Korrajz- folytatás: Devizahitel- A szerződés

Ott folytatom, hogy a nem fizető adósok és a bankok közötti vita egészen elmérgesedett az utóbbi években.
Megjegyzem eleinte a Kormány is itt-ott belenyúlt ebbe a harcba és úgynevezett adósmentő csomagokat készített, de ezek egyike sem bizonyult igazán hathatósnak.

Nézzük, mik voltak ezek:
1. A kilakoltatási moratórium. Ennek lényege, hogy ősztől tavaszig nem lehet kilakoltatni az adósokat.
Ámbár adott valamilyen kapaszkodót, de ugye, senki sem hiszi, hogy egy fuldoklónak az is jó, ha még egy kicsit a víz felszínén tartjuk, aztán elengedjük, hadd merüljön el!

2. A Nemzeti Eszközkezelő.
Ennek a lényege, hogy bizonyos feltételek megléte esetén, az állam megvásárolta és vásárolja az adós tulajdonát, aminek következtében az adós nem törlesztő részletet, hanem bérleti díjat fizetett és fizet, 6 év után pedig eldöntheti, hogy visszavásárolja-e az adott ingatlant. vagy marad bérlő, ezzel elveszíti a tulajdonjogát. Kezdetben a programhoz való csatlakozásnak elsődlegesen családmentő jellege volt, így a kisgyermekes családok tudtak adósmentésben részesülni.
Hozzá kell tenni, hogy a Nemzeti Eszközkezelőnek történő felajánlást, a hitelező bank hozzájárulásával lehetett megoldani.
Sok adós azért bukott el, mert bankja egyszerűen " nem javasolta" a NET-tel történő adósmentést.
A Nemzeti Eszközkezelő sem jótékonysági intézmény, kemény feltételeket szab a bérlőnek, mindazonáltal legalább az adósnak nem kell elhagynia már félig elvesztett otthonát.
Ha gondosan végigolvassuk a NET törvényt, akkor válik világossá, hogy a hitelt egy az élet végéig is tartó fizetési csapdára váltja az adós. Mellesleg a visszavásárlási vételár sem ró kis terhet az adósokra.
Kezdetben tehát a feltételek szűk körűek voltak és csak a felhalmozódott hátralékos hitelek tudták kiszélesíteni a szűk kereteket.
Hangsúlyozom, hogy csak azok esetében valósult meg ez az adósmentés, akiknél a hitelező bank egyetértett.
A NET törvény
http://www.netzrt.hu/wp-content/uploads/2017/03/NET__tv.pdf


3. Árfolyamrögzítés.
Ennek sem akkor nem látták nagyon sokan az értelmét, sem most. A lényege, hogy rögzítették az árfolyamot, mondjuk 180 Ft-on és a többi árfolyam-különbözetet egy külön gyűjtőszámlán vezették és vezetik. Ez az "elodázott" visszafizetési megoldás, semmit sem segített, hiszen arra alapozott, hogy az évek alatt, majd jobb lesz az adós és vagy a gazdaság helyzete.
Mint tudjuk hatalmas gazdasági fellendülésről nem beszélhetünk, hiszen egy bizonyos réteg bármit megvehet, egy nagyobb réteg pedig a létminimum környékén éldegél és általában ez utóbbiak az eladósodottak.
2016-ig a Kormány elsősorban a közmunkát preferálta, hiszen valahogy fel kellett mutatni, hogy tud 1 millió munkahelyet teremteni! ( Hozzáteszem, a Közfoglalkoztatottak száma összesen 210 ezer volt, mára már a legutolsó adatok szerint 145-150 ezerre csökkent.)
Mindebből az látszik, hogy túlzó volt az elképzelés, miszerint az árfolyamrögzítéssel , valamelyest haladékot lehet adni az adósnak, avagy fizetőképessége megerősödik.
A piaci foglalkoztatás ezt nem támasztja alá. De, nem is mond ellent.
Mert a magyar ügyes és elvándorolt, elment más országokba dolgozni, hogy megéljen, vagy éppen kifizethesse adósságát, vagy , hogy új életteret találjon magának!

