A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzések. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzések. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 3., vasárnap

A pasi , mint komfortmérce...


Beszélgettünk barátnőimmel a szokásos témáról: a pasikról.
A pasi , aki valamilyen formában komfortmérce , mert valahol egy férfi jelenléte egy nő életében többszörösére emelheti a nő komfortérzetét. Úgymint gyengédség, gondoskodás, szeretet, szerelem a kihagyhatatlan szex, az anyagi javak stb.
Na igen, a nő komfortérzete a legmagasabb szinten talán az esküvőjekor van, vagy a szerelem beteljesülésekor, aztán mintha ezek a dolgok szép lassan elkezdenének csökkenni.

Férfiolvasóim mondhatják: na ja, csak hogy a hölgyek jelenlétének is emelnie kell a férfi komfortérzetét. Ez így igaz, de én most inkább női szemmel vizsgálom ezt a témát, egyrészt mert nő vagyok, másrészt, mert sohasem voltam pasi és nem is leszek!

Az, hogy egy kapcsolat létrejön-e vagy sem, sok dolognak a függvénye, de egynek biztos : van-e kémia vagy sincs.
Mi nők alapból olyanok vagyunk, hogy van egy jól működő első szenzorunk, ami akkor jelez, ha az adott pasi az első látásra is belső zárlatot okoz. Ez amolyan apró, de jól felismerhető remegés.
Ha kapunk visszajelzést, akkor van kémia.
Innentől már csak az vár eldöntésre, hogy ennyivel megelégszünk-e vagy sem. Bevethetjük csavaros és a férfiaknak nehezen érthető logikánkat, vagy érvelhetünk pro és kontra, ha vannak ismereteink a férfiről, ha nincsenek, akkor pedig beindul a női "hírszerzés" "Kandur" fedőnevű hadművelete és megpróbálunk minél több információt begyűjteni, kémiánk beinditójának hátteréről.
Általában az információ beszerzés nem ütközik különösebb nehézségekbe, inkább azt mondhatnám, hogy a megszűrése a nehezebb: mert mindenki tudni vél valamit.
De még ott van a lehetséges első randi  és annak alapszabálya: vagy tudj meg minél többet, vagy ne akarj semmit tudni!
Nyilván ha izgalmasabbnak tűnik a másik az átlagnál, akkor sokat szeretnénk tudni róla.

Hozzá teszem, hogy komfortérzetünk már ekkor is közel van a 85 %-hoz, de ennél nem több, mert mindig fenn kell tartani a rizikófaktort: azaz a másik nő meglétét, jelenlétét. Ugyanis  a férfiak előszeretettel elfelejtkeznek arról, hogy nem élnek egyedül, vagy csak részleges amnéziáról van szó, de valahogy ez az info sokat tartózkodik náluk az "alsó polcon".
Nem mintha a nőknél ez nem fordulna elő, de egy nő, csak akkor kezd másik kapcsolatba, ha a meglévőből végleg ki akar szállni. A férfiak azonban  és általában nem akarnak a meglévőből kiszállni, de valamilyen ösztön alapján biztosak akarnak lenni benne, hogy sohasem maradnak egyedül.

Szóval tegyük fel, hogy minden stimmel: a kémia, és a kapott információk még tűréshatáron belül vannak. A tűréshatár már csak azért is lényeges, mert valamennyit képes egy nő alkalmazkodni ( néhány esetben a szerelem kedvéért, feladni mindent!- igen vannak ilyen nők), de van egy határ, ami alá nem akar benézni és ezért fontos tudni, hogy mi az a legrosszabb, amit már nem tud elviselni.

Létrejön az első randi és az,a minden pozitív előzetes mellett is lehet elképesztő pocsék.
A megjelenés minősége miatt, avagy viselkedési hiányosságok miatt, vagy figyelmetlenség miatt stb.

