A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemények. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemények. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. május 9., vasárnap

(L)enni vagy nem (L)enni - ez itt a kérdés.


Aki böngészi a híreket - hozzáteszem, ha van ideje - az azt láthatja, hogy a kormánymédia ugyanazon eseményről, vagy rendelkezésről egészen különböző kontextusban ír. Azaz lebegtet.

 Ahogyan lebegtetnek, a kormány éppen aktuálisan kedvelt szószólói, mert mi tagadás " jobb ma egy bizonytalan , félreérthető kijelentés, mint holnap az igazság". 

 Annál is inkább feltételesen írnak a jól fizetett bértollnokok, mert, abból sohasem lehet baj, ha az is igaz, amit leírnak és az ellenkezője is. Már  sokszor megtapasztalták, hogy milyen hamar lehet valaki "kedvenc" és milyen gyorsan lehet kegyvesztett. Sem egyik, sem másik nem kívánatos. Hiszen a kedvencként élés azt jelenti, hogy ugyanazzal a kitüntető figyelemmel egyszerre érezheti a delikvens azt, hogy kitüntették, vagy éppen büntették. Hogy , hogyan lehet a kitüntetést büntetésnek érezni? A cserébe kért szívességek sora, az átterhelt felelősségek sorozata , az állandó ellenőrzés és bizalmatlanság, ami a bizalom álságos ajándékkosarába van elhelyezve! 

Minden hónapnak megvan az újabb címlapfiúja, egyszer-kétszer címlaplány, akik ott mosolyognak maszk alatt és fölött egész idő alatt és már a csapból is ők folynak megállíthatatlanul, mantrázva unásig azt a mérhetetlen zagyvaságot, amit utasításba kaptak! El is mondják szorgalmasan, faarccal, belevágva  az emberek arcába, hogy aktuálisan mi az a sületlenség, amit két napja még máshogy mondtak.

Fene se tudja, hogy ilyenkor fejjel lefelé teszik a zsebükbe a prop. szöveget, de lényeg, ami lényeg olvasni tudnak és ezért igazán jól fizetik őket, na csak addig! :, aztán megvonás , elvonás stb. Kétségem sincs afelől, hogy ezek az egynyári fiúkák, lányocskák csak azért tűnnek fel ,mert ezzel is üzen a kormány, hogy milyen széles rétegek támogatják őket.

A kormány által uralt média, tehát mond is valamit és nem is, így is fogalmaz és úgy is, aztán mindenki háborogjon azon, amit ért belőle. 

És eljutottunk a lényeghez! Tulajdonképpen pontosan arra megy itt a játék, hogy, mindenki dühöngjön , átkozódjon, verbálisan bántalmazzon másokat, addig is nem figyel sem a tényekre, sem arra, hogy tenni, tenni kell!

Sok mondásunk változott meg ez alatt az éra alatt, most a legújabb az " oszd, oszd és oszd és uralkodj", ez az amúgyis a széthúzás alapvonulatára utaló közismert  " Oszd meg és uralkodj"! elv narancsos változata. Csak azok kedvéért írom, akik a narancskorszakban születtek és élnek és éltetnek, hogy az eredeti elv, arra hívja fel a figyelmet, hogy, ha ellentétet szülsz 2 csoport között, akkor tudod úgy irányítani őket, hogy mindkettőnek te legyél a megoldás. Az mai változat azonban inkább így szól, oszd meg az emberek minden csoportját, ( nemcsak fehér és fekete, munkás és értelmiségi, hanem nő és férfi, hagyományos és szivárvány család, oltott és oltatlan soros-bérenc és kormánypárti,stb.) oszd el a sajátjaid között a közpénz ezrelékben mérhető részét, a többit tartsd meg magadnak, oszd az észt az élet minden területén, főleg ott, ahol sem hozzáértésed, sem képesítésed nincs, tedd ezt maximális önbizalommal, vagy mérhetetlen lekezeléssel és úgy tudsz uralkodni, hogy azt gondolják rólad visszatért Mátyás az igazságos!

