A keresztény világban a Hit folytonosságát, a Remény megerősítését, a Szeretet sziklaszilárdságát jelenti a Pünkösd.
Úgy emlegetjük ezt az ünnepet, mint Krisztus ígéretének beteljesülését, mert elküldte Feltámadása és Mennybemenetele után a Vigasztalót, akit Szentléleknek nevezünk. ( Más rítusokban Szent Szellem.)
Ő az, aki velünk lesz végig földi utunkon és átsegít nehézségeinken , fájdalmainkon, de örömet és boldogságot csöpögtet belénk.
Hosszú volna elsorolni Pünkösd üzenetét, hiszen vissza kellene nyúlni a Teremtéshez és a Szent Iratokon keresztül Jézus születésének jövendölésén át a születés és az azt követő események fényében rámutatni, hogy mind a mai napig a Szeretetet az emberben a Szentlélek ereje táplálja.
De az ember általában csak önmagára gondol, gyarló módon, csak a terveire, csak a saját jövőjére.
Mert az ember ugyan gondolkodó lény, de gondolatait nem mindig tudja megfelelő irányba terelni.
Láttam egy dokumentum filmet egy ausztráliai gazdáról, aki a természettel és a természet adta gazdagsággal tisztelettel bánt. Növényeket termesztett és boldogan nézegette kertjét, azzal a hálával, hogy mily sokat ad majd neki vissza a föld a gondoskodásért cserébe.
Voltak disznai, akiket jókedvűen gondozott, mert ámbár tudta, hogy egy nap vágóállat lesz belőlük, de az ő életét segítik ezzel. Amikor elvitte őket leadni, akkor elköszönt tőlük és megköszönte nekik áldozatukat.
Voltak méhei, akiket odaadással kezelt és persze kutyusa. De tehénkéje is, aki éppen vemhes volt, amikor az orvos eljött megvizsgálni a tehenet, a gazda örömmel mondta: hamarosan eggyel többen leszünk.
Azon tűnődtem, hogy milyen jó lenne, ha mindannyian tisztelettel tudnánk bánni a természettel, hálát tudnánk adni mindazért, amit kapunk tőle, ha nem sóvárgó szemmel és irigykedve vizslatnánk egymást, hanem örömünnepet tartanánk afölött, hogy esik az eső, hogy jó a termés, hogy haszonállataink nem betegek, hanem szépen fejlődnek!
Milyen jó lenne, ha nem dobnánk az utcára kutyáinkat, cicusainkat ( mert nem szép, mert nagy, vagy, mert kicsi, vagy mert megnőtt, vagy mert elköltözünk) .
Egyszóval milyen jó lenne, ha úgy ragyognánk mi is, ahogy a nap meleget ad, ahogy a hó megvédi földjeinket, ahogy a tavaszi szellő szerteszórja virágaink porait, vagy, ahogy az őszi levél táplálja a talajt!
Milyen jó lenne, ha fel tudnánk nőni végre a Természethez!
Ezen gondolatok jegyében született meg ez a rövid videó, amely egyben a az újjászületés dicsérete is!
Dunapataji képek a Természet szépségéről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése