A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pénz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pénz. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 3., hétfő

Keserédes apro(pók)-

Forráskép megtekintéseOlvasom és olvasnék híreket, de lassan eljutok odáig, hogy nincs hol és nincs mit. Az Indexet leindexelték, tudom, hogy bántó a szó, de nem én ostorozom vassal kiékelt szíjjal a hírportált,  csak végignézem tehetetlenül a haldoklását, mint oly sok mindennek, ami az elmúlt 10 évben történt. 
Lassan beleposhad minden és mindenki " az akkor kapsz ha nekem úgy tetszik" olcsó , slampos és beteges gondolkodásba.
A HP-k ( értsd: hisztis picsa) korát éljük, amikor , ha a NAGY emberek éppen besértődnek ránk, akkor semmi sem jár, akkor házkutatást és letartóztatást lehet elrendelni "véletlenül",akkor a a műveletlenségi versenyek "legkiválóbbjai"kerülnek a legmagasabb helyre , mert igen nekik a leghosszabb a nyelvük ( ezért tudnak oly sok nyelven alázatoskodni).
Kapkodom a fejem, mert nem tudom, hogy mi a veszélyesebb ránk nézve a COVID-19- aminek talán lesz ellenszere- vagy a szívesség szívesség hátán egymást elkötelező, lekötelező kartellek, akik közül többen már eltűntek és újfent tűnnek el a süllyesztőben. Aztán jönnek újabb arcok, ugyanazon jelszavakkal!
Nincs új a nap alatt, a kiképzés azonos, minden korosztálynak. 
Nincs is nehéz dolguk a kiképzőknek, hiszen a kevés osztályt végzett, vagy értelmezni nem tudó tömeg, ( ha tömeg) bőszen sorolja azt a néhány "sorosocskát", megtanulja gyorsan, hogy "migráncs"-ot úgy, hogy a bográcsot ismeri és azt kell m-el kezdeni. Azt nem tudja, hogy ő is oda tartozik , azok szerint, akik épp most osztják neki a pénzt, vagy az ételt. Aztán majd elsők között tapossák el őket.
Pénz!
Micsoda nagy átok, mindenki számára! Mondvacsinált érdekeltségek teremtője , értékek szétrombolója, és vakít, de annyira, hogy nincs az a szemorvos, aki a látást helyre tudná állítani! Szépreményű kiscserkészek válnak egyik pillanatról a másikra a "Keresztapus tanácsadóivá"  csak a rendszer kedvéért és abban a reményben, hogy majd előbbre jutnak, és ezért képesek bármit bevállalni! Bármit! Még azt is, hogy semmihez sem értenek, de ezt pótolják azzal, hogy bárkit feldobnak kisstílű olcsó hazugságaikkal! Nem tudják, hogy nincs följebb! Nem tudják és nem értik, hogy a sorsuk ugyanaz, mint a fentieké, egy nap süllyesztőbe préselődve , talajtalanul keringenek saját maguk körül. Csak ők még dolgoznak is ezért! Persze dől a lé! Dől, Hencidától Boncidáig, még a gázvezetékből is, sőt a lelátókon sem szotyit köpködnek, hanem a lét, mert már nincs mire költeni!
Szép ékes apanyelvünket még használhatjuk, és ha elég okosak vagyunk talán nem veszik észre a pókhálózat emberei, hogy éppen róluk és rájuk folyik a csatornalé.
Bár aligha zavarhatja őket a bűz, hiszen nem zavarja az sem, ami a szemük előtt folyik, sőt még a saját gondolataik sem, mert azoknak sem kell helyet csinálni. Lesik a parancsokat, miközben anyjukat kikísérik a kihallgatóból.
Perverz jelenet.
Öngyilkos polgármester, ügyész, devizahiteles szegélyezi az utak mentét, pedig ők is tudták: Ez itt a Haza! Amit mindenáron védeni kell!

Ők védték is, akartak is tenni és tettek is! Tán ez volt a baj!Vagy csak irgum-burgum király jobban szereti az idegeneket, mint a sajátjait! 
Mennyi igazság az igazságtalanságban és mennyi igazságtalanság a tengernyi igazság helyett!
Túlérzékeny politikusok könnyáztatva szipogják el, hogy őket kritizálják!
De hát nem szóltak nekik?! Senki sem mondta, hogy ez ezzel jár?!
Attól, hogy dől a lé, még semmi sincs rendben, attól még a sorstalanok kirekesztve szenvednek és igen: anyáznak!
Bár láthatóvá lehetne, ahogy a "raszkolnyikovok" bűnhődnek! 
De ahhoz Raszkolnyikovvá kellene emelkedni!!!


