80 milliárdból tellik erre is!

Az új közszolgálati TV ( M1) napi 24 órás hírműsor lenne, ha működne rendesen. De hát mint tudjuk a kezdés sohasem egyszerű. Pláne, ha szinte majdnem mindenki gyakornok. A Kormánypárti TV-nél a helyszíni kapcsolások is nagyon nehezen jönnek össze, pedig a legmodernebb és legdrágább felszereléssel dolgoznak, na de hát ahhoz érteni is kellene!
Persze tudom legyünk türelmesek elvégre csak 80 milliárdot szórtak ki erre a fantasztikus ötletre!
Francesco Zombori is elmondja a véleményét a már megszokott vicces stílusában!

Persze a reklám is fontos, hiszen minden valamirevaló szellemi terméket, illik és kell is eladni.
Mit ne mondjak egy valódi balesettel: "Akkor. Amikor." szlogennel az év leggusztustalanabb reklámplakátját sikerült összehozni! Csak gratulálni tudok! A fanyalgóknak pedig annyit, hogy ha nem is értik, gondoljanak bele, hogy szeretnék-e látni valamelyik rokonuk baleseti ellátását plakáton, mert" Frissen az igazi!"

Punchita Macaronare 1246. rész ... avagy sohasem árt egy kis kikapcsolódás :)

Stella asszony felhúzta az erre az alkalomra vörös lepkékkel díszített zöld ruháját és azon gondolkodott ,most mindenki láthatja mérhetetlen gazdagságukat és Punchita gyönyörűségét. Hiszen az ara hosszú fekete haja amibe rózsaszín tincseket varázsolt a mesterfodrász és hófehér ruhája egyszerűen lenyűgöző volt.

Végre oly sok viszontagság után Puchita és Renató egymáséi lesznek.
Még átsuhant a gondolatain, a megmérgezett nagymama - "jobb hogy nincs itt a vén öregasszony"- gondolta.
Aztán Estefan, akinek épp a kellő időben vágták el a torkát:" Különben is nem is akartak osztozni vele". Ő volt Renató féltestvére.)
Egyedül talán Renató testvérére gondolt némi szánalommal " Hiszen Gerard olyan kellemes és olyan szép volt! De, egy örökös igazán elég a Merferi családból, igy aztán vízbe fulladt aznap délelőtt, természetesen véletlenül és majd az esküvő után ráérnek ezen sopánkodni.( Bár Gerard szebb volt, mint Renató, viszont Renató irányítható!"
Szóval Stella asszony megállapította jól döntöttek a Macaronare és a Merferi család összeházasodása igazán jó üzlet lesz.
A nap ragyogott, a virágok pompáztak, a szolgák sürögtek-forogtak a zenekar készült.

Punchita nagyon várta az esküvőt, jobbat sem kívánhatott magának, hiszen Renató ízig-vérig szépfiú és buta, ami nagy előny egy olyan gazdasági manőverhez, amire készültek anyjával.
Gerarddal töltött éjszakák és lopott órák jutottak eszébe, ő annyira férfias és kívánatos volt: ikertestvér, de mégis más. Kissé elkalandozott a gondolataiban, ahogy a vérpezsdítő pásztorórákra gondolt.
Na mindegy!- rántotta meg a vállát, Renató volt a jobb döntés.

A csoda hamarosan megtörténik és ő minden idők legnagyobb vagyonegyesülésének részese lesz, mi több a leggazdagabb nő. Jót mosolygott : megérte a sok áldozatot!
Egyszer csak izgatott hangok szűrődtek be az ajtón, elképedt sikolyok valami megmagyarázhatatlan sürgés-forgás.
Stella asszony éktelen díszes ruhájában kivonult és úri ám cseppet sem finom hangján ennyit mondott: " Mi történt odalent?"
Puchita kivonszolta a 20 méteres uszályát is, hogy jobban lássa , mi okozott riadalmat.

Először észre sem vették, csak néhány másodperc után látták meg a halványzöld ruhás nőt, aki szép lassú léptekkel, sikkesen vonult felfelé a lépcsőn. Egyenesen feléjük tartott.

