Agapé és Béke- Ordas Falunap 2017

Kevés olyan település van manapság, amelyikről el lehet mondani, hogy a benne élők egymáshoz és az odalátogatókhoz is egyformán odaadó szeretettel viseltetnek.

Ahogy a Szentírásban olvashatjuk János evangéliumában:

" Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Arról ismerje mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." ( Jn 13,34)

Ezek a szavak jártak a gondolataimban, amikor részese voltam a Duna menti kis település ez évi falunapi ünnepségének.
Hiszen bármerre is fordultam, mindenütt kedvesség és alázat, mosolygó , őszinte arcok, vidámság és csordultig telt jóakarat fogadott. Pedig csak egy voltam azok közül, akik ellátogattak ebbe a varázslatos hangulatú faluba. Úgy üdvözöltek, mint régi ismerőst, úgy fogadtak, mint egyet maguk közül, és olyan volt minden, mint a Jeruzsálemi egyházban , ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk:
"A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt." (Apcsel 2,44)
Igazi forgatag, jóízű nevetések, megindító dallamok, szívnyitogató beszédek és terített fehér abrosznál ínycsiklandó falatok fogadtak minden arrajárót.
Amikor valakit asztalunkhoz invitálunk, akkor azzal azt is mondjuk,: Jöjj, légy az én asztaltársam, fogadd el az én ételem és italom, mert örömmel adom mindezt!
Azonban, a fehér abrosz a legnagyobb megtiszteltetés!
Akit fehér abroszos asztalhoz invitálnak, azt nem csak vendégül akarják látni, hanem éreztetni vele, hogy mint embertársat, mint Teremtményt mélységes tisztelettel övezik.
Ordason , Falunapkor "kicsik és nagyok" egyaránt fehér abrosznál ettek és ittak , mindenki egy volt!
Békességes és barátságos beszélgetések folytak mindenfelé.

Amikor Vasárnap reggel visszalátogattam, mély csend honolt a faluban,sokan még pihentek, mások éppen ébredeztek talán, hogy hálát adjanak  az Ökumenikus Istentiszteleten.
Ez a csend adott alkalmat, hogy egy kis rövid sétát tegyek a településen és, megörökítsem annak szépségeit. Még őriztem a lelkemben az előző nap boldogságos pillanatait, és azt a gondolatot, amely már előző nap is megfogalmazódott bennem:

Áldás van ezen a falun!

Íme ahogy én láttam azokat a napokat,a videó zenei alapja az Ó boldog nap: Oh, Happy Day!

Kisvárosi séta - Dunapataj

Nem tudom ki, hogy van  vele, de én nagyon  szeretek sétálni patajon (ha persze módom van rá), sokszor inkább rohanásnak tűnik, de mégis nagyon jó róni az utcákat. Szeretem a régi épületek varázsát, ahogy letűnt idők emlékeit őrzik, ilyenkor képzeletem visszatekint és ha halványan is, de felsejlenek rég eltávozott idősek avagy ifjak arcvonásai.
Nézem a megszépült épületeket, a pompás tereket és az jár a fejemben:

Hej, ha láthatnák micsoda szépség fakadt a poros vagy éppen kietlen utcák helyén!
Persze lenne, aki hiányolna ezt vagy azt, vagy másképp alakított volna dolgokat.  De ismerjük a régi  mondást:
Nem lehet mindenkinek  megfelelni!
Hozzáteszem nem is kell!

Minden egyes alkotás avagy átalakítás tükrözi megálmodója egyéniségét.
De ami igazán fontos: a tenni akarás ténye. Az a mentalitás, ahogy településünket az építő és szépítő emberek ragyogóvá teszik, ők ugyanis a nagy "álmodozók" és a mégnagyobb megvalósítók. Minden időben születtek ilyen alkotók és kitartásukkal , odaadásukkal beírták magukat Dunapataj történelmének lapjaira. Neves és névtelen "harcosok" ők, akik fáradtságot nem sajnálva, kritikát ,értetlenséget elviselve haladtak rendületlenül a fejlesztés útján.

Dunapataj szépséges kisváros, megihlette a lelkemet és így jött létre ez a videó is.
Dícsérje mindazok munkáját, akik tetteikkel gazdagították lakhelyünket!
Legyen áldás rajtuk mindörökké!  A nemzedékek pedig hordozzák őket jó emlékezetükben!

A videó zenei alapjául a La Mancha lovagja Lehetetlen álom c. dalát választottam a méltán népszerű Il Divo együttes előadásában.

A dal magyar szövege így szól:

Lehetetlen álom

Álmodni a lehetetlen álmot,

Harcolni a verhetetlen ellenfél ellen,

Tűrni az elviselhetetlen bánatot,

Elfutni oda, ahová a bátrak nem mernek.

Helyrehozni a helyrehozhatatlan rosszat,

Sokkal jobbnak lenni nálad,

Próbálkozni, mikor karjaid túl fáradtak,

Elérni az elérhetetlen csillagot.

Ez az én küldetésem, követni az a csillagot,

Nem számít milyen reménytelen, nem számít milyen messze van.

Hajlandónak lenni adni, mikor nincs más, ki adna,

Hajlandónak lenni meghalni, hogy a becsület és az igazság élhessen.

És tudom, ha én leszek egyedül hűséges ehhez a dicsőséges küldetéshez,

Szívem békés lesz és nyugodt, mikor pihenni térek.

És a világ jobb lesz ettől,

Az az ember, kit lenéztek, és sebekkel borítottak

Még mindig küzd utolsó csepp bátorságával,

Hogy elérje az elérhetetlen csillagot.