A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humor. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 14., szombat

Punchita Macaronare 1246. rész ... avagy sohasem árt egy kis kikapcsolódás :)

Stella asszony felhúzta az erre az alkalomra vörös lepkékkel díszített zöld ruháját és azon gondolkodott ,most mindenki láthatja mérhetetlen gazdagságukat és Punchita gyönyörűségét. Hiszen az ara hosszú fekete haja amibe rózsaszín tincseket varázsolt a mesterfodrász és hófehér ruhája egyszerűen lenyűgöző volt.

Végre oly sok viszontagság után Puchita és Renató egymáséi lesznek.
Még átsuhant a gondolatain, a megmérgezett nagymama - "jobb hogy nincs itt a vén öregasszony"- gondolta.
Aztán Estefan, akinek épp a kellő időben vágták el a torkát:" Különben is nem is akartak osztozni vele". Ő volt Renató féltestvére.)
Egyedül talán Renató testvérére gondolt némi szánalommal " Hiszen Gerard olyan kellemes és olyan szép volt! De, egy örökös igazán elég a Merferi családból, igy aztán vízbe fulladt aznap délelőtt, természetesen véletlenül és majd az esküvő után ráérnek ezen sopánkodni.( Bár Gerard szebb volt, mint Renató, viszont Renató irányítható!"
Szóval Stella asszony megállapította jól döntöttek a Macaronare és a Merferi család összeházasodása igazán jó üzlet lesz.
A nap ragyogott, a virágok pompáztak, a szolgák sürögtek-forogtak a zenekar készült.

Punchita nagyon várta az esküvőt, jobbat sem kívánhatott magának, hiszen Renató ízig-vérig szépfiú és buta, ami nagy előny egy olyan gazdasági manőverhez, amire készültek anyjával.
Gerarddal töltött éjszakák és lopott órák jutottak eszébe, ő annyira férfias és kívánatos volt: ikertestvér, de mégis más. Kissé elkalandozott a gondolataiban, ahogy a vérpezsdítő pásztorórákra gondolt.
Na mindegy!- rántotta meg a vállát, Renató volt a jobb döntés.

A csoda hamarosan megtörténik és ő minden idők legnagyobb vagyonegyesülésének részese lesz, mi több a leggazdagabb nő. Jót mosolygott : megérte a sok áldozatot!
Egyszer csak izgatott hangok szűrődtek be az ajtón, elképedt sikolyok valami megmagyarázhatatlan sürgés-forgás.
Stella asszony éktelen díszes ruhájában kivonult és úri ám cseppet sem finom hangján ennyit mondott: " Mi történt odalent?"
Puchita kivonszolta a 20 méteres uszályát is, hogy jobban lássa , mi okozott riadalmat.

Először észre sem vették, csak néhány másodperc után látták meg a halványzöld ruhás nőt, aki szép lassú léptekkel, sikkesen vonult felfelé a lépcsőn. Egyenesen feléjük tartott.

Furán méregették egymást , ismerősnek tűnt, de nem tudták honnan, míg meg nem szólalt, az amúgy kifogástalan viselkedésű hölgy:

Szervusz édesem Punchita! Képzeld végre sikerült, mától a te Renátód Renata lett, úgy ahogy mindig is szerettem volna! Bocsáss meg nekem drágám! De biztos vagyok benne, hogy Gerard mindenben kárpótolni fog téged!"

Az anya és lánya ájultan rogyott össze a liliommal díszített folyosón.


THE END

2015. február 28., szombat

Bütykesz: Mi az a szöventyű és kicsoda Kükeresi Zénó?!