Furán méregették egymást , ismerősnek tűnt, de nem tudták honnan, míg meg nem szólalt, az amúgy kifogástalan viselkedésű hölgy:

Szervusz édesem Punchita! Képzeld végre sikerült, mától a te Renátód Renata lett, úgy ahogy mindig is szerettem volna! Bocsáss meg nekem drágám! De biztos vagyok benne, hogy Gerard mindenben kárpótolni fog téged!"

Az anya és lánya ájultan rogyott össze a liliommal díszített folyosón.


THE END

Az elméletek és hirek szárnyra kapnak, aztán próbáljunk meg kiigazodni!

Halljuk a rádiót a TV-t, olvasgatjuk az elektronikus sajtót, bele-belenézünk blogokba, szóval úgy nagyjából tájékozódni próbálunk, mi is a helyzet nálunk és a világban.

Nem könnyű a magyar embernek, ha érteni akarja mi történik körülötte, hallja, hogy van  ( lesz)  Paks2,  hogy hitel kell hozzá - ezt már úgy gondolja is- de arról nem nagyon tájékoztatják, hogy ez mégis elmarad(hat).
30 évre eladósodni ( az oroszoknak), titkosított adatokkal, hm, hát ez nem volt világos és egyértelmű.Ám jött az EU bácsi és beintett.

A váci Madách Gimnázium körül is lebegtek hírek, hogy talán parancsszóra nem akarnak Budapesten tapsolni a Kormány Március 15.-ei ünnepségén, talán fenyegetést is kaptak, hogy akkor e diákokat nem veszik fel főiskolára sehol és "gondoskodnak" a szülőkről és a tanárokról is.
Aztán jött apró hírben: á nem,. ez nem így volt, vagy legalábbis a fenyegetőzők azok nem léteznek.

12 napja, hogy Borisz Nyemcov  ( akit csak úgy emlegetnek, hogy Putyin legnagyobb bírálója) ellen merényletet követtek el és az orosz csoda megtörtént, azonnal meglettek a gyilkosok. Őket aztán vallatták, kínozták ( de lehet, hogy nem) mert mára már az a legújabb, hogy nem is ők voltak a tettesek ,és nem is verték őket.

Mindeközben a háborús Ukrajnában már a 4. politikus lesz öngyilkos.

A magyar jobboldal és a baloldal pedig azon vitatkozik, hogy Vityánk lehetett-e katonai hírszerző vagy sem, ahogy Simicska sugallja. Ők biza ezzel elég jól elvannak, gondolom ezért is nem értek rá komolyabban odafigyelni, hogy közben a Buda-Cash-ben és a Quaestorban "itt a piros, hol a pirost" játszottak .

Szóval nem könnyű az egyszerű embernek ezt megérteni. Néhány hír hallatán eszünkbe juthat, hogy épp 4 csatornán vetítették az elmúlt egy hétben a Kémjátszma c. filmet ( főszerepben: Robert Redford-dal és Brad Pitt-el) ahol egy kém beszervezése és kiképzése a film egyik szála, illetve, hogy egy-egy merényletnek minek kell éppen látszania, vagy hogy ki mindenkivel kell és hogyan felvenni a kapcsolatot egy-egy akcióhoz, és ha "istenadta" tehetség a kiképzett, még akkor sem biztos, hogy megmenti a kormánya, ha úgy ítéli meg, avagy kényes a politikai helyzet.Megjegyzem a film végig izgalmakban bővelkedik.
Persze ez mind a véletlen műve, hogy pont ezeket a dolgokat olvashatjuk egy csokorban, de gondoljon mindenki azt, amit akar ezekről , mert nem tudjuk, mi történt meg és mi nem.

Sokszor a megkérdezettek sem tudják, mert ők is azt mondják : Ez csak cirkusz!

Így aztán nem kell csodálkozni, hogy van, aki  szerint ebben az országban olyan szépen megy minden  és van rezsi-csökkentés, és lesz még több áram ( Paks2), mások szerint 4 millióan élnek elképesztő körülmények között és óriási bajok vannak. Azon sem kell csodálkozni, hogy  a papagájok is azt rikoltozzák : elég ezekből!
Míg birkáink mindig visszabégetnek, ha egyik sem, akkor kik?!

