A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 23., hétfő

Őszi szóhullatás 3 felvonásban.

1.
 Elbúcsúztunk a nyári tikkasztó hőségtől, már csak emlékeinkben él a szöcskék esti ciripelése, a kutyák vég nélküli éjszakai ugatása és a macskák erőfitogtató nyérvákolása, amely egyszersmind leszögezte, ki a vezérhím. Elmúlt már a nyári aratás és az azt követő záróvacsorák amik olykor szénaboglyában történt ébredéssel jelezték: jó volt a termés, van minek örülni!
Hazatértek a nyaralók, visszacsöppentek hétköznapi életükbe és az eget kémlelve, azon gondolkodtak, mikor lesz újra nyár!
A szerelmesek is megtalálták közös, vagy éppen magányos " vackaikat", aszerint, hogyan alakult a párkapcsolat.
Egyszóval mindenki elővette az "Emlékeim" c. könyvét és egy újabb fejezetet írt bele.

Az ősz az idén egy picit  tolakodó volt, először hamar jött, aztán, mint aki rádöbbent, hogy korai a megjelenése , visszahúzódott és átadta ismét a helyét a "huszonpárfokoknak".
Október 23.-ára azonban megemelte kalapját, csípős, esős hideg napot kívánva és elvárva, hogy mély tisztelettel övezzük az ő megjelenését.
Én is elpakoltam a nyári ruháimat és már vastag szabadidőruhában írom a soraimat. S miközben ennyi eltelt év óta újra meg újra rácsodálkozom az őszi színek varázsára , magamban morgok egy kicsit, mert az ősz a végeláthatatlan lombhullás időszaka.
Eltűnődtem, hogy szerintem, minden fa, amelyik nem örökzöld, biztosan nőnemű lehet.
Ennyi cuccot, csak egy nő képes magára ölteni és aztán egyenként ledobálni!
És mire az ember összeszedi!
Aztán az ősz a szüret ideje, ami szintén mulatságba torkollik. De ekkor kezdődik az újabb iskolai tanév, s ki milyen képességekkel belefog, hogy vagy kötelezően járjon iskolába, vagy álmait váltsa valóra.
Az újabb ismerkedések időszaka, új kapcsolatok, szerelmek születése.

2.
Nap mint nap járom az utcákat, ismerek minden követ ( mert én még gyalog rovom az utam) ezért is veszem észre, ha valami nem úgy van, mit ahogy előtte, de azt is, ha semmi nem változott.
Gyönyörű Béke terünk igazán pompás képet festene, ha nem futna bele olykor-olykor egy-egy rongálóba.
Képtelenség felfogni azt a fajta felelőtlenséget, nemtörődömséget, amivel a téren lévő hinták karabinerjeit eltüntették. Vagy éppen, amikor két tizenéves rángatja a fiatal kis fát, s mindezt a szülő jelenlétében.
Odamentem.
Nem kellett szólnom, mindjárt abbahagyták. Ezek szerint tudták, hogy rongálnak, hiszen egy idegen jelenléte elég volt.
Kölykök, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni!
Kölykök, akik nem tudnak a lehetőségeikkel mit kezdeni!
Kölykök, akik nem tanultak erkölcsi normákat, akiket senki nem szorított arra, hogy hozzák helyre az elrontott, tönkretett dolgokat!
És felnőttek, akiknek nehéz tiszta erkölcsi talajon megállni!
Felnőttek, akik, nem tudják hogyan tovább!
Sorsok, amik a süllyesztőbe kerülnek, mert senki nem lesz, aki ezekre az életekre emlékezik!

