Nem mondhatnám, hogy türelmetlenül várjuk az eseményeket, hiszen akik egy kicsit "meglettebb" korban vannak tudják: az események általában is nem jelentenek mást, mint vihart, felfordulást, kilendítést a megszokottból, akár azt is mondhatnám egyszóval : bajt.
A baj pedig társas "lény, ezért sohasem jár egyedül, hanem kézenfogva az aktuális "kedvesével" a : hatalommal, a bántalmazással, a fenyegetéssel , az emberi értetlenséggel, rosszindulattal.
Sok Január kezdődött az újabb áremelések és egyéb intézkedések bejelentésével: megszoktuk már, sőt mára azt is megtanultuk, hogy semmi nem rólunk, a magyar átlagemberről szól, hanem mindig "valakinek a valakijéről".
Ezért választottuk többen és sokan azt a megoldást, hogy csak magunkkal, vagy apolitikai témákkal foglalkozunk.
Ilyen a " vigyázat Árvai Csilla egy hekker", vagy kedveljük a Facebook jósdát, ahol megtudhatjuk, milyenek vagyunk, sőt, mi vár ránk, sőt mikor lesz az eljegyzésünk , de arról még soha nem kaptunk semmilyen jelzést eme "égi" jövendölőtől, hogy miért jön akkora számlánk, amit csak nyögve fizetünk ki, vagy arra sem figyelmeztet, hogy pár órán belül kirabolnak.
De, hát ez amúgyis "bagatell" kérem szépen.
Szeretjük az édi-bédi, cukimuki háziállat fotókat, küldjük a szívecskéket nekik, és lájkolgatunk, de azt nem szeretjük, hogy figyelmeztetnek bennünket: velük bizony törődni kell!
Napokig szidjuk egymást a fészen, mert van a "Ne petárdázz!" és az én megmondtam hogy" Vigyázz az állatkádra!" csoportok, akik egymást torkát harapják át penetráns szóáradattal, látva az állat tetemeket és a kóborló kutyusokról készült fotókat. Ide illenek a dühös és síró szmájlik.
Néha találunk egy-egy érdekes felvételt és igazán varázslatos fotót, de a szenny úgy általában elönti az internetbarát közösséget. Szóval elfoglaljuk magunkat, nem szólunk és nem fűzünk megjegyzést az országban történtekhez, sem az áfaemeléshez, sem a "400 óra túlóra " c. legújabb agybizsergető kormányzati "székrekedéshez", bámuljuk, ahogyan semmibe tűnik a küzdelem érzete bennünk és kifosztottan nézünk bele ebbe fekete lyukba. Mert az már ténylegesen közelít a filozófiai semmihez, amiről mint tudjuk: nem létezik.
Csak kritikai érzékünk maradt, de az úgy mindennel kapcsolatban. Ha van rajta sapka, ha nincs!
Olyan zűrzavar uralkodik a fejekben, hogy nem kell csodálkozni, hogy évekre kimaradt a "Legyen ön is milliomos!", mert ott tudni kell, általában is, helyette ment az Észbontók, abból viszont rengeteg van!
Furcsa és elgondolkodtató, hogy a parlamenti üléseken is olyan "zsibvásárt" tartanak manapság, hogy már csak a körhinta és a törökméz hiányzik. Egyesek másokat leszólnak, erre mások egyeseket lealáznak! Aztán pedig keresi a kisebbség a többséget, hogy miért nem jár be dolgozni!
Szüleim és nagyszüleim intelme jut erről eszembe, akik egy mondattal ki tudták fejezni a jövendőt - de ők tudták is, hogy így lesz: " Rossz vége lesz ennek! " Majd hozzátették, amikor látták a gyermek hitetlenkedő és vigyori arckifejezését: " Majd meglátod, és akkor lesz sírás!"
És ez rendre be is következett!
Az idő megy a maga útján, ha benne van a maja naptárban, ha nincs, de a történelem ismétli önmagát. Lehet sokakat, sokáig nyúzni, szíjat hasítani a hátukból, vagy ahogy mostanság kínoznak: gyári handabandával agy-nyomorúságba taszítani, de egy nap reggelén valaki úgy ébred majd, hogy mást akar és akkor elsodorja a hóvihar a sok deresre húzó hajdút, a sok öntörvényű döbrögi-féléket, a tengernyi janicsárt pasástúl, basástúl, a sok nyerítő tollforgatót, akik vérbe mártottan polemizálnak, a gyenge húsú szóvivőket , de lerombolja váraikat, vasútjaikat is.
Lehet ez holnap, lehet holnapután, vagy egy hét, egy hónap múlva.
Ez a ló, ami valamikor paripaként lovagolt be történelmünkbe , mára már olyan lett mint Sanyi a lókupec lova az Indul a bakterházból, pedig még csak gatyamadzagot sem raktak egyikük levesébe se, hogy kísértsen a "tésasszony", akit mi már úgy ismerünk Európa!
Jó szívvel kívánok mindenkinek Boldog Új Esztendőt, azzal, hogy a jövő és a történelem mi vagyunk, ma is holnap is. A gyermekek és az unokák a jövő történelmének lapjait írják majd, adjunk erre nekik bőséges, tiszta alapot!
Áldott Új Évet!
