágazó feladatokat kiossza, figyelemmel kísérje, majd elszámoltatás után megfelelően jutalmazzon?
Az a nő, aki képes egyszerre figyelni gyermekére, a férje nyafogására, a bevásárlólista elkészítésére, aki egyszerre öltözteti a gyerekét önmagát és a tiszta alsónadrágot hajkurászó férjét. Úgy főz, hogy közben telefonon fejből mondja főnökének, melyik iratot hol találja, miközben pontosan tudja, milyen betegségre milyen gyógyszert adjon, avagy inkább gyógynövényt. Az a nő, aki mosás közben képes a kertben a virágokat rendbe tenni és még füvet is nyírni. Az a nő, aki mindezek mellett megpróbál még előkészületeket tenni a másnapi avagy hétvégi programok megbeszélésére férjével, de ennek vajmi esélye sincs, hiszen teljesen kimerült férje csak és kizárólag a szexre képes gondolni.
Az a nő, aki már rég túl van virágzásán és mégis megpróbál elfogadható frizurát csinálni magának, hiszen a költségvetés is az ő vállát nyomja és abba nem fér bele a fodrász, miközben férje olyan topisan képes grasszálni az utcán, mintha az lenne a trendi divat: " mert csak a szomszédba megyek" címszó alatt, csak a szomszéd a település másik végén van. Nem számít.
Focimeccsre felveszi az új cipót, drága pólót, új nadrágot - mert "lássák, hogy én is vagyok valaki, na!- és tiszta sárosan hazaballag. Férfimunka.
Ha egy kicsit nagyobb távlatokban gondolkodunk, akkor ne felejtsük el, hogy a körülöttünk lévő világot ANYATERMÉSZETNEK nevezzük, mert az örök teremtő erő benne létezik, belőle születik és neveli fel.
Plusz pont a nők javára.
Még azt sem mondhatom, hogy a férfiak határozottabbak, mint a nők, hiszen ha egy témát felvetünk a férfiak vitáznak, esetleg káromkodnak, aztán kézfogással és sörrel, borral kibékülnek. A nők azonban nem irgalmaznak, nincs bocsi, felejtsük el, csak öri-hari van. Kíméletlen döntéseket hoznak és ezeket nem másítják meg.
Ha kapatos férjuramnak azt mondják éjszakai simuláskor, hogy "Nem!" az akkor igazi " Nem!". Ha mégis változtatnak elhatározásukon azt csak egy dolog miatt teszik: hogy jóval lényegesebb dologhoz megszerezzék az egyetértést.
Azaz a szex nagy része házassági körökben előnyök megszerzésére irányul! Bizony Uraim, nem a zsír a toka és egyéb dolgok vonzzák az asszonyokat, hanem céljaik elérése néhány perces "kibírom" művelet keretében.
A nők tehát fifikásabbak, okosan használják, amijük van és céljaikat elérik, határozottan érvelnek, mint pl: " Persze, te majd megoldod! Fél éve ígérgeted, ha rajtad múlik sohasem lesz kész!"
Míg a férfiak indokai a következőek: " Nem!" " Csak!" " Mer' azért!"
A probléma tehát az a férfiakkal, hogy nem a megfelelő jogállásban vannak. Ha az őket megillető kitüntető beosztotti minősítésben dolgoznának otthon és mindenütt, akkor megértő és együttérző szemekkel találkoznának, amivel párjaik jeleznék: " Tudom, hogy mindent megteszel, de csak erre vagy képes!"
De mivel valakik , valamikor tévesen úgy gondolták, hogy a férfi többre képesebb ,mint egy nő, így továbbra is forr a "nem"-ek harca, földön , vízen , levegőben, ágyban.
Íme a klasszikus nő és klasszikus férfi ősi problémája!
Ui:
A modern világ által eltorzult "fiúkák" és cicabarbik esete már egész más! Isten ments, hogy a plázamacák gondolkodni akarjanak, ők ugyanis nem tudnak, nem mintha a mellettük pózoló fiúkák el tudták volna dönteni nemi identitásukat! Ez legyen a legközelebbi téma!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sör. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sör. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. november 12., vasárnap
2017. május 1., hétfő
Május 1 és a Lopott idő.
Jobb híján most a gondolatokat és emlékeket vonultatom föl, mert voltak hosszú évtizedek, amikor a Munka Ünnepén közösen végig masíroztunk lakóhelyünkön lufikkal a kezünkben "Éljen Május 1." táblákkal, meghallgattuk a pártvezetők köszöntőjét, de ma már írmagja sincs ennek.
Ha visszagondolok ezekre az évekre, látom magam előtt a sátrakat, ahol a finom virsli és sült kolbász illata betöltött mindent, idővel pedig az elengedhetetlen sörszag.
Ünnepeltük a munkát a Munkás-Paraszt Kormány jóvoltából és azzal a nem kis büszkeséggel, hogy dolgozunk, építjük az országot.
Sokan ma már mosolyognak ezen, de voltak idők, amikor tényleg hittünk abban, hogy a munkának van értéke.