Vannak, akik hiányolják az összefogást, mert nem vették észre, hogy "oszd meg és uralkodj" elv alapján irányítanak bennünket!

Talán épp ideje kiírni az ország kapujára:
 Államférfiak kerestetnek!
Minimum feltétel: Hazaszerető, emberséges, igazságkereső és érvényesítő, kifejezetten jó csapatjátékos, megfelelő fizetés (egyéb juttatás nélkül)  ellenében. Elvárás továbbá a jó kommunikáció képesség, lehetőleg angol nyelvtudás anyanyelvi szinten.
Napi munkaidő folyamatos.
Jelentkezni a Magyar Népnél lehet.

Ha nem a Nemzeti Ünnep, akkor a Zárva-tartás hoz lázba...

Nincs olyan ember, aki ne tudná, mit jelent a magyarnak Március 15.-e. Vagy mégis?!
Az a helyzet, hogy mostanság olyan nagy kavarc van a fejekben, hogy ki tudja vajon hányan lennének képesek megválaszolni miért is fontos ez az ünnep?!

Az is igaz, hogy az idők folyamán az éppen hatalmon lévők olykor-olykor egy-egy megemlékezésünk kapcsán annak tartalmát illetően újabb és újabb verziókkal álltak elő, így aztán a ma embere néha megkeveredhet , hogy mit is ünneplünk?!
Most is így van ez, mert lassan homályba veszik a márciusi ifjak tettei ahhoz képest, hogy  hetek óta megy a vita ( de még milyen!) miszerint március 15.-én Vasárnap lesz, újra ismét, munkaszünet!
Végre mindenki a családjával töltheti a vasárnapot!

Milyen jó és szép elképzelés lenne ez egy olyan országban, ahol, mindenkinek van munkája, vagy akinek nincs, az is meg tud élni, ahol megfizethetőek lennének az amúgy termelőtől beszerzett finom, friss áruk , ahol az egészségügy nem ügy lenne, hanem szolgálat (tisztességesen megfizetett) mint a nyugdijkérdés is nem kérdésként tűnne föl néha néha , ahol a munka nem napi 12 óra, hanem max. 9  és ahol a bérek olyan szinten lennének, mint a többi uniós országban.
Ott jó lenne!
Nálunk ez az ötlet megint megelőzte a korát, hogy szépen fogalmazzak, mert az amúgy is alacsony fizetésű (60-70 ezer Ft) dolgozók, akik lehúzzák a napi 12 órájukat,- pótlék és egyéb juttatás nélkül, lecsúsztatni sem lehet-, szóval ők elesnek, még attól a kis vasárnapi pénztől is, nem mellesleg sokan elveszítik és elveszítették munkahelyüket ennek az ötletnek a következményeként.
Munka terén amúgy is rosszul állunk, mert akár hiszik akár nem, hiába minden statisztikai adat, hogy csökken a munkanélküliség, mégis sorozatos az elbocsátás és valahogy a statisztikát készítőknek sehogyan sem jön ki a csökkenés. Mint ahogy abban sem tudnak egyetérteni a kormány kommunikációjával, hogy nincs szegénység avagy nyomorúság, vagy minek nevezhetjük mostanában.
( Mert amióta ugye sajtószabadság van nem mindent szabad annak hívni ami: bár szerintem az utcán kartonpapírban alvók, nem turisták és az ételért sorban állók sem nézelődők.)

Na de vissza a március 15.e Vasárnaphoz, a sok pro és kontra között elveszett minden bizonyosság - ahogy az lenni szokott, mert kavarás ügyben mindig óriásit alkotnak a politika szereplői- mármint, hogy a forradalmárokkal vagy a békésen , csendesen otthonülő családokkal legyünk.