Sokat vitatkoztunk azon egyik ismerősömmel, hogy mit illik felvenni egy randira, mert álláspontja szerint egy szabadidő ruha bőven megfelel. Érveltünk pro és kontra, hogy a ruházat már jele tiszteletünknek, váltig állította, hogy a sportos csuka beválik. Arról nem csevegett, hogy milyen hosszú időre sikerült a másikat megtartani.
Vannak férfiak, akik minden pozitívum ellenére , nem használnak zsebkendőt, de olyan is akad, aki bátran ás fesztelenül pukizik nyilvános helyen. Mondanom sem kell, hogy a szégyent megatonnákban lehet mérni!
Vannak, akik a nővel fizettetnek , " mert bocs elfelejtettem magammal hozni a bankkártyámat!" ( pláne!) és vannak, akiknek nincsenek gátlásaik a tekintetben sem, hogy éppen alakuló kapcsolatuk közben a szemük előtt elsuhanó igen alul-öltözött nőt a mosdó valamelyik szegletében ki ne segítség szexuális szorultságából.

Persze vannak igazán remek férfiak , ez kétségtelen és ők aztán tényleg képesek mindarra, amire egy nőnek szüksége van. Tudnak belső harmóniát teremteni, tudnak okosan élni, tudnak kedvesek és maximálisan gyengédek lenni, szóval mindez valóban létezik!

Ha alapul veszem azt az általános igazságot, hogy nem lehet minden csak fekete vagy csak fehér, akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy hogyan lehetséges, egy a minden tekintetben vonzó férfi képes alulmúlni viselkedésével önmagát, vagy, hogy egy egyébként rosszul öltözött pasi, hatalmas szívvel képes megközelíteni egy nőt?
Talán igaz az, hogy egy férfi úgy viselkedik egy nővel, ahogy az a nő őt értékeli?!
Talán a férfiak saját minőségükből képesek annyit engedni, amennyire az adott nő igényes vagy éppen igénytelen?!
Létezhet, hogy egy és ugyanazon férfi az egyik nővel lekezelő, míg a másikat magasra értékeli?
Lehet, hogy egy randin történt kellemetlen közjáték, csak esetlenségük és gyengeségük mutatója és nem több?
Valószínű. A nők azonban olyanok, hogy folyton csalódnak, vagy mert akarnak csalódni, vagy mert nem ismerik legkedvesebb francia barátom egyik igen bölcs meglátását:

" Kedves! Ne legyenek elvárásaid és akkor nem fogsz csalódni!"


2016. január 1., péntek

Hoppá! Már 2016 van!

http://www.joliecarte.com/cartes-facebook/3000/video-meilleurs-voeux

Bevallom őszintén  nem volt szándékomban ma írni, hiszen ilyenkor az ember csak a Szilveszteri mulatság következményeit próbálja felszámolni magában: azaz jobbára alszik, még emlékezni nem tud, de minden egyszerre nem is mehet! :D
Én is részt vehettem volna , valami ilyesmin, de valahogy évek óta olyan kellemes az a tudat, hogy megengedhetem magamnak Szilveszterkor azt a szabadságot, hogy itthon filmet nézzek, vagy éppen pókerezzek virtuális társaimmal, vagy a Forma-1 összefoglalóját elemezgessem, de azt is, hogy belemerengve a semmibe, azokra gondoljak, akiket szeretek.
Apropó akiket szeretek, ez a  "lista", hol szűkül, hol bővül, attól függően, hogy ki dönt úgy, kilép az életemből, vagy éppen "bekukkant" és továbbáll vagy marad.  Én azonban hűséges vagyok és akit megszerettem, annak nincs más választása " el kell engem viselnie" :D !
Te jó ég, ez mennyire agresszíven hangzik!
Pedig nem az.
Vegyünk egy hivatalosan nem megerősített, de nagyon is valós statisztikai adatot, miszerint minden egyes ember közvetlenül maximálisan 20 emberrel képes kapcsolatot tartani, azt figyelemmel kísérni , ebbe beletartoznak a családtagok, a barátok és a szerelmek is.
Ha jól összeszámoljuk ennél azért jóval kevesebb azok száma, akikkel valójában bizalmas kapcsolatban vagyunk, akikkel megosztjuk a gondolatainkat az életünkből és az időnkből adunk neki. Ez nem más , mint szeretet.
Persze jönnek új emberek , náluk dönthetünk úgy is, hogy őket közelebb engedjük, vagy egyszerűen " haladjon a sor".
Na persze , az, hogy kikkel találkozunk az nem a véletlen műve, mindig, minden egyes találkozásnak oka van, mindig minden egyes ismerkedésnek célja van, lehet nem több, hogy egy újabb történettel gazdagodjunk, vagy éppen egy újabb tanulságot vonhassunk le. Legyen az a kapcsolat építő, vagy romboló, tanítani akar.
Nem mondom, hogy vágyom mindig arra, hogy újabb és újabb "pofára esések"  okait elemezgessem, de hát az emberfia bizony így növekszik bölcsességben.

