Bankok, behajtók, élősködők

Nem olyan rég alkalmam volt beszélgetni egy régi ismerősömmel, aki azon kevesek közé tartozik, kinek sikerült külföldön megvetnie a lábát, biztos egzisztenciát kiépíteni és ma már nyugodt, kiegyensúlyozott, valódi családi életet él.
Mikor elmesélte egy napját, hogy munkája mellett (amit nagyon szeret) van ideje gyermekeire is, sőt közös családi kirándulásokra és mindezt azzal a biztos nyugalommal, hogy nem kell számolgatnia a pénzét, bevallom őszintén, kissé fájdalmasan érintett a dolog. Fájt, vagy szomorú voltam? Mindkettő.
Szóba került a magyar helyzet, a magyar családok eladósodottsága, kilátástalan életük és nem hogy kirándulásra nem jut, de még a megélhetésük is veszélyeztetett.
Okok sora került elő, történetek,  elszenvedett igazságtalanságok, tragédiák.
Ezek övezik ugyanis a Magyarországon működő bankok nyomát. Kétségbeesett emberek mindenfelé.

Kezembe került egy devizahiteles elszámolás, amely a forintosítás utáni állapotokat igyekszik felvázolni ( és ahogy megszoktuk) természetesen a hétköznapi egyszerű ember számára értelmezhetetlen.
Ez egy olyan kimutatás, ahol egy oldalon 3 alkalommal is közlik, hogy mennyi az általuk eddig tisztességtelenül felszámított összeg, -bevallásuk szerint,- persze elkenik a lényeget, mert ámbár az 5. vagy 6. oldal tájékán találunk egy törlesztési részletezőt az elkövetkezendő időkre, ám ezen lényegében nem szerepel összesítés. ( Igaz az csak egy összeadás.)

Summa summarum a devizahitelesek nagy többségének még mindig a 2 és félszeresét kell visszafizetni annak a hitelnek, amit már egyszer kifizettek. Arányaiban ez így néz ki a felvett hitel összege 5 millió, kifizetve közelítőleg 7 millió Ft és tessék nyugodtan kapaszkodni , még kifizetendő 16 millió Ft.

Ismerősöm teljesen elhűlt ezen a dolgon és bár már hallotta, hogy évek óta megy ennek a devizahiteles ügynek a vitája, de erre ő sem mert gondolni, hogy ilyen rabló módon történik az elszámolás.

Egy tény, hogy sok országban, amennyiben az adós fizetésképtelenné válik, haladékot kérhet, végső esetben lefoglalják az ingatlant, de nálunk erre egy egész "ipar" alapult.

Hogyis működik ez?!

Van a bank, aki készségesen adott -hitelt, persze, hiszen ebből él-, ám a szerződésben elrejtett olyan megfogalmazásokat, olyan számításokat, olyan hivatkozásokat, amit még a mai napig sem tudtak sokan megérteni és megfejteni, lásd. bírósági perek, ügyvédi magyarázatok és félremagyarázások, közgazdászi ügyeskedések.
Aztán ezek a bankok eladták  a hiteleket, mert az adós nem tudta fizetni ,-mindazok ellenére, hogy a szerencsétlen csőbe húzott átlagember  kijelenti, leírja, hogy nem akarja ezen adatokat senkinek a tudomására hozni- idegenek kezelésébe kerülnek a követelések.

És akkor jönnek a hiénák a " jól képzett" nyakkendős, drága öltönyös, avagy luxuscuccba burkolt, extrákkal felszerelt többmilliós autókkal a kisöprők, besöprők vagy ahogy sokan ismerik őket a behajtók. Ők aztán igazi vérbeli piócák: nem fenyegetőznek- bár erre is van példa- de ijesztgetnek, általában este jelennek meg az adósoknál, apokalipszist hirdetnek a családokra ( végrehajtót emlegetve, óriási összegeket saccolva tartozásként), majd mint valami jóságos segítők előadják, hogy ők tudnak megoldást, mert lehet itt mindenféle munkát kapni, feketén is , sőt tudni vélik, hogy az adósnak igenis lehetősége van arra, hogy ezt a tartozást kifizesse. Hivatkoznak arra, hogy a szomszédok ezt mondják és azt mondják- vagyis nem átallanak a szomszédokat is belekeverni az ügyletbe ( újabb törvénysértés, 3. személy tudomására hozott ténnyel kapcsolatban), de arra is vetemednek, hogy a közeli postát felhívják és üzenetet hagynak az adósnak, hogy sürgősen keresse meg őket.
Dugdozzák az amúgy is pattanásig feszült emberek orra alá az újabb 10 oldalas szerződést, hogy ezzel csikarják ki akaratukat.

