A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 24., vasárnap

Kutyaélet és korrajz 2. felvonás

Nem véletlen, hogy az előző két blogbejegyzés címét vegyítettem, mert aki akart, az olvashatott a sorok között.
Most azonban egy olyan jelenségről ejtek szót, ami speciálisan magyar, olyan "hungarikum" legalábbis megoldásában, amely sokak képzelőerejét megmozgatta, de dühét is.
Nem kívánok belemenni itt vitákba, tehát csak a tényeket közlöm.
A tényekről annyit, hogy legtöbbjéről még mindig folyik a vita!

2001. június 15.-ével az I. Orbán Kormány engedélyezte a lakossági devizaalapú hitelek felvételét.

Itt kezdődik történetünk, amely még a mai napig nem ért véget. Nem azért, mert ezek a hitelek annyira jók voltak, hanem azért, mert a kormányközeli közgazdászok vagy példátlanul szakbarbárok voltak, vagy azért, mert példátlanul korruptak.
Bármelyik is, azt nem hiheti senki, hogy nem látták és nem tudták a pénzügyi szakemberek, hogy a devizában számolt hitelek törlesztése kaotikus állapotokat fog létrehozni.
Mi több katasztrofális eladósodást, családok ezreinek nyomorba süllyedését.
Dehogynem!
A koncepció adott volt, olcsóbban kínált devizahitel, nyilván kapósabb volt. Bátran rá merte mondani mindenki, hogy a fizetéséből a kikalkulált törlesztőt , ki tudja fizetni. Hozzáteszem a forinthitel kamata jóval magasabb volt, egyértelmű, hogy mindenki a devizafedezetű hitel után kapkodott.
Minden hitelfelvevő számolt a munkabér emelésével is, de a legtöbben biztonságra utaztak, azaz, a legrosszabb helyzetet is felmérték: mi van ha, valaki kiesik a keresetből, munkanélküli lesz, akkor is nyugodtak lehetnek.

Sokan vették fel ezeket a hiteleket befektetésre, azaz, rögtön betétbe helyezték, vagy állampapírba és a magas betétkamatot zsebre téve, vidám mosollyal kifizették a felvett hitelt.

Vagyis , mindenki a maga módján, de igyekezett hasznot húzni a helyzetből.

A lehetséges problémákat ugyan az MNB-nél jelezték, de igazából senki sem foglalkozott azzal, hogy a Nemzeti Bank néhány elemzésében "kifejezetten kockázatosnak" nevezte a devizahitelezést, sőt javasolta , hogy a bankok sokkal mérsékeltebbek és körültekintőbbek legyenek a devizahitelek kihelyezésével. Ugyanezt lehetett olvasni a PSZÁF jelentésében is.

A bankok óriási forgalmat bonyolítottak és rendkívüli bevételeik voltak az első években, hiszen a hitelek pontosan amiatt, hogy vállalkozók és magánszemélyek befektetésre vették fel, rövid időn belül megtérültek.
Magánszemélyek lakásvásárlása és szabad felhasználása tekintetében, pedig csak annyit mondhatunk, hogy hatalmas felvásárlási láz  szabadult el, ami megnövelte a keresletet az ingatlan és egyéb piacon.
Summa summarum: Olyan piaci élénkülés mutatkozott, hogy az egyszerű kisember is elhihette, lehet saját otthona.

2008.-ban a  Gyurcsány kormány eltörölte az intervenciós sávot.

Erről röviden és tömören egy dolgot kell tudni: ez volt az a fék, ami megakadályozta, hogy a deviza árfolyama az egekbe szökhessen.( Mivel nem közgazdasági elemzésről van szó, ezért egyszerű nyelven fogalmazom meg a ezt is. Valójában ez a sáv nem más, mint amivel az MNB mesterségesen tartotta kézben a Forint ingadozását.)

Ez volt február 26.-án és az év szeptemberében utolért bennünket egy óriási gazdasági válság is.