Minden Szilveszter valahol egy óriási kapkodásnak tűnik, amikor az ember még meg akar tenni valamit, amit egész évben nem mert, vagy nem tudott, vagy egyszerűen csak azt akarja tudatni: " Hé! még itt vagyok és ilyen jól nézek ki!"
Talán ezért is szeretünk ezen az estén fergeteges ruhakölteményeket felvenni, ezért is szeretünk éjfélkor csókot adni kedvesünknek, majd önfeledten végigcuppantani minden embert a társaságban, mert azok a pillanatok megismételhetetlenek, az az év véget ér és vissza nem tér, és 1 perc múlva könyörtelenül elmúlik.
Ilyenkor hangzanak el a fogadalmak, és a jókívánságok, elérzékenyülve, könnyek között lessük a tűzijátékot és arra gondolunk: szalad az idő!
Szalad bizony, csak úgy repül és magával viszi az összes elbaltázott tervünket is!

Én amilyen hihetetlen szerencsés vagyok, "páholyból" néztem a tűzijátékot és gyönyörű volt, köszönet azoknak, akik itt a környékemen "megfestették" a szilveszter éjszakáját. ( Ez itt nem a reklám helye!)

Szóval végiggondoltam Karácsony üzenetét, amely egybeér a az év végi hálaadással és rájöttem, hogy egy igazi Karácsonyi filmlistát még sohasem írtam össze.
Hogy, hogy jön ez a mulatozáshoz?! Sehogy.
Csak ezekben a filmekben valahogy minden benne van, a kimondott és kimondhatatlan vágyak és sok okosság és sok nevetés, egyszóval olyanok, mint az élet, vagy mint mi magunk.
Történnek velünk dolgok, reménykedünk valamiben, hiszünk valamiben , élünk a magunk módján, nevetünk és sírunk.
Íme az én Karácsonyi kedvenceim:

Fagyöngy Manhattan felett
Karácsonyi csók
Az ördög pradát visel
Reszkessetek betörők
Vakáció
Mindenáron Karácsony


Ebben a jelenetben igazán benne van minden, amit a mai világról el lehet mondani, az ártatlan őszinteségtől  a könyörtelen sznobizmusig.
Igaz nem karácsonyi film, de a kedvenceim között ott a Szex és New York, nem feltétlen a natúr őszintesége miatt ( bár az is rendkívüli) hanem, ahogy a konzumhedonizmus okozta lelki károkat képes pillanatról, pillanatra bemutatni. Ahogy rávilágít azokra a problémákra, aminek kusza erdejéből ma már szinte kilátni sem lehet.

Nos 2016 itt van, elkezdődött és ahogy a 2015-ös fiókot becsukjuk, magunk mögött hagyunk egy darabot ismét az életünkből.

Boldog Új Évet Mindenkinek!