4. Végtörlesztés.
Ezt kevesek engedhették meg maguknak, a legtöbben tehát maradtak az adósspirálban.

A kérdés az, hogy , hogyan juthatott idáig az adós?!!!

A válasz a szerződésben van, amelyet , mindkét fél azaz a hitelező és a kötelezett is nagy örömmel írt alá.
Hiszen a devizahitelekig a bankok megbízhatóak voltak , ami az információáramlást , a hitelfolyósítást avagy a törlesztést illeti. Nem volt oka egy adósnak sem kételkedni, hogy az általa aláírt szerződésben minden kritérium a valóságnak megfelel-e.
A banki alkalmazott készségesen felvilágosított mindenkit, hogy az árfolyam minimálisan befolyásolhatja a fizetendő részleteket, hiszen 2008-ig ez így is volt.
Senkinek nem volt oka belemélyedni a több oldalas szerződés pénzügyi fejtegetéseibe ( hozzáteszem, nem is értette volna) hiszen biztos volt benne, hogy vissza tudja fizetni az általa felvett kölcsönt.
2008-ban a " lebegő" árfolyam éreztetni kezdte hatását és egycsapásra a kétségbeesett adósok százai rohamozták bankjaikat, hogy mi történt, mire véljék, ezt a hirtelen fizetési emelkedést.
Ekkor kezdődött el a szópárbaj.
A bankok arra hivatkoztak, hogy a szerződést aláírta  az adós, tehát el kellett volna olvasnia!

Itt jegyzem meg, hogy még a bankok sem értették saját szerződéseiket, ezért következett  be az, hogy az ún. árfolyamrés értékét vissza kellett adniuk az adósoknak!

(Az árfolyamrés az a különbözet, ami a vételi és eladási árfolyam között van. A hiteleket vételi árfolyamon folyósították és eladásin számolták a törlesztést, az eladási árfolyam a magasabb.)
A Kúria jogegységi határozata itt olvasható.
http://kuria-birosag.hu/hu/joghat/22014-szamu-pje-hatarozat

Ez a határozat végképp elszabadította az indulatokat, hiszen ekkorra már látszott, hogy az állam is szembefordult az adósokkal és a bankok oldalára állt azzal, hogy kijelentette, minden szerződés érvényes, kivéve, ha az adóst nem körültekintően tájékoztatták.
Ma sem tudok olyan banki szakembert, aki meg tudja mondani pontosan, ki mennyivel tartozik, hiszen a devizaszerződések a végtelenbe viszik a tartozásokat és nem teljesíthetőek.
Ami a szaknyelvet illeti: hát kérem szépen tessék elhinni, hogy sokan nem ismerik azokat a szakkifejezéseket, amely egy-egy szerződés tartalmaz.
Ami az igazi csavar ezekben a konszenzusokban, hogy félig pénzügyesek és félig jogászok készítették, így aztán a megértéshez is, legalább ilyen képesítés kell!

Amikor a Kúria arra hivatkozik, hogy " ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető." szóval akkor lehet vizsgálni egy szerződés tisztességtelenségét, az rámutatott arra a kegyetlen valóságra, hogy itt ebben az országban mindenkinek minimum egy pénzügyi főiskolájának és egy jogi egyetemi végzettségének kellene lennie.
A tájékoztatás pedig abban merült ki, hogy határidőre a közölt összeget fizesse meg az adós és nem lesz probléma!

Ráadásul a hitelek folyósításának körülményei olykor olyan egyszerűek voltak, hogy küldtek postán egy bankkártyát, azon 500 000 Ft-ot és ha aláírta a delikvens már fel is vehette!

Az sem elhanyagolható információ, hogy sok esetben a bankok forinthitelt nem vagy csak nagyon hosszadalmas procedúra árán adtak, pontosan azért, hogy a devizahitelt tudják értékesíteni.
És az is az igazsághoz tartozott, hogy a bankok fióki alkalmazottainak megszabták azt a kvótát, amivel legalább hetente a hiteleladások számát növelni kell!
Tehát mindenki érdeke a devizahitel volt!

Na de ez nem jogi kategória, ez visszaélés az adósok tudatlanságával!
Egyik oldalon a bank azzal érvelt, hogy az adós aláírta és felvette a pénzt, a másik oldalon az adósok öklüket rázták, hogy a devizához kötött hitellel átverték őket és ez teljesíthetetlen!
Az adósok szerint a szerződések érvénytelenek mivel a benne foglalt értékek nem egyeznek, azaz a Forintösszeg és a devizában megadott összeg szorozva az árfolyammal már a folyósításkor nem egyezett meg!
A Kúria nem adta fel, és kijelentette: de az úgy jó! Ez már 2016-ban történik. Sőt arra is rámutat a Tisztelt Kollégium, hogy a Hitelintézeti törvénnyel ez teljesen összhangban van.
http://www.lb.hu/hu/joghat/12016-szamu-pje-hatarozat

És aztán jön a nagy blamázs, a Forinthitelt egy újabb törvény alapján forintosítják!
Íme a nagyszerű szöveg, ami szintén elnyerte a "hungarikum" jelzőt!
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1500145.TV&searchUrl=/gyorskereso

Ekkor történt az, hogy az addig 1-2 millióval tartozó ügyfél hátraléka , úgy hogy már kifizetett 3 milliót, 5 millióra dagadt!
Tessék elhinni, nincs az a pénzügyi szakember, aki ezt ki tudja magyarázni!


-
Folytatásban: a devizahitelesek lépései

Kutyaélet és korrajz 2. felvonás

Nem véletlen, hogy az előző két blogbejegyzés címét vegyítettem, mert aki akart, az olvashatott a sorok között.
Most azonban egy olyan jelenségről ejtek szót, ami speciálisan magyar, olyan "hungarikum" legalábbis megoldásában, amely sokak képzelőerejét megmozgatta, de dühét is.
Nem kívánok belemenni itt vitákba, tehát csak a tényeket közlöm.
A tényekről annyit, hogy legtöbbjéről még mindig folyik a vita!

2001. június 15.-ével az I. Orbán Kormány engedélyezte a lakossági devizaalapú hitelek felvételét.

Itt kezdődik történetünk, amely még a mai napig nem ért véget. Nem azért, mert ezek a hitelek annyira jók voltak, hanem azért, mert a kormányközeli közgazdászok vagy példátlanul szakbarbárok voltak, vagy azért, mert példátlanul korruptak.
Bármelyik is, azt nem hiheti senki, hogy nem látták és nem tudták a pénzügyi szakemberek, hogy a devizában számolt hitelek törlesztése kaotikus állapotokat fog létrehozni.
Mi több katasztrofális eladósodást, családok ezreinek nyomorba süllyedését.
Dehogynem!
A koncepció adott volt, olcsóbban kínált devizahitel, nyilván kapósabb volt. Bátran rá merte mondani mindenki, hogy a fizetéséből a kikalkulált törlesztőt , ki tudja fizetni. Hozzáteszem a forinthitel kamata jóval magasabb volt, egyértelmű, hogy mindenki a devizafedezetű hitel után kapkodott.
Minden hitelfelvevő számolt a munkabér emelésével is, de a legtöbben biztonságra utaztak, azaz, a legrosszabb helyzetet is felmérték: mi van ha, valaki kiesik a keresetből, munkanélküli lesz, akkor is nyugodtak lehetnek.

Sokan vették fel ezeket a hiteleket befektetésre, azaz, rögtön betétbe helyezték, vagy állampapírba és a magas betétkamatot zsebre téve, vidám mosollyal kifizették a felvett hitelt.

Vagyis , mindenki a maga módján, de igyekezett hasznot húzni a helyzetből.

A lehetséges problémákat ugyan az MNB-nél jelezték, de igazából senki sem foglalkozott azzal, hogy a Nemzeti Bank néhány elemzésében "kifejezetten kockázatosnak" nevezte a devizahitelezést, sőt javasolta , hogy a bankok sokkal mérsékeltebbek és körültekintőbbek legyenek a devizahitelek kihelyezésével. Ugyanezt lehetett olvasni a PSZÁF jelentésében is.

A bankok óriási forgalmat bonyolítottak és rendkívüli bevételeik voltak az első években, hiszen a hitelek pontosan amiatt, hogy vállalkozók és magánszemélyek befektetésre vették fel, rövid időn belül megtérültek.
Magánszemélyek lakásvásárlása és szabad felhasználása tekintetében, pedig csak annyit mondhatunk, hogy hatalmas felvásárlási láz  szabadult el, ami megnövelte a keresletet az ingatlan és egyéb piacon.
Summa summarum: Olyan piaci élénkülés mutatkozott, hogy az egyszerű kisember is elhihette, lehet saját otthona.

2008.-ban a  Gyurcsány kormány eltörölte az intervenciós sávot.

Erről röviden és tömören egy dolgot kell tudni: ez volt az a fék, ami megakadályozta, hogy a deviza árfolyama az egekbe szökhessen.( Mivel nem közgazdasági elemzésről van szó, ezért egyszerű nyelven fogalmazom meg a ezt is. Valójában ez a sáv nem más, mint amivel az MNB mesterségesen tartotta kézben a Forint ingadozását.)

Ez volt február 26.-án és az év szeptemberében utolért bennünket egy óriási gazdasági válság is.

Innentől már csak lefele volt. A devizahitelek értéke olyan magas lett az árfolyam miatt, hogy a törlesztő részletek kétszeresére, háromszorosára nőttek. És aztán jött a kamatok emelése és mindezt az ügyfelekre hárították a bankok.
Mindent , szó szerint.
Voltak, akik ki tudtak szállni az akkorra már tetemesre duzzadt tartozásukból, egyösszegű megfizetéssel.
Voltak, akik mindent eladtak, hogy ki tudják nyögni, és voltak és vannak, akik ma 2018-ban sem tudtak és tudnak kiszállni ebből a kölcsönnek nem nevezhető ,agyondolgozott, szétforintosított , össze-vissza számolt tályogossá duzzadt hitelből.
Legtöbben már a háromszorosát is kifizették! Ha nem többet!

Hogy is van mindez?!
Adott egy hitel, amit forintban kapott az ügyfél forintszámlára, de a szerződésben odabiggyesztették, hogy ez ennyi és ennyi Eurónak vagy Svájci Franknak felel meg, ezen és ezen az árfolyamon számolva.
Törlesztő részlet: forintban, ami ennyi és ennyi Euró vagy Svájci Frank ilyen és ilyen árfolyamon.

Minden hónapban a törlesztés napján nem a Forint törlesztőrészlet került megadásra, hanem a szerződésben rögzített deviza szorozva az éppen aktuális árfolyammal.
Elemzések százai készültek el evvel kapcsolatban, de a lényegen mit sem változtat: az ügyfél forintot kért, azt kapott és abban fizetett. Magyarországon pedig még mindig a Forint a fizetőeszköz!

A lényeg, hogy amíg 2008-ban 150 Ft volt 1 Svájci Frank, ebből a 150 Ft-ból rövid idő alatt,
 ( hónapok elteltével) 256-280 Ft lett.
Nem nehéz belátni, hogy egy havi 28 ezer Ft-os törlesztőrészlet, akár 56-60 ezerre is emelkedhetett.
Olyan terheket rótt a családokra, hogy képtelenek voltak fizetni.
Konkrét valós számok nem kerültek nyilvánosságra, de az úgynevezett bedőlt hitelek száma több ezer. 2016-ban elhangzott egy ilyen becslés a Parlamentben, hogy kb. 2000 milliárd Forint értékű a lakosság devizahitel tartozása.
Hozzáteszem, hogy kezelje mindenki fenntartással ezeket a számokat, hiszen pontosan a beépített deviza és árfolyam miatt nem lehet pontosan megbecsülni a tartozásokat és hogy egyáltalán tartoznak-e még az ügyfelek!