Innentől már csak lefele volt. A devizahitelek értéke olyan magas lett az árfolyam miatt, hogy a törlesztő részletek kétszeresére, háromszorosára nőttek. És aztán jött a kamatok emelése és mindezt az ügyfelekre hárították a bankok.
Mindent , szó szerint.
Voltak, akik ki tudtak szállni az akkorra már tetemesre duzzadt tartozásukból, egyösszegű megfizetéssel.
Voltak, akik mindent eladtak, hogy ki tudják nyögni, és voltak és vannak, akik ma 2018-ban sem tudtak és tudnak kiszállni ebből a kölcsönnek nem nevezhető ,agyondolgozott, szétforintosított , össze-vissza számolt tályogossá duzzadt hitelből.
Legtöbben már a háromszorosát is kifizették! Ha nem többet!

Hogy is van mindez?!
Adott egy hitel, amit forintban kapott az ügyfél forintszámlára, de a szerződésben odabiggyesztették, hogy ez ennyi és ennyi Eurónak vagy Svájci Franknak felel meg, ezen és ezen az árfolyamon számolva.
Törlesztő részlet: forintban, ami ennyi és ennyi Euró vagy Svájci Frank ilyen és ilyen árfolyamon.

Minden hónapban a törlesztés napján nem a Forint törlesztőrészlet került megadásra, hanem a szerződésben rögzített deviza szorozva az éppen aktuális árfolyammal.
Elemzések százai készültek el evvel kapcsolatban, de a lényegen mit sem változtat: az ügyfél forintot kért, azt kapott és abban fizetett. Magyarországon pedig még mindig a Forint a fizetőeszköz!

A lényeg, hogy amíg 2008-ban 150 Ft volt 1 Svájci Frank, ebből a 150 Ft-ból rövid idő alatt,
 ( hónapok elteltével) 256-280 Ft lett.
Nem nehéz belátni, hogy egy havi 28 ezer Ft-os törlesztőrészlet, akár 56-60 ezerre is emelkedhetett.
Olyan terheket rótt a családokra, hogy képtelenek voltak fizetni.
Konkrét valós számok nem kerültek nyilvánosságra, de az úgynevezett bedőlt hitelek száma több ezer. 2016-ban elhangzott egy ilyen becslés a Parlamentben, hogy kb. 2000 milliárd Forint értékű a lakosság devizahitel tartozása.
Hozzáteszem, hogy kezelje mindenki fenntartással ezeket a számokat, hiszen pontosan a beépített deviza és árfolyam miatt nem lehet pontosan megbecsülni a tartozásokat és hogy egyáltalán tartoznak-e még az ügyfelek!

Igen, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az ügyfelek tartoznak!

A bizonytalan számítások, a szükségtelen és túl nagy terhelések, aztán a Forintosítás utáni jóváírások, azaz a bankok utólagos bocsánatkéréses visszatérítései egyértelművé tették, hogy ők maguk sem tudják, valójában tartoznak-e és ha igen mennyivel az ügyfelek.

Mindenesetre azok akik képtelenek voltak kifizetni, vagy törleszteni a lehetetlen követeléseket, hosszas banki, majd behajtói zaklatás után, ami levélben személyes megkeresésben, folyamatos telefonálásban merült ki, átkerültek a végrehajtók kezébe.

Nem győzöm hangsúlyozni, folyamatos zaklatásról van szó, napi szinten, fenyegetőzésről, megfélemlítésről és mindezt a pénzintézetek jól fizetett munkatársai, illetve az erre alapult hiéna szervezetek végezték. Csak a két legközismertebbet említeném: OTP Faktoring és az Intrum Justitia.
Elvileg minden ilyen behajtónak a feladata az lenne, hogy egyezkedjen az adóssal, megoldásokat találjon a fizetésre, de gyakorlatilag csak kizárólag megszabja a feltételeket és zaklat, sőt a sértegetésektől vagy a fenyegetőzésektől sem riad vissza.
Hozzáteszem, ezt is sok pénzért, amit az amúgy fizetni nem tudó adósra még pluszban ráterhelnek.

Aztán jönnek a közjegyzők a maguk kis kiállított Fizetési meghagyásaikkal a közismert néven MOKK levéllel , nem kevés pénzt még ráterhelve a pórul jártra.
Ha a levélnek ellentmond az adós, hogy nem ért egyet, akkor jön a bírósági per, ( ami ha vesztes az is még tartozás).

Eme szép hatalmasra dagadt összeggel megkapja a végrehajtó az addigra már teljesen tönkrement adós minden papírját, és elindul a végrehajtás.

