Vitázunk, cirkuszolunk , besértődünk- Vagyis képtelenek vagyunk felnőni

Röviden és tömören így viselkedünk mi emberek, amikor valami nem úgy van, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeltük.
Megtoroljuk a másikon vélt sérelmeinket és tulajdonképpen meg is akarunk sértődni. Az olyan klassz érzés, vagy nem?!
Szerintem nem, egyébként saját magunknak kell eldönteni, hogy egy adott dolog, történés, mondat, viselkedés miatt be akarunk-e sértődni, vagy megpróbálunk mögé nézni és elfogadni, hogy a látszat ámbár bántó, mégsem nekünk szól.

Szeretem azt a gondolatot, hogy: ami kimarad az életünkből, az nagyon jó, hogy kimaradt! És azt is: Hogy amikor Isten kivon az életünkből bizonyos embereket, vagy éppen megakadályoz bizonyos helyzetekben való részvételben, akkor meg akar óvni!

Szóval mi emberek képtelenek vagyunk normális párbeszédre, csak olyan vitára, ami aztán mindenképpen a személyeskedésbe csúszik bele.

Egy statisztikát olvastam és az akörül kibontakozott vitát.
Bevallom őszintén maga a statisztika rendkívüli módon felháborító és aggasztó is egyszerre, de a körülötte kialakult vita is azt igazolja, hogy a felmérésben kimutatott értékek nagyon is valósak.

Az alapkérdés ugyanis az volt, hogy a beleegyezés nélküli szex elfogadható-e bizonyos esetekben.
Evvel a felméréssel és némi elemzéssel egy másik bejegyzésben szeretnék foglalkozni, most azonban inkább arról írnék, hogy hogyan reagáltak rá embertársaink.
Maga a statisztika Európa és Magyarország összevetését hozza és a különböző kérdésekre adott igen-nem válaszok százalékos megoszlását.
Ami igazán megdöbbentő, hogy Magyarországon a megkérdezettek (reprezentatív felmérés) 47 %-a azt válaszolta, hogy bizonyos esetekben elfogadható a beleegyezés nélküli szex.

Hogy egyértelmű legyen: a felmérésben részt vevők majdnem fele szerint a nemi erőszak nem elítélendő, vagyis nem bűntény. 

Elöljáróban annyit, hogy nők és férfiak vegyesen vettek részt a felmérésben.

Amikor a hozzászólásokat olvastam, már akkor felmerült bennem, hogy a jó öreg "agyatlan" felnőni képtelen virtus megint felütötte a fejét. A legtöbb hozzászólónak nem az volt a gondja, hogy milyen mértékben lecsúszott társadalmunk az amoralitás létráján, hanem, hogy vajon kiket kérdezhettek meg, vagy hogy mennyien lehettek és hogy így mennyire lehet igaz a hivatalos statisztika?

Az okoskodások tömkelege látott világot, sokan tudni vélték, hogy biztos aluliskolázottak voltak a válaszolók.
Aztán azt is, hogy lehet nem is jó a százalékos érték, vagy nem jól értelmezzük stb!
Azt azonban kevesen vették észre, hogy milyen a társadalmakra igenis nagy erővel ránehezedő erkölcsi problémával nézünk szembe.
Manapság rengeteg nő és férfi van kitéve zaklatásnak , amelyek rendszeresek és a verbálison túl a fizikai bántalmazásig minden megtörténik.
Magyarországon sem jobb a helyzet, mint máshol Európában, de itt sem foglalkoznak megfelelően a zaklatás témájával, mert legtöbbnyire él az az elképesztő nézet ( és itt is a morális alultápláltság látszik), hogy az áldozat provokálja ki az erőszakot.

Úgy gondolom, hogy erre mondhatunk egy határozott NEM-et!

Az emberi viselkedés a mai világban is  úgy épül fel mint a hosszú évszázadok alatt,: a hatalom és annak mámora hozza létre az erőszakot. A kiszolgáltatottság, a gyengeség, a védekezni képtelenség.
Maga az erőszak szó is jól illusztrálja, hogy az erőfölény adja az alapot a tettre és mindig egy jóval gyengébb, védekezni képtelen egyed felé irányul.
Mindenesetre vitatkozni vágyó embertársaink aztán jól hajbakaptak, majd pedig kölcsönös sértegetés közepette levonultak a harctérről.
Ez a dupla nullás vitakultúra. Sem a téma nem volt fontos, sem annak megvitatása, hogy mennyire védenek a törvények a naponta elszenvedett bántalmazások megtörténtétől, csak az, hogy ki mondja ki előbb a másikra:te idióta, te hülye.

Nos, amíg ennyire nem tudunk párbeszédet folytatni, addig minden statisztika és probléma felvetés értelmetlen.
Pedig egy másik statisztikában ( méghozzá bűnügyiben) ezt az elképesztő adatot olvastam : a világon minden percben valaki erőszak áldozata lesz.
Vagyis annyi az annyi: naponta 1440 ember esik áldozatul mások brutalitásának!

