A következő címkéjű bejegyzések mutatása: viták. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: viták. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. július 1., csütörtök

Csak panaszkodunk! - ( ami a "járdán" túl van) Szelidi-tó a fókuszban

 


Az ember már csak olyan, hogy mindig méltatlankodik valamin. Hol az a baj, hogy esik az eső, hol az, hogy nem. Hol az, hogy hó van, hol az, hogy tűz a nap. Mindig valamiért felemeljük a hangunkat, kisebb nagyobb csetepatéba keveredünk másokkal a különböző véleményeink miatt és sehogyan sem értjük, hogy miért nem adnak nekünk feltétlen igazat. Mintha elfelejtenénk, hogy, ami nekünk rossz, az másnak jó lehet, vagy vica versa. Mintha azt is elfelejtenénk, hogy ahogy haladunk előre életünk útján úgy változunk, a hozzáállásunkkal, a türelmünkkel, a megértésünkkel, a habitusunkkal. Elfelejtjük.

Pedig minél több időt megér valaki, annál bölcsebbnek kellene lennie és azt sem állítom, hogy nem lesz az, csak olykor-olykor megfeledkezünk arról, hogy volt idő, amikor nekünk is csak " kék az ég és zöld  a fű" gondolkodásunk volt és elvártuk, hogy az idősebbek értsék meg a mi sajátságos "újhullámos" viselkedésünket.

Az együttélés nem "leányálom", ezt különösen a házasságban élők tudják ( bocsánat bármilyen párkapcsolatban, vagy akár munkahelyi közösségben stb.). Nem állítom, hogy diadalmenet minden nap, sőt , nagyon sok harcról szól és persze hosszas, vagy kevésbé hosszas duli-fuli után , újra megbékélve folytatják közös történetüket a szereplők.

Ugyanígy nem könnyű a többgenerációs "együttélés" egy üdülőövezetben, ahol, kicsik , nagyok, nyugalomra és ismerkedésre  vágyók keresik az élményeket, a pihenést, a kikapcsolódást. Ők egy közösséget alkotnak ott, és annak bizony meg kell lennie az írott és íratlan szabályainak. 

Az írott szabályokat általában, minden üdülőövezetben lakó megkapja levélben, illetve, ki vannak függesztve a strandokon, úgymint belépő, mint nyitva tartás, mint a csendrendelet, de beszélhetünk a szemétszállítás és parkolás , az igénybevehető létesítmények szabályairól is.

A nem írottak, a neveléshez kapcsolódnak, ún. hozott anyag, amit az üdülővendég otthon, mint viselkedésmintát elsajátított. Ez utóbbiak okozzák a legtöbb problémát, amikor vita kerekedik, hiszen van aki tud, van aki nem képes jól vitatkozni, van akinek vannak érvei, van, aki csak újjal mutogat. Van, aki tudja miről beszél, van, aki vagdalkozik, mert a dühét így adja ki. 

A Szelidi-tó Dunapataj "ékköve" lett, az elmúlt 15  évben, köszönhetően az infrastrukturális beruházásoknak, amit nyilván követte a vállalkozók befektetési kedve is, és e kettő következményeként egyre több látogatót vonz ez a természeti övezet. Nemcsak a fürdőzök részére nyújt  magas színvonalú élményt , hanem horgásztó és természetvédelmi terület is egyben. 

Nos a magas színvonalú élmény az, ami miatt kitör néhányszor a perpatvar a különböző gondolkodású üdülni vágyók között. Sokan emlékszünk még a porlepte part menti sétálóútra, vagy a lepukkant épületek, üdülők sorára, amelyekben valamikor  egy-egy resti, vagy szállás működött. Ma már ezeknek nyoma sincs, vagy még elvétve akad egy-kettő ott jogi és egyéb okok miatt nem lehet a fejlesztést egyenlőre megoldani.

Nem sajnálva az időt és energiát - hozzáteszem a teljessség igénye nélkül- rákerestem a Szelidi-tó beruházásaira és ezeket találtam.  Tettem, mindezt azért, mert engem mint pataji állampolgárt rendkívüli módon bosszant, hogy vannak olyan elégedetlen emberek, akik szerint semmit nem kapnak a pénzükért.