Igen, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az ügyfelek tartoznak!

A bizonytalan számítások, a szükségtelen és túl nagy terhelések, aztán a Forintosítás utáni jóváírások, azaz a bankok utólagos bocsánatkéréses visszatérítései egyértelművé tették, hogy ők maguk sem tudják, valójában tartoznak-e és ha igen mennyivel az ügyfelek.

Mindenesetre azok akik képtelenek voltak kifizetni, vagy törleszteni a lehetetlen követeléseket, hosszas banki, majd behajtói zaklatás után, ami levélben személyes megkeresésben, folyamatos telefonálásban merült ki, átkerültek a végrehajtók kezébe.

Nem győzöm hangsúlyozni, folyamatos zaklatásról van szó, napi szinten, fenyegetőzésről, megfélemlítésről és mindezt a pénzintézetek jól fizetett munkatársai, illetve az erre alapult hiéna szervezetek végezték. Csak a két legközismertebbet említeném: OTP Faktoring és az Intrum Justitia.
Elvileg minden ilyen behajtónak a feladata az lenne, hogy egyezkedjen az adóssal, megoldásokat találjon a fizetésre, de gyakorlatilag csak kizárólag megszabja a feltételeket és zaklat, sőt a sértegetésektől vagy a fenyegetőzésektől sem riad vissza.
Hozzáteszem, ezt is sok pénzért, amit az amúgy fizetni nem tudó adósra még pluszban ráterhelnek.

Aztán jönnek a közjegyzők a maguk kis kiállított Fizetési meghagyásaikkal a közismert néven MOKK levéllel , nem kevés pénzt még ráterhelve a pórul jártra.
Ha a levélnek ellentmond az adós, hogy nem ért egyet, akkor jön a bírósági per, ( ami ha vesztes az is még tartozás).

Eme szép hatalmasra dagadt összeggel megkapja a végrehajtó az addigra már teljesen tönkrement adós minden papírját, és elindul a végrehajtás.

2018. április 30. lejárt a kilakoltatási moratórium és családok százait, vagy ezreit rakják utcára.

Megint nincs pontos adat, hiszen, senki sem akar kérkedni azzal, hogy a Kormány által meghirdetett Családok Évében, ma Magyarországon végrehajtóval és kirendelt rendőrökkel ( hozzáteszem az utóbbiak nem jókedvükből mennek, hanem mert kötelezik őket) családokat tesznek ki otthonaikból, és már az új tulajdonos ott toporog, hogy élvezhesse olcsón semmi pénzért vett házát.
Ugyanis ezek a házak értékük töredékéért kelnek el, az adósnak pedig ott marad a temérdek tartozása, mert ugyan a végrehajtó elszámol, hogy a kis pénzt elküldte az adott banknak, de még így is a bank szerint többszöröse a tartozás, mint amit felvett az adós.

Nézzük csak hányan is vettek és vesznek részt abban, hogy ma Magyarországon elkótyavetyéljék egy élet munkáját?!

Politika, Bankok, Behajtók, Közjegyzők, Bírók, Végrehajtók. Ennyien teszik rá költségeiket az adósra!

Természetesen, más országokban is volt devizahitel, de, amitől ez "hungarikum", hogy a teljesen kifosztott embereket tovább zaklatják, nem zárultak le a devizahitelek, és hogy erre most már egy egész üzletág épült, nevezetesen az árverezett házakat felvásárlók, akik aztán "szocpolért" ( vagyis állami támogatásért) eladják újabb szegényeknek, akiknek még munkájuk sincs.
Általában egy árverezett házat akár a duplájáért is azonnal tovább tudnak adni!
És hogy ki a felelős?

Viccelnek? Természetesen az adós! Legalábbis mindenki ezt mondja, mert ez az érdeke!
A többiek csak éltek a lehetőséggel!