Estig tartó beszélgetésbe , focimeccsekbe, kézilabda játékba csapott át a gondos szovjet felügyelettel töltött szórakozás, de ezzel legtöbben nem törődtünk, mert mindannyian igazán jól éreztük magunkat. Önfeledtek és tudatosak voltunk ( persze akkor még sejtelmünk sem volt, hogy direkt nyomták a gondolkodásunkat a megfőtt virslik alá).
Aztán elmentek a szovjetek , a munkások eltűntek és maradt a parasztkormány, amely büszke szocialistából váltott extra gyorsan, skandáló neoforradalmárrá, keverve egy kis demokratizmussal és leöntve a vallás sajátosan értelmezett cukormázával. ( Igen ez saját, magyar recept.)
Azokon a Május elsejéken ünnepi ruhában sétáltunk és képzeljék: boldogok voltunk.
Volt elég élelmünk, ruhánk ( na persze a VOR / Vörös Október Ruhagyár/ nem volt Yves Saint Laurant , de erről mi nem is hallottunk) és télen tüzelőnk, jártunk nyaralni, na nem Mallorcára, de Balatonra SZOT üdülőbe, és a kitüntetés méltó elismerés volt, nem adogattuk vissza, hogy "nekem ez nem kell, mert a másik is kapott!"
Ma nincs sem virsli, sem sült kolbász, sem sör, viszont az oroszok megint itt kandikálnak a "konyhánkban".
A kormány parasztelitje szakavatatlanul és hozzá nem értően árusít ki mindent de leginkább bennünket.
És képzeljék, most már vannak márkás ruhák, extra ételek és az emberek boldogtalanok.
Az oroszokról jut eszembe életem legunalmasabb Forma-1 futamát szenvedtem végig tegnap, ami Szocsiban zajlott, ahol a futam vége felé tiszteletét tette Putyin elnök.
Akik szeretik az összeesküvés-elméleteket azok most gondolhatnak bármit, talán például ezt: hogy olyan a pálya karakterisztikája, hogy ott az életben nem lehet izgalmas futamot rendezni és talán a Forma-1 új urai( Liberty Media) ezt ki akarják szedni a naptárból. Ne de hát ki mer ellentmondani az oroszok nagy és félelmetes vezérének, aki elődei nyomdokán halad és nem riad vissza semmitől!
Ha meggondolom tőlünk magyaroktól ellopták a Május 1.-et és a tegnapi futam is lopott idő volt.
Ami miatt mégis a címben megemlítem a Lopott időt (In Time), az, az, hogy a 2011-ben bemutatott film olyan fikció, amely mélyen felkavarja az embert, kiszakítja a komfortzónájából ( megjegyzem ez nem is baj) és választ ad arra a cseppet sem elvetendő kérdésre : mi lenne ha nem lenne pénz?
Azt mondja a magyar: Az idő pénz!
Erre alapozva mondhatjuk, hogy a rendező továbbgondolta ezt a mondatot és az idő az életidő, vagyis az emberi élettel fizet mindenki a filmben, életidővel kapja a fizetését és azzal fizet még egy korsó sörért is.
Ha nem tud időt szerezni, csak összeesik az utcán , mert lejár az ideje.
Tyű, mennyire bolondság! Vagy mégsem?
Ma nem az életünkből ellopott idővel fizetünk minden dologért?
Hány ember esik össze az utcán, vagy az otthonában, mert nem tudott fizetni, vagy nem tudott dolgozni és így nem maradt már ideje, hogy újabb levegőt vegyen!?
A filmbéli főszereplő (akit Justin Timberlake alakít) karjaiba hullik édesanyja, mert elfogyott az életideje. Milyen kegyetlen!
Vagy várjunk csak, ma a pénzhiány miatt nem ugyanez történik?
Filmbéli időmilliomosunk azzal érvel, hogy ha kiadja az egymillió évet, akkor elszabadul az idő és mindenki addig él, ameddig meg nem unja. Skandallum!
De ő legalább érvel, akik pénzmilliomosok ma, azok csak szimplán kegyetlenek.
Példálóznak, hogy minden demokrácia így működik, de maguk is tudják, hogy ezt már senki sem hiszi el.
Mivel lehetne zárni egy ilyen megemlékezést, talán némi édes-kesernyés humorral. aminek ugyan köze nincs a Május 1.-hez, de magyar és olyan időkről szól, ami ugyanúgy nem volt mulatságos, mégis Keleti Márton nagyszerű rendezésében zseniális színészekkel előadva jókedvre derített: A tizedes és a többiek-1965
https://youtu.be/qT5TSFEcofc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Elképesztő...
...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...
-
...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...
-
Március 17. hajnali 3 óra, nézem a legújabb fejleményeket, látom a megszületett újabb rendelkezéseket, amelyek sokakat érintenek, vállalko...
-
Bárki, aki járt mostanában Dunapatajon a Petőfi utcában ( márpedig sokan teszik ezt, mert az Önkormányzathoz ügyes-bajos ügyüket igen soka...
