2017. június 6., kedd

Kitört a Nyár !!!

Az első , ami a forró napokról eszembe jutott , hogy megkezdődik a szabadság és egyben a veszély időszaka. Hiszen fiataljaink szabadulva az iskolák szorításából, a nappaltól éjjelig tartó szüntelen tanulás igájából, lendületből felpezsdült vérrel futnak neki a nyaralásnak.
Ilyenkor a legtöbben csapatokban ellepik a fürdőhelyeket és habzsolják az életet, remélve, hogy semmiről sem maradnak le.
Tele vannak tervekkel, jókedvvel, néha túlfeszítik a húrt, néha csak csínján, de azért a vérük hajtja őket is az új kapcsolatok felé, mint anno bennünket.
Nem feltétlen mentünk autóval, de inkább busszal, nem utaztunk külföldre , kiváló megoldás volt a "Balcsi" és a Velencei  vagy a Szelidi tó. Ma is sokan választják ezeket a gyönyörű helyeket, hogy találkozzanak barátaikkal, ismerőseikkel, vagy éppen ismeretlenekkel, egy-egy éjszaka, vagy hétvége erejéig összegabalyodjanak aztán folytassák útjukat.
...mert  a Nyár a szerelmi kalandoké.

A zene, az alkohol, a vágyak, a felhevült testek együttesen felszabadítják mindenkiben az ősi ösztönt és még az is szívekkel álmodik, akinek a romantika amúgy ciki.
Százezer "szeretlek" szó fog elhangzani ezen a nyáron is, folytatással vagy anélkül, örök emléket vésve  a lelki emlékfára, amelyen már megannyi szív oda van rajzolva , egy név, aki részese volt érzelmeinknek.

Na nem csak a fiatalok nagy dőzsi-időszaka ez, hanem mindenkié, aki egyedül van, vagy éppen párban, aki valami újra vágyik, vagy rendkívülire. Mert minden nyár egy újabb lehetőség, hogy megújítsuk életünket, kapcsolatainkat, vagy megerősítsük azt.
Kell, hogy mindannyian fellélegezzünk és kilépjünk szürke életünk nehézségeiből, még akkor is, ha tudjuk, ugyanoda fogunk visszatérni! De már nem úgy, és soha nem leszünk olyanok, mint előtte!
Kalandok! Flörtök!
Sokszor elgondolkodom, hogy a puritán felfogás nem repes ezekért a dolgokért, sőt kifejezetten elítéli. De vannak esetek és helyzetek, amikor egy meglévő és agyonraunt kapcsolatot, csak egy "jólfésűlt" kaland menthet meg. Vagy éppen annak a tudata, hogy másoknak még kellünk, mert flörtöl velünk.
Hogy , ki meddig megy el, az legyen a saját dolga!
Mindenki maga dönt arról, hogy lelkiismerete mit bír el, hogy mire van egyáltalán szüksége és a következményeket is viselnie kell!

Veszélyt hordoz magában, de mi nem?!
Minden kapcsolat elfajulhat, minden alkalmi partner okozhat testi-lelki traumát, vagy hátrahagyhat maga után nyomokat, ami orvosi kezelésre szorul. Mint ahogy hosszú évek párkapcsolata is eljuthat idáig.
És máris elérkeztünk a felelősség , az óvatosság, az odafigyelés, a védelem szavakhoz.
Az intelmekhez, amit oly sokszor hallunk és azt gondoljuk : Ez velünk nem fordulhat elő!

Bármi, bárkivel előfordulhat! Ezt sohasem szabad elfelejtenünk, bármi, bárkivel!
Minden év nyári statisztikájának legszörnyűbb része a vízbe fulladtak, az ittas vezetés következtében meghaltak száma, vagy épp az elfajult verekedőké, a túladagolt alkoholosoké, drogosoké.
Szomorú, hogy egy-egy buliban meghalhat valaki, de megtörténhet!

Van okunk aggódni! Mégis minden évben sokan találnak párra , avagy éppen olyan társra, akivel össze is kötik életüket!