Szó ami szó a legtöbb vitát és indulatot az oltott és oltatlan kérdéskör váltott ki és mint a "csahos kutyák" sokszor olyan válogatatlan szavakkal kiabálnak az emberek egymással saját igazukat bizonygatva, de leginkább bizonyítás nélkül és személyeskedve. Tévedés ne essék, nem az állampolgárok hibásak abban, hogy elszabadultak az indulatok, hanem az, ahogy "teszik alájuk a lovat". A megkülönböztetés mindig is a leggonoszabb eszköz, amivel egy kormány kooperál és teszi ezt akkor, amikor hatalmat akar magához ragadni, vagy megerősíteni. Nem tartok történelem órát, csak írok egy -két dátumot: 1922, 1933, 1936. 

Nem szabad elfelejteni, hogy igazából a fő lényegi probléma, maga a járvány , az azzal való megküzdés, ami a tudósoktól kezdve a legnehezebb sorsú embereket is foglalkoztatja és sújtja. Vannak módszerek, amivel óvhatja magát az emberiség egy része, de vannak a világban olyan területek, ahol maszkot, vagy fertőtlenítőt még sohasem láttak, ők az igazi védtelen áldozatai a jelenlegi helyzetnek. Az értelmes ember meg tudja magát védeni, hiszen olvas, gondoskodik magáról családjáról, értelmez, döntést hoz, de akik nap mint nap még tiszta vizet sem láttak, azok kire tudnak számítani?

Nem kívánok állást foglalni az oltás kérdésében, hiszen, felnőtt , értelmes, tájékozott ember a testét, lelkét felelősséggel kell, hogy kezelje, gondolkodásában az élete és családtagjai, szerettei védelme kell, hogy elsődleges legyen, ezért informálódik a megfelelő helyekről, a megfelelő emberektől, azoktól, akik esküjüket betartva tiszta és kendőzetlen szavakkal fel tudják vázolni az eshetőségeket, sőt ismerik az adott személy egészségi helyzetét és ennek tudatában adnak megfelelő felvilágosítást!

Sokan nehezményezik, hogy az ellenzék miért nem tesz erőteljesebb lépéseket az irányában, hogy ne öltsön ilyen méreteket a megkülönböztetés, (Kásler bejelentése nyomán különösen kitört a parasztgyalázat, hiszen alapvető jogokat sért a hátrányos megkülönböztetés) illetve , hogy egyáltalán a szabad jog és akarat érvényesüljön! A politikai játszmák vesztesei, mindig a szavazók, az elsütött startpisztoly, ami arról szólt, hogy mindenki oltassa be magát rögtön az ellenzéket tette céltáblájának! Azzal, hogy oltásellenesnek mondta őket, szó szerint belekényszerítették az oltáskampány szerepbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ember szabad döntési jogáért nem küzdhet, csak azt, hogy így nehezebb , vérrel persze lehetne! De akkor újabb történelmi dátum 1949 , az azt követő megtorlásban még maga a megtorló is hamvába égett. Csak ezután lehetett új életet kezdeni.

Azonkívül egy felelős politikus nem megy fejjel a falnak, még akkor sem, ha az a fal olyan rozoga, mint Kőmíves Kelemené, amelyik leomlott minden egyes nap. / Egyébként mint minden hasonlat ez is sántít, nem Kelemen volt rossz szakmunkás!/

S ha már itt tartunk méltassuk talán azokat , akik az elmúlt másfél év igazi értékei voltak, akik, akkor is dolgozni mentek, amikor sokan otthon siratták a nehéz sorsukat. A szakmunkások a segédmunkások, az alkalmi munkások, a közmunkások, a mezőgazdák, akik termeltek, kiszolgáltak, működtették az országot! Ugye tudjuk, hogy a választópolgár, a dolgozó tartja fenn egy ország stabilitását és nem az a választott politikai csoportosulás, amelyik kínjában kéket-zöldet összehord, majd annak az ellenkezőjét és a végén mindent letagadnak! 

Most, hogy az előválasztások ideje is itt van gondoljunk arra, hogy ők a politikusaink, a mi beosztottaink, akiket azért választunk, hogy értünk tegyenek, egy élhető életet alakítsanak ki a döntéseikkel, segítsenek bennünket nehézségeinkben, gondoskodjanak az egészségügyi ellátásunkról, hogy civilizált és kulturált országot építsenek, hogy felemeljék az elesetteket a rászorulókat, biztosítsák a gondtalan nyugdíjas éveket, segítsék a fiatalok tanulását előrejutását, a magyar tálentumok támogatását, növeljék országunk építményi színvonalát, akár kórház, akár bármilyen intézmény legyen, felelősen vegyenek részt az uniós politikában, jó kapcsolatot tartsanak, minden állammal ,  büszkén vigyék jó hírét az országunknak de legelsődlegesen tiszteljék és szeressék azokat, akik ezt az országot fenntartják a saját választóikat!!!

