A következő címkéjű bejegyzések mutatása: logika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: logika. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 29., vasárnap

Szárnyak nélküli Ifjúság...

Azon tűnődtem, milyen lehet ma fiatalnak lenni?!
Hogy állunk lehetőségek terén, ami a tanulást illeti, vagy éppen a magánéletet? Mire is lenne igénye egy mai iskolásnak, vagy éppen mi az, amiben ki tudná magát teljesíteni?
De közelebbről nézve, mennyi esélye van annak, akinek nincs elégséges anyagi háttere, vagy kapcsolatrendszere, hogy főiskolán, egyetemen tanuljon?
Azonban, ahogy körülnéztem az orbáni és nem orwelli "1984"-ben azt találtam a legfőbb kérdésnek: valójában van-e szükség főiskolai vagy egyetemi végzettségre? Kell-e tanulni bármit is a közgazdaságtanon kívül, mert jelenleg bármit, bármikor a saját képére átírathat a fennálló rendszer, azaz minden eddigi szabálytól el lehet térni !
Igaz, nincs semmi sem kőbe vésve, csak agyagba és mire az megszáradna, már újraformálják.

Az a nemzedék, aki látott már más rendszert, tudja, hogy voltak idők, amikor a tanulás  a tudás erénynek számított és a viselkedési szabályok betartása különös elismerést váltott ki mindenkiből.
Ma azonban, sem a műveltség, sem az okosság sem a tudás nem jelent különösebbet, sőt van ahol hátrányt. Viselkedési szabályok terén pedig visszaestünk vagy 300 évet.
Ha jól emlékszem egykoron szinte minden ember felismerte, ha valaki hazudik, ma már azt nem ismerjük fel, ha valaki igazat mond és ha mégis, őt tartja a társadalom nagy része bolondnak. Mert az őszinteség olyan , ami szégyenfalra kívánkozik.
Az őszinteség sebezhetővé tesz és manapság mindenki még a gondolatait is kipucolja a fejéből, nehogy belelásson a "Nagy testvér", hiszen a szlogenek kántálása is azért van, hogy saját gondolataink helyébe beültessük és higgyük azt, amit kell!

Igen, Magyarország szlogenek terén mindig kreatív volt, de ne felejtsük el, hogy ezek csak üres mondatok, sőt nem is mondatok csak valami, amit kimondunk, de értelme nincs!
Megkaptam én is Kormányunk legújabb szlogengyüjteményes füzetét, amelyben az elért eredményeket sok-sok képpel, kevés lényeggel és semmilyen bizonyítékkal teletűzdelték a PR-osok.
Az első, ami miatt szomorú lettem, hogy erre a különleges papírra nyomták, és ezért még eltüzelni sem lehet, már ha nem lesz aktuális, most még biztos az, tehát megtartom és megnézem minden nap!
Igazán figyelemmel lehetne az ezért felelős team, hogy pont most, amikor  a Levegő Munkabizottság annyit dolgozik, hogy bebizonyítsa milyen ártalmas  a fafűtés ( csak a lakossági) nem megengedhető, hogy környezetszennyezésre alkalmas kiadványokkal terítsék be a polgárokat, hiszen ezt majd csak a szelektív hulladékba lehet betenni.

Szóval Ifjúság, milyen lehetőségeid vannak!
Szomorú, de azt kell hogy mondjam, a bizonytalanságból eredő ügyeskedés jelenleg a megélhetés egyetlen valós forrása.
 Vagy a politika? 89 óta egyre jobban erősödik bennem is valami, méghozzá az az érzés, hogy a Politika nem azt az országot építi, amit mi az egyszerű halandók. Nem lenne baj, ha békén hagynának bennünket, ha a politikai zavargásokat egymás között rendeznék, mi pedig egyszerű állampolgárok dolgoznánk, kapnánk a fizetést és megélnénk, méghozzá jól!
A baj az, hogy a politika beleszól a mi becsületes életünkbe, mi viszont, akik állítólag őket választottuk, hogy a mi érdekünkben hozzanak megfelelő intézkedéseket, szóval mi bele sem szólhatunk a saját sorsunkba.

