A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. május 9., vasárnap

(L)enni vagy nem (L)enni - ez itt a kérdés.


Aki böngészi a híreket - hozzáteszem, ha van ideje - az azt láthatja, hogy a kormánymédia ugyanazon eseményről, vagy rendelkezésről egészen különböző kontextusban ír. Azaz lebegtet.

 Ahogyan lebegtetnek, a kormány éppen aktuálisan kedvelt szószólói, mert mi tagadás " jobb ma egy bizonytalan , félreérthető kijelentés, mint holnap az igazság". 

 Annál is inkább feltételesen írnak a jól fizetett bértollnokok, mert, abból sohasem lehet baj, ha az is igaz, amit leírnak és az ellenkezője is. Már  sokszor megtapasztalták, hogy milyen hamar lehet valaki "kedvenc" és milyen gyorsan lehet kegyvesztett. Sem egyik, sem másik nem kívánatos. Hiszen a kedvencként élés azt jelenti, hogy ugyanazzal a kitüntető figyelemmel egyszerre érezheti a delikvens azt, hogy kitüntették, vagy éppen büntették. Hogy , hogyan lehet a kitüntetést büntetésnek érezni? A cserébe kért szívességek sora, az átterhelt felelősségek sorozata , az állandó ellenőrzés és bizalmatlanság, ami a bizalom álságos ajándékkosarába van elhelyezve! 

Minden hónapnak megvan az újabb címlapfiúja, egyszer-kétszer címlaplány, akik ott mosolyognak maszk alatt és fölött egész idő alatt és már a csapból is ők folynak megállíthatatlanul, mantrázva unásig azt a mérhetetlen zagyvaságot, amit utasításba kaptak! El is mondják szorgalmasan, faarccal, belevágva  az emberek arcába, hogy aktuálisan mi az a sületlenség, amit két napja még máshogy mondtak.

Fene se tudja, hogy ilyenkor fejjel lefelé teszik a zsebükbe a prop. szöveget, de lényeg, ami lényeg olvasni tudnak és ezért igazán jól fizetik őket, na csak addig! :, aztán megvonás , elvonás stb. Kétségem sincs afelől, hogy ezek az egynyári fiúkák, lányocskák csak azért tűnnek fel ,mert ezzel is üzen a kormány, hogy milyen széles rétegek támogatják őket.

A kormány által uralt média, tehát mond is valamit és nem is, így is fogalmaz és úgy is, aztán mindenki háborogjon azon, amit ért belőle. 

És eljutottunk a lényeghez! Tulajdonképpen pontosan arra megy itt a játék, hogy, mindenki dühöngjön , átkozódjon, verbálisan bántalmazzon másokat, addig is nem figyel sem a tényekre, sem arra, hogy tenni, tenni kell!

Sok mondásunk változott meg ez alatt az éra alatt, most a legújabb az " oszd, oszd és oszd és uralkodj", ez az amúgyis a széthúzás alapvonulatára utaló közismert  " Oszd meg és uralkodj"! elv narancsos változata. Csak azok kedvéért írom, akik a narancskorszakban születtek és élnek és éltetnek, hogy az eredeti elv, arra hívja fel a figyelmet, hogy, ha ellentétet szülsz 2 csoport között, akkor tudod úgy irányítani őket, hogy mindkettőnek te legyél a megoldás. Az mai változat azonban inkább így szól, oszd meg az emberek minden csoportját, ( nemcsak fehér és fekete, munkás és értelmiségi, hanem nő és férfi, hagyományos és szivárvány család, oltott és oltatlan soros-bérenc és kormánypárti,stb.) oszd el a sajátjaid között a közpénz ezrelékben mérhető részét, a többit tartsd meg magadnak, oszd az észt az élet minden területén, főleg ott, ahol sem hozzáértésed, sem képesítésed nincs, tedd ezt maximális önbizalommal, vagy mérhetetlen lekezeléssel és úgy tudsz uralkodni, hogy azt gondolják rólad visszatért Mátyás az igazságos!