Nagyon alaposan érdemes átgondolni, hogy a bizonytalan politikai környezet milyen katasztrófát okoz, hány ember életét tette tönkre és még mennyien lesznek áldozatai!
Bankok: mondanom sem kell, hogy velük kapcsolatban hatalmas a bizalmatlanság, ámde már van új generáció, van CSOK, van szocpol, tehát van új réteg, akit ki lehet hamarosan fosztani, ugyanúgy egyoldalú szerződésmódosítással.
Nos a többi szereplő eddig is megélt, de ma Magyarországon a legjobban a végrehajtók élnek, ez tagadhatatlan!

A folytatásban pedig napvilágra kerül e sorok írójának kálváriája!

Hozzászólunk?-Kutyavilág, kutyának se való életek!

Arra gondoltam, valami egy mondatos üzenettel nyitok, mint például:
" Minden nap egy új lehetőség!" vagy
"Légy olyan egész nap, hogy este megnyugvással hajtsd álomra fejedet!"

Van ezekből rengeteg, és mi tagadás, érdemes is elgondolkodni rajtuk. DE!
Mi magyarok sokszor hangosan gondolkodunk és a téveszméinket  olykor ki is mondjuk, mi több leírjuk.
Szépséges kommentek születnek ennek következtében és a mai mindenevő fb. vagy éppen más oldal felhasználója, úgy kajálja be az egyes hozzászólásokat, mint juhász Feri kutyája a pacal maradékot falunap végén.
Ez abból is kitűnik, hogy előbb csak szimplán harci modort vesz fel, majd később már személyeskedésbe csap át az ádáz küzdelem.
...mert, hogy egyik véleménycsapdosó, hozza a másikat, és olyan okosakat írnak, hogy a fénnyel betelítődik az a nagy sötét éjszaka, amiből jöttek.

Egy politikamentes téma például az állatmentés. Persze, manapság, mi politikamentes!
Ne de nézzük az igazságot: kutyák százai szenvednek minden egyes nap állattartóik kínzásaitól.
Igen, ugyanis a rövid láncon tartás, a víznélküliség a megfelelő kutyaház hiánya, avagy a chippeltetés, oltás, ivartalanítás hiánya, mind mind elővételezi, hogy a kutyus szenvedések sorozatán fog átmenni.
Tudom, "régen is volt kutya, azt jó volt úgyis, ha loncsos volt", de régen mondjuk úgy egészen a 90-es évekig még ismerték azt, hogy mi a felelős állattartás. A család "tagja" volt a kutyus, mindenki gondoskodott róla, igaz orvos ritkán látta, hacsak nem altatni kellett, mert beteg lett és menthetetlen volt. Viszont a gazdája tudta a gyógymódját a kutyus gyengélkedéseinek. Egy háznál lehetett akár 4-5 kutyus is.
Összegezve, a mai korban tudnunk kell felnőni az állattartás követelményeihez, az állatokhoz, ha úgy tetszik.
És persze sokaknak nem tetszik.
Sokaknak nincs ínyére, hogy vannak előírások és mivel csak törvény van, de annak betartatásához szinte semmilyen eszköz nincs, így maradnak az Állatvédők és a gyepmesteri telepek.
Komoly  és minden eszközzel felszerelt állatrendőrséggel kellene rendelkeznünk ahhoz, hogy minden egyes szaporítóra, állatkínzóra lecsapjunk. Isten tudja miért tartunk még mindig ott, hogy csak az állatvédők kétségbeesett szélmalomharca az egyetlen, ami megvédheti ezeknek a mi " barátainknak" az életét.
Minden megmentendő kutyára legalább tíz agyhalott hozzászólás van, abból 8 anyázik kettő sajnálkozik.
Igen tudom, sokat nem tehetünk virtuálisan, hacsak azt nem, hogy felemeljük  szavunkat az állatvédelem érdekében.
Na itt jön a képbe a politika!
Van mindenkinek országgyűlési képviselője, az nem azért van, hogy kampány idején ígérgessen, hanem, hogy bemenjen a Parlamentbe és odacsapjon az asztalra, hogy 'ejnye-bejnye milyen alulkultúrált emberek vagyunk  itt a 21. században, hogy az állatkínzókat nem tudjuk a törvény erejével kivonni a forgalomból?!"
Vagy, ha már rendelkeztünk, törvénykeztünk, miért nem adunk pénzt a végrehajtás foganatosítására?!
Vagy miért a rendőrnek kell kimenni, hogy F. Zoltán lakost rábeszélje, ugyan adja már oda a 20 kutyájából a legtöbbet szenvedett 15-öt, és mindez több  óráig tart?!
Állatrendőrség! Az a megoldás a gazda bilincsbe előzetesbe, a kutyák állatklinikára, a bíró pedig kiszabja a letöltendőt és a pénzbírságot!
Ez más országokban működik! Itt is működnie kellene, csak forrás kell hozzá!
Ne aggódjunk, van pénzforrás, csak a politikus urak irigyek és nem adnak, erre nem, majd a határon túlra, oda igen!
Most hallom a kommenteket, hogy " ez a legfontosabb téma, a kutyák mentése, amikor ezreket lakoltatnak ki?"
Két válaszom van rá!
Az egyik, hogy ezek az élőlények nem tudnak szót emelni saját magukért! Nekünk kötelességünk róluk gondoskodni!
A másik!
Hamarosan megjelenik az a cikk, ami a kilakoltatásról szól, csak úgy testközelből, csak az színtiszta politika!
És ha ezt se érted, akkor azt hogyan...?

