A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépség. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 20., kedd

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak!

Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok is sokan, akik a tágabb környezetüket a településüket csinosítják, szebbé teszik. Gyönyörködtető ezeknek az embereknek a munkája, ami nyomán komfortosabb lesz életterünk.

Aztán vannak olyanok is, akik a rombolást részesítik előnyben, ki tudja miért!

Amikor egy héttel ezelőtt a Piaccsarnok udvarának "Zöld-Föld" fala az új indákkal varázslatossá vált  , szinte eltöltötte az embert az az érzés, hogy a megújulás reményt ad arra, hogy sokan vagyunk olyanok is, akik az unokáiknak is meg akaják újítani és őrizni ezt a végletekig kihasznált bolygót. 

Ma reggel már csak a rongálás nyoma maradt meg, mert miért is kellene megőrízni, azt, ami jó és ami hasznos?

Ime:



Amint látszik a közvagyon tépdesője még a lecsupált hajtásokat is otthagyta és hogy a kerítésoszlopok között "nézőkéket" készített.

Miért? Miért jobb rombolni, mint építeni? Miért kell tönkretenni mindazt, ami olyan fontos, hogy az éltető levegőt adja?

Akik elfelejtették, azoknak egy kis emlékeztető tanulmányainkból:

A fotoszintézis egy biológiai folyamat, melynek során a növények, algák és egyes baktériumok a napfény energiáját használják fel szervetlen anyagokból, mint a szén-dioxid és a víz, szerves anyagokat, például szénhidrátokat (cukor) állítanak elő. Ezzel egyben oxigén is keletkezik. 


Tulajdonképpen, lehet nem szeretni a természetet, de akkor tudom javasolni a Hawai szigetek
 Kilauea részét, ahol semmilyen élet nem marad meg, vagy esetleg a Holdat, vagy a Mars bolygót,
 mert ott nem kell elviselni a zöld növényzetet és az oxygént!

Utószó:

A szépség nem magától keletkezik. Sok szorgos kéz sok- sok órányi munkája van abban, hogy településünk ilyen virágzó és szemet gyönyörködtető. Mégis valahogy nem érezzük, hogy meg kellene becsülni ezeknek az embereknek áldásos tevékenységét. A köszönet és a hála nem teher, hanem édes adomány.

Az már csak e sorok írójának külön véleménye, hogy egyesek mit képzelnek magukról, hogy tenni nem, de tönkre tenni  annál inkább akarnak azon a helyen, ahol élnek!


2025. április 7., hétfő

Fiatalság= Minden,ami jó!


 Talán, sokan nem értenek egyet ezzel a tömör és rövid kijelentéssel, de igyekszem a magam stílusában ( ahogy szoktam) megfogalmazni , mit is jelent ez valójában nekem.

Az öregség szemével nézem a világot, a benne létrejövő produktumokat ( lehet ez szépség, csoda, aljasság, gonoszság) mindazon dolgokat, amiket az emberek vagy okosan átgondolva, vagy bután , mértéktelen cifrasággal megteremtenek.

Mi tagadás fiatalon sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem én is a külcsín értékelésére, akár magamról volt szó, akár másokról, mint manapság, amikor már telve élettapasztalattal, de elszáradó élettel felvértezve csúszik ki minden , ami lényeges volt az idő folyosóján át, a semmibe.

Ma ránézek egy fiatalra és csodálom, az erőt, a kitartást, az örök mosolyt, amivel megfáradt lelkemet eltelíti újra bizalommal és felidézi a mélyen eltemetett történeteket , azokról az időkről, amikor még az " ég kék volt és a fű zöld".

A sokszor lélektelen atrófiás életembe újra kivirul egy gondolat, egy emlék arról, amikor voltak még " nagy terveim" , amikor soha nem adtam fel, amikor bármire képes voltam , amit erkölcsileg meg lehetett tenni, hogy a nagy álmot megvalósítsam. 

Na és a sok barát és társ, mind-mind lelkesedéssel állt mellém és segített a gondolatot valósággá formálni!

Az ifjúság ma sem más , mint régen, ma is terveznek, küzdenek, céljaik vannak és nem adják fel!

Ma is elkövetnek hibákat, és követnek nemes célokat, érvelnek, hadakoznak, ha kell , egymás társaságát keresik és okosan eligazodnak a világ dolgaiban.

Vannak, talán, akik ellenpéldát hoznának erre a megfogalmazásra, de ez mindig így volt, mindig voltak szélsőségesek, mindig voltak céltalanok, mindig voltak oktalanok is!



Az ifjúság dícsérete számomra az, amikor az évektől megszürkült lelkemet, egy pillanat alatt boldogság tölti el, egy mosoly, egy kedves gesztus, egy szeretetteljes kézfogás, egy ragyogó szempár láttán. A fiatalok, a gyermekek oly bájjal tudják elfeledtetni az élettörténetemet, hogy már nem is emlékszem arra, ki és miért "taposott át" rajtam.

Mert talán nem is számít! Egyszercsak megöregszünk, ráncaink mögül visszamosolygunk a csintalan kacsintásra vagy nevetésre, és huss! eltűnik minden fájdalom, minden gondolat, minden gond és bánat! Csak a pillanat ereje repít tovább,  shogy mi történik az időben? Ki tudja, már nem számít, csak az, hogy az elfonnyadt lélek új életre kel, mert az ifjúság, minden, ami jó!