3.
Nem úgy, mint ma, amikor az '56-ban az "értünk éltekre" visszagondolunk és tisztelgünk előttük.
De már csak egynéhányan, mert sokan nem ismerik a magyarság tudatot, nem tudják, mi a hazaszeretet és már nem félik az Istent sem!
Azon gondolkodom, vajon milyen mélyre süllyedhet a hazátlanság, hogy újra megtanuljunk emlékezni, fejet hajtani elődeink előtt?!
Mi kell ahhoz, hogy Március Idusa, Agusztus 20.-a, avagy Október 23.-a nemzeti büszkeséggel töltsön el bennünket?! Nem, ezt nem csak tudni kell, ezt érezni kell!
Érezni, hogy magyarnak lenni igazi kiváltság, hogy magyarnak lenni eleink örökségét hordozni megtiszteltetés! Hagyományainkat ápolni és továbbadni, zenében, táncban, népviseletben, felvonulásban köteles tisztesség 1000 éves történelmünk nyomdokán haladva.
Minden időkben küzdelmet vívtunk , hogy Békességünk legyen!
Borzasztó ellentmondás: háborúval a Békéért!
Talán így válik ez igazán érthetővé: küzdjünk egymás mellett, vállvetve,- még akkor is, ha egymásnak nem vagyunk kedves barátai, de legyünk társai-  fennmaradásunkért, magyarságunkért, minden embert megillető, emberi méltóságért, megélhetésért, tiszteletért, a kifosztottak és reményvesztettek felemelkedéséért, családi összetartásért és szeretetért, az elvándoroltak hazajöveteléért.
Isten segítsen ebben minket!

Amen.



2013. szeptember 14., szombat

Merengés egy borongós őszi napon....

Az ősz csodaszép tud lenni és különleges hangulata van. Ahogy a Tavasz erdeiben parányi angyalokkal mosolyog ránk, a Nyár pezsdítő, forró , lüktető napjait adja nekünk, az Ősz a merengésre indít bennünket, ahogy a szitáló esőcseppeken visszakacsint az elmúló nyár, jelezve: visszajövök, hamarosan ismét találkozunk!
Az Ősz elkezdi felfesteni ragyogó színeit, a barnát, az okkert , a vöröset a lilát, de meghagyja a zöldet, hogy ne felejtsük el, hamarosan egy hosszúnak tűnő téli pihenés után, ismét visszatér hozzánk a várva várt madárcsicsergés.
Az őszben beérnek a fákon vidáman táncoló almák, az omlós körték, mosolygós barackok integetnek felénk és a szőlő bársonyos illatos gyümölcse csodálatos borokban oldódik fel.
Elkezd a természet beburkolózni , meleg vackot készíteni. A patakokban még sebesen folyik a víz, sodorva magával a már lehullt színes leveleket. Néha még hallunk egy-két madarat, de minden lassan csendes nyugovóra tér.
A szív örömteli viháncolását, amelyet a Tavasz és a Nyár hozott, felváltja a csend, és már csak a gondolatainkkal őrizzük az elmúlt évszakok szépségét, bár nyomait, minden sejtünkben hordozzuk.
Az idő mindannyiunkon nyomot hagy, s ha szépen éltünk ez nyom kedves és másoknak példaértékűvé válhat.
Hogyan is lehet szépen élni?! Megtalálni minden rosszban a jót, megérteni azt is, aki ellenséges velünk, megtanítani önmagunkat a hűséges szeretetre, időt adni a történéseknek, hogy a helyeset is lássuk ne csak az általunk vélt igazat. Tudni azt, hogy minden csak abban a pillanatban van jelen , mert a következő az előzőt elsodorja. Meghallani a csendben a legszebb hangokat, a hangokban pedig a csendet. A gyermeknek igazi értéket adni, a szeretetet, a tisztességet, a természet tiszteletét és nem autót, ruhákat, és hatodik telefont. Illedelmesnek lenni, köszönni , megköszönni, elköszönni. Együtt enni a családdal és megköszönni a közös ebédet. Értékek!
A természet évezredek óta megajándékoz bennünket azzal a biztonsággal, hogy a Tavasz után Nyár jön és aztán Ősz és aztán Tél, sohasem sajnál tőlünk semmit kincseiből, ingyen adja, mert ingyen kapta.
Csak nézni kell a fákat , a bokrokat a tengernyi növényt és állatot és felsejlik bennünk, hogy hogyan is lehet igazán szépen élni!
-bj-

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...