Ezek a vérszívók embertelenebbek, mint a végrehajtók, pedig onnan is lehet példákat hozni.Söpredék emberek, söpredék munkát végeznek.

Valójában olyan korszakot élünk, ahol szinte mindenki ellenséggé vált, és , hogy kik a rosszabbak?! a korrupt politikusok?! a haszonleső bankárok?! a pribék behajtók?! avagy az embertelen végrehajtók?!
avagy a kárörvendő honfitársak?!
Nem lehet tudni, mind a hatalmával él vissza, annyi bizonyos!
Ma is aktuálisak ezek a sorok:

TÖREDÉK - RADNÓTI MIKLÓS



Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, 
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 


1944.05.19.

Velem megint konzultálni akarnak, itt a válaszom!

Milyen szépen is hangzik, hogy az ország Miniszterelnöke kíváncsi az én véleményemre, hiszen már megszokhattam, hogy bátran, bármiről lehet véleményem DE csak ugyanaz, mint, amit az ország vezetői már kiokoskodtak.
Íme itt az újabb levél, ami azt hitetné el velem és honfitársaimmal, hogy szabadon dönthetünk néhány kérdésben.



Elgondolkodtató hogy  a Miniszterelnökségen profi módon összemossák a terrorista bűncselekményeket a bevándorlással. Sőt odáig jutnak , hogy a bevándorlókat teszik felelőssé azért, mert nincs munka ebben az országban, vagyis a magyar családok éhezéséért a terrorista bevándorlók a hibásak. Megoldást persze kínálnak, visszatoloncolás vagy pedig munkavégzéssel keressék meg a bevándorlók az ellátásukhoz szükséges pénzt. A 11-es kérdés már odáig merészkedik, hogy az amúgy is pénzhiánnyal küszködő Magyarország inkább segítené a bevándorlók anyaországát. Kérdezem én és hogyan és mivel?
És a bónuszok bónusza az utolsó kérdés arra apellál, - evvel mindenki biztosan egyetért-, hogy inkább a magyar családokat segítse támogatással a kormány! ( Ha csak ezzel az egy kérdéssel ért egyet a tisztelt állampolgár, akkor azzal automatikusan a többivel is egyetért! )

Szeretném megkérdezni ehhez miért kell Nemzeti Konzultáció?!
Ugyanis Önök ott a Miniszterelnökségen, a Parlamentben, a képviselői székekben és a különböző bizottságokban azért vannak, hogy Magyarországon stabil, biztos gazdaságot teremtsenek, ehhez stabil törvényeket hozzanak, hogy a magyar családok biztos megélhetéshez jussanak és "nem kalandvágyból" hanem a "betevő falatért" ne más országokba kelljen elvándorolniuk ( vagyis máshol bevándorlóknak lenniük).
Azért vannak, hogy még csak fel se merüljön olyan probléma, hogy éhezés, hogy soha senki közpénzt el ne tulajdonítson, s ha mégis akkor korrupció miatt megkapja a megfelelő büntetést ( vagyonelkobzás, börtön). Önök azért vannak, hogy ez a nemzet úgy növekedjen, hogy megmaradjon tiszta emberségében!
Önök azért vannak, hogy ebben az országban  lehetővé tegyék  új munkahelyek létrehozását, azért vannak, hogy a fiatalok akarjanak és merjenek családot alapítani!
S mi több azért vannak, hogy olyan szerződésekkel ne lehessen embereket vagyonukból kiforgatni, amilyeneket az Önök által annyira nagyra tartott bankármaffia megtett és ma is zavartalanul tesz.

Tisztelt Miniszterelnökség!
 Ha már a véleményemet kérdezi , akkor az a válaszom, hogy nem értek egyet azzal, hogy olyan kérdőívet tesznek az orrom alá, ahol mindegy mit válaszolok, mert mind a 3 lehetőség ugyanazt foglalja magában, ugyanazt sugallja, hogy minden bevándorló terrorista és nem kell nekünk arra az Unióra hallgatni ( miután Brüsszel elutasította ezt a magyar kezdeményezést, hát akkor konzultációt rendezünk és megszavaztatjuk) , amelyiktől súlyos pénzeket kapunk minden évben ( igaz 1/3 részével nem tudunk elszámolni, vagy éppen előírásokat sértően, használtuk fel), de majd " mi megmutatjuk, mert a súlyosan legyengült menekülteket dolgoztatjuk" és mindezt azért, hogy a magyar családok jól éljenek!  ( Mellesleg a bevándorlók létszáma mintegy 138 ezer ember, míg az elvándorlók 277 ezren vannak a KSH 2014-es adatai szerint, ebbe nincsenek benne a be nem jelentett kivándorlók, becsülten több mint félmillió)
 A magyar családok nagy része a devizahitelek alatt roppan össze, az egyre elképesztőbb állapotok között küszködő közegészségügybe rokkan bele és a magyar családok nagy részét egy gondolat foglalkoztatja: elmenekülni ebből az országból!