Néhány gazdikereső a kalocsai menhelyről:







És Zalából:

Hatalmi játékok, avagy korrajz egy vidéki "sarokból" nézve

Szokatlanul meleg tavasz, vagy inkább nyár égeti bele elménkbe, hogy " ez a világ már nem az"!
Hogy melyikre emlékezünk?
Amikor egyértelműnek tűnt minden. Az ügyintézés nem volt egyszerű, de biztos kimenetelű volt, az emberek nagy többsége tudott írni, olvasni, számolni és aki nem, az törekedett rá.
Olcsó volt az élelmiszer, megfizethető, mert mindenkinek volt fizetése.
Mindenhova eljutottunk, csak külföldre nehezen, de mi , magyarok jól éreztük magunkat itthon, legalábbis a nagy többség. Kivéve, akiket elvittek, vagy kitoloncoltak, vagy eltüntettek Szibéria mélyén. Róluk többet sem tudtunk meg. Szégyen volt a csúnya beszéd, a szexizmus, a műveletlenség,  az intelligencia hiánya, a mosdatlanság, a munkanélküliség.
Jól fésült öltönyösök dolgoztak a minisztériumokban, a politika mást nem követelt tőlük, mint példát. Példaértékű hazaszeretetet, viselkedéskultúrát, beszédkultúrát és egyáltalán a legjobbaknak a legkiválóbbaknak kellett lenniük azon a cirkuszi porondon, ahova helyezték őket. Látszat?
Persze! Tudtuk? Igen, de nem akartuk tudni!

Túl vagyunk egy újabb választáson, már semmiben nem különbözik, mint a fenti időszakban. Egyértelmű a vége , jól kiszámítható.
Közben kicsit másabbak lettünk. Már olvasni , írni és számolni is kevesek tudnak. Őket pedig az ősz haj fedi be.
Egy egyszerű mondat létrehozásához minimum 3 ember kell: egy, aki kigondolja mit kellene írni, egy aki összekuszálva a mondatszerkezetet lejegyzi a tele helyesírási hibákkal alkotott förmedvényt és egy, aki a másik kettőt inspirációként jól elkeríti apástól- anyástól.
Mostanság az ügyintézés is nehézkes, jómagam is ping-pong labdaként csapódom egyik szervezettől a másikig, egyik értelmezni nem tudó ügyintézőtől a másikig, csak azért, mert nem úgy pattogok, ahogy ők mindenféle előképzettség nélkül akarják.
Tetszik tudni a ping-pong is sport és azt is tanulni kell és abban is fejlődni kell!
Tudom, hogy ezt nem mondta senki, de biza így van!