Íme: 

2020. július 21.-ei dátummal írja a Bonuszpress , hogy Dunapataj-Szelid üdülőfalu 333 milliós támogatás kapott  TOP pályázat keretében Szelidi-tó fejlesztésére. Ennek keretében valósult meg a Szelidi Turisztikai központ is.Valamint Dunapataj Önkormányzata 140 millió saját forrásból megvalósított beruházást biztosított melegaszfaltozásra. Ezenkívül felújították a kivilágított kerékpárutat is. Valamint elkészült a Szelidi Turisztikai központ, amely fedett nézőterű és fedett színpadú. Ezenkívül új játszóterek kerültek kiépítésre illetve felújításra, a nyaralni vágyók kérésére fittnesszpark is létesült, kicserélték a padokat, szemeteseket. A térköves járda már előzőleg elkészült.

http://bonuszpress.hu/jelentos-fejlesztesek-szeliden-elindult-a-szelidi-nyar-program/ 

https://ec.europa.eu/regional_policy/hu/projects/Hungary/upgrades-to-cycle-paths-around-hungary-s-lake-szelid-boost-tourism     Itt olvashatunk a kerékpárút megvilágításáról.


Néhány fotó a fejlesztésekről:











Ezek eléggé beszédes tények.

Nem folytatnám a vitát és meddőnek is tartanám arról hosszasan értekezni, hogy mennyire hangos  az üdülőparadicsom, mert mindkét felet meg lehet érteni. Pro és kontra igaza van annak is, aki a csendre vágyik és annak is, aki szórakozni, vagy ismerkedni szeretne, bulizni akarna. Erre vannak szabályok ezt az önkormányzat megfelelő határozatában közzé is tette. 
Azonban , lehet ebben egy arany középutat is találni, és ez a türelem útja, egymás iránt. Ha kifogás merül fel - és az jogos- mert valaki elvetette a sulykot és magánüdülőben hollárizik éjnek évadján, akkor ezt a megfelelő fórumon jelenteni kell, nehezményezni stb. De ez nem a Facebook!  Az önkormányzat, sőt a rendőrség sem "rendel" és tart fogadást a Facebookon, az oda kiírt hergelések nem találnak megoldásra, csak összecsapásra adnak okot. Állóvizet felkavarni, nem túl bölcs dolog főleg akkor nem, ha nem merünk valamit hivatalosan szóvá tenni. Hiszen el kell dönteni, meg akarunk oldani kulturált módon egy problémát, vagy csak "hőzöngeni" szeretnénk. 
Az a bizonyos strandbelépő kérdés, amit néhányan nehezményeztek, mert  összekeverték a Szelidi-tó, mint természeti üdülőfalu és az élménypark mint szórakoztatásra létrehozott mesterséges központ fogalmát. 
A Szelidi-tó strand területére a belépő felnőtteknek 1000 Ft 16 óráig, gyermekeknek 600 Ft. Ezen időt követően a felnőtt belépő 600 Ft a gyermeké 300 Ft.
A csúszda szolgáltatásának igénybevétele külön tarifarendszerbe tartozik, mert azt nem a Dunapataj Önkormányzat kezelésében van. Külön öröm, hogy ismét működik a csúszda, tekintettel arra, hogy hosszú évekig az enyészeté volt és rendkívüli módon rontotta az összképet.
Néhány  referencia árat és helyet kikerestem, íme:

https://www.jonathermal.hu/arak/furdobelepok

https://www.agarditermal.hu/hasznos-informaciok/arlista/

https://strand.hu/strand/tisza-to-strand-454#arak

És utoljára, de nem utolsó sorban a szemétkérdés! Mert az egy szemétkérdés tényleg!

Mint a fentiekben említettem már az üdülésben résztvevők "hozott anyagból" dolgoznak, vagyis , amit otthon látott, tanult azt a példát követi. Méltánytalan és rendkívüli módon bőszítő, amikor az utcák végére az eltörött rekamiétól kezdve a "bedöglött" televízióig mindent kipakolnak egyesek, ( ráadásul ez utóbbi veszélyes hulladéknak minősül) az éj leple alatt. Az önkormányzat minden alkalommal, amint tudomására jut, küldi a saját kocsiját, a saját dolgozóival és szedi össze, holott a szemétlerakásnak meg van a rendje! Mindezt a feladatot úgy látja el, hogy súlyos pénzekbe kerül azután elszállíttatni, szelektálás után. Ugyanígy minden nap szedi a szemetet a strandról, de éjszaka néhány "kiváló" honfitársunk kipakolja ismét a szemetét, mert ő ugyan nem fizet, őrá nem vonatkozik a közösségi együttélés szabályai. Tudom, hogy sokan vannak azok a jóérzésű tulajdonosok és nyaralók, akik tudják, hogy a szemeteskuka mire való és sokszor mások után is bedobják a szemetet a kukába! 