Bevallom őszintén egy cseppet sem érdekel a a különböző politikai pártok szappanoperáinak 8965. része sem, és nem tud meghatni, hogy egymás anyját szidják és hogy mindenféle vádakkal illetik egymást avagy köpködnek stb. Ez az ő szégyenük!
Ha nem volt gyerekszoba, hát nem volt!
Viszont ennyi év alatt már ideje lett volna némi illemet, viselkedést tanulni!

Bizonyára észrevette az olvasó, hogy nem tudok sok javaslatot tenni a ma fiataljának, miként tervezze az életét. Mert nem lehet tervezni, ugyanis nincs mire. Ami ma létezik és a legkeresettebb, az holnapra már a süllyesztőben van. A pénz csak arra jó, hogy korrumpálódjon mindenki, mert míg ma tisztességes lenne kifizetni ezt vagy azt, holnapra már csúszópénz lesz belőle a törvényi változások miatt. De még az is meglehet, hogy amit ma kifizettünk, holnap visszamenőlegesen büntetendő cselekmény.
Akkor mi a megoldás?
Az alapokat kell újra letenni.
Egyszerű logika: homokos talajra nem építünk házat!Ezt minden igazi mesterember tudja!

Ez pedig a mai fiatalságra vár!
A felépített ingatag házat le kell rombolni, biztos új talajt keresni , hozzáértő szakemberekkel megterveztetni  , és mesterekkel megépíttetni a Jövő Házát.
Ugyanis abban tud biztosan működni minden: a lift, a világítás, a fűtés a számítástechnika , a tervezés, a kísérletezés, az oktatás, az egészségügyi ellátás és a biztos párkapcsolat , a családalapítás.

Hát ez volna a feladat, erre ugyanis a fiataloknak van nem csak energiájuk, de kiváló tudásuk, lelkiismeretük, tisztességük! S talán nem lenne olyan nehéz e feladatok közepette megismerni azt a társat, akivel az életüket le tudnák élni! Hiszen a közösen azaz az együtt épített jövő az, amire a közös vagyis a családi életet lehet alapozni!
Nagy falat, de vigasztaló, hogy nem kell egyedül csinálniuk, ott vagyunk mi hétköznapi emberek a hátuk mögött, hogy támogassuk őket!


2016. november 4., péntek

Tanácsokban soha sincs hiány!

Olvasom itt, és elképedek ott, hogy így, meg úgy nem tudunk jól gondolkodni, nem tudunk megfelelően öltözni. Arra is "varrnak gombot"  névtelen tanácsadók, hogy csillagjegyünk szerint milyeneknek kell lennünk.
És csakugyan kutatunk magunkban, hogy én igen , biztos ilyen vagyok, vagy olyan, vagy netán mégis a másik horoszkóp-pistának van igaza?!
Meg persze Csernus doktor nevével fémjelezve is közzéteszik ugyanazt a kissé durván sértő jellemzést mely szerint bizonyos csillagjegyek mennyire utálatosak. Persze valójában nem lehet tudni, hogy kinek a tollából ered mindez, mert csak a "tinta" más, a szöveg ugyanaz és hol "bede", hol "szőcs" néven kerül jegyzésre a hatalmas internet colosseumban.
Mindazonáltal ahányszor elolvasom mondjuk saját horoszkópomat, annyiszor kap el a görcs, hogy miért nem vagyok én olyan, semmilyen, értéktelen és megfejthetetlenül szentimentális, amint a misztikumot vizslatók szerint kellene lennem?!
Avagy, miért is lehetséges az, hogy féktelen logikával olyasmit is felfedezek és megértek, amikre mások még csak nem is gondolnak?!
Hogy jövök én ahhoz, hogy ne hasonlítsak a skatulyához, amit nekem előírtak, hogy igenis horoszkópom megmondta, hogy naiv személyiségem és túlragaszkodásom zavarba ejtő?!
Egy biztos, egyszer kipróbáltam, milyen ez a viselkedés és utáltam magam érte!
Lehet a horoszkóp szerint élni, csak ezt úgy hívják: irányított élet, méghozzá mások által vezetett!
Én maradok a szabadságnál, úgy döntöttem. Ha kíméletlen logikára és határozottságra van szükségem, akkor avval élek, ha büszke családi vonásaimra, akkor avval és, ha könnyes virágzó lelkülettel, akkor azzal!
Ezen egyetlen egy jósdai főpap sem tud változtatni, még ha vérből vagy belekből, vagy rojtos csizmából is szedi megálmodhatatlan jövőről szőtt információit!