2017. október 29., vasárnap

Vissza a kőkorszakba?

Az ember hisz a saját képességeiben, sőt abban is, hogy bármit meg tud csinálni! Ezt nem feltétlen az egoja mondatja vele ( bár sokaknál igen), hanem az élettapasztalat, amely megmutatta, hogy a legnehezebb helyzetből is talált kiutat, vagy éppen bármilyen munkát el tudott végezni, ha szükséges volt.
Csak néhány önéletrajzban nem szereplő adalék: 18 évesen rakodtam ki vagont éjszaka, mert jól fizették, vagy voltam virágkötő , dekoratőr, de szereltem porszívót, voltam felszolgáló, kocsmáros, betonoztam, falat festettem, villanyt szereltem, de számítógépet is és még programoztam is valamikor és a jó ég tudja , mi mindent csináltam még, és teszek ma is pénzért , na persze a tisztesség jegyében.
Ezeket a munkákat szakiktól tanultam, olyanoktól, akiknek a kisujjában volt a mesterség csínja-bínja.

A minap eszembe jutott, hogy ki kellene javítanom néhány dolgot az otthonomban és elkönyveltem azzal, hogy , amint hazaérek, megnézem az interneten.
És akkor egy pillanat alatt átfutott az agyamon, mi történne, ha egyszer csak "vészleállás" lenne és megszűnne az internet, akár vírussal, vagy egy akár a Földet is veszélybe sodró erős mágneses kisüléssel.
El kezdtem gondolkodni, hogy vajon honnan szereznénk információt: hogy mit, hogyan kell elkészíteni?
Könyvekből? Léteznek még szakmaleíró könyvek? És abban benne vannak a mestertitkok is?
És ezek a könyvek mindenkihez eljuthatnak majd?
Ha a kitörő pánik következtében az üzletekben már semmi nem marad, mondjuk hogyan készítünk mosószert?
Tudja még valaki hogyan készül a mosószappan, vagy miből lesz tusfürdő. Hogyan tisztítsuk a vizet, ha a víztározó berendezése elromlik?
Hallom, ahogy néhányan most mondják, " minek a pánik a földben megterem minden"!
Meg biza, ha megmunkálják!
De ha tönkremennek a gépek és nincs kenőolaj, nincs megfelelő üzemanyag, tudjuk fejből, hogyan kell ezt előállítani?
És ha egy alkatrész elromlik, tudunk kézzel, nem precíziós gépekkel újat készíteni?
Ha nincs másom, csak a fejben lévő tudásom és munkaerőm, hogyan forgatom meg a földet?
Szerszámot kell készíteni!
De hogyan?
Vegyük a nyelét, fából van, stabilnak erősnek, egy tagból állónak kell lennie. Vagyis veszek egy erős fát, kivágom és ledarabolom, lehántom, durva, majd finom simítással elkészítem a nyelet. De mivel vágom ki a fát?
Előbb ahhoz kell szerszám. És akkor még vasat nem készítettem! Amihez öntvény, kemence, forma, csiszolókorong kell!
Ha elkészült a fejsze, utána jöhet a többi megmunkáló eszköz és végül az ásó.
A ruhám csupa mocsok, tehát nap végén mosás kézzel és még nekem is meg kell mosakodnom. Hideg vízzel, vagy tudok tüzet csiholni?

Ezen a ponton értettem meg, hogy a Római Birodalom bukását követően amelyben szinte mindent elpusztítottak, hogyan kezdte elölről az emberiség a tanulást a felfedezést.
I.u. 476-ban elbukott az az addig virágzó birodalom, amelyben vízvezetékrendszer, fürdőházak, higiénikus mellékhelyiségek léteztek és beletelt majd 1500 évbe, hogy az emberiség újra megismerje ezeket a találmányokat és alkalmazni tudja.

Ma, amikor egyre kevesebben fordítanak időt olvasásra, tanulásra meg pláne, sőt még kevesebben tudnak helyesen írni, még úgyis, hogy az internet minden magyar nyelvű rendszere pirossal jelzi: " Ember! Valamit nem jól írtál!"- szóval aligha van esély arra, hogy egy-egy szakmát vagy egy-egy alapvető dolgot elsajátítsanak , megismerjenek.
Az ember nem gondol a vészleállásra, azt hiszi mindig, minden rendelkezésére áll.

