A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pünkösd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pünkösd. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 21., hétfő

Pünkösdi Ragyogás

Nem tudom pontosan mások ezen az ünnepen mit tesznek, kirándulnak, vagy családi összejövetelt rendeznek, esetleg a kertjüket rendezik?! Ki tudja ?!

A keresztény világban a Hit folytonosságát, a Remény megerősítését, a Szeretet sziklaszilárdságát jelenti a Pünkösd.
Úgy emlegetjük ezt az ünnepet, mint Krisztus ígéretének beteljesülését, mert elküldte Feltámadása és Mennybemenetele után a Vigasztalót, akit Szentléleknek nevezünk. ( Más rítusokban Szent Szellem.)
Ő az, aki velünk lesz végig földi utunkon és átsegít nehézségeinken , fájdalmainkon, de örömet és boldogságot csöpögtet belénk.
Hosszú volna elsorolni Pünkösd üzenetét, hiszen vissza kellene nyúlni a Teremtéshez és a Szent Iratokon keresztül Jézus születésének jövendölésén át a születés és az azt követő események fényében rámutatni, hogy mind a mai napig a Szeretetet az emberben a  Szentlélek ereje táplálja.
De az ember általában csak önmagára gondol, gyarló módon, csak a terveire, csak a saját jövőjére.
Mert az ember ugyan gondolkodó lény, de gondolatait nem mindig tudja megfelelő irányba terelni.

Láttam egy dokumentum filmet egy ausztráliai gazdáról, aki a természettel és a természet adta gazdagsággal tisztelettel bánt. Növényeket termesztett és boldogan nézegette kertjét, azzal a hálával, hogy mily sokat ad majd neki vissza a föld a gondoskodásért cserébe.
Voltak disznai, akiket jókedvűen gondozott, mert ámbár tudta, hogy egy nap vágóállat lesz belőlük, de az ő életét segítik ezzel. Amikor elvitte őket leadni, akkor elköszönt tőlük és megköszönte nekik áldozatukat.
Voltak méhei, akiket odaadással kezelt és persze kutyusa. De tehénkéje is, aki éppen vemhes volt, amikor az orvos eljött megvizsgálni a tehenet, a gazda örömmel mondta: hamarosan eggyel többen leszünk.
Azon tűnődtem, hogy milyen jó lenne, ha mindannyian tisztelettel tudnánk bánni a természettel, hálát tudnánk adni mindazért, amit kapunk tőle, ha nem sóvárgó szemmel és irigykedve vizslatnánk egymást, hanem örömünnepet tartanánk afölött, hogy esik az eső, hogy jó a termés, hogy haszonállataink nem betegek, hanem szépen fejlődnek!
Milyen jó lenne, ha nem dobnánk az utcára kutyáinkat, cicusainkat ( mert nem szép, mert nagy, vagy, mert kicsi, vagy mert megnőtt, vagy mert elköltözünk) .
Egyszóval milyen jó lenne, ha úgy ragyognánk mi is, ahogy a nap meleget ad, ahogy a hó megvédi földjeinket, ahogy a tavaszi szellő szerteszórja virágaink porait, vagy, ahogy az őszi levél táplálja a talajt!
Milyen jó lenne, ha fel tudnánk nőni végre a Természethez!
Ezen gondolatok jegyében született meg ez a rövid videó, amely egyben a az újjászületés dicsérete is!

Dunapataji képek a Természet szépségéről:





2017. június 4., vasárnap

Lélekemelő kihívások- Barangolás a szépségben

Az alkotásra csak az ember képes, hiszen az emberben van meg a kreativitás , benne születik meg a Szépség iránti olthatatlan vágy, ő képes meglátni és meghallani az igazán szépet.

A hang.
A hang, ami tűnhet zajnak, ricsajnak, bánthatja a fülünket és a lelkünket, de felemelhet, örömmé változtathatja a mindennapjaink nehézségeit, vagyis a hang, a zene hatalommal bír. Mint ahogy a művészetek minden ága.
De alkotni , tanulni kell! Nagyon nehéz,  igazán fenségeset , elismerőt létrehozni. Sokszor emberfeletti küzdelem igazán jól zenélni, vagy tisztán énekelni megtanulni, mert ehhez képesség is kell és műveltség is.
Hosszú évek munkája után sem lehetünk egészen biztosak, hogy a művészetek Panteonjába méltók vagyunk belépni.
Sokan tudjuk, hogy mennyi áldozatos munkát és milyen könnyekkel teli utat kell bejárni, hogy egyáltalán meghallgassanak bennünket, az éneklésünk elismerésre találjon.
A zene, lehet fülsüketítő hamis, akkor is elfogadottá válhat, ha bizonyos érdekek úgy kívánják. De lehet nemes és, kiművelt mégis méltatlanul félretett, mert nincs meg a kellő támogatás és igény.
Magyarországon rengeteg tehetség van, olyan sok, hogy szinte minden negyedik fiatal énekes szeretne lenni, mert ez olyan divatos.
Egy alkalommal ( az általam nagyon kedvelt, igényes zenész ) Mester Tamás egy zenei tehetségkutatón ezt mondta: " Csak azon töprengtem, hogy ennyi tehetséget nem bír el ez a kis ország! Úgy értem, nem tud eltartani, ezért szomorú vagyok, mert sokan eltűnnek a süllyesztőben!"
Ez így igaz, a zenei tehetségek kutatása manapság már nem "szül" olyan hatalmas talentumokat, mint Elvis Presley, vagy a Beatles, vagy Queen, vagy éppen Michael Jackson és sorolhatnám. Ők meg tudtak élni alkotásaikból, hiszen különlegesek és egyediek voltak, saját dalaikat énekelték és bizony fel is emésztette őket ez a cseppet sem könnyű szakma. Aki ezt választja, annak se éjjele, se nappala, sem élete, csak a zene, utazás, koncert, nincs család és nincs nyugalom.
Másrészt , velük sokkal gazdagabb lett a mi életünk.

Pünkösd lévén nekem Franco Zeffirelli egyik csodálatos filmje jutott eszembe a " Napfivér Holdnővér
( 1972), amely Asssisi Szent Ferenc életét mutatja be sajátos módon. Ennek egyik betétdalát  énekelem és erre készítettem egy videót, amely látvány és zene, gondolat és szín egységét tárja elénk.
Ez egy ima a Lélek által a lélekből, ami arról szól, hogy Isten minden teremtménye a maga módján imádkozik, azaz dicséri Teremtőjét.


Dunapataj, Pünkösdi szépséggel, Istent dicsérve tárul fel egy-egy fotóban.
Ahogy a magyar fordítás is zengi:
" Mert Isten műve, minden teremtmény, 
érzem jóságát és szívem újra él."

Úgy legyen!



Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...