Szó ami szó a legtöbb vitát és indulatot az oltott és oltatlan kérdéskör váltott ki és mint a "csahos kutyák" sokszor olyan válogatatlan szavakkal kiabálnak az emberek egymással saját igazukat bizonygatva, de leginkább bizonyítás nélkül és személyeskedve. Tévedés ne essék, nem az állampolgárok hibásak abban, hogy elszabadultak az indulatok, hanem az, ahogy "teszik alájuk a lovat". A megkülönböztetés mindig is a leggonoszabb eszköz, amivel egy kormány kooperál és teszi ezt akkor, amikor hatalmat akar magához ragadni, vagy megerősíteni. Nem tartok történelem órát, csak írok egy -két dátumot: 1922, 1933, 1936. 

Nem szabad elfelejteni, hogy igazából a fő lényegi probléma, maga a járvány , az azzal való megküzdés, ami a tudósoktól kezdve a legnehezebb sorsú embereket is foglalkoztatja és sújtja. Vannak módszerek, amivel óvhatja magát az emberiség egy része, de vannak a világban olyan területek, ahol maszkot, vagy fertőtlenítőt még sohasem láttak, ők az igazi védtelen áldozatai a jelenlegi helyzetnek. Az értelmes ember meg tudja magát védeni, hiszen olvas, gondoskodik magáról családjáról, értelmez, döntést hoz, de akik nap mint nap még tiszta vizet sem láttak, azok kire tudnak számítani?

Nem kívánok állást foglalni az oltás kérdésében, hiszen, felnőtt , értelmes, tájékozott ember a testét, lelkét felelősséggel kell, hogy kezelje, gondolkodásában az élete és családtagjai, szerettei védelme kell, hogy elsődleges legyen, ezért informálódik a megfelelő helyekről, a megfelelő emberektől, azoktól, akik esküjüket betartva tiszta és kendőzetlen szavakkal fel tudják vázolni az eshetőségeket, sőt ismerik az adott személy egészségi helyzetét és ennek tudatában adnak megfelelő felvilágosítást!

Sokan nehezményezik, hogy az ellenzék miért nem tesz erőteljesebb lépéseket az irányában, hogy ne öltsön ilyen méreteket a megkülönböztetés, (Kásler bejelentése nyomán különösen kitört a parasztgyalázat, hiszen alapvető jogokat sért a hátrányos megkülönböztetés) illetve , hogy egyáltalán a szabad jog és akarat érvényesüljön! A politikai játszmák vesztesei, mindig a szavazók, az elsütött startpisztoly, ami arról szólt, hogy mindenki oltassa be magát rögtön az ellenzéket tette céltáblájának! Azzal, hogy oltásellenesnek mondta őket, szó szerint belekényszerítették az oltáskampány szerepbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ember szabad döntési jogáért nem küzdhet, csak azt, hogy így nehezebb , vérrel persze lehetne! De akkor újabb történelmi dátum 1949 , az azt követő megtorlásban még maga a megtorló is hamvába égett. Csak ezután lehetett új életet kezdeni.

Azonkívül egy felelős politikus nem megy fejjel a falnak, még akkor sem, ha az a fal olyan rozoga, mint Kőmíves Kelemené, amelyik leomlott minden egyes nap. / Egyébként mint minden hasonlat ez is sántít, nem Kelemen volt rossz szakmunkás!/

S ha már itt tartunk méltassuk talán azokat , akik az elmúlt másfél év igazi értékei voltak, akik, akkor is dolgozni mentek, amikor sokan otthon siratták a nehéz sorsukat. A szakmunkások a segédmunkások, az alkalmi munkások, a közmunkások, a mezőgazdák, akik termeltek, kiszolgáltak, működtették az országot! Ugye tudjuk, hogy a választópolgár, a dolgozó tartja fenn egy ország stabilitását és nem az a választott politikai csoportosulás, amelyik kínjában kéket-zöldet összehord, majd annak az ellenkezőjét és a végén mindent letagadnak! 