Lassan kezdjük megérteni, hogy a mostanság érvényes kulturális vonal, nem Záhonynál szakadt el, és fakadt ránk , mint valami kelés, hanem az elöregedett zenészvilág pótlásaként létrejött " én is vagyok valaki" pénzzel és sok szesszel megtámogatott show-biznisz legfőbb elemeként.
Az ország egész évben minden egyes napon lakodalmat ül.
Csakúgy zeng minden völgy és orom  a "digi-digi-didaj"-tól!
Ha pedig nem ez, akkor személyiségzavarban szenvedő önjelöltek reppelni próbálnak, csak úgy, mert az amerikai. Mert abban el lehet mondani a tutit!

Tudja valaki, hogy ma , mi a tuti?!
S ha tudjuk, merjük mondani?!
S ha merjük, meddig mondhatjuk?!
Na , ugye!

Nem olvasunk, mert az snassz, meg nem is tudunk, meg ha tudunk, nem értjük, akkor minek bajlódni vele!
Olyan mélységeket mászunk meg, aminél még az 1848-as paraszt is okosabb volt és műveltebb és tehetségesebb!
Ja és dolgosabb!
Ezt elfelejtettem. Fajkeveredés okán-e vagy egyszerűen beletörődésből, de manapság olyan méreteket ölt a lustaság, hogy azért már külön elismerést lehet osztani!
És osztanak is! Hiszen, aki nem hajtja a munkát, az bajt nem csinálhat, a baj meg kinek hiányzik!
Tüntessük ki!
Mostani tapasztalat az is, hogy csak a pórnéppel leveleznek a T. Hivatalok, és velük is fenyegető, büntetéskiszabó módon.  ( Gondolom ezt tudták összeeszkábálni a fenti hármak.)
A pénz és hatalmi emberek csak úgy szóban, telefonon egyezkednek,szerződnek, javaslatolnak.
Működik!
Hogyne működne, hiszen a japánoknál is évszázadok óta az adott szó a legnagyobb becsületbeli érték. Erősebb az írásnál!
Az igaz, viszont, ők az életüket adják, ha adott szavukat megmásítják!
Képzeljük el, itt mi lenne, ha az adott szót ennyire komolyan vennék! Na igen, ne is álmodjunk róla!

Szemenszedett igazság az is, hogy a gyűlölet nagyobbat üt, mint a fokos ( fejsze, vagy kalapács, bot, kinek milyen ismeretei vannak).
A gyűlölet igazi fegyverarzenál, bárkiből képes egy pillanat alatt csendes nyugodt emberből, pokolfajzatot varázsolni!
Nehéz ellenállni neki, mivel a táptalaj, amin megterem: az irigység, a féltékenység, a gőg, a mértéktelenség, a szükségtelen és mérték nélküli vágyakozás.
Ezt lehet mesterségesen gerjeszteni és íme az ártatlan bárány, máris véresszájú farkassá válik.
A véresszájúság pedig újabb gyűlöletet fakaszt.
S mit tehet az amúgy társas életre teremtett ember?!
Antiszociálissá válik és bezárkózik, hogy túléljen!
Minden korszaknak megvoltak a maga túlélői, de ennyien még sohasem voltunk! A mostani "kütyübazár" világban, ahol mindenkit egy szemvillantás alatt elérhetünk a föld bármely táján, magányosan, elszigetelve várjuk, hogy vége legyen a pallérozatlan elméjű , sunyi , kasztrált kultúrájú időszaknak!
Nekem azért Chopin, Beethoven, Hacsaturján, Csajkovszkij, Bach, Kodály Zoltán, Bartók Béla és még sokan hiányoznak!

Vagy Vivaldi:

Még egy gondolat: történelem, matematika, magyar, nyelvtan, földrajz, biológia, ének-zene a sutban,  háziállatok megkínozva, kidobva, a modern kor rászakadva növényzetünkre, mi lesz belőletek "kicsiélősködők" , akiket apuci, anyuci bedugott valahova okoskodni?!