Pedig ez nem így van!
Nem csak a rómaiak után jött a mosdatlan, járványokkal teli évszázadok időszaka, hanem az elpusztított Egyiptom, vagy a letarolt inka birodalom után is.
És még sorolhatnám, mennyi minden lett az enyészeté, amit mai napig is nehezen érthető, vagy megfejthető.
Most sokkal nagyobb figyelmet fordít az emberiség az egyéni gazdagságra, mint a fennmaradás biztosítására.
Pedig tudnunk kell megérteni, hogy, akkor, amikor bekövetkezik egy teljes leállás a pénznek többé semmi értéke sem lesz, mindenki az élete megmentéséért küzd majd és, hogy ki lesz a nyerő?
 Aki több tudással rendelkezik.
A pénz csak eszköz, az internetes pénz jó része pedig csak nullákból áll!

Képtalálat a következőre: „technikai apokaliptika”Ez az apokaliptikus helyzet nem áll messze tőlünk, amelynek szoros következménye lesz, hogy vagy megtanul az ember összedolgozni másokkal, vagy elpusztul tudás hiányában.
Nincs az a vagyon, ami akkor kellene bárkinek is, amikor az a kérdés, hogyan éljem túl a napot, hogyan legyen tető a fejem felett, hogyan csiholjak tüzet?!

Vajon teszünk valamit azért, hogy ne találjuk magunkat ismét a kőkorszakban? Hányan vannak, akik már ma sem tudnak olvasni és írni:technikai analfabéták, és még hányan lesznek?!
Ők lesznek a szelekció első áldozatai?
Nem kellene felelősségteljesebben gondolkodnunk magunkról az emberiségről a bolygónkról?
Vagy szükségszerűen időközönként be kell következnie egy-egy ilyen katasztrófának?
Ha igen, akkor miért? Mert, nem tanultunk az eddigiekből sem?

Csak remélni tudom, hogy felelős emberek, felelős gyermekeiket arra nevelik, hogy tanuljanak meg  a legalapvetőbb módon élni, mert sem a Gucci, sem a Dolce&Gabbana cuccok nem mentik meg őket az éhínségtől, vagy a fagyhaláltól.
Ha nem leszünk okosak, akkor semminek, semmi értelme nem lesz többé, sem a márkáknak, sem a pénznek, sem az ékszereknek, sem a vagyonnak, sem az értékpapírnak, de még a drága kocsinak sem.

Legyünk hát lényeglátók, szélesebb spektrumban gondolkozzunk és ne a hétköznapok kínálta "fogyassz, mert akkor vagy valaki " életet éljük, hanem gyűjtsük az életünkhöz igazán fontos információkat!
Szóval legyünk tudatosak!





2017. január 29., vasárnap

Szárnyak nélküli Ifjúság...

Azon tűnődtem, milyen lehet ma fiatalnak lenni?!
Hogy állunk lehetőségek terén, ami a tanulást illeti, vagy éppen a magánéletet? Mire is lenne igénye egy mai iskolásnak, vagy éppen mi az, amiben ki tudná magát teljesíteni?
De közelebbről nézve, mennyi esélye van annak, akinek nincs elégséges anyagi háttere, vagy kapcsolatrendszere, hogy főiskolán, egyetemen tanuljon?
Azonban, ahogy körülnéztem az orbáni és nem orwelli "1984"-ben azt találtam a legfőbb kérdésnek: valójában van-e szükség főiskolai vagy egyetemi végzettségre? Kell-e tanulni bármit is a közgazdaságtanon kívül, mert jelenleg bármit, bármikor a saját képére átírathat a fennálló rendszer, azaz minden eddigi szabálytól el lehet térni !
Igaz, nincs semmi sem kőbe vésve, csak agyagba és mire az megszáradna, már újraformálják.

Az a nemzedék, aki látott már más rendszert, tudja, hogy voltak idők, amikor a tanulás  a tudás erénynek számított és a viselkedési szabályok betartása különös elismerést váltott ki mindenkiből.
Ma azonban, sem a műveltség, sem az okosság sem a tudás nem jelent különösebbet, sőt van ahol hátrányt. Viselkedési szabályok terén pedig visszaestünk vagy 300 évet.
Ha jól emlékszem egykoron szinte minden ember felismerte, ha valaki hazudik, ma már azt nem ismerjük fel, ha valaki igazat mond és ha mégis, őt tartja a társadalom nagy része bolondnak. Mert az őszinteség olyan , ami szégyenfalra kívánkozik.
Az őszinteség sebezhetővé tesz és manapság mindenki még a gondolatait is kipucolja a fejéből, nehogy belelásson a "Nagy testvér", hiszen a szlogenek kántálása is azért van, hogy saját gondolataink helyébe beültessük és higgyük azt, amit kell!

