Például vásárolunk mondjuk folyékony mosószert, takarítószert, öblítőt, olajat stb., és a legtöbb folyékony dolog műanyag flakonban van, amit műanyag szatyorba rakunk és az teljesen egyértelmű, hogy majd mindez a szemetes kukába fog landolni.
Műanyagok tömkelegét dobáljuk ki naponta. Nem gondolkodunk rajta, hiszen, ha a műanyag nem lenne jó, nem használnánk!
Vagy mégis? Lehet, hogy ártalmas és mi mégis használjuk?
És van más alternatíva?
Léteznek olyan csomagoló és tároló eszközök, amik lebomlanak , vagy újrahasznosíthatók?
A kérdést nehéz körbejárni, hiszen a műanyag gyártásra hatalmas ipar épült, széles skálájú a felhasználási területe , vagyis átszövi a mindennapi életünket.
Nemcsak építkezéseknél, ahol kifejezetten előny, hogy hosszú élettartamú a műanyag, azaz a lebomlása fénytelen környezetben szinte teljesen lehetetlen, hanem a háztartásokban is, ahol a különböző elektromos eszközök burkolatai műanyagból vannak, vagy a már fent említett fogyasztási cikkek tárolóiként is. Ez utóbbiaknál kifejezetten hátrányos a hosszú lebomlási idő. Ami nem kevesebb mint 500-1000 év.
Ennyi a műanyag lebomlási ideje, amihez elsősorban fény kell, tehát napenergia.
Ha végignézünk a háztartásunkon, találunk benne legalább egy ( de inkább több ) olyan eszközt, ami elektromos és műanyag burkolata van. Ezek, ha tönkremennek, őket akkor már nem porszívónak , televíziónak, vagy mosógépnek hívjuk, hanem veszélyes hulladéknak.
A mai bútorok legtöbbje már nem fából készül, mert az amúgy is megfizethetetlen, tehát műanyag alapú, mint ahogy a textíliák is, amiknek nagyobb hányada nem pamut, mert az drága.
Ha tehát körbenézünk saját kis lakásunkban nem látunk mást, mint veszélyes hulladékot, amik ugyan kényelmünkre vannak, de abban a pillanatban, amikor haszontalanná válnak, dobáljuk ki a szemétbe.
Nehéz biztos és pontos adatokhoz jutni ebben a témában, de annyi bizonyos, hogy a szemétbe kerülő anyagok egy részét újra lehet hasznosítani, a műanyagot, a fémet, az üveget. Erre szolgálna a szelektív hulladékgyűjtés, de a fővárosban például rabok válogatják szét a szemetet.
Hogy ez a környezettudatosság vagy a foglalkoztatottság jegyében történik-e azt nem lehet tudni.
Annyi azonban bizonyos, hogy a háztartások naponta megközelítőleg 1 kg szemetet termelnek, ami így nem is olyan sok, csak akkor szembesül az ember ennek az igazi problémájával, amikor mindezt felszorozza, majd 8 milliárddal, ugyanis jelenleg ennyien élünk a Földön.
Ez bizony már nem kis mennyiség! Nyilván nem ugyanannyi szemetet termel egy magyar, vagy egy kongói, vagy egy New York-i háztartás, de az igazság az, hogy bármennyire is tiltakozunk agyban , hogy lehetetlen ennyi szemetet termelni, de sajnos mégis igaz!
Az amúgy is agyonkozmetikázott adatok is riasztóak, mint pl. hogy Magyarország éves szemét termelése közel 4 millió tonna ( ez a bevallott), ennek az 50 százalékát hulladéklerakóba teszik, 3 százaléka komposztba kerül, 6 százaléka energiatermelésre a többi egyéb felhasználásra. Hogy az mi? Ki tudja! És ezek a bevallott adatok, hogy valójában mennyi a termelt hulladék és hova kerül, nehéz megmondani!
És pont ez ad okot elgondolkodásra!
Az általunk megtermelt szemét jó része csak a nap segítségével bomlik hamarabb, ám senki nem szereti a szemétkupacokat látni és a bűzét érezni. Nagyon sok szemét az óceánokba kerül és ott sok élőlény vesztét okozza.
A Good Planet Alapítvány közzétett egy nagyon beszédes ábrát, amin keresztül nyomon követhetjük, hogy milyen típusú szemét mennyi idő alatt bomlik le.
https://www.facebook.com/pg/goodplanet.org/photos/?ref=page_internal
Ha csak minden egyes nap egy műanyag táskával kevesebbet használunk, vagy otthon komposztálunk, vagy ténylegesen szelektíven kezeljük a hulladékot, talán tehetünk valamit a jövőnkért! Talán!
Mi csak a riasztó képeket látjuk, de az igazság az, hogy jóval nagyobb szemétkupacon élünk, mint amit a fotók láttatni tudnak!