Én úgy látom forr ez a dolog mindenhogyan , mert miközben  a politika megmondja: Vasárnap ne dolgozz!, aközben a magyar   szerte az országban rázva az öklét ezt harsogja: "Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"

Nőnap, női szemmel

Általában ez a nap a könnyes , családias, szép szavakkal teletűzdelt, udvarias ünnepek közé tartozik. Sok férfit látok ilyenkor virágboltba szaladgálni, vannak akik  hatalmas nyalábbal a kezükben lépnek oda kocsijaikhoz, hogy a család minden nőtagjának virágot adjanak.
A Nemzetközi Nőnapot a férfiak nagy része komolyan veszi, fontosnak tartja, sőt mostanában újra trendi a megünneplése. Volt egy időszak, amikor olyan snassz volt és ciki és egyéb.
Jóleső érzés látni, hogy azért a férfiak mégis érzik a nők jelentőségét, értékét, ha nem is tudatosan gondolják át, és nem is tudják megfogalmazni, de a virág, amit átnyújtanak az az anyaságnak, az el nem múló szeretetnek, a nő örök szépségének és adakozásának, türelmének a nő bájának és kedvességének, csábításának , kitartásának, elképzelhetetlen és felülmúlhatatlan erejének szól.
Úgy illene és úgy volna jó, ha a világ minden táján, minden nő átérezhetné nőiességének örömét.
Jó volna!
De vannak, akik nem ismerik a megbecsülés érzését, , vannak akik még sohasem kaptak kedves szavakat és vannak, akikről már elfelejtkeztek, mert nem fiatalok, nem szépek, vagy egyszerűen átlagosak. Őket senki sem köszönti. Pedig a maguk életében ők is hoznak és hoztak áldozatot, hiszen a nő örök, akárhol is éljen.

Ej, ti magyarok, benneteket mindig át lehet verni!

12 éve dagad a devizahitel-botrány. A gazdasági válság óta (2008) pedig számtalan szebbnél-szebb, anyányinál anyányibb foltozhatatlan, elsorvadhatatlan, észt osztó és megállító ötlet és ígéret látott napvilágot.

A devizahiteles jakuzziba már mindenki belerottyantott, aki beült fontosságának tudatában, mert okosságánál  csak a büdössége volt nagyobb.
Szegény magyar pedig mindent meghallgatott, volt, hogy hitte, volt, hogy nem,  volt hogy nevetett, volt, hogy sírt, de valahogy sehogyan nem tűnt fel még, hogy semmi nem változott, csak a víz egyre zavarosabb, egyre ocsmányabb és csak a devizahiteles szagolja.
Amúgy pedig már senkinek sincs gyomra kipucolni a jakuzzit, se gusztusa, se fölszerelése. Védőcucc nélkül pedig ki mer akár a közelébe is menni, mert betegséget, bajt senki nem akar összeszedni.
Hiába a sok munkanélküli, a  devizás szart senki nem meri és nem is akarja eltakarítani, s ha lenne is jelentkező, ott a gond, hogy ráfoghatják ő okozta az egész trutyit.
Szóval itt a nagy meló ( vagy nem is olyan nagy?!) tenni kellene valamit és akkor jönnek a megoldások, takarjuk le!
És persze ezt sokan gondolják: hű de jó megoldás!

Mások mondják: adjuk el!
Na ez is jó!

Megint mások, zúdítsuk a magyar nyakába!
Úgy is van!

Csakhogy ahhoz ki kellene merni, vagyis fel kellene kavarni!
Lehet jobb volna ezt is 1000 évre titkosítani, ki tudja mi van az alján!

Március: Munkálódik a tavasz, a törvény és a gyűlölet.