Nos ez a minimum, amit várunk azoktól, akiket értünk és nekünk választunk! Olyan Miniszterelnököt és minisztereket, akik kiállnak nemzeti ünnepeinken ünnepelni, akikhez lehet kérdést intézni, akik nem dugdossák előlünk az általuk schwarzban megkötött megállapodásokat úgy 70-80 évre, akik megengedik, hogy az embereknek más véleménye is lehet , mint nekik, akik elfogadják, hogy vannak mások is más identitással, más beállítottsággal, más vallással ( és valós hittel) más bőrszínnel ( nem mindenki migráns) és a békés egymásmellett élés elkötelezett hívei. Egyszer már elindultunk ezen az úton!

Amíg itt gyalázkodnak sokan, közben vezető hír , hogy milliárdosaink  az Egyesült Arab Emírségbe települnek át, vagy hogy év végére elkészül a Covid elleni gyógyszer, vagy, hogy már létezik Covid elleni orrspray és , hogy Szlávik doktort idézzem a vakcina gyakorlatilag kísérletezés az embereken. De az is, hogy van post_covid szindróma , vagy, hogy az Indiai óceánba landolt az elszabadult rakéta! Ugye néha nem ártana odafigyelni, még ha a kormány is mondja!!!




2016. január 20., szerda

Pszichológiai hadviselés: az ügyintézés viszontagságai


Mindannyiunk   életében legalább egyszer (de inkább sokszor) előfordul, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, ami „belső” görcsöt okoz.
Mire gondolok?
Ilyen példának okáért valamilyen hivatalos ügy intézése.
Papírok, ügyiratok, felszólítások, vadidegen ügyintézők, patyolat-tiszta irodák, rideg hanghordozás, személytelenség, ezek együtt már elégségesek ahhoz, hogy az ember rosszul érezze magát.
Ha egy napunk úgy kezdődik, hogy arra gondolunk, ma el kell mennünk engedélyt szerezni, vagy kérelmet beadni, vagy bevallást benyújtani úgy érezzük, hogy az egész nap egy katasztrófa.
Rühelljük a kellemetlen környezetet, az unott vagy éppen érdes stílusú ügyintézőket, a bántó kioktatást, a kimértséget, a felsőbbrendűség éreztetését.
Ugye már ettől a felsorolástól is borzasztó kényelmetlenül érezzük magunkat?!

Nem olyan régen információgyűjtés miatt jártam egy hivatalban, ahol több ablaknál is beszélgettem az adott terület felelősével.
Az ott töltött 1 óra alatt 3 különböző, az átlagembert érintő témában érdeklődtem és elképesztő eredmény született.
A 3-ból 2 ügyintéző lekezelő modorban tájékoztatott, 1 tudott konkrét válaszokat adni, és segítséget nyújtani. A másik kettő úgy tájékoztatott, hogy ők sem tudják a kérdésekre a választ, kikeresik az adott jogszabályt, és annak a megfelelő paragrafusát átadják az ügyfélnek (speciel akkor nekem), hogy olvassa el. Az egyik még annyit hozzátett, hogy nem ér rá elolvasni a jogszabályt és ezért a pénzért nem éri meg!
Azzal a különös érzéssel jöttem el onnan, hogy micsoda elfecsérelt idő lenne ez, ha valóban intézni akartam volna valamit!
Arra viszont jó volt, hogy világossá tegye, ezért utáljuk a hivatalos ügyeket!

Ott, a pult másik oldalán még véletlenül se néznek bennünket embernek, és tisztában vannak azzal, hogy nekünk szükségünk van rájuk, így aztán mindegy milyen flegma  a modor , mi akkor is odasomfordálunk és megpróbáljuk túlélni az ügyintézés megpróbáltatásait.

Jómagam sokat „ügyfeleztem” és tudom, hogy a pultnak azon az oldalán sem könnyű, ahonnan a tájékoztatást kell adni, bizony van nem egy kötekedő, ingerült, sokszor kibírhatatlan hangnemben beszélő ember. De nem ez az átlag.
Az átlag kellemes, jól kommunikáló, érdeklődő és barátságos ember.
Viszont egy jó „ügyfelesnek” állni kell a sarat, és tudnia kell azokkal is beszélni, akiknek a kommunikációja beszűkült vagy éppen irritáló.
Különösen arra kellene ügyelni, hogy ha már nem tudjuk, hogy a saját feladatunkat miképpen lássuk el, ezt ne hozzuk az ügyfél tudomására.

Végülis minden ügyintézés valahol egy pszichológiai hadviselés, ahol ha valaki kellően kitartó és elviseli az őt ért kellemetlenségeket, akkor jutalmul talán hozzájut ahhoz az irathoz, ami miatt már reggel  összerándult  a gyomra.

2016. január 13., szerda

A Horoszkópok bódító világa.

Az ember mindig is nyitott volt a misztériumok, a titokzatos dolgok világára és mi tagadás sokkal inkább tud hinni egy olyan dologban, amit még nem látott, mint annak hitelt adni, ami látható és jól érzékelhető.
A hétköznapi élet sokszor olyan lehangoló tud lenni, különösen a téli időszakban, amikor hideg is van, a szürkület is nyomaszt, és minden kedvez annak, hogy a földi halandó kilépjen a valóságból és átadja magát a jövő-kutatás világának.
Általában a nők merülnek el a spiritualizmus titkaiban, ámbár hosszú évszázadok, sőt évezredek óta a férfiak űzték a jóslás „tudományát”.
Csaták előtt, hadvezérek kérték ki a „transzcendens-tudósok” véleményét, hogy a legkedvezőbb kimenetelt tudják biztosítani hadjáratuk számára.
De gyermekáldás kérése, uralkodói megbocsátás kiesdeklése, halálos kór levétele illetve azzal való megátkozás is szerepelt a repertoárban.
Jósoltak, kövekből, csontokból, frissen levágott állat beleiből, szóval bármiből és bármit.
Kissé megmosolyogtató, de ugyanakkor rendkívül nagy hatalommal bíró erőt képviseltek ezek a jósok. Sokszor használtak transzállapotuk eléréséhez különféle módosító szereket, drogokat, ritustáncot lejtettek és alapjában véve is azt a benyomást keltették, hogy misztikus világgal való kapcsolat olyan hatalom, amely félelmetes.
Mindenesetre jósnak lenni nagy kiváltság volt és busás jutalom járt érte, viszont fennállt a lehetősége, hogy egy-egy bősz uralkodó dühében, amelyet a sikertelenség váltott ki, megölette a „titkok tudóját”.

A jelen embere csak kinyitja valamelyik újságot, vagy a Google keresőbe beüti: mai horoszkóp, és máris választ kap, hogy milyen pénzügyi, családi, szerelmi események várhatóak ma.
Mind e mögött ott van a csillagjegyek általános ismerete, a különféle bolygók együttállásának és hatásainak elemzésével és ebből alakul ki az a rövidtávú jövőelemzés, amit írott vagy elektronikus módon „készre, sütve” szervíroznak nekünk.

Csábító, hogy a jövőnket tudhatjuk előre, de a racionális ember ilyenkor ráncolja homlokát , hiszen az képtelenség, hogy bármit is tudhassunk teljes bizonyossággal arról, hogy mi fog történni, hiszen ez egy önellentmondás.
Már csak azért is, mert a jelen per pillanata sem egyértelmű, csak ha majd múlttá válik, akkor kapjuk meg az összes információt róla és tudjuk meg, mi is történt valójában.
A jövőről biztosan azt állíthatjuk, hogy lesz, semmi mást.
Viszont ennek az állításnak is vannak korlátai, mert az egyes ember jövője csak akkor jön el, ha a jelene folyamatos és nem zárul le úgy hogy ezzel megszűnik számára az idő.
Hiszen a múlt, jelen, jövő csak az időben létezik, azt az idővel lehet mérni.
Az élet mértékegysége tehát az idő, a már eltelt idő: a múlt, a jelenleg tartó idő: a jelen, és az eljövendő: a jövő idő. De sem a múlt, sem a jövő idő el nem érhető, csak a jelen.
Míg a múltról vannak információink, addig a jelen is csak a múltban fog rendeződni, a jövő pedig vakfolt.
Erről a vakfoltról próbálnak a Horoszkópkészítők valamiféle információt adni a ma emberének, akik közül a legfogékonyabbak önbeteljesítő jóslatként használják a leírtakat. Magyarul megtesznek mindent, hogy az aznapi jóslathoz igazítsák életüket.

A jövő kémlelése olyan műfaj, ami a találgatások teljes tárházát felvonultatja, varázslatos praktikák segítségével vezeti a hiszékeny embereket egy bizonytalan ösvényre.

Vannak, akik esküsznek rá, hogy nekik minden „bejött”, amit olvastak és még csak észre sem veszik, hogy valójában az aznap kapott impulzusokat magyarázzák visszafelé úgy, ahogy azt leírta – az amúgy számukra teljesen ismeretlen- jós.

Úgy tűnik azonban , az életünk része lett , hogy megpróbáljuk „tetten érni” előre a jövőt, minden józan észnek ellentmondva buzgó vak hittel próbáljuk elfogadni, hogy a jövőből üzenet jön rólunk, leendő párunkról, befektetési fortélyainkról, avagy betegségeinkről.
Ezen pedig mit sem változtat az a tény, hogy soha semmi nem úgy történik, mint ahogy tervezzük.
Pedig a tapasztalat nagyon is ezt mutatja.
Nem is beszélve arról a cseppet sem elhanyagolható tényről, hogy minden tervünket nem önmagunkban állva, csak magunktól függően képzeljük el, hanem abban mások jelenléte nagyon is benne van.
Mások tetteit, gondolatait, történetét pedig végképp nem tudjuk előre megmondani.

Ám a „jó öreg” horoszkóp mindig kéznél van, ha elbizonytalanodunk, és hamis illúziót keltve kapaszkodót szolgáltat számunkra szövevényes életünkről.
Sokan megelégednek ezzel és életük irányítását a „csillagokra” bízzák.
Nem is lenne ezzel baj, ha az egészséges arányokat meg tudná tartani az ember, de olykor a csodát kártyalapokból várjuk.
A megbékélést kockákból és nem tisztázó beszélgetésből, a harag elűzését füstből és nem bocsánatkérésből, az egészséget kézrátételből és nem egészséges életmódból, párunk megtalálását bűvös gömbből és nem társkeresésből.

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit tesz meg saját érdekében, de aki illúziót vet, az csalódást arat!


2016. január 12., kedd

A zaklatás, mint a karrier „csodaszere”

Kétségtelen, hogy ma „előre jutni” az életben csak jól kiépített, széles, minden területre kiterjedő kapcsolatokkal lehet. A nem munka is lehet előrejutás, mint ahogy a tisztességes munkavégzés jutalma is lehet megvetés.
De valójában ez nem csak a mai korban, hanem a történelem során, mindig is így volt.
Minden évszázad kitermelte az emberi viszonyrendszernek azt a formáját, ahol nem csak pénz cserélt gazdát, hanem információ előnyökért, szolgáltatás védelemért, sőt birtokok hazaárulásért voltak kaphatók.
A jelenben is igaz, hogy egy nő előre jutásának legjobb módja az ágy, a kifeküdt kapcsolatok ugyanis viszonylag stabilak és felhasználhatók kijátszásra.
A férfiak bármit képesek megadni egy nőnek, egy jó kis hancúrért cserébe.
De az is igaz, hogy bármilyen eszközt megragadnak, hogy belerúgjanak egy nőbe, ha elutasítják őket.
Ez a fajta zaklatás mindig is létezett, mert a patriachális társadalmi berendezkedés lehetővé teszi, hogy a nő kiszolgáltatott legyen.
Olvastam egy statisztikát, mely szerint a nők 30-50 %-a van kitéve átlagosan munkahelyi zaklatásnak, arra is kitért az elemzés, hogy Magyarországon ennél jóval magasabb ez az érték.

