Ma úgy gondoltam összeszedem azokat a képeket, dalokat, amiket nagyon szeretek. Amik bennem mindig kiváltanak valamilyen varázslatos hangulatot, ezek a dolgok "kincsesládám " legszebb és legértékesebb darabjai. Ezekhez fordulok, ha nem találok megoldást egy adott problémára, vagy, ha nehéz gondolatok törnek rám, de akkor is, ha csak emlékezni szeretnék. Ezek a dolgok minden időszakban elővehetők, mert inspirálnak, megerősítenek, és nem utolsó sorban segítenek abban, hogy mindent sokkal pozitívabban lássak. Itt van ez a kép, amiről eszembe jut, hogy olyan mint egy zug, ahová csendesen viszavonulhatunk. Ez az a hely, ahol szívesen elidőzik az ember, beülve a hintaszékbe, vagy fotelba, magára takarót téve nézi, ahogy a tűz nyelvei fel-felcsapnak a kandallóban és elmereng a természet szépségén. Ki-ki tekintve az ablakon látni még néhány madarat, amint igyekszik télire megerősíteni kis kuckóját, de igazából minden mélységes nyugalomra tér.
Talán most van ideje elővenni azokat a leveleket, amelyek elmúlt idők örömeit idézik. Egy másik ember jelenlétét, valakikét vagy valakiét, aki bearanyozta életünket. Valaki, aki mindig meg tudott nevettetni bennünket, aki mindig mellettünk volt, bármi baj történt elnéző mosollyal legyintett és azt mondta: "Nem számít kedves!" Olvasni a sorokat, amelyek nekünk és csak nekünk íródtak, akkor és ott is hála volt bennünk, öröm és azt gondolta az ember, ez örökké tart. Mára már hordoz könnyeket is. A levél, ami nemcsak egy papír kék tintával.
S ha most letesszük ezt a levelet, felidézhetjük mindazokat a helyeket ahol jártunk, vagy szerettünk volna járni. Képzeletben végigsétálunk azokon az utcákon, amelynek köveit nem mi koptattuk, de képzeletünk mégis őrizhet emléket és őriz emléket róla. Találkozunk ismeretlenekkel, zavartan rájuk nézünk vagy mosolygunk, de a kíváncsi tekintetektől igyekszünk elhúzódni, hiszen álombeli kirándulásunk nem akar betolakodókat. A történelem lapjai felzizzenek előttünk és látjuk a festőket, zenészeket, könnyűvérű lányokat, olcsó kiadó szobákat , érezzük a feslett múltú lokálok cigarettafüstjét, és a kalandorok sunyi, ravasz tekintetében ott van a vágy, a mérhetetlen gazdagság és hírnév után.
Párizs rejtetten őriz sok nyilvánvalót, kifecseg sok titkot, de a francia borok és arisztokratákon túl, megmutatja a nyomor gyermekeinek szabadságvágyát is.Talán ideje benéznünk a Moulen Rouge bársonyfüggönyei mögé :
Utazásunkat folytatva , s talán a ránk törő ősz elől egy kicsit menekülve dél szépséges tájain a Cote d'Azur tárul elénk, és Marseille. A város, ahol minden szédelgő megáll, ahol minden utcalány megfordul, ahol sok szerencsevadász lelt életre de talált halált is. Ez a város mégis lenyűgöző minden múltjával jelenével együtt:
Amig itt pihenünk visszatér a nyár is és újra végigélhetjük gyermekkorunk, fiatalságunk és életünk minden varázslatos, napsütötte , forró nyarát. Itt most jó lenni, nagyon jó......
Az idő , ami mindig gyorsan pereg, most megáll és hagyja, hogy gondolataink kék habjaiban megmártózzunk. A lágyan simogató szél veszi szárnyára minden érzésünket, a nap átsüti és újra felélednek a már elfelejtett vágyak.
Most gondosan visszateszek mindent és becsukom a ládámat. Legközelebb újabb darabokat veszek elő, átnézem, átgondolom őket, lassan ugyan megtelik a láda, de remélem az még soká lesz. Nagyon soká...