2018. április 30. lejárt a kilakoltatási moratórium és családok százait, vagy ezreit rakják utcára.

Megint nincs pontos adat, hiszen, senki sem akar kérkedni azzal, hogy a Kormány által meghirdetett Családok Évében, ma Magyarországon végrehajtóval és kirendelt rendőrökkel ( hozzáteszem az utóbbiak nem jókedvükből mennek, hanem mert kötelezik őket) családokat tesznek ki otthonaikból, és már az új tulajdonos ott toporog, hogy élvezhesse olcsón semmi pénzért vett házát.
Ugyanis ezek a házak értékük töredékéért kelnek el, az adósnak pedig ott marad a temérdek tartozása, mert ugyan a végrehajtó elszámol, hogy a kis pénzt elküldte az adott banknak, de még így is a bank szerint többszöröse a tartozás, mint amit felvett az adós.

Nézzük csak hányan is vettek és vesznek részt abban, hogy ma Magyarországon elkótyavetyéljék egy élet munkáját?!

Politika, Bankok, Behajtók, Közjegyzők, Bírók, Végrehajtók. Ennyien teszik rá költségeiket az adósra!

Természetesen, más országokban is volt devizahitel, de, amitől ez "hungarikum", hogy a teljesen kifosztott embereket tovább zaklatják, nem zárultak le a devizahitelek, és hogy erre most már egy egész üzletág épült, nevezetesen az árverezett házakat felvásárlók, akik aztán "szocpolért" ( vagyis állami támogatásért) eladják újabb szegényeknek, akiknek még munkájuk sincs.
Általában egy árverezett házat akár a duplájáért is azonnal tovább tudnak adni!
És hogy ki a felelős?

Viccelnek? Természetesen az adós! Legalábbis mindenki ezt mondja, mert ez az érdeke!
A többiek csak éltek a lehetőséggel!

Nagyon alaposan érdemes átgondolni, hogy a bizonytalan politikai környezet milyen katasztrófát okoz, hány ember életét tette tönkre és még mennyien lesznek áldozatai!
Bankok: mondanom sem kell, hogy velük kapcsolatban hatalmas a bizalmatlanság, ámde már van új generáció, van CSOK, van szocpol, tehát van új réteg, akit ki lehet hamarosan fosztani, ugyanúgy egyoldalú szerződésmódosítással.
Nos a többi szereplő eddig is megélt, de ma Magyarországon a legjobban a végrehajtók élnek, ez tagadhatatlan!

A folytatásban pedig napvilágra kerül e sorok írójának kálváriája!




2016. november 25., péntek

Vitázunk, cirkuszolunk , besértődünk- Vagyis képtelenek vagyunk felnőni

Képtalálat a következőre: „nemi erőszak fotók”
Röviden és tömören így viselkedünk mi emberek, amikor valami nem úgy van, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeltük.
Megtoroljuk a másikon vélt sérelmeinket és tulajdonképpen meg is akarunk sértődni. Az olyan klassz érzés, vagy nem?!
Szerintem nem, egyébként saját magunknak kell eldönteni, hogy egy adott dolog, történés, mondat, viselkedés miatt be akarunk-e sértődni, vagy megpróbálunk mögé nézni és elfogadni, hogy a látszat ámbár bántó, mégsem nekünk szól.

Szeretem azt a gondolatot, hogy: ami kimarad az életünkből, az nagyon jó, hogy kimaradt! És azt is: Hogy amikor Isten kivon az életünkből bizonyos embereket, vagy éppen megakadályoz bizonyos helyzetekben való részvételben, akkor meg akar óvni!

Szóval mi emberek képtelenek vagyunk normális párbeszédre, csak olyan vitára, ami aztán mindenképpen a személyeskedésbe csúszik bele.

Egy statisztikát olvastam és az akörül kibontakozott vitát.
Bevallom őszintén maga a statisztika rendkívüli módon felháborító és aggasztó is egyszerre, de a körülötte kialakult vita is azt igazolja, hogy a felmérésben kimutatott értékek nagyon is valósak.

