A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kereszténység. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kereszténység. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 26., kedd

Adventi készülődés


Az Advent szó eljövetet jelent:
Adventus Domini: Az Úr eljövetele.
Maga az Advent egy várakozás, nem másra, mint Karácsony éjszakájára, amikor megszületik a Megváltó.
Erre az eljövetelre készülünk mindnyájan, de a ma embere különböző formában és módokon éli meg az Advent időszakát is és a Karácsonyt is.

Az Adventi koszorú:


Az adventi koszorú készítése nem nyúlik vissza régi időkre 1838-ban egy protestáns lelkész ötletéből jött létre az első , ezen még 24 gyertya volt.

Minden hétköznapra jutott egy fehér és minden vasárnapra egy piros.
Magyarországon a második világháborút követően terjedt el az adventi koszorú , amely a kezdeti zöld , piros, sárga vagy arany kombinációtól az egészen különleges színvariációkat is tartalmazott és tartalmaz.
Az eredeti koszorún a zöld szín a termést, a piros az életet, a sárga vagy arany a fényt jelenti.

Maga az Úrjövet is arra utal, hogy a sötétségbe megérkezett a Világosság( Világosság: a megszületett Jézus Krisztus), aki fényt hoz az emberek lelkének.


Vagyis a földi halandó, aki életét nem tudja megérteni, aki nem látja értelmét életének, nem tudja miért jött a világra és mi történik vele ha meghal, számára az élet sötétség, hiszen semmire sem kap választ. De eljön a Fény, a Világosság megszületik egy kis betlehemi istállóban, hogy az ember füle hallatára elmondja , tanúságot tegyen róla, hogy az ember nem elveszett, ha a lelkében él a szeretet és képes belátni hibáit, bűneit és bocsánatot kérni.

Ezért van az, hogy az adventi időszakban a keresztények elcsendesednek, hajnalban járnak misére, visszafogottabban élnek , mert várakoznak. Várják, hogy megszülessen a szívükben is a Megváltó.
A katolikus liturgiában ( liturgia: népért végzett közszolgálat) az adventi gyertyák színe a viola.
A lila szín a bűnbánat színe, amely emlékeztet, hogy meg kell vizsgálni önmagunkat, hol és mikor ki ellen vétettünk és azt meg kell próbálni helyrehozni és bocsánatot kérni érte.
Ugyanakkor a harmadik vasárnap rózsaszín gyertyát gyújtanak a templomokban, mert ez a Gaudete: örvendező vasárnap, amely azt jelzi, hogy hamarosan itt a várva várt születés.

Azonban nem csak a keresztények készülődnek, hanem azok is, akik nem vallásosak, vagy éppen más vallásúak (kivéve a pravoszláv egyházat, ők ugyanis Karácsonyt, január 6.-án tartják ez a 3 király látogatásának ünnepe azaz Vízkereszt... illetve kivéve a nem európai kultúrkört, mert sem a mohamedánok, sem a Hinduk, sem a Buddhisták nem tartanak Adventet).

Az Advent a mai világban modernizált változatban jelenik meg az emberek életében, kirakatok ablakaiban, már november végén láthatóak a feldíszített karácsonyfák és a legtöbb család készülődik az ajándék vásárlásra , hogy szeretteit meglepje. 
Sokan ostorozzák ezt a hangos vásári készületet, hiszen ilyenkor mindent el lehet szinte adni. Ám ami mégis pozitív ebben a fajta készülődésben, hogy az emberek gondolnak szeretteikre, gondolnak az ünnep hangulatára, gondolnak Jézusra, mert valahol minden családban egy-egy karácsonyi ének felhangzik, minden Karácsonykor párásak lesznek a szemek a boldogságtól és valahogy mindenki igyekszik egy kicsit jobb lenni, mint előtte.

Sokan azt mondják: "persze csak ilyenkor!"

Talán ne becsüljük alá ezeket a pillanatokat, azt sem, hogy sokan ebben az időszakban gondolnak a szegény családokra és adakoznak, azt sem, hogy sok önkéntes látogatja meg a szegényeket és takarókat élelmet osztanak. Ne becsüljük alá, mert a mai világban, ahol az emberi érzelmeknek nem sok értéke maradt, ahol az öngyilkos mellett elmennek, vagy vihogva fényképezik, itt ebben a sokszor embertelen világban a szeretet mégis megcsillan az emberekben. 
El kell hinnünk, hogy azokban is él emberség és szeretet, akik nem a templomban imádkoznak, hanem felsegítik az utcán elesett időset, vagy a hajléktalannak enni adnak, vagy a hóban rekedt embereket kimentik, vagy, akik magukra hagyott állatokról gondoskodnak, vagy akik éppen egy halott embert takarnak le kabátjukkal, a hétköznap hősei ők, még akkor is , ha fejvesztve szaladgálnak egyik boltból a másikba ajándékért.