Életben tart és életre kelt!





ó


2017. január 11., szerda

Minek is koptatom a számat, vagy ez esetben az ujjaimat!

Magyar virtusunk mindig is valamilyen formában kitör belőlünk , mert képtelenek vagyunk magunkon uralkodni.
Igen nem másokon kellene, hanem magunkon uralkodni!
Nem másoknak, másokról igaz vagy hamis dolgokat beszélni, hanem magunkról.
Mindenki nyugodtan nyissa ki a száját és saját magáról kezdjen el legendákat zengedezni!
Például arról, amikor szánt-szándékkal olyan helyzetbe hoztunk valakit, hogy annak majdnem tönkrement az egész élete!Ugye , nem vicces?
Vagy meséljük el magunkról azt, amikor kihasználtuk a másik részegségét és kibeszéltettük vele viselt dolgait, aztán, mindenkinek elmondtuk.
Vagy meséljünk magunkról, amikor egy másik ember családi életét feldúltuk.
Ugye , hogy így már nem olyan szórakoztató?!
Csak akkor, ha másokról beszélünk, akkor az igen!? Akkor mi vagyunk az erkölcs oszlopai?!
Melyik oszlop?
Nyafogunk és siránkozunk, panaszkodunk, vádaskodunk, de az eszünkbe sem jut, hogy minden hibát először magunkban kell keresni.
Ha valami rossz történik velünk, szükségét érezzük elmondani és ezzel nem lenne baj. Ámde hogyan mondjuk? Szitkok és átkok közepette.

Ha nem figyelnek ránk, meg vagyunk sértődve, ha igen, akkor azt mondjuk: biztos figyelnek bennünket.
Ha nem kapjuk meg, amit akarunk, akkor azt mondjuk: persze, mert nem vagyunk "csókosok". Ha megkapjuk, akkor azt:" magától is eszébe juthatott volna", vagy" ennél többet is adhatott volna".
Ha az igazat a szemünkbe mondják: kikérjük magunknak, mert fáj az igazság.
Ha nem, akkor azt mondogatjuk: "persze a hátunk mögött kibeszél, de ugyan nem tud velem őszinte lenni!"
Ha nem ér rá akkor azt mondjuk: " persze, mert annyira nagyra tartja magát, mindig elfoglalt"
Ha ráér, akkor pedig azt: " Nincs ennek dolga semmi!"
Ha mosolyog, akkor: " Na , már megint vigyorog, van min nevetni!"
Ha komoly, akkor: " Evvel még viccelni sem lehet!"

Igen, bizony ilyenek vagyunk!
Mások életében turkálunk, ítélkezünk fölöttük, nem vesszük figyelembe a jó tulajdonságaikat, mert az nem illik bele az általunk felvázolt "gonosz" képbe.
Aztán velünk ugyanez megtörténik! Mert az emberi nyelv nem kímél, sem ifjat, sem öreget, sem nőt, sem férfit, sem gyermeket, sem tisztességeset, sem tisztességtelent!
És akkor felkiáltunk: de , hogy lehet mindez!
Hát csak úgy, hogy kimaradt erkölcsi nevelésünkből az , amit nap, mint nap el kellene ismételgetnünk magunknak és minden családtagunknak:
" Ne ítélj, hogy meg ne ítéljenek!
" Ne hazudj és mások becsületében kárt ne tégy!"
" Ne ölj!"
Ne ölj sem szóval, sem tettel, sem gondolattal! Mert, aki gonoszat beszél a másikról az szóval öl, az a másik lelkét zúzza darabokra, elveszi tőle a hitet az Istenben, a bizalmat az emberekben a reményt a jövőben!
És aki ezt teszi gonoszabb bárkinél!

Ne ítéljünk, mert nem tudjuk, ki, mit , miért tesz! S ha tudjuk, akkor sem mienk az ítélet!
Aki hazugsággal vagy fondorlattal , vagy tettel mások becsületében kárt tesz, nem érdemli meg, hogy emberek között legyen, mert gonosztevő és méltó arra, hogy kivesse mindenki a közösségből!
Aki pedig megöli a másikban tetteivel, hazug, álságos szavaival a bizalmat, amely nélkül nem lehet élni, az bizony maga a megtestesült Gonosz!

Kedves Erkölcs!
 Innen üzenem, hogy bizony hiányzol, mert kimaradt ebben az országban több, mint 20 év, hogy Téged tanítsanak, hogy megismerjenek, hogy úgy éljenek, ahogy Te őrzöd. Általad tudta meg mindenki, hogy tisztelet és jószándék, szeretet is van a világon. Vagy azt, hogy az igaz beszéd épülésére és nem kárára van az embernek, de a hazug hízelkedés romba dönt. Te voltál ott, amikor a még tapasztalatlan fiatal a helyes úton maradt, mert megtanították neki , Te zártad le a szájakat a mocskos beszédtől  és te nevelted szépre és melegségre a szíveket! S te tanítottad a legegyszerűbb embert is alázatra, aki sohasem követelőzik.
Arra kérlek gyere vissza, mert épp ideje, hogy köztünk újra sátrat verj és elűzd az aljasságot!




Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...