Ha kimegyek a kertbe , látom, hogy nyiladoznak a korai virágok, rügyezni kezdenek a rózsák, és persze a barka is már mutatja magát, no és a madarak is csivitelnek.
Ez mindig így volt, ám az utóbbi években márciusban  rendeletek is életre szoktak kelni , "kirügyeznek" az újabbnál újabb ötletek, amitől az amúgy napfényre vágyó állampolgár maradék jókedve is elpárolog.
A "mit lehet még elvenni" és az "üres a büdzsé" jegyében született elgondolások testet öltenek és az amúgy is csak árnyként létező szociális ellátás, most aztán "odavág" rendesen a sok állítólag "élősködőnek".
Bár ez utóbbi retorikán már egy kicsit módosítottak és most  inkább rászorulónak mondják a hajléktalanok és nincstelenek siserehadát, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy nem jobb, hanem még rosszabb helyzet áll elő.
Azt gondolná az ember nem lehet rosszabb: de lehet! Mindig lehet!.
És ha ez nem lenne elég, akkor minden végrehajtó és közreműködő teljes örömére megkezdődhetnek a kilakoltatások is.
Végre újra lehet nagydarab szekrény embereket ráküldeni családokra, megrémiszteni gyerekeket, és megkezdődhet a tüntetés egy-egy kilakoltatás során, és újra kivezényelhetik a TEK-et egy-egy család utcára tétele miatt.
És bízni lehet azokban is, akik már ezerszer elmondták: hogy "nem tartott senki pisztolyt a fejéhez, hogy a hitelt felvegye".
Itt-ott néha elhangzik egy-egy hírben, hogy most éppen hol tettek utcára valakit, vagy , hogy öngyilkos lett valaki az adóssága miatt és időről-időre pontos számadatot kapun arról is, - mint ma-, hogy ezen a télen 160 honfitársunk halt fagyhalált.
Na de a magyar szeret vitatkozni, vagy ha nem, akkor is védi a mundért attól függően szerinte ki és mely politikai csoport volt a hibás és ma is az, a kialakult helyzetért.
A nagy "politikai csatározások" közepette aztán felhoznak  a "karatézók" ugyan egynéhány érvet, de az érvek nagyon hamar elfogynak, mert hogy igazából senki nem lát a  színfalak mögé.
És ha elfogynak az érvek, akkor aztán lehet személyeskedni.
Mindig elgondolkodtató, hogy vannak, akik egy-egy politikai párt védelmében csak annyit tudnak mondani  a másik oldalon állónak a: "TE, értelmi fogyatékos!"... és sorolhatnám.
De minek!
Minden egyes nap találkozni ezzel a jelenséggel, hogy az emberek egy-egy kialakult helyzetet rövid de velős viadal után személyes pocskondiázással folytatnak.
És persze, se vége , se hossza, mert különösen az interneten, úgysem tudja senki, hogy ki a másik, ha csak az illető nem vállalja nevét és arcát!
Hát így vagyunk tavasszal, a gólyák már kezdenek visszaköltözni, énekes kis barátunk szól, hogy Nyitnikék!, mi emberek pedig egymás hátába dobáljuk a szekercét!

Nyemcov... A gyilkosság a politika jól bevált eszköze.

Biztos sokan vannak, akik éjjel felébrednek és forgolódnak az ágyukban, mert nem tudnak visszaaludni. Gondolom sokféle trükköt is használnak jó néhányan, hogy valamilyen módon vissza tudják
magukat az álomba kényszeríteni. Annyi , azonban bizonyos, hogy ha rövid időn belül nem sikerül visszaaludni, hamar elkezdi az ember kárhoztatni a tehetetlenségét és ezzel tényleg lőttek a további pihenésnek.

Én ilyenkor gondolkodom el azokon a dolgokon, amit általában mindenki természetesnek vesz és nem kérdőjelez meg.
A ma hajnali témám pedig nem volt más, mint a politika. Borisz Nyemcov meggyilkolása csak egy azok közül a kivégzések közül, amit politikusok ellen elkövettek az évszázadok alatt. Az ok, mindig ugyanaz: máshogy gondolta, mint az épp fennálló hatalom , mást akart és ennek hangot is adott.

Nem mennék bele Nyemcov politikai törekvéseibe, hiszen nem vagyok orosz szakértő, azt azonban sietett leszögezni minden hírügynökség, hogy a megölt politikus Putyin legnagyobb bírálója volt. Sőt az utolsó interjújában Oroszországot a Putyin vezette "hibrid fasizmusként" emlegette.