A 2001-ben útjára indult igentcsak hamvasnak látszott devizahitelezés, mára már valóságos rémálommá vált. Az ugyan nem teljesen egészséges országot szép lassan megbetegítették, alultáplálttá tették , legyengítették azok a "gyógyítónak" mondott beavatkozások, amiket a különböző kormányok , politikai erők egymás elleni versengésében kiagyaltak. A szétforgácsolódott politikai elit példája ragadós. A ma embere csak azt látja, hogy a legjobb törekvésekben sincs egyetértés, mert mások jó kezdeményezéseit nem ismerik el, hiszen, akkor saját befolyásukat - úgy gondolják- csökkentik. Így az egyszerű ember követve a "nagyok" példását minden kicsinyes dolgon képes kötekedni, megmérgezve saját és mások életét.
Miért is van az állandó társadalmi nézeteltérés, miért vannak a folytonos fenyegetőzések, miért vannak a háborúk, miért van az, hogy a ma embere nem képes segítőkezet nyújtani a másiknak csak érdekből?
Minden dolognak a rákfenéje az anyagi gyarapodás, méghozzá mások kárára.
Nézzük a társadalom alapvető igényeit. Minden ember a civilizáció eredményeként az alábbi alapvető igényekkel lép föl a társadalmi "színpadra". Ház, ahol élheti az életét családi körben, élelmiszer, ruha, a család- és a ház fenntartásához szükséges anyagi javak, elsősorban pénz ( hiszen már a cserekereskedelmen túl vagyunk). Nyilván kell villany , víz, fűtés, ezek az alapvető igények. Ezzel nem is mondtam újat, ez így van már akkortól fogva, hogy barlangba húzódott az ember és az már elég régen volt.
Nos minden azonos nyelvet beszélő csoport társadalmat hozott létre, amelyekre vezetőket nevezett ki, azzal a céllal, hogy magas szellemi tőkéjükkel segítsék a társadalom ezen igényének kielégítését megteremteni, illtve, hogy minden ember a maga kvalitásait hozzá tudja adni a társadalom gyarapodásához. Vagyis a köműves, az házat építsen jól, aki zenész, az zenéljen de kiválóan, aki orvos, az mentse a betegeket etc. Ez lenne minden hatalmi elit feladata. Azaz az alanyi jogon lakhatás, víz, villany, fűtés, élelem , ruha, megélhetés.
Milyen egyszerű! Vagy talán mégsem? Mi van akkor, ha a társadalom által kiválasztott vezető emberek szellemi értéküket arra használják, hogy kijátsszák a társadalmat és maguk részére óriási előnyöket szerezve a társadalom kisebb-vagy nagyobb rétegét gúzsba kössék. Méghozzá azzal, hogy nem adnak lehetőséget a saját otthonra, magas áron adják a vizet a villanyt, nem jutnak az emberek élelmiszerhez és fűtésük sincs és nem kapnak lehetőséget, hogy munkájukért pénzt kapjanak. Ekkor elszabadul egy folyamat, ez a társadalom leigázása, tönkretétele, a társadalom lassú identitás vesztése.
A külföldi segítség pedig banki hitelekben jelenik meg. Ezek a bankok bizony kőkeményen hajtják a saját hasznukat és kimélelenül leszámolnak minden adóssal, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak időben fizetni.
Más országokban is így van ez, de nem jól van, annyi biztos!
Magyarországon a bankok váltak rákos daganattá az ország testén és burjánoztak és növekednek most is. A külföldi érdekeltségű bankok forinthitelt adtak más országbeli deviza elszámolással. Magyarul, minden egyes forintot, amit hitelbe kiadtak megterhelték annak 150 vagy éppen 200 szeresével, vagy 300 szorosával attól függően, hogy ők hogyan képezték az árfolyamot. Hogy mi az árfolyam? Az a különbség forintba kifejezve, amennyivel jobb egy másik ország devizája/valutája, vagyis az Euro vagy a svájci frank mint a forint. Nem a hivatalos megfogalmazást használom, azt mindenki olvassa el a törvényben. Tehát minden egyes forint meglett terhelve ezzel az árfolyamértékkel. Hogy hogyan lehet ez? Miért ne? Volt valaki, aki azt mondta, hogy ez tisztességtelen? Nos erről megoszlanak a vélemények, de igen ez tudatosan megtervezett történet és bizony sokak felhúzták a szemöldöküket, hogy ebből baj lesz.