A gyengék és elesettek védelmezése mindig , minden korban kötelesség volt, hiszen milyen ember az, aki a nálánál védtelenebbet bántalmazza. Igen az! Jól gondoljuk!

Szóval nem véletlen bünteti a törvény, a gond csak az, hogy ha a törvényt nem lehet alkalmazni, akkor elkezdünk morális meggyőződésünkön változtatni. Ma már 47 % azt mondja nem nagy ügy, ha alkohol vagy drog, vagy feszes ruci miatt erőszakolnak meg valakit, hiszen az elfogadható.

Hogy mégis miről beszélek? Íme itt a statisztika, amit hamarosan átelemezgetek:
http://ec.europa.eu/.../ResultDoc/download/DocumentKy/75882

Angela történetének folytatása

Kedves Olvasók!

A Gyémántpolc weben megjelent a történet folytatása.
A Főoldalon a holnapi időjárás jelentést is elolvashatjátok és bővült a web egy új polccal, ahol agymenések lesznek Napi szabad gondolat címmel.

Köszönöm, ha ellátogatsz és megnézed!

Tanácsokban soha sincs hiány!

Olvasom itt, és elképedek ott, hogy így, meg úgy nem tudunk jól gondolkodni, nem tudunk megfelelően öltözni. Arra is "varrnak gombot"  névtelen tanácsadók, hogy csillagjegyünk szerint milyeneknek kell lennünk.
És csakugyan kutatunk magunkban, hogy én igen , biztos ilyen vagyok, vagy olyan, vagy netán mégis a másik horoszkóp-pistának van igaza?!
Meg persze Csernus doktor nevével fémjelezve is közzéteszik ugyanazt a kissé durván sértő jellemzést mely szerint bizonyos csillagjegyek mennyire utálatosak. Persze valójában nem lehet tudni, hogy kinek a tollából ered mindez, mert csak a "tinta" más, a szöveg ugyanaz és hol "bede", hol "szőcs" néven kerül jegyzésre a hatalmas internet colosseumban.
Mindazonáltal ahányszor elolvasom mondjuk saját horoszkópomat, annyiszor kap el a görcs, hogy miért nem vagyok én olyan, semmilyen, értéktelen és megfejthetetlenül szentimentális, amint a misztikumot vizslatók szerint kellene lennem?!
Avagy, miért is lehetséges az, hogy féktelen logikával olyasmit is felfedezek és megértek, amikre mások még csak nem is gondolnak?!
Hogy jövök én ahhoz, hogy ne hasonlítsak a skatulyához, amit nekem előírtak, hogy igenis horoszkópom megmondta, hogy naiv személyiségem és túlragaszkodásom zavarba ejtő?!
Egy biztos, egyszer kipróbáltam, milyen ez a viselkedés és utáltam magam érte!
Lehet a horoszkóp szerint élni, csak ezt úgy hívják: irányított élet, méghozzá mások által vezetett!
Én maradok a szabadságnál, úgy döntöttem. Ha kíméletlen logikára és határozottságra van szükségem, akkor avval élek, ha büszke családi vonásaimra, akkor avval és, ha könnyes virágzó lelkülettel, akkor azzal!
Ezen egyetlen egy jósdai főpap sem tud változtatni, még ha vérből vagy belekből, vagy rojtos csizmából is szedi megálmodhatatlan jövőről szőtt információit!

Félreértés ne essék! A misztikusság mint olyan részemről elismert és tisztelt dolog. De a misztérium a titkok világa. A szakrális, azaz szent és érinthetetlen megnyilvánulások , egyedi jelenések módja. Ahogy Isten, a Teremtő, a Mindenható velünk valamit közöl. Ez azonban a hit területe és rendkívül változatos módon ad képességet, avagy hordoz üzenetet, avagy gyógyít és kevés kiválasztott részesül ebből.

Azért elképesztő az a különbség, hogy a misztikusság akár arra is képessé tesz, hogy felismerjük a gonoszt, ellentétben a csillagjegyeket olvasók "vagy eltalálom vagy nem" aznapi jóslásával.Amikor is a mára várt hatalmas összeg helyett, (persze ellátva a megfelelő intelemmel, miszerint: hogy kérje ki tanácsát a családtagjainak, mert hajlamos a költekezésre), szóval mondom  a pénzeső helyett a delikvens, névtelen fenyegető levelek garmadát kapja!
Na ja, hát kicsit megcsúszott az üveggolyó, vagy már fáradt volt alkalmi főpapunk, avagy éppen belealudt a csillagok hosszas közlendőjébe!

Nem kívánok senkit lebeszélni, mindenki bátran higgyen abban, amiben akar, csak fogadja azt is el, hogy ez legalább olyan, mint az időjárás, vagy meleg lesz vagy hideg, valamelyik biztos!



Tudom, hogy férfiak nem, vagy nem vallják be, de mi nők mindig elolvassuk a divatbakik és a vörös szőnyeges divatbotrányok harsogó híradásait.