Félreértés ne essék! A misztikusság mint olyan részemről elismert és tisztelt dolog. De a misztérium a titkok világa. A szakrális, azaz szent és érinthetetlen megnyilvánulások , egyedi jelenések módja. Ahogy Isten, a Teremtő, a Mindenható velünk valamit közöl. Ez azonban a hit területe és rendkívül változatos módon ad képességet, avagy hordoz üzenetet, avagy gyógyít és kevés kiválasztott részesül ebből.

Azért elképesztő az a különbség, hogy a misztikusság akár arra is képessé tesz, hogy felismerjük a gonoszt, ellentétben a csillagjegyeket olvasók "vagy eltalálom vagy nem" aznapi jóslásával.Amikor is a mára várt hatalmas összeg helyett, (persze ellátva a megfelelő intelemmel, miszerint: hogy kérje ki tanácsát a családtagjainak, mert hajlamos a költekezésre), szóval mondom  a pénzeső helyett a delikvens, névtelen fenyegető levelek garmadát kapja!
Na ja, hát kicsit megcsúszott az üveggolyó, vagy már fáradt volt alkalmi főpapunk, avagy éppen belealudt a csillagok hosszas közlendőjébe!

Nem kívánok senkit lebeszélni, mindenki bátran higgyen abban, amiben akar, csak fogadja azt is el, hogy ez legalább olyan, mint az időjárás, vagy meleg lesz vagy hideg, valamelyik biztos!



Tudom, hogy férfiak nem, vagy nem vallják be, de mi nők mindig elolvassuk a divatbakik és a vörös szőnyeges divatbotrányok harsogó híradásait.

Szeretnek bennünket kioktatni, mit, hol, mikor, hogyan helyes viselnünk!
Egye fene, hát legyen!
Elolvasom még néha egyet is értek, csak azzal nem, hogy a varázslatos Dolce&Gabbana oldalt felsliccelt vörös ruhát, amelyben persze tilos villantani a fehér lábakat, szóval, hogy ezt a több mint 2 milliós ruhát én nem húzhatom fel. Egyrészt , mert piszok sóher vagyok és ennyit sohasem adnék egy cuccért- igen CUCC!-másrészt hova is húzzam fel?!
Ja, bocs pénzem sincs rá! Na de ez most nem szempont!
A CUCC-ról jut eszembe Mery Streep hihetetlen alakítása  Az ödög pradát visel c. filmben, erre a szóra olyan fintort vágott és olyan mélyen megvető pillantást, ami az ő zsenialitásából csak lehetséges!



Na ,de  hát nézzük még mily csodálatos dolgokkal próbálnak bennünket bombázni, mit ne viseljünk és mikor?!
Azt észrevettem, hogy a divatipar hatalmas és népszerű találmánya a leggings (Anyja neve: cicanadrág, nagyanyja pedig még kötött változatban született) mára a legmegvetendőbb darabok közé tartozik.
Ez a mindenütt testre simulós , nyúlós cucc, alkalmas összes testi hibánk megmutatására. Szégyenlős hölgyeknek ajánlott szépészeti plasztikai sebészeti vizsgálatra.

Mindenütt a szánkba rágják, hogy hosszú felsővel hordjuk, mert mégis kissé gusztustalan, ha a magunkra erőltetett gatyóka( mivel átlagban 2 számmal kisebbet vesz mindenki) annyira bevág a lábunk között, hogy, akár egy szál meztelenségben is járhatnánk!

