Talán volt 2 hónapunk a tervek szövögetésére, aztán felülírt mindent egy csapás - na nem az egyiptomiakból, de lehetett volna onnan is- és attól kezdve rémült ötletek oldalösvényein haladt az ország és ezt szenvedte szinte majdnem minden polgára.
Az "álarcos" harc beindult , amit minden nap reggel 1 perces videóból figyelhettünk " és most elkezdünk dolgozni" címmel. A politika kiosztotta a feladatokat a hadviseléshez, különösen a propaganda volt produktív és kontraproduktív is egyben. Szinte pillanatok alatt az ország két részre szakadt, tagadók és pánikolók táborára. A gazdaság leállt vagy leállították, a vállalkozások szabadjára engedték munkavállalóikat, bezártak a szórakozóhelyek a színházak, lemondták a koncerteket, fellépéseket, a már hagyományossá vált összejöveteleket, a tervezett esküvőket. Mindenhol, minden megállt, nem egy pillanatra 2 egész hónapra. Ez bőven elég volt arra, hogy az eddig valahogy megélők, vagy éldegélők, teljesen tönkremenjenek. Kb. nyárra elkészült az "álcaháló", amiből a meztelen hátsónk kilátszott, de nem baj, mert éljenek a strandok és egymásra eresztették az amúgyis frusztrált , kimerült vagy éppen az ötödik nyaraló útjáról visszatért embereket, mert az "ellenfél" letette a fegyvert. De lehet, hogy nem!
Napi jelentésekből tájékozódtunk arról, hogy éppen hol áll a "hadviselés" és az adatok különösen ősztől teljesen zavarosakká váltak. Igazából értelmezhetetlenek, vagy úgyis fogalmazhatnék , hogy minden állítás és annak fordítottja is igaz. Még ma is. Csak lebegtetve vannak az információk és a lényeg, hogy mindenki azt gondol. amit akar.
Orvosi ellátásunk majdnem kisiklott, a tanítás online térbe költözött, csak azok maradtak talpon, akik nap mint nap a boltokban, gyógyszertárakban, vagy más közfeladatot ellátó munkahelyeken és nem utolsó sorban a vállalkozásoknál tették ki magukat a veszélynek. Ez utóbbiak csak önzetlenül, plusz javadalmazás nélkül , embertársaikért!
Nem kaptak bérkiegészítést , akik nem dolgozhattak 8 órát, nem emelték a munka nélkül eltöltött időt, és egyetlen kisember sem kapott segítséget, hogy legalább a mindennapija meglegyen.
Helyette a jól ismert "Vegyél föl hitelt!" propaganda ment.
Pedig volt EU támogatás, megkaptuk, mármint az ország, hogy hova pártolt el a pénz a kisembertől, nem lehet tudni!
Az Ősz megnyitotta az iskolai oktatást, ami röpke pillanat alatt ismét virtuálissá vált. Kijárási tilalom , ismét vásárlási időkorlát, csakhogy most a dolgozóknak ( terheljük őket, bírják!), se Advent, se Karácsony, semmi!
A nagy büdös semmi! Minden üres, nem csoda hát, hogy a Karácsonyi hangulatot bebetonozott letargia váltotta fel!
Persze "odafönt"
..." a kocsma bezzeg hangos
munkálódik a cimbalmos
a legények kurjongatnak,
szinte reng belé az ablak."
S míg itt az emberek a napi betevőn törik a fejüket, addig 5 kg krumpli a Parlamentben 4,4 milliót kóstál. Csoda hát, ha nem telik rá itt?!
Év vége felé álljon itt néhány politikai szilveszteri mókás kínrím!
Meglett férfiak "ülnek " át a templompadból a lovaglószékbe!
Tudtuk, mondták és el lett intézve!
Nem az első, mondták mások, miért baj az, hogy ők mások?
Nem baj! Csak az, hogy a beszéd nem egybevágó, csak galád, a tettek pedig nem követik a beszélő szavát!
Eddig tartottak a kínrímek, hiszen ép ésszel felfogni nem lehet, hogy ekkora kátyúban a haza, s a vezetők gyeplője ennyire laza!
December van, már elmúlt a Karácsony, attól tartok nem sül ki a kalácsom
nem lesz itt ajándék, csak virgács, és az is csak akkor jó, ha bőrből készült korbács!
Évbúcsúztató helyett álljon e néhány sor!
Én szívesen elküldöm ezt az évet melegebb éghajlatra. Bár sohase kellene rá emlékeznem, de fogok, amíg élek. A tehetetlenség, a szemfényvesztés éve volt ez, megspékelve politikai ármánykodással , hacknizással . S ha igazán volna kedvem, jót nevetnék azon, ahogy a megvezetés glóriáját felhelyezem az idei Kiváló Dolgozó fejére!!
Nincs kétségem 2021-ben is ugyanazt a cupákot "szopogatjuk" majd
s,elrágódunk rajt'
mert, telik a malacból, amit nem láttunk csak a fenti képen hosszú éve,
kinek hús, kinek csont a része.
Egye hát mindenki, mi jutott neki, s ha ügyes magának vagy közösen kaparja ki,
hogy jövőre azé legyen a finom falat, aki valóban megérdemli.
Legyen úgy, hogy az igazság ha pőre,
nézzen a szenvedőre
és vessen törvényt mind ki dőre,
különösen a kamukőrre.