Az alapkérdés ugyanis az volt, hogy a beleegyezés nélküli szex elfogadható-e bizonyos esetekben.
Evvel a felméréssel és némi elemzéssel egy másik bejegyzésben szeretnék foglalkozni, most azonban inkább arról írnék, hogy hogyan reagáltak rá embertársaink.
Maga a statisztika Európa és Magyarország összevetését hozza és a különböző kérdésekre adott igen-nem válaszok százalékos megoszlását.
Ami igazán megdöbbentő, hogy Magyarországon a megkérdezettek (reprezentatív felmérés) 47 %-a azt válaszolta, hogy bizonyos esetekben elfogadható a beleegyezés nélküli szex.

Hogy egyértelmű legyen: a felmérésben részt vevők majdnem fele szerint a nemi erőszak nem elítélendő, vagyis nem bűntény. 

Elöljáróban annyit, hogy nők és férfiak vegyesen vettek részt a felmérésben.

Amikor a hozzászólásokat olvastam, már akkor felmerült bennem, hogy a jó öreg "agyatlan" felnőni képtelen virtus megint felütötte a fejét. A legtöbb hozzászólónak nem az volt a gondja, hogy milyen mértékben lecsúszott társadalmunk az amoralitás létráján, hanem, hogy vajon kiket kérdezhettek meg, vagy hogy mennyien lehettek és hogy így mennyire lehet igaz a hivatalos statisztika?

Az okoskodások tömkelege látott világot, sokan tudni vélték, hogy biztos aluliskolázottak voltak a válaszolók.
Aztán azt is, hogy lehet nem is jó a százalékos érték, vagy nem jól értelmezzük stb!
Azt azonban kevesen vették észre, hogy milyen a társadalmakra igenis nagy erővel ránehezedő erkölcsi problémával nézünk szembe.
Manapság rengeteg nő és férfi van kitéve zaklatásnak , amelyek rendszeresek és a verbálison túl a fizikai bántalmazásig minden megtörténik.
Magyarországon sem jobb a helyzet, mint máshol Európában, de itt sem foglalkoznak megfelelően a zaklatás témájával, mert legtöbbnyire él az az elképesztő nézet ( és itt is a morális alultápláltság látszik), hogy az áldozat provokálja ki az erőszakot.

Úgy gondolom, hogy erre mondhatunk egy határozott NEM-et!

Az emberi viselkedés a mai világban is  úgy épül fel mint a hosszú évszázadok alatt,: a hatalom és annak mámora hozza létre az erőszakot. A kiszolgáltatottság, a gyengeség, a védekezni képtelenség.
Maga az erőszak szó is jól illusztrálja, hogy az erőfölény adja az alapot a tettre és mindig egy jóval gyengébb, védekezni képtelen egyed felé irányul.
Mindenesetre vitatkozni vágyó embertársaink aztán jól hajbakaptak, majd pedig kölcsönös sértegetés közepette levonultak a harctérről.
Ez a dupla nullás vitakultúra. Sem a téma nem volt fontos, sem annak megvitatása, hogy mennyire védenek a törvények a naponta elszenvedett bántalmazások megtörténtétől, csak az, hogy ki mondja ki előbb a másikra:te idióta, te hülye.

Nos, amíg ennyire nem tudunk párbeszédet folytatni, addig minden statisztika és probléma felvetés értelmetlen.
Pedig egy másik statisztikában ( méghozzá bűnügyiben) ezt az elképesztő adatot olvastam : a világon minden percben valaki erőszak áldozata lesz.
Vagyis annyi az annyi: naponta 1440 ember esik áldozatul mások brutalitásának!

A gyengék és elesettek védelmezése mindig , minden korban kötelesség volt, hiszen milyen ember az, aki a nálánál védtelenebbet bántalmazza. Igen az! Jól gondoljuk!

Szóval nem véletlen bünteti a törvény, a gond csak az, hogy ha a törvényt nem lehet alkalmazni, akkor elkezdünk morális meggyőződésünkön változtatni. Ma már 47 % azt mondja nem nagy ügy, ha alkohol vagy drog, vagy feszes ruci miatt erőszakolnak meg valakit, hiszen az elfogadható.

Hogy mégis miről beszélek? Íme itt a statisztika, amit hamarosan átelemezgetek:
http://ec.europa.eu/.../ResultDoc/download/DocumentKy/75882




Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...