Édes öregség! / Egy nyugdíjas-találkozó margójára/

Lassan egy hete annak, hogy kis falumban összejöttek a szépkorúak, hogy egy kis időt újra együtt töltsenek.

 Ahogy néztem őket, az jutott eszembe, hogy : milyen szépek is az idős emberek!
Ragyog az arcuk mindattól a sok-sok emléktől, amit életük során felhalmoztak.
Minden egyes tekintetben egy-egy életút van, minden egyes arc barázdájában ott látszik a sok-sok mosoly , nevetés, a sok kétség és gyötrelem, a  gyermek, a boldogság, a szerelem, de ott a veszteség a fájdalom.
Minden arc, mint egy térkép: elindul a piciny gyermek, hogy felfedezze az Életet, közben vidáman fütyörészik, tervezget, óriási álmokat sző és ahogy halad-halad előre egyre lassabban megy, léptei egyre súlyosabbak lesznek, teste szép lassan reszketeggé válik , miközben tengernyi esemény szemtanúja lesz, vagy éppen részese.

Szépek az idős emberek!
Mert megéltek 70-80-90 évet is és bizakodva néznek a jövő elé. Vannak ugyanis terveik! Akarnak még tenni valamit! Gondolnak a holnapra!

Szépek az idős emberek!
Mert, nem csak tegnap szerettek, hanem ma is és holnap is azt tervezik. Szeretni a családjukat, a gyermekeiket, az unokáikat, a dédunokáikat! Szeretni mindenkit, akik körülöttük van! Szeretni a szomszédjukat, a régi gyermekkori barátot, az utcabeli jópajtást, a tanítványt, szeretni csak erre gondolnak!
Ők már tudják, hogy a szeretet mennyire törékeny, mennyire kevés jut ki belőle és hogy mennyien "elhagynak" bennünket, mire mi is rájövünk, hogy szeretni addig kell, amíg ott van velünk a másik.

Szépek az idős emberek!
Mert még tudnak vitatkozni, még besértődnek és még önfeledtek tudnak lenni! Még és újra! Tele vannak érzelemmel, könnyes a szemük a boldogságtól és mind egytől-egyig ismerik egymást! S bár már nem jól hallanak, már nem jól látnak, már enni is alig tudnak és testük tele van betegséggel, mégis táncra perdülnek, legalábbis  a legtöbben már csak gondolatban. Ők így táncolnak. Emlékekben és álmaikban és gondolatban.

Szépek az idős emberek!
Mert őszinték, már megengedhetik maguknak, hogy kimondják azt, ami bennük van. Nem kell tartaniuk senkitől és semmitől. Valódiak a szavaik, az igazat és csakis az igazat büszkén vállalják.

Ahogy gondolataimban tekintetem végigsuhan az ott ülők mosolyán még hallom, ahogy a zenekar énekel, a jövőről az elfogyhatatlan reményről.

Szépek az idős emberek!
Remélem mi is egyszer ilyen szépek leszünk!