Lett is. Természetes, ahol nem működik a fogyasztói kontroll, ahol az egyszerű embert nem védik a törvények, ahol az elitista hatalmi törekvések legázolják a társadalmat ott bizony baj lesz.
Így az egyszerű emberek összefogtak és el kezdtek a jogaikért küzdeni, ki így, ki úgy, ki amúgy. Vannak akik leveleznek a bankokkal, de nem lehet békés úton megegyezni velük, mert elzárkóznak minden megkereséstől. Vannak , akik bíróságon perelnek és pert nyernek, mert bizony tisztességtelen ügyletekről van szó. Vannak akik továbbmennek és a felelősöket ügyészség elé citáltatják. Vannak akik utcára vonulnak. Vannak, akiknek módjukban lenne tenni - mint a szellemi tőkeerős politikai elit- de ők hallgatnak é mintha nem is a társadalom bízta volna meg őket törvényesség betartatásával, nem tesznek semmit.
Tehát sokan hallatják hangjukat, de ahogy tanulták az elittől, nem együtt, hanem külön-külön.
Pedig mindegy melyik út nyer, arra közösen kell rálépni, ott együtt kell menni és nem azt nézni, hogy szimpatikus vagy nem. Nekem sem tetszik ha valaki pökhendi, fennhéjázó ( fiataloknak szabad fordításban: bunkó szemétláda ) de ha ő választása a helyes és felszámolhatjuk ezt a társadalmi mételyt, azt mondom: veled tartok.
Félre kellene tenni a kicsinyességet, a népszerűség hajhászást, a félrebeszéléseket a gyalázkodásokat és be kellene látni, hogy olykor mások elméjében is születhet jó gondolat, el kellene tudni ismerni mások értékeit, tudását. Ezzel pedig elérkeznénk a felnőtt társadalomhoz, ahol a saját magyarságunk érdeke a fontosabb, nem a külföldi érdek, innentől pedig egyszerű, hiszen a törvényeink mindent leírnak , megfogalmaznak, csak aszerint kell cselekedni és nem teszi beteggé a társadalmat egyetlen külföldről behozott vírus sem.
Nem légbőlkapott idea, hogy minden ember a világon meg kell hogy kapja az élethez szükséges alapvető feltételeket. Nemcsak szűk családi körünk, hanem társadalmunk és bolygónk jövője is függ attól , hogy tudásunkat mások szolgálatába tudjuk állítani és nem arra megy el az energiánk, hogy élelmet vagy egyéb létszükségletű dolgokat hogyan tudjunk megvenni.
Az ősz csodaszép tud lenni és különleges hangulata van. Ahogy a Tavasz erdeiben parányi angyalokkal mosolyog ránk, a Nyár pezsdítő, forró , lüktető napjait adja nekünk, az Ősz a merengésre indít bennünket, ahogy a szitáló esőcseppeken visszakacsint az elmúló nyár, jelezve: visszajövök, hamarosan ismét találkozunk!
Az Ősz elkezdi felfesteni ragyogó színeit, a barnát, az okkert , a vöröset a lilát, de meghagyja a zöldet, hogy ne felejtsük el, hamarosan egy hosszúnak tűnő téli pihenés után, ismét visszatér hozzánk a várva várt madárcsicsergés.
Az őszben beérnek a fákon vidáman táncoló almák, az omlós körték, mosolygós barackok integetnek felénk és a szőlő bársonyos illatos gyümölcse csodálatos borokban oldódik fel.
Elkezd a természet beburkolózni , meleg vackot készíteni. A patakokban még sebesen folyik a víz, sodorva magával a már lehullt színes leveleket. Néha még hallunk egy-két madarat, de minden lassan csendes nyugovóra tér.
A szív örömteli viháncolását, amelyet a Tavasz és a Nyár hozott, felváltja a csend, és már csak a gondolatainkkal őrizzük az elmúlt évszakok szépségét, bár nyomait, minden sejtünkben hordozzuk.