Sajnos azonban , mindig vannak renitensek és mindig akadnak nemtörődömök, mindig vannak rongálók  és mindig van olyan, aki csak azért tör, mert haragszik a világra. És mindig a szabálykövető a szenvedő fél! 

Nem az volt a cél, hogy bárkinek is "odacsapjon" az cikk írója, csak inkább az, hogy több oldalról is érdemes megvizsgálni egy adott problémát, még mielőtt hebehurgyán elkezd az üdülősereg vitázni. Azonkívül nekem, mint patajinak és velem együtt sokaknak igenis büszkesége ez a kis gyöngyszem, ahová sokan kijárnak horgászni, vagy csak a madarak csiripelését, vagy a hullámok selymes csobbanását hallgatni. Lehet újjal mutogatni az önkormányzatra, pedig nincs miért, mert ebben a világban semmi nem jár, csak adható. Nem csak a kedvezmények, de a jó szó is!

 Főleg az!



2018. július 7., szombat

Korrajz-folytatás 2.: A devizahitel szereplői és vitáik



Ott folytatom, hogy mint általában, minden hitelnek 2 főszereplője van, a kölcsönadó, vagyis Bank és a kölcsönbe vevő, azaz az adós.
Ezt nem árt tisztázni, hogy alapszinten ők kötnek ketten egy konszenzust, hogy a kölcsönt adó vagyis a Bank, kölcsönt folyósít bizonyos feltételekkel az adós részére.
Ez általában készpénz, jelenleg azonban inkább számlapénz.
Na, akkor most itt ugorjunk bele a pénz értelmezésébe.
A pénz, fizetőeszköz, jelenleg minden országban, tehát a világ minden táján általában dolgokért, értékekért , szolgáltatásokért pénzzel fizetünk.
Most.
Régen , árúkat cseréltek egymás között a termelők és szolgáltatók, ezt váltotta fel a pénz.
Nagyon sokan csak a készpénzt ismerik, vagy úgy, hogy a munkájukért azonnal zsebből kapják a fizetést, vagy úgy, hogy bemennek a bankba és vesznek ki pénzt.

Ám a bankokban valójában készpénzben nincs meg az az összeg, amelyet papíron a bank, mint állományt, vagyis ténylegesen a számlákon lévő pénzt tart nyilván. 

Nincs, mert ennek a pénznek a legnagyobb része számlapénz, azaz elektronikusan generált összeg, természetesen ennek fedezetéről gondoskodnia kell a banknak, tehát valahol meg kell lennie az elektronikus pénz ellenértékének, de összességében a bankokban nyilvántartott számlákon lévő összeg nem elérhető.

Az argentin példa

1998 és 2003 között Argentínában olyan mértékű gazdasági válság robbant ki, aminek következtében összeomlott a pénzügyi rendszer és rengeteg ember akarta a pénzét kivenni a bankból. Már, aki tudta, ugyanis a bankoknak nem volt készpénzük. Mint ahogy most sincs.
Argentínában a gazdagok elutalták vagyonukat más országokba és onnan élték nagyvilági életüket, míg a bérből élők és a kisbefektetők teljesen tönkre mentek, egy pillanat alatt minden bank lehúzta a rolót, ugyanis nem tudta kifizetni a számlákon lévő pénzeket, valós pénz hiányában.
Hirtelen a szegénységi arány elérte az 57 %-ot.
Persze sokan ebből is hasznot húztak, hiszen "semmi pénzekért " vásároltak fel házakat. Vagyis a gazdagok még gazdagabbak lettek.

A pénzzel és annak forgalmazásával, kihelyezésével, vagy kamatoztatásával kapcsolatosan éppen a fentiek miatt is nagyon szigorúak a szabályok.