Csodálatos az Advent, mert bármennyire is az árusok és kereskedők legjobb időszaka (bevétel szempontjából) de a legtöbb bevétel mégis a lélekben születik meg : a Szeretet.

2013. október 31., csütörtök

November kezdete...

A katolikus tanítás értelmében minden ember bármilyen életet élt is egyszer a mennyországba kerül.
Vannak, akik haláluk után azonnal, őket tartja a hívek közössége szentnek , vannak, akik csak rövidebb vagy hosszabb szenvedés után, attól függően, hogy mennyire bűnös életet éltek.
Nagyon hosszú, több évszázados hitvita, teológiai vita és hívő hagyomány után alakult ki az a tanítás, amelynek középpontjában áll az emberi remény, hogy mindannyian egyszer az Atyánál leszünk és akkor eljön a Teljes Boldogság.
Azonban a katolikus teológia nemcsak azt tanítja, hogy a halál után egy tisztító folyamat következik be, ahol már nincs szabad akarat, mert az életben kell meghoznunk a döntést jó vagy rossz mellett és ez alapján ítéltetünk a tisztítótűzre, hanem azt is, hogy mindannyian feltámadunk, de nem erre a világra, hanem van aki az Örök Boldogságra , van azonban , aki az Örök Halálra.

Aki itt ezen a földön a rossz mellé állt és véglegesen megromlott a lelke , ő magára vonja az Örök Halált, míg azok, akik életükben ugyan sok jót cselekedtek, de eltévelyegtek, a tisztítás által megkaphatják a Mennyei Boldogság jutalmát.

Azonban a katolikusok nemcsak azokat tartják szenteknek, akiket az Egyház a megfelelő eljárás lefolytatása után szentnek ítélt és ezzel felvette azok sorába, hanem azokat is, akik egész életükben odaadással tették a jót, szenvedték el az igazságtalanságot, a nehézségeket, és földi életüket nem szennyezte be semmilyen gonoszság.
Ezért van az, hogy a keresztények mindazon gyermekeket, akik meghaltak, és minden tiszta lelkű és életű embert is szentnek tartják.
Ezek a szentéletű emberek, édesanyák, édesapák, egyszerű hétköznapi emberek, akik tiszta és szeretetteljes életükkel másoknak példát mutatnak.

Ezekre a szentekre emlékezik a katolikus közösség November 1.-én, Mindenszentek Főünnepén, örvendezve, hogy a Mennyek Országában ott ülnek már mindazok, akik eltávoztak ugyan tőlünk, de már részesülnek a Mennyei Boldogságban.

Innen válik érthetővé, hogy a katolikusok miért is örömteli napnak tartják a Mindenszenteket ezzel az énekkel kezdődik a Szentmise:

"Nagy öröm van ma az égben, örvendezzünk Keresztények.

Szenteljük e dicső napot Mindenszentek Ünnepének.
..."

November 2.-án azonban elcsendesedik a hívek közössége, mert azokért könyörög, akik meghaltak, de még nincsenek az Atyánál, ezen a napon Gyászmisét mondanak, szinte minden templomban:


"Adj, irgalmat, adj nyugalmat, ó Atyánk a lelkeknek,

Akikért ez áldozattal, Testvéreik esdenek.
Adjon nekik enyhületet, a Végtelen Szeretet,
Adj irgalmat, adj nyugalmat, minden elhunyt hívednek."

Szinte mindannyiunknak van halottja, s bár senki nem tudja pontosan mi van a halál után, de azt igen, hogy valaminek kell lennie, hiszen nem lehet, hogy az az egyéniség, az a lélek, az a sok gondolat és az élet évei csak úgy nyomtalanul eltűnnek. Nem lehet, hogy csak az emlékeinkben élnek!

Bárhogy is van, mindannyian szeretnénk találkozni azokkal, akik már nincsenek köztünk, szeretnénk újra hallani a hangjukat érezni azt az örömöt, amikor velünk vannak.
Ez a 2 nap nemcsak az elmúlás valóságát tudatosítja bennünk, hanem az emlékezés értékét és valahol az is fölsejlik, hogy kedveseink lelke velünk él.

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...