Persze láttunk már olyat is, hogy a nő félfenekét tudta csak belepréselni ebbe a ruhadarabba így közszemlére téve az akár gyermekhinta méretűnek is mondható tangát.
Semmi bajom az 50 kg feletti hölgyekkel, szerintem, minden nő szép és értékes, de ez a fajta öltözködés tényleg megfontolandó.


Aztán vannak azok a bizonyos bakik, amikor esküvőre fehérben megy a násznép valamely tagja, avagy pirosban, a kedvenc pedig, amikor két nő hasonló vagy ugyanolyan ruhában jelenik meg egy bizonyos eseményen!
Na, de ez megint az átlagembert csak akkor érinti, ha mindannyian a "kici, pici, olcó" áruházban szerezték be cuccaikat!

Az viszont elgondolkodtatott, hogy egy-egy társadalmi eseményen mit illik és mit nem illik felvenni.
Egy időben trendi volt formabontónak lenni és farmert farmerral , flitteres blúzzal, vagy selyeminggel felvenni bárhová, bármikor.
Ma ismét kicsit tradicionálisabbak kezdtünk lenni és színházba, vagy komolyzenei koncertre előkelő, hosszú estélyi ruhát veszünk fel, férfiak fekete öltönyt, partykra térdig érő , laza esésű kellemes anyagú koktélruhát , az urak, pedig kellemes anyagú, laza, de mégis finom , színében is lágyabb nadrágot, hozzá illő inggel.

És már nem annyira akarjuk megmutatni szépséghibáinkat a feszes blúzokkal, mert rájöttünk, hogy a sztreccsnadrágnál csak egy rosszabb van a sztreccsruha. Ez utóbbit ugyanis mindig húzgálnunk kell, mert néhány lépés után a nyakunkból kell visszavadászni a megfelelő helyre.
Szóval ezeket már nem hordjuk szívesen és nem is szeretjük.
A vicc az, hogy  a férfiak sem! Ugyanis elvesszük tőlük a fantáziálás lehetőségét!

A sztreccsruha kitalálója nyilván abban reménykedett és joggal, hogy a nők imádni fogják és ez valóban így is volt, amíg ki nem derült, hogy az anyag olyan, hogy a nő, ha egy lépést sem tesz, akkor is egy idő után csúszik és csúszik felfelé. Igen katasztrofális látvány, amikor ünnepségeken a bemondó hölgy folyton húzgálja lefelé a falatnyi szoknyácskát és nem tudjuk eldönteni, hogy most szemérmes, vagy méreten aluli a ruha, illetve, ha nem szereti, hogy a combjai látszanak, akkor miért nem vett föl hosszabb ruhát, ha meg szereti mutatni szépséges lábait, miért húzgálja lefelé a göncöt!


Folytatnám a tangaviselet rejtelmeivel, de erről csak annyit nem állandó használatra keletkezett!
Kiagyalója csakis szexuális indíttatásból alkotta meg, hála neki, a párok sokkal izgalmasabb együttléteket élnek meg!
Higgyük el a tanga csak arra a 2 percre való, amíg rajtunk hagyják!
Bővebben erről bármely higiéniai oldalon olvashatunk.
Tudom, hogy már késő ősz van, de egy pillanatra visszatekintenék a nyár örök sláger öltözködési témájára: a zokni szandállal c. kedélyeket magas szinten tartó és le nem nyugvó problematikájára.

Bevallom őszintén , nekem nem probléma! Nem túl tetszetős, de kit érdekel, ha a pasi szuper és egyébként is maga a "herceg" kategóriát ostromolja.
Amúgy pedig a pamutzokni nem ártalmas, de a műanyag papucs, szandál, annál inkább.
Mindenesetre mi nők nem a férfiak lábát nézzük meg először, mert nem gondolunk arra, hogy lakkozza a körmét!

Szóval üsse kavics ! Legyen zokni szandállal ha a herceg ideális és a ló sem sánta!



Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...