Vezenye orcáján a jól informáltság ült volna meg, ha nem lehetett volna igen jól látni azokat a ráncokat, amik felfedezése után némi kétsége támadhat minden kívülállónak, hogy Vezenye tudja ,miről beszél.
Mert, hogy Vezenye is azok közé tartozott, akik úgy értettek egyet másokkal vagy úgy folytak bele beszélgetésekbe, hogy valójában fogalmuk sem volt, miről is van szó. Így eshetett meg, hogy Vezenye azt a kérdést tette fel :"Egy egészet?!", mert ugye ezzel nem mond téveset és majdnem közel áll az igazsághoz! Meg aztán látta, hogy Sinyka a kocsmáros is felkapta a fejét az ő "tudására" Kocorgó pedig egy újabb "Na" szóval jutalmazta ezen kérdését. Vezenye keserű sorsát tehát így igyekezett édesíteni, hogy "hozzáértésével" némi népszerűségre tett szert. Bár erre a közismeret növelésre nem nagyon volt szüksége, mert széltében-hosszában beszélték az ő "kikapós" életét, sőt voltak , akik tudni vélték, hogy tán van a dologban egy harmadik asszony is. Persze ezt csak a rossz nyelvek mondták. Vezenye pedig igen becsületes ember volt és munkájában sem volt senkinek kifogása, nagy tisztességgel köszörülte a késeket ,ollókat és haj! nagyon is szerették az asszonyok, mert sohasem mulasztotta el, egy-egy kacsintással tudomására hozni a fehérnépnek, hogy biza' ők is beleférhetnének Vezenye amúgy sem egyszerű szerelmi életébe.
Vezenye sokat álmodozott a szép asszonyokról, a rózsaszín-barackos vállakról , a puha édes, kezekről, a szép fehér lábakról, amiket akkor pillantott meg, amikor az asszonyokat a patakban látta mosni és szoknyájuk egyik fele a korcba volt tűzve, hogy ne legyen vizes a ruha, de ezzel engedte meglátni az oly szép és kívánatos combokat is.
Vezenye tehát midőn Bütykesznek feltette a kérdést rögtön álmodozásai tárgyába merült és olyan képet vágott, mint akit 6 mázsás angyal csókolt hókon, szemeit pedig elöntötte a szirupos vizenyő.

No ekkor nyílott a kocsma ajtaja és néhány legény betoppant, hogy leöblítse munkájának porát. Ahogy sorakoztak befelé úgy négyen-öten, a sor végén bebicegett Kükeresi Zénó címzetes kisbíró és odaszólt Vezenyének:
-Kükeresi Zénó címzetes kisbíróról azt érdemes tudni, hogy ő se nem volt Kükeresi, se nem volt Zénó, de még címzetes sem, csak kisbíró. Becsületes nevére már senki nem emlékszik, sokan tudni vélik, hogy volt egy Kükeresi gróf és talán annak valamely "szerelmetes de nem hivatalos leszármazottja", de azt is mondják, hogy Zénó név nem is létezik és a kisbíró találta ki magának.
"Mert- mesélte Maris a mindentudó öregasszony-egyszer ide látogatott egy tekintetes úr, oszt a kisbíró úgy gondolta ő is van annyira úr, mint aki idejön, és be is öltözött. Olyan nadrág volt rajta, hogy csak egy folt volt az ülepén, a mellényen pedig igazi aranyzsinórok lógtak, mindegyik más volt. Na azt elébe ment a tekintetes úrnak és hát annak rendje és módja szerint meg akart hajolni olyan urasan előtte egy kis fejbiccentés, meg egyik láb hátra és jobb keze a hasán - mert hogy így látta- de annyira jól sikerült, hogy azonmód, ahogy a lábát hátra csusszantotta rögtön el is vágódott a pofájára, a por meg csak úgy szállt. Oszt mikor föltápászkodott nagy nehezen, az aranysújtások úgy fityegtek rajta, mint szomorú fűzön az őszi levelek, a képit meg mindenét úgy belepte a por, hogy akár mehetett is volna madárijesztőnek a szántóra."
Így aztán a Kükeresiek Zénója csúfondárosan elballagott, de azért a falutól megkapta " címzetes" megszólítást, merthogy címzetes egy marha volt.

Dehogy szavam ne felejtsem Kükeresi Zénó címzetes kisbíró így szólt Vezenyéhez:
-" Te Vezenye, baj lesz, jön az asszony!"
Vezenye fidres-fodros álmait azonnal kipukkasztotta a kisbíró szava és hirtelenjében és talán ijedtében ezt válaszolta:
-" Melyik?"
Mire a kisbíró felhúzta a szemöldökét és eme igen okos választ adta:
-"Nem mindegy? "
Vezenye olyan gyorsan lecsurgatta gigáján a fröccsöt, hogy a poharat is keresni kellett utána és talán még a vásári mutatványos is felvette volna egy-egy előadásra. Oszt uccu, Vezenye kiugrott a kis ablakon, ami szántó felé nézett és úgy szaladt, hogy a nevetésnek csak a visszhangját hallotta.

...folyt.köv.

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...