Igen, Magyarország szlogenek terén mindig kreatív volt, de ne felejtsük el, hogy ezek csak üres mondatok, sőt nem is mondatok csak valami, amit kimondunk, de értelme nincs!
Megkaptam én is Kormányunk legújabb szlogengyüjteményes füzetét, amelyben az elért eredményeket sok-sok képpel, kevés lényeggel és semmilyen bizonyítékkal teletűzdelték a PR-osok.
Az első, ami miatt szomorú lettem, hogy erre a különleges papírra nyomták, és ezért még eltüzelni sem lehet, már ha nem lesz aktuális, most még biztos az, tehát megtartom és megnézem minden nap!
Igazán figyelemmel lehetne az ezért felelős team, hogy pont most, amikor  a Levegő Munkabizottság annyit dolgozik, hogy bebizonyítsa milyen ártalmas  a fafűtés ( csak a lakossági) nem megengedhető, hogy környezetszennyezésre alkalmas kiadványokkal terítsék be a polgárokat, hiszen ezt majd csak a szelektív hulladékba lehet betenni.

Szóval Ifjúság, milyen lehetőségeid vannak!
Szomorú, de azt kell hogy mondjam, a bizonytalanságból eredő ügyeskedés jelenleg a megélhetés egyetlen valós forrása.
 Vagy a politika? 89 óta egyre jobban erősödik bennem is valami, méghozzá az az érzés, hogy a Politika nem azt az országot építi, amit mi az egyszerű halandók. Nem lenne baj, ha békén hagynának bennünket, ha a politikai zavargásokat egymás között rendeznék, mi pedig egyszerű állampolgárok dolgoznánk, kapnánk a fizetést és megélnénk, méghozzá jól!
A baj az, hogy a politika beleszól a mi becsületes életünkbe, mi viszont, akik állítólag őket választottuk, hogy a mi érdekünkben hozzanak megfelelő intézkedéseket, szóval mi bele sem szólhatunk a saját sorsunkba.

Bevallom őszintén egy cseppet sem érdekel a a különböző politikai pártok szappanoperáinak 8965. része sem, és nem tud meghatni, hogy egymás anyját szidják és hogy mindenféle vádakkal illetik egymást avagy köpködnek stb. Ez az ő szégyenük!
Ha nem volt gyerekszoba, hát nem volt!
Viszont ennyi év alatt már ideje lett volna némi illemet, viselkedést tanulni!

Bizonyára észrevette az olvasó, hogy nem tudok sok javaslatot tenni a ma fiataljának, miként tervezze az életét. Mert nem lehet tervezni, ugyanis nincs mire. Ami ma létezik és a legkeresettebb, az holnapra már a süllyesztőben van. A pénz csak arra jó, hogy korrumpálódjon mindenki, mert míg ma tisztességes lenne kifizetni ezt vagy azt, holnapra már csúszópénz lesz belőle a törvényi változások miatt. De még az is meglehet, hogy amit ma kifizettünk, holnap visszamenőlegesen büntetendő cselekmény.
Akkor mi a megoldás?
Az alapokat kell újra letenni.
Egyszerű logika: homokos talajra nem építünk házat!Ezt minden igazi mesterember tudja!

Ez pedig a mai fiatalságra vár!
A felépített ingatag házat le kell rombolni, biztos új talajt keresni , hozzáértő szakemberekkel megterveztetni  , és mesterekkel megépíttetni a Jövő Házát.
Ugyanis abban tud biztosan működni minden: a lift, a világítás, a fűtés a számítástechnika , a tervezés, a kísérletezés, az oktatás, az egészségügyi ellátás és a biztos párkapcsolat , a családalapítás.

Hát ez volna a feladat, erre ugyanis a fiataloknak van nem csak energiájuk, de kiváló tudásuk, lelkiismeretük, tisztességük! S talán nem lenne olyan nehéz e feladatok közepette megismerni azt a társat, akivel az életüket le tudnák élni! Hiszen a közösen azaz az együtt épített jövő az, amire a közös vagyis a családi életet lehet alapozni!
Nagy falat, de vigasztaló, hogy nem kell egyedül csinálniuk, ott vagyunk mi hétköznapi emberek a hátuk mögött, hogy támogassuk őket!