Most, hogy az előválasztások ideje is itt van gondoljunk arra, hogy ők a politikusaink, a mi beosztottaink, akiket azért választunk, hogy értünk tegyenek, egy élhető életet alakítsanak ki a döntéseikkel, segítsenek bennünket nehézségeinkben, gondoskodjanak az egészségügyi ellátásunkról, hogy civilizált és kulturált országot építsenek, hogy felemeljék az elesetteket a rászorulókat, biztosítsák a gondtalan nyugdíjas éveket, segítsék a fiatalok tanulását előrejutását, a magyar tálentumok támogatását, növeljék országunk építményi színvonalát, akár kórház, akár bármilyen intézmény legyen, felelősen vegyenek részt az uniós politikában, jó kapcsolatot tartsanak, minden állammal ,  büszkén vigyék jó hírét az országunknak de legelsődlegesen tiszteljék és szeressék azokat, akik ezt az országot fenntartják a saját választóikat!!!

Nos ez a minimum, amit várunk azoktól, akiket értünk és nekünk választunk! Olyan Miniszterelnököt és minisztereket, akik kiállnak nemzeti ünnepeinken ünnepelni, akikhez lehet kérdést intézni, akik nem dugdossák előlünk az általuk schwarzban megkötött megállapodásokat úgy 70-80 évre, akik megengedik, hogy az embereknek más véleménye is lehet , mint nekik, akik elfogadják, hogy vannak mások is más identitással, más beállítottsággal, más vallással ( és valós hittel) más bőrszínnel ( nem mindenki migráns) és a békés egymásmellett élés elkötelezett hívei. Egyszer már elindultunk ezen az úton!

Amíg itt gyalázkodnak sokan, közben vezető hír , hogy milliárdosaink  az Egyesült Arab Emírségbe települnek át, vagy hogy év végére elkészül a Covid elleni gyógyszer, vagy, hogy már létezik Covid elleni orrspray és , hogy Szlávik doktort idézzem a vakcina gyakorlatilag kísérletezés az embereken. De az is, hogy van post_covid szindróma , vagy, hogy az Indiai óceánba landolt az elszabadult rakéta! Ugye néha nem ártana odafigyelni, még ha a kormány is mondja!!!




