József, egy hétköznapi , majdhogynem átlagos férfi, akinek ács a mestersége. Mindig istenfélő volt, betartotta az előírásokat, tisztességben élt és megkedvelte Máriát, jegyeséül vette.
Ám kiderül, hogy Mária áldott állapotban van.
Botrány.
Nem csak a kereszténységben, de a zsidó felfogásban is elítélendő volt a házasság előtti testi kapcsolat. Az előírások szerint nem csak el kellett volna Máriát küldenie, hanem még a Vének Tanácsa is ítélkezett volna Mária fölött, ami valószínűleg igen súlyos büntetés lett volna, akár száműzetés és halál is.
József vívódik mitévő legyen, s igazi megerősítést maga az Úr ad, amikor angyalát elküldve megnyugtatja Józsefet, hogy minden törvény ellenére vegye feleségül Máriát, hiszen Ő nem mást hordoz a szíve alatt, mint az Eljövendőt, a Megváltót.
József tehát nem a világi törvénynek engedelmeskedik, hanem Istennek.
Mária szintén félelemmel fogadja, hogy immár ő a választott, aki méltó lesz a Messiás anyjává lenni.
Az angyal szavai , amellyel tudtára adja, hogy a gyermeket szül még világias gondolkodású nőként felel: Miképpen lehet ez, hiszen férfit nem ismertem?
S amikor megtudja, hogy az Isten a Szentlélek által részesíti ebben a kegyben ennyit válaszol:
" Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!"
Mária egyszerre lesz itt anya és az első tanítvány, mert ámbár gyermeke 30 évesen kezd el nyilvánosan tanítani, de minden tettét és szavát Mária mélyen elrejti lelkében és megőrzi azokat.
József és Mária házasságát, már az első pillanattól Szent Titok övezi, a Gyermek titka.
Mindketten vívódnak, hogy egyáltalán méltóak-e erre.
Hitük olyan erős, hogy fel sem merül bennük, hogy álságos tréfának lennének áldozatai.
Nem tudjuk, hogy József lábai fájnak-e a sok gyaloglástól, azt sem, hogy Máriának vannak-e szenvedései. Pedig nyilván igen. Azt sem tudjuk mennyi kenyerük van, vagy hogy elegendő-e a vizük. Azt sem, hogy takarójuk mennyire elnyűtt már az út során.
Nem tudjuk, de ha magunkra nézünk , érthetjük. Hiszen nincs az a cipő, amelyik tönkre ne menne a sok használattól, nincs az a gyomor, amely meg ne éheznék a sok fáradalomtól, és meg ne szomjaznék a nap hevétől és nincs az a test, amely az éjszakában ne fáznék.
A ma embere vajon tudna-e ilyen hittel élni? Avagy elbizakodottá tenné-e ha tudná Isten angyala vigyáz rá? A mai" Józsefek" vajon mit gondolnának a hír hallatára?
Jól tudjuk, kétségük sem lenne afelől, hogy át akarják verni őket, különösen a ma " Máriáinak" oly rafinált válaszait tekintve. Hiszen mind csak valamiképpen házasságot akar!- mondják sokan.
Létezhet, hogy ennyi métely van a szívünkben? Előfordulhat, hogy ha ma akarna a világra születni Jézus, nem találna egy tiszta lelket sem, aki vállalná a nehézségeket és szegény , nyomorúságos körülményei ellenére befogadná őt?
József és Mária haladnak Betlehem felé, mindketten hálával és imádsággal a szívükben és az ajkukon.
Mi velük tartunk, de vajon mi is tudunk hálát adni, mindazért, amit kaptunk?
Hálát tudunk azért is mondani, amilyen megpróbáltatáson mentünk keresztül és, ami még előttünk van?
Vajon tudjuk-e és értjük azt, amit ők, hogy minden történés, amely utunkon elkísér, legyen az jó vagy éppen rossz a bölcsességünket növeli és ezzel egyre közelebb kerülünk a Teremtőhöz?
Mire az utunk végére érünk és kezünket a Kezébe fűzhetjük, megértjük életünk küldetését.
Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése