A következő címkéjű bejegyzések mutatása: végrehajtók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: végrehajtók. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. augusztus 26., vasárnap

Korrajz 3.-Devizahitel: Végrehajtás, végrehajtók

Magyarországon olyan nincs, hogy behajthatatlan követelés. Még a legutolsó tollpihét is lefoglalják, elárverezik, elveszik, elrabolják, erőszakkal kikényszerítik az adósokból.
De csak azokból, akiknek nincs "hátszelük", nincsenek rokonok, ismerősök, kapcsolataik, ők a jelenlegi kor legnagyobb áldozatai!
Egyébként mindent meg lehet oldani, pénzzel mindent meg lehet úszni!
A magyar valóságban a végrehajtás, nem áll másból, mint fenyegetésből, erőszakból, aszocialitásból, embertelenségből.
Velük is lehetne egyezkedni- mármint a végrehajtókkal- de ők általában ezt lerendezik egy egyösszegű csekkel, vagyis csak névleges az egyezkedés.

2018 a kilakoltatások nagy éve, sötét lapja lesz ez a magyar történelemnek, hiszen , már nem lehet elmismásolni, hogy ki, mit és hogyan csinált a kilakoltatások alatt, kamerákkal minden jelenet megörökíthető és a nyilvánosság elé tárható.

A visszásságok azonban szembetűnők!

Már az évekkel ezelőtti kilakoltatások alkalmával is több esetben előfordult, hogy az árverezni kívánt házat már előre " titokban piacra dobták".
A banki beépített alkalmazott szólt a végrehajtónak, az megkereste az általa jól ismert ingatlan neppert ( itt természetesen pejoratív értelemben) , aki természetesen megfizette az információkat, és mire a tulajdonos felocsúdott, már az árverés kiírásakor megvolt a vevő, és huss másnapra háza sem volt. Ebbe a körbe beépítették az ingatlan becslőket, akik alacsony árra értékeltek egy-egy megvásárolni kívánt házat, nem az volt a fontos, hogy a bank jól járjon, hanem a kis "bűncsalád" jól megszedje magát.
Végezetül mindegy volt, hogy a bank megkapja-e a teljes tartozás összegét az árverezéskor, mivel az adóson így is úgyis megmarad a tartozás, tehát igazából ez a jól működő rendszer rengeteg pénzhez juttatta az összejátszókat.
Ha egy lakásfelvásárló olcsón hozzájut egy ingatlanhoz, akkor igyekszik minél gyorsabban továbbadni, hiszen újabb és újabb felvásárlásokkal, gyakorlatilag korlátlanul szedheti meg magát.
Kik a felvásárlók?
A jobb kivitelezésű, vagy modern ingatlanoknál, természetesen az újgazdagok, de a legjobb üzlet az, amikor egy viszonylag jó állapotú ingatlant, minimális összegre értékelnek fel, majd pedig olyannak kínálják, aki vagy  a jelenleg felvehető CSOK-ra pályázik, vagy több gyermeke van és állami támogatást kap!
Az ingatlan nepper ugyanúgy a banki kapcsolatán keresztül bármelyiket soron kívül megszerzi és így még bent lakik a régi tulajdonos, az új ott toporog mert be akar költözni, ugyanis minden papírját elintézték anélkül, hogy ő bárminek is utána járt volna, vagy megérdeklődte volna!
Ők lesznek a következő áldozatok, hiszen fogalmuk sincs, mit írtak alá!

Egyetlen árverési ügylet, sem tiszta ügylet!

Újra felmerül a kérdés: kik járnak jól és hogyan?!
Egyértelmű, hogy az ingatlanbecslő, mert ő komoly pénzeket kap azért, hogy alacsonyan tartsa a ház értékét, a banki alkalmazott, mert egyik oldalon az információért pénzt kap, másik oldalon pedig elad egy terméket, aztán az árverező, mert ő is részesedik a nepperi adakozásból, a vevő, mert neki a kisujját sem kell mozdítani és pillanatok alatt ölébe hull az ingatlan, és talán egy kicsit a bank, mert valamennyi pénzt ő is kap. Sok esetben a vevőnek a nepper pénzt is ad kölcsön, természetesen uzsorakamatra, csakhogy az ügyletet minél hamarabb nyélbe üthesse. Ez nem veszélytelen, hiszen az uzsorára adott pénz behajtására, vagy behajtatására meg vannak a megfelelő emberei! Na és persze az ingatlanfelvásárló vagy nepper, nyilván övé a legnagyobb haszon, hiszen megvesz egy másfél millióra értékelt házat, majd továbbadja 3 millióért, ( ne feledjük, hogy a gyermekek utáni szocpol támogatás akár 2,6 millió is lehet) és a segítő társaknak, ha csak ingatlanonként és fejenként fizet 5-5 %-ot, akkor is a tiszta haszon ott van a közel 1 milliónál, más esetekben ennél több!
Hogy ez gazdasági bűncselekmény?! Lehet, de erre is van megoldás és pénz is akad rá!