Munkahelyi zaklatásnak minősül, a simogatás, a fogdosás, a flörtfelhívás, a nyílt szexuális aktusra való ajánlat tétel.
A nők legtöbbje kapásból legalább 10 alkalmat fel tud sorolni, amikor szexuálisan zaklatták.

Az rendkívül érdekes, hogy ezek a zaklatások a társadalmi megítélés miatt nem kerülnek napvilágra. Hiszen az általános felfogás szerint a férfiak nyílt vagy burkolt ajánlattétele mögött a nő kihívó viselkedése rejlik.
A „gyerekcipőben” járó társadalmak tehát egyértelműen mindent a nők nyakába varrnak, vagyis az emancipáció csak smafu, a munkában létezik, minden másra ott a „jó kis zaklatás”.

Kérdezem én, mi van azokkal a nőkkel, akik nem akarnak ágyról ágyra járni, hogy valamilyen megélhetésük legyen, nem akarnak perverz szolgáltatók lenni egy-egy állásért cserébe?
Jelenleg az a helyzet, hogy azok a tisztességükkel elmehetnek a jó fenébe!

A zaklatásnak az a formája, amely során elutasítás történik, ritkán kerül képbe, pedig az elutasított bosszúja elképesztő méreteket tud ölteni.

Saját tapasztalatom az az évekkel ezelőtti eset, amikor a nyílt ajánlattétel elutasítását követően a munkatársam szó szerint „hadjáratot” indított ellenem, megkérdőjelezte munkámat, erkölcsileg megalázott, barátait uszította ellenem, majd addig ármánykodott, míg főnökömnél elérte, hogy az megkérjen: menjek el a munkahelyemről, mert nem tudja megakadályozni ezt az „ámokfutást”. A volt főnököm még új állást is szerzett. (Mert a férfiúi összetartás ebben is működik.)

Pályafutásom során sokszor elhangzott ez a kérdés: „Mit lenne hajlandó megtenni az állásért, avagy a magasabb beosztásért?”
„Munkát!” – válaszoltam és valahogy ez sohasem váltott ki osztatlan örömöt.

És számos esetet tudnék még felsorolni, nyilván sokan éltek már át ilyen és ezekhez hasonló helyzeteket.
Persze azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a férfiak is szenvednek el szexuális zaklatást munkahelyükön, ez azonban mindössze 3-5 % között van a statisztikák szerint.

A zaklatott nők nagy része érzelmileg frusztrálttá válik (ámbár ez a férfiaknál is előfordul), nagyon gyakran befeléfordul, akár depresszióba is eshet és bizalma is, megrendül, nehezebben ismerkedik. Nem beszél a zaklatásról, vagy csak barátnőinek és tudva, hogy bizonyítani szinte lehetetlen a zaklatás tényét, hallgat róla.

Persze azért ne vonjunk le olyan következtetést, hogy minden sikeres nő mögött ott van egy jól összedúlt ágy, mert ez így azért teljesen nem fedi a valóságot.

Ami azonban igaz, az az a jelenség, hogy a zaklatott nő kiszolgáltatottsága következtében ( ha van férje, ha egyedülálló, teljesen mindegy) sokkal inkább igyekszik „védelmező” partnert találni, tehát könnyebben hoz olyan döntést, hogy mindegy, csak valakije legyen. (Ez már egy másik elemzés témája.)

Itt kell megjegyeznem, hogy le a kalappal azon férfiak előtt, akik munkatársnőiket maximális odafigyeléssel és személyre szabott érzékenységgel kezelik. Nem könnyű a dolguk, mégis rendkívül brilliánsan oldják meg a feladatot.

Van egy olyan fajtája a zaklatásnak, ami a „jóleső” kategóriába tartozik.
Ilyenkor a férfi szexuális közeledésére a nő is hasonlóan reagál. Ez a fajta zaklatás aztán vagy beteljesül egy kapcsolatban, vagy lásd mint fent, újabb megalázás forrása lesz.