2019. január 3., csütörtök

Újévi köszöntő-gyári handabanda

Magunk mögött tudunk egy újabb évet- nem nyomtalanul- és persze abban reménykedünk, hogy ez, ami ránk köszöntött a 2019-es jobb és szebb lesz az előzőnél.
Nem mondhatnám, hogy türelmetlenül várjuk az eseményeket, hiszen akik egy kicsit "meglettebb" korban vannak tudják: az események általában is nem jelentenek mást, mint vihart, felfordulást, kilendítést a megszokottból, akár azt is mondhatnám egyszóval : bajt.
A baj pedig társas "lény, ezért sohasem jár egyedül, hanem kézenfogva az aktuális "kedvesével" a : hatalommal, a bántalmazással, a fenyegetéssel , az emberi értetlenséggel, rosszindulattal.
Sok  Január kezdődött az újabb áremelések és egyéb intézkedések bejelentésével: megszoktuk már, sőt mára azt is megtanultuk, hogy semmi nem rólunk, a magyar átlagemberről szól, hanem mindig "valakinek a valakijéről".
Ezért választottuk többen és sokan azt a megoldást, hogy csak magunkkal, vagy apolitikai témákkal foglalkozunk.
Ilyen a " vigyázat Árvai Csilla egy hekker", vagy kedveljük a Facebook jósdát, ahol megtudhatjuk, milyenek vagyunk, sőt, mi vár ránk, sőt mikor lesz az eljegyzésünk , de arról még soha nem kaptunk semmilyen jelzést eme "égi" jövendölőtől, hogy miért jön akkora számlánk, amit csak nyögve fizetünk ki, vagy arra sem figyelmeztet, hogy pár órán belül kirabolnak.
De, hát ez amúgyis "bagatell" kérem szépen.
Szeretjük az édi-bédi, cukimuki háziállat fotókat, küldjük a szívecskéket nekik, és lájkolgatunk, de azt nem szeretjük, hogy figyelmeztetnek bennünket: velük bizony törődni kell!
Napokig szidjuk egymást a fészen, mert van a "Ne petárdázz!" és az én megmondtam hogy" Vigyázz az állatkádra!" csoportok, akik egymást torkát harapják át penetráns szóáradattal, látva az állat tetemeket és a kóborló kutyusokról készült fotókat.   Ide illenek a dühös és síró szmájlik.
Néha találunk egy-egy érdekes felvételt és igazán varázslatos fotót, de a szenny úgy általában elönti az internetbarát közösséget. Szóval elfoglaljuk magunkat, nem szólunk és nem fűzünk megjegyzést az országban történtekhez, sem az áfaemeléshez, sem a "400 óra túlóra " c. legújabb agybizsergető kormányzati "székrekedéshez",  bámuljuk, ahogyan semmibe tűnik a küzdelem érzete bennünk és kifosztottan nézünk bele ebbe  fekete lyukba. Mert az már ténylegesen közelít a filozófiai semmihez, amiről mint tudjuk: nem létezik.
Csak kritikai érzékünk maradt, de az úgy mindennel kapcsolatban. Ha van rajta sapka, ha nincs!
Olyan zűrzavar uralkodik a fejekben, hogy nem kell csodálkozni, hogy évekre kimaradt a "Legyen ön is milliomos!", mert ott tudni kell, általában is, helyette ment az Észbontók, abból viszont rengeteg van!
Furcsa és elgondolkodtató, hogy a parlamenti üléseken is olyan "zsibvásárt" tartanak manapság, hogy már csak a körhinta és a törökméz hiányzik. Egyesek másokat leszólnak, erre mások egyeseket lealáznak! Aztán pedig keresi a kisebbség a többséget, hogy miért nem jár be dolgozni!
Szüleim és nagyszüleim intelme jut erről eszembe, akik egy mondattal ki tudták fejezni a jövendőt - de ők tudták is, hogy így lesz: " Rossz vége lesz ennek! " Majd hozzátették, amikor látták a gyermek hitetlenkedő és vigyori arckifejezését: " Majd meglátod, és akkor lesz sírás!"
És ez rendre be is következett!
Az idő megy a maga útján, ha benne van a maja naptárban, ha nincs, de a történelem ismétli önmagát. Lehet sokakat, sokáig nyúzni, szíjat hasítani a hátukból, vagy ahogy mostanság kínoznak: gyári handabandával agy-nyomorúságba taszítani, de egy nap reggelén valaki úgy ébred majd, hogy mást akar és akkor elsodorja a hóvihar a sok deresre húzó hajdút, a sok öntörvényű döbrögi-féléket, a tengernyi janicsárt pasástúl, basástúl, a sok nyerítő tollforgatót, akik vérbe mártottan polemizálnak, a gyenge húsú szóvivőket , de lerombolja váraikat, vasútjaikat is.
Lehet ez holnap, lehet holnapután, vagy egy hét, egy hónap múlva.
Ez a ló, ami valamikor paripaként lovagolt be történelmünkbe , mára már olyan lett mint Sanyi a lókupec lova az Indul a bakterházból, pedig még csak gatyamadzagot sem raktak egyikük levesébe se, hogy kísértsen a "tésasszony", akit mi már úgy ismerünk Európa!

Jó szívvel kívánok mindenkinek Boldog Új Esztendőt, azzal, hogy a jövő és a történelem mi vagyunk, ma is holnap is. A gyermekek és az unokák a jövő történelmének lapjait írják majd, adjunk erre nekik bőséges, tiszta alapot!
Áldott Új Évet!






2017. október 23., hétfő

Őszi szóhullatás 3 felvonásban.