Az árverezett ingatlanok legtöbbjét csak az értékbecslő látja, a nepper nem és az ügylet végén kullogó új tulajdonos is csak akkor, amikor már kisemmizték az adóst Vagyis "vaktában adják, veszik az ingatlanokat! Az adóst mindenképpen ki kell tenni az utcára, mert addig nem forog a tőke és nem lehet további befektetéseket eszközölni!
Hogy hányszor szedi meg magát a végrehajtó egy ügyleten?
Nézzük!
Értesíti az adóst a tartozásáról, felszámítja a költségeit és minden esetben a jogszabály alapján először a saját díjait szedi be. Tehát , ha tud tiltani az adóstól, akkor akár évekig is a végrehajtó családját "eteti" az adós, aztán fizeti Kamarai tagsági díjat, azután  a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos díjakat, azok kamatát, ügyvédi munkadíjakat aztán a tartozás kamatait és a legeslegvégén a tőkét!
Nyilván, hogy soha ki nem fizethető tartozásokról van szó, mert mire az adós a kamatokhoz ér, az már annyi, hogy még az unokái is nyögik!
Van olyan adós, aki 2-3 millió , több tételből álló adósságra, hosszú évek óta csak a végrehajtói díjakat fizeti, még csak esélye sincs, hogy valaha megszabadul ebből a béklyóból!
A végrehajtó, megkapja havonta a megkockáztatom több száz ügyféltől beszedett apanázsát, plusz, amit a nepper zsebbe csúsztat!
És mindezt azoktól, akiknek semmijük sem maradt!

A kilakoltatások

Megalázó, lélekgyilkoló,minden emberséget nélkülöző eljárások.
Kijelöli a végrehajtó az adott napot, kirendeli a rendőrséget és ha önként nem jönnek ki az adósok, akkor betörik a lakásokat és kirángatják a benne lévőket és kihurcolják a jogszabály szerint meghagyható vagyonukat! Sok esetben a vevők is ott állnak és végignézik ezt a gyalázatos eljárást!

Jelenleg a kilakoltatások száma meghaladja az 1300 esetet ebben az évben, azaz ennyi család került utcára a szó szoros értelemben.
Ugyanez az előző évek viszonylatában több szintén meghaladja a több ezret. Tehát gőzerővel folyik a magyar családok kisemmizése, tönkretétele! Ezek az emberek továbbra is viszik az adósságaik terhét, mert az eddig vázolt elemzések alapján egyértelmű, hogy nem cél egy ügylet lezárása, hanem, hogy minél jobban ki lehessen zsigerelni, az amúgy is nincstelenné vált embereket!

Ezek a tettek azonban felmérhetetlen károkat okoznak a társadalomnak, gazdasági, pénzügyi és az egyes emberre vetítve erkölcsi, lelki szinten is!

-folyt.köv.-


2018. június 24., vasárnap

Kutyaélet és korrajz 2. felvonás

Nem véletlen, hogy az előző két blogbejegyzés címét vegyítettem, mert aki akart, az olvashatott a sorok között.
Most azonban egy olyan jelenségről ejtek szót, ami speciálisan magyar, olyan "hungarikum" legalábbis megoldásában, amely sokak képzelőerejét megmozgatta, de dühét is.
Nem kívánok belemenni itt vitákba, tehát csak a tényeket közlöm.
A tényekről annyit, hogy legtöbbjéről még mindig folyik a vita!

2001. június 15.-ével az I. Orbán Kormány engedélyezte a lakossági devizaalapú hitelek felvételét.

Itt kezdődik történetünk, amely még a mai napig nem ért véget. Nem azért, mert ezek a hitelek annyira jók voltak, hanem azért, mert a kormányközeli közgazdászok vagy példátlanul szakbarbárok voltak, vagy azért, mert példátlanul korruptak.
Bármelyik is, azt nem hiheti senki, hogy nem látták és nem tudták a pénzügyi szakemberek, hogy a devizában számolt hitelek törlesztése kaotikus állapotokat fog létrehozni.
Mi több katasztrofális eladósodást, családok ezreinek nyomorba süllyedését.
Dehogynem!
A koncepció adott volt, olcsóbban kínált devizahitel, nyilván kapósabb volt. Bátran rá merte mondani mindenki, hogy a fizetéséből a kikalkulált törlesztőt , ki tudja fizetni. Hozzáteszem a forinthitel kamata jóval magasabb volt, egyértelmű, hogy mindenki a devizafedezetű hitel után kapkodott.
Minden hitelfelvevő számolt a munkabér emelésével is, de a legtöbben biztonságra utaztak, azaz, a legrosszabb helyzetet is felmérték: mi van ha, valaki kiesik a keresetből, munkanélküli lesz, akkor is nyugodtak lehetnek.