2013. szeptember 28., szombat

Az én "kincsesládám".... (töredékek)

Ma úgy gondoltam összeszedem azokat a képeket, dalokat, amiket nagyon szeretek.  Amik bennem mindig kiváltanak valamilyen varázslatos hangulatot, ezek a dolgok "kincsesládám " legszebb és legértékesebb darabjai. Ezekhez fordulok, ha nem találok megoldást egy adott problémára, vagy, ha nehéz gondolatok törnek rám, de akkor is, ha csak emlékezni szeretnék. Ezek a dolgok  minden időszakban elővehetők, mert inspirálnak, megerősítenek, és nem utolsó sorban segítenek abban, hogy mindent sokkal pozitívabban lássak. Itt van ez a kép, amiről eszembe jut, hogy olyan mint egy zug, ahová csendesen viszavonulhatunk. Ez az a hely, ahol szívesen elidőzik az ember, beülve a hintaszékbe, vagy fotelba, magára takarót téve nézi, ahogy a tűz nyelvei fel-felcsapnak a kandallóban és elmereng a természet szépségén. Ki-ki tekintve az ablakon látni még néhány madarat, amint igyekszik télire megerősíteni kis kuckóját, de igazából  minden mélységes nyugalomra tér.
Talán most van ideje elővenni azokat a leveleket, amelyek elmúlt idők örömeit idézik. Egy másik ember jelenlétét, valakikét vagy valakiét, aki bearanyozta életünket. Valaki, aki mindig meg tudott nevettetni bennünket, aki mindig mellettünk volt, bármi baj történt elnéző mosollyal legyintett és azt mondta: "Nem számít kedves!"  Olvasni a sorokat, amelyek nekünk és csak nekünk íródtak, akkor és ott is hála volt bennünk, öröm és azt gondolta az ember, ez örökké tart. Mára már hordoz könnyeket is. A levél, ami nemcsak egy papír kék tintával.
S ha most letesszük ezt a levelet, felidézhetjük mindazokat a helyeket ahol jártunk, vagy szerettünk volna járni. Képzeletben végigsétálunk azokon az utcákon, amelynek köveit nem mi koptattuk, de képzeletünk mégis őrizhet emléket és őriz emléket róla. Találkozunk ismeretlenekkel, zavartan rájuk nézünk vagy mosolygunk, de a kíváncsi tekintetektől igyekszünk elhúzódni, hiszen álombeli kirándulásunk nem akar betolakodókat. A történelem lapjai felzizzenek előttünk és látjuk  a festőket, zenészeket, könnyűvérű lányokat, olcsó kiadó szobákat , érezzük a feslett múltú lokálok cigarettafüstjét, és a kalandorok sunyi, ravasz tekintetében ott van a vágy, a mérhetetlen gazdagság és hírnév után.
Párizs rejtetten őriz sok nyilvánvalót, kifecseg sok titkot, de a francia borok és arisztokratákon túl, megmutatja a nyomor gyermekeinek szabadságvágyát is.Talán ideje benéznünk a Moulen Rouge bársonyfüggönyei mögé :
Utazásunkat folytatva , s talán a ránk törő ősz elől egy kicsit menekülve dél szépséges tájain a Cote d'Azur tárul elénk, és Marseille. A város, ahol minden szédelgő megáll, ahol minden utcalány megfordul, ahol sok szerencsevadász lelt életre de talált halált is. Ez a város mégis lenyűgöző minden múltjával jelenével együtt:
Amig itt pihenünk visszatér a nyár is és újra végigélhetjük gyermekkorunk, fiatalságunk és életünk minden varázslatos, napsütötte , forró nyarát. Itt most jó lenni, nagyon jó......
Az idő , ami  mindig gyorsan pereg, most megáll és hagyja, hogy gondolataink kék habjaiban megmártózzunk. A lágyan simogató szél veszi szárnyára minden érzésünket, a nap átsüti és újra felélednek a már elfelejtett vágyak.
Most gondosan visszateszek mindent és becsukom a ládámat. Legközelebb újabb darabokat veszek elő, átnézem, átgondolom őket, lassan ugyan megtelik a láda, de remélem az még soká lesz. Nagyon soká...

Utóirat:



Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...