2014. október 28., kedd

Tagadhatatlan....


Még ha nem is politizálunk ( abban az értelemben: hogy beszélek, de nem mondok semmit, ahogy a "nagyok") szóval, még akkor is szembeköszön, mit szembeköp bennünket a politika nap mint nap.

Vannak hírek, amelyek úgy szerkesztődnek, hogy nem úgy és nem ott volt és nem annyian voltak és nem azt mondták és nem így gondolta senki.
Sokan olvassák: gondolkodnak rajta, vagy elfelejtik és valami megmarad, talán az a pici dolog, amit az életükbe beilleszteni tudnak, de összességében az emberek teszik a dolgukat és nem politizálnak.
Próbálnak élni, megélni, túlélni, átélni, egyszerűen azt teszik, amiért megszülettek: élnek.
Élnek a maguk módján: ki úgy , ki úgy, kinek van mivel és hogyan élni, kinek nincs.
Amióta a világ, világ és az ember megjelent, mindig is voltak olyanok, akiknek az élet keserv volt, másoknak habzsi-dőzsi, egyiknek rengeteg küzdelem, másiknak gondolkodásmentes, egyiknek alkotás, másiknak haszonszerzés, egyiknek koldulás, másiknak elkobzás.

Persze sok évszázadban ez elfogadott volt, ahova születtél, úgy éltél, úgy haltál.
Valahogy a modern ember az, aki azt gondolja, hogy : mégsem jó ez így!
Attól, hogy mindig így volt, attól ez még nem biztos, hogy jó!
Attól, hogy valakinek születése jogán járjon bármilyen tisztség: az talán mégsem jó!
Attól, hogy valaki erőszakkal, ügyeskedéssel szerez hatalmat: az talán mégsem jó!

Igen, érdemes elgondolkodni, hogy azért mert megszoktuk, hogy adót kell fizetni, avagy, hogy a hiteltartozás után kamat és büntető kamat jár, avagy, hogy egy-egy kormány ígérgetései olyan jól hangzanak, attól ez még nem biztos, hogy jó gyakorlat.
Sőt, lehet, hogy végig rossz úton jártunk?
Fel kellene tenni az alapvető kérdést: a közgazdaságtan az embert szolgálja, vagy csak egy mérőeszköz, amivel az ember önmagát korlátozza?!
Vagy úgyis mondhatnám ha egy ország tartozása ennyi és ennyi, egy másiké ennyi és ennyi, egy harmadiknak még több: kik és hogyan és mi alapján számoltak?!
Hogyan lehet meghatározni egy ember életfeltételeit, értékét, egy ember küzdelmét, fájdalmait, szorongatottságát képletek mögé eldugni és azt mondani: ő ennyivel tartozik, ennyit ér, ennyi a társadalmi mércéje!
Ki az, aki azt gondolja, hogy egy közgazdaságtani számítás alkalmas arra, hogy erdők, szántóföldek tűnhessenek el az ajándékba kapott bolygónkról?!
És ki az, aki a semmitérő beszédével ezt még ki is magyarázza?!

Tudom , jönnek a tudományos magyarázatok, de hát kérem,  ez természetes, ez mindig így volt, valamilyen mértéket kell használni, valamivel meg kell határozni, hogy mennyi a vagyona egy országnak!

Csak annyi, amennyi a a benne lakók egymás iránti és a rájuk bízott természeti javak iránti megbecsülése. Ennyi a vagyona egy országnak: a benne lévő emberség, a benne lévő építés, amely a bolygónk megőrzését szolgálja, a benne lévő természeti kincsek tiszteletteljes felhasználása, ennyi az értéke egy országnak: ez az a politika, amely  előre visz!
Ennek a fajta politikának, amelyik az emberre, mint ajándékra tekint, szóval ennek nem kell számok mögé bújnia, nem kell hablatyolnia árfolyamokról GDP-ről, adókról, ennek a fajta politikának van létjogosultsága.
Változtatni kellene: igazságot mondani, igazságosságot akarni,  vagyis úgy általában jót tenni!
Igen úgy általában jót tenni!

Ez nem csak egy jól hangzó idea: ez egy kötelesség!
Tessék mondani, meg merik tenni?!


Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...