Ezek után térjünk vissza a devizahitelezésre.
Igazából két dolog ütközik itt. Ez egyik, hogy a valóságban mindenki az országunkban fizetőeszközként elfogadott készpénzt kapta, vagy azzal fizetett a lakásáért, annak fejében, hogy a bank zálogként megterhelte az ingatlant, mondván, ha nem tud fizetni a kölcsönfelvevő, akkor fedezetként ott a lakás vagy ház. Mással nem is lehetett volna fizetni, hiszen az előző fejezetben is írtam: ma Magyarországon a Forint a fizetőeszköz.
A másik része a szerződésekbe belefűzött devizahozzárendelés a Forinthoz, illetve a annak ténye, hogy a szerződésben devizában is kifejezték a kölcsönadott összeget, valamint a törlesztő részleteket.
2008-ig nem is volt ennek jelentősége.
Amikor  a gazdasági válság éreztetni kezdte hatását és egyre erősödtek a hangok az adósok részéről, hogy mérhetetlen terheket kezdenek a bankok rátenni a kölcsönfelvevőkre, akkor indult be egy folyamat, aminek képtelenek még ma is véget vetni, illetve megkockáztatom nem is akarnak.

Viták

Az adósok méltatlankodására igen húsba-markoló és fölényes reagálások jöttek a bankok és később a Bankszövetség részéről.
Általános álláspont volt ( és ez nem üti meg a hivatalos mércét, sőt még a józan észét sem), hogy "nem tartottak senki fejéhez pisztolyt" azaz senkinek nem volt kötelező felvenni a hitelt.
A másik sokat hangoztatott érvnek nem nevezhető mondat, hogy " miért nem vettek fel forinthitelt"!
A harmadik a rövid és tömör : "Adós fizess!"
Aztán jöttek a még durvább vádaskodások, hogy aki felvette ezt a hitelt, az csak azt látta milyen jól élhet és visszafizetni, már nem akarta!
Odáig mentek a sárdobálások, hogy szinte minden magyar adós, aki devizában eladósodott, csak idióta és meggondolatlan és dolgozni nem akaró söpredék lett .
A bankok álláspontja egyértelműen arra mutatott, hogy a tájékozatlanságért az adós a felelős, és hogy miért nem olvasta végig a szerződést!
Voltak olyan hangok, hogy "lányos zavarukban" azt is megpendítették a bankok, ha látta az adós, hogy valami nem felel meg neki, miért nem szólt, hogy ez így nem jó, mert lehetett volna változtatni a feltételeken!

A valóságban azonban ezek a szerződések a következőképpen köttettek: Megbeszélték szóban a felek, hogy az adós mennyi pénzt szeretne, és mire, mit tud ajánlani fedezetként ( ennek még később nagy szerepe lesz!) a bank pedig egy szerződés sémát letett az asztalra kitöltve, elmondta, hogy ennyi a havi törlesztő, vagy egy kicsit majd eltér és mindenki, mindent aláírt.
Ez volt a tájékoztatás a megbeszélés, mindenki, minden papírt beszerzett, a bank általában kedvezményként elengedte a folyósítási jutalékot, és még ki is fizette az adott ingatlan értékbecslési díját is, aztán átutalta a pénzt az ingatlan eladónak és mindenki boldog volt!
A 15 oldalnyi szerződést szinte alig voltak olyanok, akik elolvasták és mint már említettem, ha meg is teszik, nem értik, hiszen egy tudatos koncepció állt mögötte: a forintot hozzákötötték egy másik devizanemhez , amely egymással ellentétesen mozgott.
Nyilván, hogy a forint gyengülése tett jót a bankoknak, hiszen akkor megerősödik a deviza és az emelkedő árfolyam miatt többet lehet kisajtolni az adósokból.

Devizahitel= uzsorahitel

Ennek nyomán nevezték el az adósok uzsorahitelnek a devizahitelt. Ugyanis, ahogy egyre tudatosabban figyelték az árfolyam-mozgást, lassan kirajzolódott, hogy mindig a 12.-ei törlesztések időszakában gyengült a Forint és emelkedett a törlesztő sem előtte, sem utána nem.
Mivel az eredeti szerződésben nem csak a kifolyósított Forint összeg  szerepelt, hanem annak deviza értéke is, így hamar rájöttek a károsultak, hogy a folyamatos Forintgyengülés következtében soha nem fogják tudni kifizetni a hitelt.