1.
 Elbúcsúztunk a nyári tikkasztó hőségtől, már csak emlékeinkben él a szöcskék esti ciripelése, a kutyák vég nélküli éjszakai ugatása és a macskák erőfitogtató nyérvákolása, amely egyszersmind leszögezte, ki a vezérhím. Elmúlt már a nyári aratás és az azt követő záróvacsorák amik olykor szénaboglyában történt ébredéssel jelezték: jó volt a termés, van minek örülni!
Hazatértek a nyaralók, visszacsöppentek hétköznapi életükbe és az eget kémlelve, azon gondolkodtak, mikor lesz újra nyár!
A szerelmesek is megtalálták közös, vagy éppen magányos " vackaikat", aszerint, hogyan alakult a párkapcsolat.
Egyszóval mindenki elővette az "Emlékeim" c. könyvét és egy újabb fejezetet írt bele.

Az ősz az idén egy picit  tolakodó volt, először hamar jött, aztán, mint aki rádöbbent, hogy korai a megjelenése , visszahúzódott és átadta ismét a helyét a "huszonpárfokoknak".
Október 23.-ára azonban megemelte kalapját, csípős, esős hideg napot kívánva és elvárva, hogy mély tisztelettel övezzük az ő megjelenését.
Én is elpakoltam a nyári ruháimat és már vastag szabadidőruhában írom a soraimat. S miközben ennyi eltelt év óta újra meg újra rácsodálkozom az őszi színek varázsára , magamban morgok egy kicsit, mert az ősz a végeláthatatlan lombhullás időszaka.
Eltűnődtem, hogy szerintem, minden fa, amelyik nem örökzöld, biztosan nőnemű lehet.
Ennyi cuccot, csak egy nő képes magára ölteni és aztán egyenként ledobálni!
És mire az ember összeszedi!
Aztán az ősz a szüret ideje, ami szintén mulatságba torkollik. De ekkor kezdődik az újabb iskolai tanév, s ki milyen képességekkel belefog, hogy vagy kötelezően járjon iskolába, vagy álmait váltsa valóra.
Az újabb ismerkedések időszaka, új kapcsolatok, szerelmek születése.

2.
Nap mint nap járom az utcákat, ismerek minden követ ( mert én még gyalog rovom az utam) ezért is veszem észre, ha valami nem úgy van, mit ahogy előtte, de azt is, ha semmi nem változott.
Gyönyörű Béke terünk igazán pompás képet festene, ha nem futna bele olykor-olykor egy-egy rongálóba.
Képtelenség felfogni azt a fajta felelőtlenséget, nemtörődömséget, amivel a téren lévő hinták karabinerjeit eltüntették. Vagy éppen, amikor két tizenéves rángatja a fiatal kis fát, s mindezt a szülő jelenlétében.
Odamentem.
Nem kellett szólnom, mindjárt abbahagyták. Ezek szerint tudták, hogy rongálnak, hiszen egy idegen jelenléte elég volt.
Kölykök, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni!
Kölykök, akik nem tudnak a lehetőségeikkel mit kezdeni!
Kölykök, akik nem tanultak erkölcsi normákat, akiket senki nem szorított arra, hogy hozzák helyre az elrontott, tönkretett dolgokat!
És felnőttek, akiknek nehéz tiszta erkölcsi talajon megállni!
Felnőttek, akik, nem tudják hogyan tovább!
Sorsok, amik a süllyesztőbe kerülnek, mert senki nem lesz, aki ezekre az életekre emlékezik!