Ha konzultálni kívánnak velem, akkor arról kérdezzenek elégedett vagyok-e az Önök munkájával és azt fogom mondani: Nem!
Arról kérdezzenek megoldottnak tekintem-e a közmunka programmal az emberek megélhetését, és azt mondom: Nem!
És arról is megkérdezhetnek szívesen szavaznék-e Önökre akár előre hozott választásokon is, és azt mondom: Nem!

Maradtam tisztelettel konzultáció nélkül:
     A kisember

Az online tér visszásságai

Még emlékszem, amikor először találkoztam az internet világával az "ősidőkben". Akkor jobbára csak könyvelési adatok továbbítására használtuk minden offline üzemmódban ment.Nyilván sokan megmosolyogják ezt, de hát valahol el kellett kezdeni a virtuális tér létrehozását. Akkor még csak tervek és álmok formájában létezett mindaz, amit ma az internet nyújt.

Ma már lehet saját oldalunk a különböző közösségi site-okon, bármilyen témában találunk információkat, rákereshetünk kedvenc sportolóinkra, zenészeinkre, akár írhatunk is nekik, főzési , sütési tanácsokat is fellelhetünk , de vannak oldalak amelyek az egészséges életmóddal, a pénzügyi befektetésekkel, a tőzsdézéssel, vagy az utazással foglalkoznak. Az információk tárháza olyan mennyiségű, hogy csak mi a felhasználók szabhatunk határt, mit és mennyi tudást akarunk "felszedni".

Persze találunk itt kétes tartalmakat is. Mik is azok?! A legtöbb nem valós történet, amely arra jó, hogy növelje az olvasottságot a megosztásokat és ezzel elérjen egy olyan mennyiséget, hogy az oldalon érdemes legyen reklámozni ,és ezzel tud az adott oldal valós bevételt szerezni. Nem is igazán a könnyfakasztó történetek zavarnak, mert az emberek szeretnek együtt érezni, hanem, hogy a nem valós és  a valós történetek között elmosódik a határ. Ugyanis azok az emberek, akik egy-egy tragédia olvasása kapcsán adakozásra inspirálódnak, nem egyszer találkoznak szélhámosokkal , átverős gazemberekkel, miközben a tényleg nagy nehézségben élőkhöz ismét nem jut el a segítség.
Vannak akik ilyenkor levonják a konzekvenciát: senkinek nem szabad hinni! Vannak, akik óvatosabbak lesznek és vannak, akik újra és újra kinyitják pénztárcájukat.

Ezt a hosszú bevezetőt azért is írtam , mert sokszor tapasztalom, hogy az emberek hajlamosak bármit elhinni, amit az internet szövevényes világában elolvasnak. Ismétlem bármit! Sem annak nem néznek utána, hogy mikor íródott az adott cikk, sem annak, hogy valójában történhetett -e ilyen, ( ilyenkor ugye több forrást is meg kell nézni, más oldalak is megerősítik-e az adott dolgot) és gondolkodás nélkül megosztják mindenfelé. Az internetes átverések céltáblái az alapjában hiszékeny vagy könnyen átverhető, illetve alacsony tűrőképességű emberek. Különösen az utóbbiak rendszerint elolvasnak egy főcimet és már előre háborognak, aztán végigolvassák az adott cikket és fölhergelt gondolataikat hozzáfűzve adják tovább Facebook oldalukon, hordozzák körbe, mint a véres kardot.
Ebből születnek a virtuális pletykák!

Annyi bizonyos, hogy nehéz manapság megmondani, hogy melyik írásnak van valóságtartalma és melyiknek nem.
Ezért gondoltam talán néhány jó tanács segíthet!

1. Mindig nézzük meg, hogy az adott cikk mikor íródott, milyen dátummal, hiszen ha több hónapos, mi több egy évnél régebbi, akkor már nem feltétlen lehet aktuális. Nézzük meg hol jelentették meg, melyik oldalon.
Akár keressünk rá a Google-ban címszavak alapján, hogy más források is megerősítik-e, vagy ugyanazt a cikket osztották meg. Különösen azért is, mert elég gyakori, hogy hírességek halálhírét keltik, pont a fent említett olvasottság emeléséért.

2. Előfordul ,hogy látunk ezekben a cikkekben fényképeket, amin épp egy gyermek az ágyban fekszik, vagy idős bácsi ül kint az udvaron a dunyháin "kilakoltatás" aláírással.A fotóknak utána tudunk járni , szintén a fotókeresőben, mert sokszor a képek nem az adott történet kapcsán készültek, hanem az internetről lettek hozzászerkesztve.