Vegyünk egy példát:
Ha 1 millió Ft hitel devizában kifejezve 7000 CHF ( svájci Frank)  142.86 árfolyamon  10 évre és a havi törlesztő 11.670 Ft ami 80,46  CHF-nek felel meg 145,00 árfolyammal ( emlékszünk , írtam, mindig a törlesztést a magasabb eladási árfolyamon számolták), akkor, ha emelkedik az árfolyam, a 11.670 Ft törlesztő helyett a következőt fizeti az adós 80,46 x 151,12= 12.159.- Ft.
De akkor csak a devizában kifejezett Forint összeg kerül megfizetésre, vagyis a 7000+ kamat CHF-ből kifizettünk 80,46 CHF-et és erre jön újra a kamat.
Gyakorlatilag, ha 10 év alatt havi 11.670 Ft-ot + kamatot fizetünk. akkor megközelítőleg 1.600 ezer Ft-on megáll a hitel.
Ha ezt CHF-ben nézzük, akkor lesz belőle 3-4 millió közötti összeg az emelkedő árfolyam miatt.
Ha a fentieket kiszámoljuk 275 Ft árfolyammal , akkor a 80,46 Ft törlesztő részlet 22,127 Ft lesz.
És közben a törlesztő részletet is emelték devizában is!
Ha végiggondoljuk, akkor az adósok nagy része mér kifizette a hitelét, pont a magas árfolyam miatt, ám a szerződés miatt sohasem tudja!
Tegye föl a kezét, aki még mindig úgy gondolja, hogy ez kifizethető!
Az adósok jogosan nehezményezték, hogy a szerződésekben nem egyértelmű, hogy valójában mennyi a visszafizetendő és csapdába estek, ugyanakkor arra is rámutattak, hogy csak kizárólag az bizonyítható, hogy a bank mennyi Forintot adott és, hogy mennyi törlesztő részletet vont el, a többi csak hókuszpókusz a számokkal! Valljuk be, ez teljesen így igaz!

Fedezet

Ugyanakkor terítékre került az ún. fedezet kérdése is.
Ugyanis minden szerződés tartalmazza, hogy fedezetként az adós mit ajánlott a banknak, amelyre a bank rátette a jogot, hogy elveheti, ha nem látja biztosítottnak a megfizetést.
Ez addig rendben is volt, amíg az árfolyamjáték el nem kezdődött.
Ámde a megemelkedett kölcsönösszegnek, mint mára már bizonyítottan kiderült, nincs fedezete, ugyanis a bank elmulasztotta a fedezetbevonást.
Vagyis, ha maradunk a fenti példánknál, már 2008 decemberében észlelni kellett volna, hogy a több ezer hitel fedezetéül felajánlott vagyoni értékek nem ellentételezik az adósságot.
Egy 2 milliós ház esetében ( falusi parasztház 2008-ban) már nem volt elegendő a ház értéke fedezetnek, főleg, hogy az ingatlanpiac leállt a válság miatt, így az ingatlan értéke a "semmibe" csúszott.
Az autóhitelek esetében pedig alapvető, hogy amikor kihozza a vevő az autót a szalonból, már akkor legalább 30 %-kal csökkent az értéke azaz, kapun kívül, már csak a 2/3-át éri, tehát itt sem volt meg a fedezet.
Ennek ellenére a bankok vitatkoztak, szócsatáztak és erőfölényt fitogtattak, addig...
amíg el nem jutott oda a történet, hogy egyértelművé vált a kintlévőségeik miatt, azaz a kifizetetlen hiteleik miatt szinte megbénult a rendszerük. A betétkamataikat majdnem nullára vitték és eladni semmit nem tudtak.
Ráadásul nem volt fizetőképes kereslet a banki termékek után, hiszen akkora lett a bizalmatlanság.
Megjegyzem, erre többször is utaltak a pénzügyi elemzések, hogy a bankok elveszítik a lakosság bizalmát!
Szóval hajszál híján belecsöppentünk egy "argentin válságba"!

A fedezetfiaskó miatt van az, ( na és a már vázolt devizatörlesztő következtében) hogy ha valakinek a fedezetét eladják, elveszik elárverezik, még mindig ott marad a rengeteg tartozása és ez bizony a bankok súlyos és büntetendő mulasztása!

Persze sunyi módon, behúzott fülekkel hallgatnak erről, csak tovább zsigerelik a már teljesen tönkrement adósokat! Hogy , hogyan és kikkel?

