" Minden nap egy új lehetőség!" vagy
"Légy olyan egész nap, hogy este megnyugvással hajtsd álomra fejedet!"
Van ezekből rengeteg, és mi tagadás, érdemes is elgondolkodni rajtuk. DE!
Mi magyarok sokszor hangosan gondolkodunk és a téveszméinket olykor ki is mondjuk, mi több leírjuk.
Szépséges kommentek születnek ennek következtében és a mai mindenevő fb. vagy éppen más oldal felhasználója, úgy kajálja be az egyes hozzászólásokat, mint juhász Feri kutyája a pacal maradékot falunap végén.
Ez abból is kitűnik, hogy előbb csak szimplán harci modort vesz fel, majd később már személyeskedésbe csap át az ádáz küzdelem.
...mert, hogy egyik véleménycsapdosó, hozza a másikat, és olyan okosakat írnak, hogy a fénnyel betelítődik az a nagy sötét éjszaka, amiből jöttek.
Egy politikamentes téma például az állatmentés. Persze, manapság, mi politikamentes!
Ne de nézzük az igazságot: kutyák százai szenvednek minden egyes nap állattartóik kínzásaitól.
Igen, ugyanis a rövid láncon tartás, a víznélküliség a megfelelő kutyaház hiánya, avagy a chippeltetés, oltás, ivartalanítás hiánya, mind mind elővételezi, hogy a kutyus szenvedések sorozatán fog átmenni.
Tudom, "régen is volt kutya, azt jó volt úgyis, ha loncsos volt", de régen mondjuk úgy egészen a 90-es évekig még ismerték azt, hogy mi a felelős állattartás. A család "tagja" volt a kutyus, mindenki gondoskodott róla, igaz orvos ritkán látta, hacsak nem altatni kellett, mert beteg lett és menthetetlen volt. Viszont a gazdája tudta a gyógymódját a kutyus gyengélkedéseinek. Egy háznál lehetett akár 4-5 kutyus is.
Összegezve, a mai korban tudnunk kell felnőni az állattartás követelményeihez, az állatokhoz, ha úgy tetszik.
És persze sokaknak nem tetszik.
Sokaknak nincs ínyére, hogy vannak előírások és mivel csak törvény van, de annak betartatásához szinte semmilyen eszköz nincs, így maradnak az Állatvédők és a gyepmesteri telepek.
Komoly és minden eszközzel felszerelt állatrendőrséggel kellene rendelkeznünk ahhoz, hogy minden egyes szaporítóra, állatkínzóra lecsapjunk. Isten tudja miért tartunk még mindig ott, hogy csak az állatvédők kétségbeesett szélmalomharca az egyetlen, ami megvédheti ezeknek a mi " barátainknak" az életét.
Minden megmentendő kutyára legalább tíz agyhalott hozzászólás van, abból 8 anyázik kettő sajnálkozik.
Igen tudom, sokat nem tehetünk virtuálisan, hacsak azt nem, hogy felemeljük szavunkat az állatvédelem érdekében.
Na itt jön a képbe a politika!
Van mindenkinek országgyűlési képviselője, az nem azért van, hogy kampány idején ígérgessen, hanem, hogy bemenjen a Parlamentbe és odacsapjon az asztalra, hogy 'ejnye-bejnye milyen alulkultúrált emberek vagyunk itt a 21. században, hogy az állatkínzókat nem tudjuk a törvény erejével kivonni a forgalomból?!"
Vagy, ha már rendelkeztünk, törvénykeztünk, miért nem adunk pénzt a végrehajtás foganatosítására?!
Vagy miért a rendőrnek kell kimenni, hogy F. Zoltán lakost rábeszélje, ugyan adja már oda a 20 kutyájából a legtöbbet szenvedett 15-öt, és mindez több óráig tart?!
Állatrendőrség! Az a megoldás a gazda bilincsbe előzetesbe, a kutyák állatklinikára, a bíró pedig kiszabja a letöltendőt és a pénzbírságot!
Ez más országokban működik! Itt is működnie kellene, csak forrás kell hozzá!
Ne aggódjunk, van pénzforrás, csak a politikus urak irigyek és nem adnak, erre nem, majd a határon túlra, oda igen!
Most hallom a kommenteket, hogy " ez a legfontosabb téma, a kutyák mentése, amikor ezreket lakoltatnak ki?"
Két válaszom van rá!
Az egyik, hogy ezek az élőlények nem tudnak szót emelni saját magukért! Nekünk kötelességünk róluk gondoskodni!
A másik!
Hamarosan megjelenik az a cikk, ami a kilakoltatásról szól, csak úgy testközelből, csak az színtiszta politika!
És ha ezt se érted, akkor azt hogyan...?
Néhány gazdikereső a kalocsai menhelyről:
És Zalából:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése