A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ima. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ima. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. december 15., kedd

Hogy volt, hogy nem volt... mese 2020-ban,-ról

 Várakozással tekintettünk 2020 elé, amolyan misztikus számnak vették az okkultizmussal foglalkozók, s még a semmiben sem hívők is hajlottak némileg afelé, hogy ez valami jót, valami különöset jelent az életünkben.

Bámulok ki az ablakon , nézem a fenyőt, ami, biztos sokat nőtt és azon gondolkodom, hogy csak kizárólag a természet az egyetlen, amelyik önállóan, saját magát fenntartva tud élni, lélegezni, helyrehozni, vagy újra teremni. 

Az ember szánalmas próbálkozó. Bár sok dolgot széppé tud tenni, de míg a természet alaprendje a jó létrehozása, addig az ember megosztódik, jótevőkre és károkozókra!

Semmi, de semmi a világon nem képes annyi testi-lelki kárt okozni, mint maga az ember, a feneketlen butaságával, ami egyenesen a gonoszság édestestvére!

Hogy volt év elején? Várakoztunk  a Tavaszra, a madárcsicsergésre a virágok illatára, ahogy pompázatosan kinyitják szirmaikat és magukhoz csalogatják a méheket. Bennünk új remények, új ötletek bontakoztak ki, addig- amíg...

A természet mit sem tudott ennek az évnek a keserűségéről, a madarak fészket raktak , a gólyák megérkeztek, az állatok világra hozták kicsinyeiket, az ember pedig lassan antiszociális gnómmá deformálódott. Életképtelenné vált. Na nem saját döntésből. 

S míg mindenek megújhodtak, az emberi közösségek bizonyos rétegei megunva eddigi álarcukat, kontroll nélkül szabadon tették, amit elkényeztetett , hatalmi mámortól és némi rásegítő anyagtól eltelve tehettek.

Rongáltak. Elsősorban környezetüket, önmagukat, azokat, akik rájuk bízták sorsukat és év végére már minden a fekélytől bűzlött .

Most december van, lassan itt a Karácsony, újra várakozunk, várjuk a Gyermeket, várjuk, hogy béke és szelídség töltsön el bennünket.

Mi várjuk. Mások, akik kórokozók, vagy károkozók? háborúról, katonásdiról, besorozásról írogatnak, buzgók a szenvedések okozásában, a nehézségek felhalmozásában, a jók lejáratásában. Buzgók ha le kell sújtani, de kevesek, ha kezet imára kell kulcsolni, elől járnak, ha másokat el kell ítélni, de a "várta" közelébe sem merészkednek, csak leselkednek és bujkálnak. Kettős mércével járnak nem elől, hanem oldalazva, s a nyomorult, a beteg előttük haladva hullik halomra.

Ahogy visszatekint az emlékezés, megerősítésre vár és erre jó a sok szép fotó, amely vádolva bizonyít, hogy milyen szép is volt a tavasz itt.

Íme gyönyörködjön a szem abban, mit lát:






És nézzük a  rongálás nyomát:





Hogy volt , hogy nem volt, amikor boldogan, keserűség nélkül izgatottan várakoztunk a Karácsonyra, kifényesítettük lelkünket! Boldog idők!
S ma mindent kikezd az enyészet a téveszmés ámokfutás, a kereszt nevében tett bántalmazás, a sötét középkor be-bekacsint és jókat derül: hát itt vagyok megint!
Bágyadt, könnyes arccal nézi mindezt a Jó, melegségre vágyik mindaz ki mohó, 
s szívében nincs semmi más, csak egy óhaj, egy édes kiáltás: Jöjj el, jöjj el Uram, szabadíts ki sanyarú sorsunkból!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsiny, szép ország, barátságos , jó szándékú emberekkel!
Hogy volt, hogy nem volt, volt, hogy mindent elöntött a tunyaság mérge!
Aztán havas boldog ének helyett a a félelem szele fütyült minden zegzugban.
Hol volt, hol nem volt, volt egy szép, boldog hely a világ egyik sarkában!
Talán így volt, talán igaz se volt!