Sokan vették fel ezeket a hiteleket befektetésre, azaz, rögtön betétbe helyezték, vagy állampapírba és a magas betétkamatot zsebre téve, vidám mosollyal kifizették a felvett hitelt.

Vagyis , mindenki a maga módján, de igyekezett hasznot húzni a helyzetből.

A lehetséges problémákat ugyan az MNB-nél jelezték, de igazából senki sem foglalkozott azzal, hogy a Nemzeti Bank néhány elemzésében "kifejezetten kockázatosnak" nevezte a devizahitelezést, sőt javasolta , hogy a bankok sokkal mérsékeltebbek és körültekintőbbek legyenek a devizahitelek kihelyezésével. Ugyanezt lehetett olvasni a PSZÁF jelentésében is.

A bankok óriási forgalmat bonyolítottak és rendkívüli bevételeik voltak az első években, hiszen a hitelek pontosan amiatt, hogy vállalkozók és magánszemélyek befektetésre vették fel, rövid időn belül megtérültek.
Magánszemélyek lakásvásárlása és szabad felhasználása tekintetében, pedig csak annyit mondhatunk, hogy hatalmas felvásárlási láz  szabadult el, ami megnövelte a keresletet az ingatlan és egyéb piacon.
Summa summarum: Olyan piaci élénkülés mutatkozott, hogy az egyszerű kisember is elhihette, lehet saját otthona.

2008.-ban a  Gyurcsány kormány eltörölte az intervenciós sávot.

Erről röviden és tömören egy dolgot kell tudni: ez volt az a fék, ami megakadályozta, hogy a deviza árfolyama az egekbe szökhessen.( Mivel nem közgazdasági elemzésről van szó, ezért egyszerű nyelven fogalmazom meg a ezt is. Valójában ez a sáv nem más, mint amivel az MNB mesterségesen tartotta kézben a Forint ingadozását.)

Ez volt február 26.-án és az év szeptemberében utolért bennünket egy óriási gazdasági válság is.

Innentől már csak lefele volt. A devizahitelek értéke olyan magas lett az árfolyam miatt, hogy a törlesztő részletek kétszeresére, háromszorosára nőttek. És aztán jött a kamatok emelése és mindezt az ügyfelekre hárították a bankok.
Mindent , szó szerint.
Voltak, akik ki tudtak szállni az akkorra már tetemesre duzzadt tartozásukból, egyösszegű megfizetéssel.
Voltak, akik mindent eladtak, hogy ki tudják nyögni, és voltak és vannak, akik ma 2018-ban sem tudtak és tudnak kiszállni ebből a kölcsönnek nem nevezhető ,agyondolgozott, szétforintosított , össze-vissza számolt tályogossá duzzadt hitelből.
Legtöbben már a háromszorosát is kifizették! Ha nem többet!

Hogy is van mindez?!
Adott egy hitel, amit forintban kapott az ügyfél forintszámlára, de a szerződésben odabiggyesztették, hogy ez ennyi és ennyi Eurónak vagy Svájci Franknak felel meg, ezen és ezen az árfolyamon számolva.
Törlesztő részlet: forintban, ami ennyi és ennyi Euró vagy Svájci Frank ilyen és ilyen árfolyamon.

Minden hónapban a törlesztés napján nem a Forint törlesztőrészlet került megadásra, hanem a szerződésben rögzített deviza szorozva az éppen aktuális árfolyammal.
Elemzések százai készültek el evvel kapcsolatban, de a lényegen mit sem változtat: az ügyfél forintot kért, azt kapott és abban fizetett. Magyarországon pedig még mindig a Forint a fizetőeszköz!

A lényeg, hogy amíg 2008-ban 150 Ft volt 1 Svájci Frank, ebből a 150 Ft-ból rövid idő alatt,
 ( hónapok elteltével) 256-280 Ft lett.
Nem nehéz belátni, hogy egy havi 28 ezer Ft-os törlesztőrészlet, akár 56-60 ezerre is emelkedhetett.
Olyan terheket rótt a családokra, hogy képtelenek voltak fizetni.
Konkrét valós számok nem kerültek nyilvánosságra, de az úgynevezett bedőlt hitelek száma több ezer. 2016-ban elhangzott egy ilyen becslés a Parlamentben, hogy kb. 2000 milliárd Forint értékű a lakosság devizahitel tartozása.
Hozzáteszem, hogy kezelje mindenki fenntartással ezeket a számokat, hiszen pontosan a beépített deviza és árfolyam miatt nem lehet pontosan megbecsülni a tartozásokat és hogy egyáltalán tartoznak-e még az ügyfelek!