Az idő mindannyiunkon nyomot hagy, s ha szépen éltünk ez nyom kedves és másoknak példaértékűvé válhat.
Hogyan is lehet szépen élni?! Megtalálni minden rosszban a jót, megérteni azt is, aki ellenséges velünk, megtanítani önmagunkat a hűséges szeretetre, időt adni a történéseknek, hogy a helyeset is lássuk ne csak az általunk vélt igazat. Tudni azt, hogy minden csak abban a pillanatban van jelen , mert a következő az előzőt elsodorja. Meghallani a csendben a legszebb hangokat, a hangokban pedig a csendet. A gyermeknek igazi értéket adni, a szeretetet, a tisztességet, a természet tiszteletét és nem autót, ruhákat, és hatodik telefont. Illedelmesnek lenni, köszönni , megköszönni, elköszönni. Együtt enni a családdal és megköszönni a közös ebédet. Értékek!
A természet évezredek óta megajándékoz bennünket azzal a biztonsággal, hogy a Tavasz után Nyár jön és aztán Ősz és aztán Tél, sohasem sajnál tőlünk semmit kincseiből, ingyen adja, mert ingyen kapta.
Csak nézni kell a fákat , a bokrokat a tengernyi növényt és állatot és felsejlik bennünk, hogy hogyan is lehet igazán szépen élni!
-bj-
A kis "földönkivüli" meg akarja ismerni az ember közösségi létének összefüggéseit. Kérdései egyszerűek: Mi a kormány? Miért jön létre? Kik alkotják? Kik azok a politikusok?
Olyan színtiszta válaszokat és összefüggéseket hallunk, ami ugyan elképesztő,bár mégis mindannyiunk előtt ismert. Elgondolkodtató a kis űrlény összegzése és arra sarkall bennünket, hogy talán ezt újra kellene gondolni.
( A magyar feliratot, a videón alul, a kis négyzetben lehet bekapcsolni)
Mindennapjainkat elöntik a reklámok televízióban, interneten, szórólapon. De ma már egy YouTube videót sem lehet megnézni anélkül, hogy ne reklám kezdődjön az elején.
Őszintén szólva nekem és sokunknak ez a fajta reklámtúltengés nagyon erőszakos. Arról nem is beszélve, hogy mindegyik azt állítja , hogy az általuk kínált termék a legjobb. A piacon megjelent mosóporok, mosógélek, tisztítószerek, gyógyszerek, multi áruházak kínálata mellett a legtöbbször a bankok hirdetnek.
Szóval, van itt "rázós" szőnyegtisztító, okos mosókapszula, "csengő" hangot adó mosogató duopack, olyan gyógyszer, amelyik olcsóbb és ugyanazt tudja a másik, vagy olyan, amelyik minden gyógynövényt felülmúl, de vannak hitelek és betétek ( az utóbbiból intim és banki).
A reklám eredeti szándéka szerint figyelemfelkeltésre alkalmas, nyilván nem tartalmaz csak korlátozottan fontos adatokat.
Bár azt is lehetne mondani, hogy gyakorlatilag semmilyen fontos adatot nem tartalmaz.
Általában egy termékre úgy lehet felhívni a figyelmet, ha poénba burkolják, hiszen az könnyen megjegyezhető, a vevők keresni fogják, hiszen összekapcsolták az adott viccet a termékkel, és ha jó a vicc, akkor jó a termék is. Vagy nem?
Erre a kérdésre mindenkinek magának kell válaszolnia. De azt nyilván mindannyian tudjuk, hogy egy termék bevezetése a piacra nemcsak reklámkampányt igényel, hanem a kezdeti olcsó árat is.- azaz bevezető árat- ez akár 1-2 hét vagy hónap és amikor az eladási számok el kezdenek emelkedni, akkor lehet a terméket felárazni, hogy a megcélzott nyereséget hozza.
A termék minőségét aztán a fogyasztók maguk tapasztalhatják. Nem térnek ki a reklámok a különböző káros adalékanyagokra, mellékhatásokra, egészségkárosító összetevőkre, de arra sem, hogy bizonyos pénzügyi termékek milyen buktatókat tartalmaznak.