2017. június 4., vasárnap

Lélekemelő kihívások- Barangolás a szépségben

Az alkotásra csak az ember képes, hiszen az emberben van meg a kreativitás , benne születik meg a Szépség iránti olthatatlan vágy, ő képes meglátni és meghallani az igazán szépet.

A hang.
A hang, ami tűnhet zajnak, ricsajnak, bánthatja a fülünket és a lelkünket, de felemelhet, örömmé változtathatja a mindennapjaink nehézségeit, vagyis a hang, a zene hatalommal bír. Mint ahogy a művészetek minden ága.
De alkotni , tanulni kell! Nagyon nehéz,  igazán fenségeset , elismerőt létrehozni. Sokszor emberfeletti küzdelem igazán jól zenélni, vagy tisztán énekelni megtanulni, mert ehhez képesség is kell és műveltség is.
Hosszú évek munkája után sem lehetünk egészen biztosak, hogy a művészetek Panteonjába méltók vagyunk belépni.
Sokan tudjuk, hogy mennyi áldozatos munkát és milyen könnyekkel teli utat kell bejárni, hogy egyáltalán meghallgassanak bennünket, az éneklésünk elismerésre találjon.
A zene, lehet fülsüketítő hamis, akkor is elfogadottá válhat, ha bizonyos érdekek úgy kívánják. De lehet nemes és, kiművelt mégis méltatlanul félretett, mert nincs meg a kellő támogatás és igény.
Magyarországon rengeteg tehetség van, olyan sok, hogy szinte minden negyedik fiatal énekes szeretne lenni, mert ez olyan divatos.
Egy alkalommal ( az általam nagyon kedvelt, igényes zenész ) Mester Tamás egy zenei tehetségkutatón ezt mondta: " Csak azon töprengtem, hogy ennyi tehetséget nem bír el ez a kis ország! Úgy értem, nem tud eltartani, ezért szomorú vagyok, mert sokan eltűnnek a süllyesztőben!"
Ez így igaz, a zenei tehetségek kutatása manapság már nem "szül" olyan hatalmas talentumokat, mint Elvis Presley, vagy a Beatles, vagy Queen, vagy éppen Michael Jackson és sorolhatnám. Ők meg tudtak élni alkotásaikból, hiszen különlegesek és egyediek voltak, saját dalaikat énekelték és bizony fel is emésztette őket ez a cseppet sem könnyű szakma. Aki ezt választja, annak se éjjele, se nappala, sem élete, csak a zene, utazás, koncert, nincs család és nincs nyugalom.
Másrészt , velük sokkal gazdagabb lett a mi életünk.

Pünkösd lévén nekem Franco Zeffirelli egyik csodálatos filmje jutott eszembe a " Napfivér Holdnővér
( 1972), amely Asssisi Szent Ferenc életét mutatja be sajátos módon. Ennek egyik betétdalát  énekelem és erre készítettem egy videót, amely látvány és zene, gondolat és szín egységét tárja elénk.
Ez egy ima a Lélek által a lélekből, ami arról szól, hogy Isten minden teremtménye a maga módján imádkozik, azaz dicséri Teremtőjét.


Dunapataj, Pünkösdi szépséggel, Istent dicsérve tárul fel egy-egy fotóban.
Ahogy a magyar fordítás is zengi:
" Mert Isten műve, minden teremtmény, 
érzem jóságát és szívem újra él."

Úgy legyen!



2016. október 10., hétfő

Jöjj hozzám, légy velem...

Legyen áldott minden ember!


Gável testvérek: Jöjj hozzám


Jöjj hozzám, légy velem,
Örök békéd,
Örök békéd add nekem!


Szeretetre vágyom,
kell egy hű barát, aki velem van és nem hagy el a nehéz napokon át!
Ne félj hát Ő megsegít
figyeljed szavát!
Tedd kezébe életed és a békét add tovább!



Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...