Valahogy furcsának és visszataszítónak tartom, hogy a politikusok mindig az ellenfél megfélemlítésével avagy éppen az ellene elkövetett merénylettel igyekeztek hatalomra kerülni vagy hatalmon maradni.Különösen a kialakított és számukra nagyon is ideális hatalmi helyzet stabilizálása, bebetonozása volt mindig a legfőbb ok ellenlábasaik eltüntetésére.
Miről is szól a politika?
Az értelmező szótár szerint :
A társadalom vezetésének tudománya.A hatalommal kapcsolatos elvek és gyakorlatok összessége.
Két lényeges szóval találkozunk rögtön, először is a társadalom, másodsorban a hatalom.

A társadalom feletti hatalom megszerzése az embert elbódítja, elkápráztatja, bármit képes megtenni érte, hiszen a hatalom, amit a kezébe kap azzal azt tesz , amit csak akar.Ez a lényege a politikus tevékenységének.
A politikus feladata nem más, mint más politikusokkal együtt létrehozza azt a szövetséget ( pártot), legyártsa azt a hangzatos ideológiát, amivel tömegeket tud maga mellé állítani, hogy a hatalmat ugyanazon tömegek fölött gyakorolhassa.
Amikor politikust választunk, akkor gyakorlatilag azt nevezzük meg, ki legyen, aki éppen kiszipolyoz bennünket, ki legyen, aki kiforgat a vagyonunkból, vagy, aki a közvagyont elherdálja, avagy aki olyan rendeleteket , törvényeket hoz, amellyel életünket bizonytalanná, elviselhetetlenné teszi, avagy aki, ha éppen úgy tetszik háborúba taszít bennünket.
Persze sokan mondhatják most: ez nagyon negatív megközelítés.
Pedig tessék csak jó mélyen belegondolni! Az éppen hatalmon lévő párt és a hatalmat megszerezni akarók szövetsége annyira lefoglalja egymást, hogy az őket választók vagy nem választó polgárok érdekeit se nem képviselik, se nem foglalkoznak vele, de még csak meg sem kérdezik őket. És ha mégis valamely komolyabb, régebb óta gyűrűző problémáról van szó, akkor azt egy jól sikerült  ( vagy éppen rosszul) szlogennel megpróbálják lerázni magukról.

Igen ám! Csakhogy a nép lát, hall és gondolkodik és ezt a hatalom sohasem szerette. Nem lehet a tömegeket folyton ostoba poénokkal etetni, amikor a gondok elborítják a társadalmat.
Az emberek ilyenkor kimennek az utcára és tüntetnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a politikusok hanyatt-homlok igyekeznek megoldani a problémákat. Nem! Ekkor történik az, hogy ha nem tudják megoldani, mert nem akarják, mert ahhoz már túl nagy az összefonódás a pénzügyi szövevény, szóval akkor gerjesztenek egy tragédiát.
Vagyis előrukkolnak a jól bevált forgatókönyvvel: meggyilkolni vagy meggyilkoltatni az ellenlábast.
Így persze a tömegeket érintő gond nem oldódik meg, de a figyelem elterelődik és újabb szlogeneket lehet kitalálni, sőt újabb szankciókat, sőt újabb nyomasztó helyzetet.

A politikus gyilkosság arra kiváló, hogy véget vessen egy tarthatatlan helyzetnek, üzenet a máshogy gondolkodóknak, hogy: ennyi! Ne tovább! ... és az amúgy változásban reménykedők száját apátiával tömi be.
Nem az első és gyanítom nem is az utolsó eset ez, amikor a politikai nézetkülönbségeket nem szemtől szembe és nem tárgyalóasztal mellett ( hiszen mit lehet ott tárgyalni, ahol a totális hatalom megszerzése a cél), hanem fegyverrel intézik el. Természetesen sohasem a másik fél húzza meg a ravaszt ( annál azért rafináltabbak) valaki a semmiből, mert mindig lehet egy " Lee Harvey Oswaldot kreálni", attól függően, hogy a politikai érdek éppen mi.
Elgondolkodtató, hogy a politika az egyetlen, ami miatt a legjobb barátok is pillanatok alatt ellenségekké válnak és a legbékésebb emberekből is szörnyeteg lesz!