Társadalmunk, fogyasztói társadalom, mármint annak, aki még tud fogyasztani. De akárhogy is nézzük, ha van módunk bevásárolni, vagy ha csak kuporgatjuk a pénzünket, megilletne bennünket egy teljes-körű tisztességes tájékoztatás, nem olvashatatlan apró- pláne idegen nyelvű- betűkkel, hanem tisztán kivehető címkével.
Jogos igénye a mai vásárlónak, hogy konkrétan tudja, mi az , amit megvesz, milyen károsnak minősített anyagok vannak benne, mire kellene ügyelnie.
Na mármost elérkezve a banki reklámokhoz, az mára sokunkban tudatosult, hogy a legtöbb hirdetés azért született, hogy becsábítsa az ügyfelet a bankba és valamit el lehessen adni neki.
A banki reklámok legtöbbje pont a humorra helyezi a hangsúlyt, de nem a termékre. A baj nem is ez, hanem , hogy a bankfiókok ügyfél-tájékoztatása is ellaposult, sokszor felületes.
Volt idő, amikor egy-egy banki termék bevezetése során az ügyfeleknek részletes tájékoztatást adtak, tanácsaikkal segítették őket, ha nem értette az ügyfél bizonyos kikötések lényegét, akkor elmagyarázták.
Az igaz, hogy felgyorsult a világ és az interneten mindent meg lehet találni, de .... Mikor lehet elégedett egy ügyfél? Ha gyorsan elintéz valamit, vagy ha tudja, hogy mit intézett?
Tudom, mindenki rohan, nincs ideje, de hosszútávú döntéseket, nem lehet 5 perc alatt hozni, nem lehet információ hiányában igenelni, nem lehet azt mondani, hogy " ha megbízol bennem, én mindent elrendezek helyetted, csak alá kell írnod"! Vagy azt, hogy " ha nem érted olvasd el a közel 100 oldalas általános feltételeket"!
Amikor egy terméket a piacnak felkínálok, akkor annak minden egyes részéért, a következményeiért, a teljes körű és részletes tájékoztatásért felelek!
Továbbmegyek, amíg az a termékem a piacon van, annak minden hatásáért felelek, ha az a termék károsodást okozott, akkor kártalanítással is és azzal is, hogy a jó hírem "dugába dől"!
A fogyasztói társadalomnak nemcsak előnyei vannak kínálati oldalról, hogy bármit , bárkinek, nagy mennyiségben eladhatok, hanem kedvezőtlen oldala is, ugyanis a fogyasztó a terméket minősíti, majd minősítteti és, ha kifogás van ellene, bizony kártériteni kell, és kivezetni a piacról.
Amikor egy cég megcéloz egy piacot, akkor ezzel előre számolnia kell!
Mégis sokan "dobnak" piacra olyan terméket, aminek csak reklámja van és tájékoztatása nincs, sőt a legutóbbi időben divat lett időhiányra hivatkozva a "vedd meg és fogyaszd, de ne reklamálj" mentalitás.
A hiányos információk, a nem részletes tájékoztatás, a felületesség következménye lett a "devizamutyi" néven elhíresült viszály, aminek megoldása még mindig abban a szakaszban van, hogy a piaci kínálatot létrehozók semmilyen felelősséget nem akarnak vállalni. Nem akarnak kártalanítani és magatartásukat megfelelőnek tartják egy fogyasztói társadalom mércéjében.
Ez fel sem merülhetett volna, ha a piac levédte volna magát azzal, hogy csak kizárólag teljes körű tájékoztatással lehet terméket eladni.
Ez igy igaz, a kérdés azonban az, hogy valójában kinek az érdeke ez a védelem, azoké, akik létrehozták a piacot, vagy azoké, akik kínálnak rajta, vagy azoké, akik ,mint fogyasztók elszenvedik?
Azt hiszem mindenki tudja a választ.
Változtatni kell ezen a mentalitáson, változtatni kell, hogy a fogyasztót ne lehessen megtéveszteni, be kell építeni egy teljes kontrollt, mert ezzel lehet tisztességességet elérni!