Még mielőtt erről szót ejtenék a szerződésben említett megegyezések és vitás rendezések kérdésére is ki kell térni.
Legelső körben és általában jellemző volt, hogy az adósok fizetési halasztást, vagy egy bizonyos időszakra fizetés könnyítést kértek bankjaiktól, amit meg is kaptak. De ezek fél maximum 1 évre terjedtek és a válság csak mélyült ráadásul sokan elveszítették munkájukat.
A fizetés könnyítés tehát igazán csak arra volt jó, hogy addig átmenetileg fellélegezhettek az adósok.
Aztán megérkeztek az újabb szereplők:

Behajtók, behajtási manőverek

Első körben a bankok átadták tartozó ügyfeleik adatait behajtó cégeknek, akik felszólító leveleket küldtek ki. Helyszíni látogatással nyomást gyakoroltak az adósokra, telefonon hívogatták otthon, a munkahelyen, sőt a szomszédoknál is az adóst, üzenetet hagyva neki!!!
( Az is vitás pont, hogy harmadik személynek jogosultak-e a bankok kiadni az adós adatait, annak előzetes értesítése és egyértelmű beleegyezése nélkül! Mert hogy utólag próbáltak valami ilyen papírt több ízben aláíratni, de akkora már az adósok , jóval körültekintőbbek voltak!)
Ezek a cégek egymás között adták-vették az egyes ügyletek szereplőit így aztán rakták rá a hitelre a maguk kis hasznát. Elég jól megéldegéltek belőle, mert arra is tellett, hogy nagydarab "szekrény" emberekkel kimentek fenyegetőzni- na csak úgy kapun kívül- de azért fitogtatták a nem létező lehetőségeiket!
Amikor az adósok tisztában lettek azzal, hogy a behajtók kezében semmilyen törvényes eszköz nincs, sőt büntetendő a folyamatos zaklatás, akkor már nem ijedtek meg tőlük.
Így vált a behajtás alkalmatlan eszközzé.
Ámbár a feladatuk az lett volna, hogy megegyezzenek az adóssal, valamilyen törlesztésben, ez abban merült ki, hogy  mondjuk egy 5 éves hitelt 1 év alatt akartak ötször annyi törlesztő részlettel behajtani, mint a bank.
Alapból halálra ítélt ötlet volt!
Nyilván néhány esetben sikerült, de a legtöbbnél nem működött!

A Forinthitel, mint opció

A banki érvelések között elhangzott, hogy Forinthitelt kellett volna felvennie az adósnak!
Akkor nézzük, miről beszélünk. Mind a két hitel Forintban kapott hitel volt, csak az egyikhez egy jóval magasabb kamat csapódott, a másiknál, pedig alacsony kamattal devizaelszámolás. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy hosszú folyamat volt, míg a szakemberek is megértették a devizaárfolyam igazi manipulációs hatását.  Vagyis ha a delikvens bement a bankba és forinthitelt kért , neki felajánlották a drágább vagy az olcsóbb verziót! Önök melyiket választották volna?!
Sok esetben összeghatárhoz volt kötve a Forinthitel, azaz bizonyos összeg felett csak devizához kapcsolva lehetett felvenni!
És még egy apró megjegyzés: legalább ugyanannyi Forinthiteles adósodott el, mint devizahiteles!

Ezen folyamatok közben lassan, de biztosan kezdett kialakulni, egy jól tájékozott, nagy energiájú, ámbár sokszor fellobbanó indulatokkal teli, de kitartó társadalmi réteg, amely a devizahitelezés minden daganatát kezdte feltárni és visszavezetni arra, hogy bizony tudatos rablásról és elszegényítésről szól maga az egész folyamat.
Kisebb-nagyobb önsegítő, avagy sokszor önakadályozó csoportok jöttek létre, akik próbáltak kiutat találni, eközben néha egymásnak estek, voltak akik felkapaszkodtak és voltak , akik leváltak.
Ugyanis amíg a Bankszövetség egymásba karolva mantrázta a maga verzióját az egyszerű kisember csak sokszor a szomszédját tudta ostorozni elkeseredésében!

S nem kevesen szégyenükben öngyilkosok lettek!

Pedig nem nekik kellett volna szégyellni magukat!

- folyt. köv-



Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...