3.
Nem úgy, mint ma, amikor az '56-ban az "értünk éltekre" visszagondolunk és tisztelgünk előttük.
De már csak egynéhányan, mert sokan nem ismerik a magyarság tudatot, nem tudják, mi a hazaszeretet és már nem félik az Istent sem!
Azon gondolkodom, vajon milyen mélyre süllyedhet a hazátlanság, hogy újra megtanuljunk emlékezni, fejet hajtani elődeink előtt?!
Mi kell ahhoz, hogy Március Idusa, Agusztus 20.-a, avagy Október 23.-a nemzeti büszkeséggel töltsön el bennünket?! Nem, ezt nem csak tudni kell, ezt érezni kell!
Érezni, hogy magyarnak lenni igazi kiváltság, hogy magyarnak lenni eleink örökségét hordozni megtiszteltetés! Hagyományainkat ápolni és továbbadni, zenében, táncban, népviseletben, felvonulásban köteles tisztesség 1000 éves történelmünk nyomdokán haladva.
Minden időkben küzdelmet vívtunk , hogy Békességünk legyen!
Borzasztó ellentmondás: háborúval a Békéért!
Talán így válik ez igazán érthetővé: küzdjünk egymás mellett, vállvetve,- még akkor is, ha egymásnak nem vagyunk kedves barátai, de legyünk társai-  fennmaradásunkért, magyarságunkért, minden embert megillető, emberi méltóságért, megélhetésért, tiszteletért, a kifosztottak és reményvesztettek felemelkedéséért, családi összetartásért és szeretetért, az elvándoroltak hazajöveteléért.
Isten segítsen ebben minket!

Amen.



2017. augusztus 19., szombat

Kisvárosi séta - Dunapataj

Nem tudom ki, hogy van  vele, de én nagyon  szeretek sétálni patajon (ha persze módom van rá), sokszor inkább rohanásnak tűnik, de mégis nagyon jó róni az utcákat. Szeretem a régi épületek varázsát, ahogy letűnt idők emlékeit őrzik, ilyenkor képzeletem visszatekint és ha halványan is, de felsejlenek rég eltávozott idősek avagy ifjak arcvonásai.
Nézem a megszépült épületeket, a pompás tereket és az jár a fejemben:
Hej, ha láthatnák micsoda szépség fakadt a poros vagy éppen kietlen utcák helyén!
Persze lenne, aki hiányolna ezt vagy azt, vagy másképp alakított volna dolgokat.  De ismerjük a régi  mondást:
Nem lehet mindenkinek  megfelelni!
Hozzáteszem nem is kell!
Minden egyes alkotás avagy átalakítás tükrözi megálmodója egyéniségét.
De ami igazán fontos: a tenni akarás ténye. Az a mentalitás, ahogy településünket az építő és szépítő emberek ragyogóvá teszik, ők ugyanis a nagy "álmodozók" és a mégnagyobb megvalósítók. Minden időben születtek ilyen alkotók és kitartásukkal , odaadásukkal beírták magukat Dunapataj történelmének lapjaira. Neves és névtelen "harcosok" ők, akik fáradtságot nem sajnálva, kritikát ,értetlenséget elviselve haladtak rendületlenül a fejlesztés útján.
Dunapataj szépséges kisváros, megihlette a lelkemet és így jött létre ez a videó is.
Dícsérje mindazok munkáját, akik tetteikkel gazdagították lakhelyünket!
Legyen áldás rajtuk mindörökké!  A nemzedékek pedig hordozzák őket jó emlékezetükben!


A videó zenei alapjául a La Mancha lovagja Lehetetlen álom c. dalát választottam a méltán népszerű Il Divo együttes előadásában.
A dal magyar szövege így szól:

Lehetetlen álom

Álmodni a lehetetlen álmot,
Harcolni a verhetetlen ellenfél ellen,
Tűrni az elviselhetetlen bánatot,
Elfutni oda, ahová a bátrak nem mernek.
Helyrehozni a helyrehozhatatlan rosszat,
Sokkal jobbnak lenni nálad,
Próbálkozni, mikor karjaid túl fáradtak,
Elérni az elérhetetlen csillagot.
Ez az én küldetésem, követni az a csillagot,
Nem számít milyen reménytelen, nem számít milyen messze van.
Hajlandónak lenni adni, mikor nincs más, ki adna,
Hajlandónak lenni meghalni, hogy a becsület és az igazság élhessen.
És tudom, ha én leszek egyedül hűséges ehhez a dicsőséges küldetéshez,
Szívem békés lesz és nyugodt, mikor pihenni térek.
És a világ jobb lesz ettől,
Az az ember, kit lenéztek, és sebekkel borítottak
Még mindig küzd utolsó csepp bátorságával,
Hogy elérje az elérhetetlen csillagot.

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...