Nem olyan régen valaki azt mondta: " A szerelem nem jó, mert fáj!"
Innen üzenem neki, hogy nem baj, ha fáj, hiszen pont attól csodálatos, hogy úgy tud fájni, hogy boldoggá tesz!
Szóval, szerelemre fel, találjon mindenki társat, az is aki keres és az is , aki már nem mer!
Tomboljon a Nyár, a szerelem , mert ettől érezzük, hogy élünk, hogy van értelme, mert van kiért reggel felkelni, mosolyogni, van kiért tenni, és van kiért szeretni!


Íme egy igazi nyári ráhangolódás:






2017. június 4., vasárnap

Lélekemelő kihívások- Barangolás a szépségben

Az alkotásra csak az ember képes, hiszen az emberben van meg a kreativitás , benne születik meg a Szépség iránti olthatatlan vágy, ő képes meglátni és meghallani az igazán szépet.

A hang.
A hang, ami tűnhet zajnak, ricsajnak, bánthatja a fülünket és a lelkünket, de felemelhet, örömmé változtathatja a mindennapjaink nehézségeit, vagyis a hang, a zene hatalommal bír. Mint ahogy a művészetek minden ága.
De alkotni , tanulni kell! Nagyon nehéz,  igazán fenségeset , elismerőt létrehozni. Sokszor emberfeletti küzdelem igazán jól zenélni, vagy tisztán énekelni megtanulni, mert ehhez képesség is kell és műveltség is.
Hosszú évek munkája után sem lehetünk egészen biztosak, hogy a művészetek Panteonjába méltók vagyunk belépni.
Sokan tudjuk, hogy mennyi áldozatos munkát és milyen könnyekkel teli utat kell bejárni, hogy egyáltalán meghallgassanak bennünket, az éneklésünk elismerésre találjon.
A zene, lehet fülsüketítő hamis, akkor is elfogadottá válhat, ha bizonyos érdekek úgy kívánják. De lehet nemes és, kiművelt mégis méltatlanul félretett, mert nincs meg a kellő támogatás és igény.
Magyarországon rengeteg tehetség van, olyan sok, hogy szinte minden negyedik fiatal énekes szeretne lenni, mert ez olyan divatos.
Egy alkalommal ( az általam nagyon kedvelt, igényes zenész ) Mester Tamás egy zenei tehetségkutatón ezt mondta: " Csak azon töprengtem, hogy ennyi tehetséget nem bír el ez a kis ország! Úgy értem, nem tud eltartani, ezért szomorú vagyok, mert sokan eltűnnek a süllyesztőben!"
Ez így igaz, a zenei tehetségek kutatása manapság már nem "szül" olyan hatalmas talentumokat, mint Elvis Presley, vagy a Beatles, vagy Queen, vagy éppen Michael Jackson és sorolhatnám. Ők meg tudtak élni alkotásaikból, hiszen különlegesek és egyediek voltak, saját dalaikat énekelték és bizony fel is emésztette őket ez a cseppet sem könnyű szakma. Aki ezt választja, annak se éjjele, se nappala, sem élete, csak a zene, utazás, koncert, nincs család és nincs nyugalom.
Másrészt , velük sokkal gazdagabb lett a mi életünk.

Pünkösd lévén nekem Franco Zeffirelli egyik csodálatos filmje jutott eszembe a " Napfivér Holdnővér
( 1972), amely Asssisi Szent Ferenc életét mutatja be sajátos módon. Ennek egyik betétdalát  énekelem és erre készítettem egy videót, amely látvány és zene, gondolat és szín egységét tárja elénk.
Ez egy ima a Lélek által a lélekből, ami arról szól, hogy Isten minden teremtménye a maga módján imádkozik, azaz dicséri Teremtőjét.


Dunapataj, Pünkösdi szépséggel, Istent dicsérve tárul fel egy-egy fotóban.
Ahogy a magyar fordítás is zengi:
" Mert Isten műve, minden teremtmény, 
érzem jóságát és szívem újra él."

Úgy legyen!



Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...