Igen, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az ügyfelek tartoznak!

A bizonytalan számítások, a szükségtelen és túl nagy terhelések, aztán a Forintosítás utáni jóváírások, azaz a bankok utólagos bocsánatkéréses visszatérítései egyértelművé tették, hogy ők maguk sem tudják, valójában tartoznak-e és ha igen mennyivel az ügyfelek.

Mindenesetre azok akik képtelenek voltak kifizetni, vagy törleszteni a lehetetlen követeléseket, hosszas banki, majd behajtói zaklatás után, ami levélben személyes megkeresésben, folyamatos telefonálásban merült ki, átkerültek a végrehajtók kezébe.

Nem győzöm hangsúlyozni, folyamatos zaklatásról van szó, napi szinten, fenyegetőzésről, megfélemlítésről és mindezt a pénzintézetek jól fizetett munkatársai, illetve az erre alapult hiéna szervezetek végezték. Csak a két legközismertebbet említeném: OTP Faktoring és az Intrum Justitia.
Elvileg minden ilyen behajtónak a feladata az lenne, hogy egyezkedjen az adóssal, megoldásokat találjon a fizetésre, de gyakorlatilag csak kizárólag megszabja a feltételeket és zaklat, sőt a sértegetésektől vagy a fenyegetőzésektől sem riad vissza.
Hozzáteszem, ezt is sok pénzért, amit az amúgy fizetni nem tudó adósra még pluszban ráterhelnek.

Aztán jönnek a közjegyzők a maguk kis kiállított Fizetési meghagyásaikkal a közismert néven MOKK levéllel , nem kevés pénzt még ráterhelve a pórul jártra.
Ha a levélnek ellentmond az adós, hogy nem ért egyet, akkor jön a bírósági per, ( ami ha vesztes az is még tartozás).

Eme szép hatalmasra dagadt összeggel megkapja a végrehajtó az addigra már teljesen tönkrement adós minden papírját, és elindul a végrehajtás.

2018. április 30. lejárt a kilakoltatási moratórium és családok százait, vagy ezreit rakják utcára.

Megint nincs pontos adat, hiszen, senki sem akar kérkedni azzal, hogy a Kormány által meghirdetett Családok Évében, ma Magyarországon végrehajtóval és kirendelt rendőrökkel ( hozzáteszem az utóbbiak nem jókedvükből mennek, hanem mert kötelezik őket) családokat tesznek ki otthonaikból, és már az új tulajdonos ott toporog, hogy élvezhesse olcsón semmi pénzért vett házát.
Ugyanis ezek a házak értékük töredékéért kelnek el, az adósnak pedig ott marad a temérdek tartozása, mert ugyan a végrehajtó elszámol, hogy a kis pénzt elküldte az adott banknak, de még így is a bank szerint többszöröse a tartozás, mint amit felvett az adós.

Nézzük csak hányan is vettek és vesznek részt abban, hogy ma Magyarországon elkótyavetyéljék egy élet munkáját?!

Politika, Bankok, Behajtók, Közjegyzők, Bírók, Végrehajtók. Ennyien teszik rá költségeiket az adósra!

Természetesen, más országokban is volt devizahitel, de, amitől ez "hungarikum", hogy a teljesen kifosztott embereket tovább zaklatják, nem zárultak le a devizahitelek, és hogy erre most már egy egész üzletág épült, nevezetesen az árverezett házakat felvásárlók, akik aztán "szocpolért" ( vagyis állami támogatásért) eladják újabb szegényeknek, akiknek még munkájuk sincs.
Általában egy árverezett házat akár a duplájáért is azonnal tovább tudnak adni!
És hogy ki a felelős?

Viccelnek? Természetesen az adós! Legalábbis mindenki ezt mondja, mert ez az érdeke!
A többiek csak éltek a lehetőséggel!

Nagyon alaposan érdemes átgondolni, hogy a bizonytalan politikai környezet milyen katasztrófát okoz, hány ember életét tette tönkre és még mennyien lesznek áldozatai!
Bankok: mondanom sem kell, hogy velük kapcsolatban hatalmas a bizalmatlanság, ámde már van új generáció, van CSOK, van szocpol, tehát van új réteg, akit ki lehet hamarosan fosztani, ugyanúgy egyoldalú szerződésmódosítással.
Nos a többi szereplő eddig is megélt, de ma Magyarországon a legjobban a végrehajtók élnek, ez tagadhatatlan!

A folytatásban pedig napvilágra kerül e sorok írójának kálváriája!




Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...