Felmerült bennem a kérdés: tényleg nincs más út?
Létezhet, hogy a nők csak árucikként tudják álmaikat megvalósítani?
Eltűntek a lovagias férfiak? Vagy ez már divatjamúlt, mert mindannyian berendezkedtünk egy olyan felfogásra, hogy hatalmi kapcsolatrendszerünkön, drog  szex és –alkoholorgáinkon megkötött üzleteink által , morálisan szétzúzva hajszoljuk céljainkat?
Egyáltalán, ha így, ilyen módszerrel teljesedik be álmunk, annak tudunk majd örülni?
Vagy a cél elérésekor kiüresedetten nézünk megszerzett javainkra, és azon gondolkodunk: tényleg ezért élünk? És megérte mindez?

Nem tudom.  De azt tudom, hogy jó néhányan vagyunk, akik még hisznek abban az ideálban, hogy a munkahelyi elismerést munkával, az érzelmi elégedettséget szerelemmel, az anyagi jólétet pedig becsülettel lehet elérni!
Részemről lehet, hogy naivitás mindez, de hiszem, hogy előbb-utóbb ez a „wallstreetifarkasos” életfelfogás végre zsákutcába kerül és helyette normális, érett emberként, emancipált nőkként és férfiakként kereshetjük egymás társaságát.
Addig pedig manőverezünk, hogy ha már zaklatnak bennünket, legalább olyan tegye, aki vonzó is!

2014. február 28., péntek

Odakozmált emberség

A közösségi oldalakon elég gyakran találkozni provokatív bejegyzésekkel, mint például:
"Ha ezt nem osztod meg, akkor nincs szíved!"
vagy
"Annyi hülyeséget megoszt mindenki, kíváncsi vagyok ezt hányan fogják!"
de van ilyen is
"Aki nem tesz semmit, az nem is magyar!"
meg ilyen is
"Na ezt most kitettem, ha nincs véleményed, akkor te is érzéketlen vagy!"

Ugye sokan találkozunk ilyen megjegyzésekkel.

Azon gondolkodtam, miért is érzem az első pillanattól kezdve ezt sértőnek?!
Miért van az, hogy ezek a megnyilvánulások olyan rossz érzést hagynak bennem?!

Nyilván másokban is!

Persze, mert egy feltételhez, az illető által megszabott egyedi és egyéni feltételhez köti az én vagy mások megítélésemet, megítélését.
Mindegyik arról szól, hogy tegyél meg valamit és akkor te értékes ember vagy, ellenkező esetben, nem csak érzéketlen , szívtelen, hanem még odáig is vetemedik, hogy hazafiatlan, azaz nem magyar!

Hát igen! Ez a néhány idézet is tükrözi a manapság oly divatos "olcsó mérce utáni mértékvételt".

Az emberek kategorizálnak anélkül, hogy bármit is tudnának a másikról.
Már előre háborognak ( mint a fenti mondatokban) mert ezzel akarják elérni, hogy egyet értsen velük mindenki . és jaj annak, aki nem!
Véleményt alkotnak,: "mert, ha ezt nem teszed" vagy éppen "mert ha ezt teszed", akkor te ilyen és olyan vagy.
Milyen?!
Valójában ezek a fogadatlan prókátorok csak egyet akarnak kifejezni: a megvetésüket.
Megvetnek másokat, mert tesznek vagy nem tesznek valamit, mondanak, vagy nem mondanak valamit, vagyis mindenért.

Persze az igazság az, hogy önmagukat vetik meg a legjobban , de másokra mégis könnyebb rosszat mondani, mint elismerni:- bajom van önmagammal, szeretnék egészséges módon gondolkodni.


Reklám szakmai körökben mindenki tudja , még az is, aki abszolút nem ért hozzá, hogy a negatív reklám árt és nemhogy nem segíti elő az eladást, hanem a vásárló egyenesen elkerüli azt a terméket.

Egy nagyon emlékezetes példa: a Fidesz 2006-os kampányának plakátjai: fekete alapon szomorú családok Rosszabbul élünk, mint négy éve ! ( valami hasonló) felirattal.

Na igen! 

Szóval, sohasem szabad csodálkozni, hogy az ilyen leszóló, lealázó mondattal reklámozott fotósorozatot, vagy felhívást, vagy videót senki nem néz meg és nem oszt meg, ami azzal kezdődik, hogy:
"Te egy szemét vagy, mert nem osztod meg ezt!"

Így aztán minden emberség odakozmál, mert nem a jóindulat vezérelte az illetőt, hanem az, hogy kifröcsögje magából a mások iránti és öngyűlöletét!

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...