3. Nézzük meg a tartalmat alaposabban. Gyakori, hogy aki írta pongyola fogalmazást használt, vagy helyesírási hibákkal van tele , itt egyértelmű, hogy csak lehúzásról van szó.

4.Az is feltűnő, ha az adott bejegyzés mindössze 10 mondat. Arra elég, hogy indulatot váltson ki, de valós információt nem közöl. Ne higgyük el, hogy azért ilyen rövid, mert az emberek nem szeretnek olvasni! Vannak valóban, akik nem, de ne felejtsük el, hogy még élő szóban is bővebben el kell magyaráznunk, ha valamit állítunk, hát még írásban, ahol a gesztusok hiányoznak és épp ezért minden szónak sokkal nagyobb jelentősége van.

5. Ha olyan tartalmat olvasunk, ami más országokról vagy azok nevezetességeiről szól, vagy más népekről, nézzünk utána például a Wikipédián az adatoknak, mert azok hitelesek.Az utibeszámolók sokszor nagyon is szubjektívek, gondolok itt különösen arra, amikor egy adott ország nevezetességeit lekicsinylő, leszóló formában írják le. Tudnunk kell, hogy lehet másnak a mi Országházunk csak egy régi épület, de nekünk egy egész történelem és nemzeti kultúránk része. Így vannak ezzel mások is saját hazájukban.

6. Az sem árt, ha az adott blogot , amit olvasunk tüzetesebben megvizsgáljuk, általában lenni kell egy felelős szerkesztőnek, annak elérhetőségének. Tehát léteznie kell olyan adatainak, amik alapján a blog szerkesztőit el lehet érni. Magánblogok esetében is így van, legalább egy emailcímnek léteznie kell.Ha nincs ilyen, akkor az oldal szó szerint kamu és még ha néha igazat is ír, nem ez a célja, hanem, hogy pénzt keressen, ami alapjában véve nem baj, csak az, ha nem hiteles.

7. Különösen vigyázzunk olyan oldalakkal, amelyek például Facebook ismerősünk magánüzenetében, mint ajánlott oldal szerepel, rendszerint valami nagyon érdekes képpel. Például 2 éve sorban fertőzött egy olyan link, amelyiken egy anakonda nyelt le egészben egy embert, aki rákattintott, annak az egész gépét újra kellett telepíteni. Fontos tudni, hogy nem ismerősünk küldi ezt, hanem már ő is vírusként kapta és a vírus továbbterjed az összes ismerősre. Ilyenkor célszerű rákérdezni ismerősünkre, hogy küldött-e ilyen linket, ha nem, akkor semmiképpen ne nyissuk meg, ugyanakkor jelezzük a Facebooknak, mint vírusos tartalmat, ők eltávolítják.

8. Minden cikknek kell lenni egy írójának, akinek a neve ( ez lehet csak kezdőbetű) de szerepelnie kell a cikk elején, alján, de valahol, ha hiányzik, akkor ott is felmerülhet a fals információ veszélye!Ugyanígy a cikk tartalmának forrását ( ha nem saját gondolatok) akkor meg kell, hogy jelölje, honnan vannak az általa használt adatok, amikre hivatkozik.

9. S bár mostanában több helyen olvastam, itt is fontosnak tartom leírni. Nagyon fontos, hogy kiknek és mit osztunk meg. Különösen gyermekekről készült fényképeket ajánlatos csak kizárólag ismerőseinkkel megosztani. Mindig nézzük meg, hogy beállításainkban mi szerepel, de egy adott fotó megjelenitésekor is megadhatjuk kik láthatják, kik nem. A gyermekek fokozottan ki vannak téve az interneten jelenlévő ragadozóknak.Nagyon gyakori, hogy fiatalok kiírják éppen merre járnak, mit csinálnak ezzel lehetőséget adva az esetleges támadásra. Az is gyakori, hogy valaki adataiban hozzáférhetővé teszi telefonszámát. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy minden rólunk megjelent adat védtelenné tehet. Minden csecsemőről vagy pár hónapos gyermekről készült nyilvános fotó egy-egy lehetőség a gátlástalanok számára.

Igyekeztem összeszedni azokat a dolgokat, amelyekre úgy gondoltam érdemes ráirányítani a figyelmet, talán azért is, mert vannak nagyon is hiteles oldalak, blogok, blogszerkesztők, újságírók, akik ebben a kavalkádban alig jutnak el az olvasókhoz, mások meg az online tér kihasználásával ontják magukból a rengeteg szemetet!

-jb-

Boldog Húsvéti Ünnepeket! Joyeuses Pâques! Happy Easter!

A kedvünkért ez a kis édes nyuszi dalra is fakad!
Kívánok mindenkinek nagyon szép Húsvéti Ünnepeket!