Szeretnek bennünket kioktatni, mit, hol, mikor, hogyan helyes viselnünk!
Egye fene, hát legyen!
Elolvasom még néha egyet is értek, csak azzal nem, hogy a varázslatos Dolce&Gabbana oldalt felsliccelt vörös ruhát, amelyben persze tilos villantani a fehér lábakat, szóval, hogy ezt a több mint 2 milliós ruhát én nem húzhatom fel. Egyrészt , mert piszok sóher vagyok és ennyit sohasem adnék egy cuccért- igen CUCC!-másrészt hova is húzzam fel?!
Ja, bocs pénzem sincs rá! Na de ez most nem szempont!
A CUCC-ról jut eszembe Mery Streep hihetetlen alakítása  Az ödög pradát visel c. filmben, erre a szóra olyan fintort vágott és olyan mélyen megvető pillantást, ami az ő zsenialitásából csak lehetséges!



Na ,de  hát nézzük még mily csodálatos dolgokkal próbálnak bennünket bombázni, mit ne viseljünk és mikor?!
Azt észrevettem, hogy a divatipar hatalmas és népszerű találmánya a leggings (Anyja neve: cicanadrág, nagyanyja pedig még kötött változatban született) mára a legmegvetendőbb darabok közé tartozik.
Ez a mindenütt testre simulós , nyúlós cucc, alkalmas összes testi hibánk megmutatására. Szégyenlős hölgyeknek ajánlott szépészeti plasztikai sebészeti vizsgálatra.

Mindenütt a szánkba rágják, hogy hosszú felsővel hordjuk, mert mégis kissé gusztustalan, ha a magunkra erőltetett gatyóka( mivel átlagban 2 számmal kisebbet vesz mindenki) annyira bevág a lábunk között, hogy, akár egy szál meztelenségben is járhatnánk!

Persze láttunk már olyat is, hogy a nő félfenekét tudta csak belepréselni ebbe a ruhadarabba így közszemlére téve az akár gyermekhinta méretűnek is mondható tangát.
Semmi bajom az 50 kg feletti hölgyekkel, szerintem, minden nő szép és értékes, de ez a fajta öltözködés tényleg megfontolandó.


Aztán vannak azok a bizonyos bakik, amikor esküvőre fehérben megy a násznép valamely tagja, avagy pirosban, a kedvenc pedig, amikor két nő hasonló vagy ugyanolyan ruhában jelenik meg egy bizonyos eseményen!
Na, de ez megint az átlagembert csak akkor érinti, ha mindannyian a "kici, pici, olcó" áruházban szerezték be cuccaikat!

Az viszont elgondolkodtatott, hogy egy-egy társadalmi eseményen mit illik és mit nem illik felvenni.
Egy időben trendi volt formabontónak lenni és farmert farmerral , flitteres blúzzal, vagy selyeminggel felvenni bárhová, bármikor.
Ma ismét kicsit tradicionálisabbak kezdtünk lenni és színházba, vagy komolyzenei koncertre előkelő, hosszú estélyi ruhát veszünk fel, férfiak fekete öltönyt, partykra térdig érő , laza esésű kellemes anyagú koktélruhát , az urak, pedig kellemes anyagú, laza, de mégis finom , színében is lágyabb nadrágot, hozzá illő inggel.

És már nem annyira akarjuk megmutatni szépséghibáinkat a feszes blúzokkal, mert rájöttünk, hogy a sztreccsnadrágnál csak egy rosszabb van a sztreccsruha. Ez utóbbit ugyanis mindig húzgálnunk kell, mert néhány lépés után a nyakunkból kell visszavadászni a megfelelő helyre.
Szóval ezeket már nem hordjuk szívesen és nem is szeretjük.
A vicc az, hogy  a férfiak sem! Ugyanis elvesszük tőlük a fantáziálás lehetőségét!

A sztreccsruha kitalálója nyilván abban reménykedett és joggal, hogy a nők imádni fogják és ez valóban így is volt, amíg ki nem derült, hogy az anyag olyan, hogy a nő, ha egy lépést sem tesz, akkor is egy idő után csúszik és csúszik felfelé. Igen katasztrofális látvány, amikor ünnepségeken a bemondó hölgy folyton húzgálja lefelé a falatnyi szoknyácskát és nem tudjuk eldönteni, hogy most szemérmes, vagy méreten aluli a ruha, illetve, ha nem szereti, hogy a combjai látszanak, akkor miért nem vett föl hosszabb ruhát, ha meg szereti mutatni szépséges lábait, miért húzgálja lefelé a göncöt!


Folytatnám a tangaviselet rejtelmeivel, de erről csak annyit nem állandó használatra keletkezett!
Kiagyalója csakis szexuális indíttatásból alkotta meg, hála neki, a párok sokkal izgalmasabb együttléteket élnek meg!
Higgyük el a tanga csak arra a 2 percre való, amíg rajtunk hagyják!
Bővebben erről bármely higiéniai oldalon olvashatunk.
Tudom, hogy már késő ősz van, de egy pillanatra visszatekintenék a nyár örök sláger öltözködési témájára: a zokni szandállal c. kedélyeket magas szinten tartó és le nem nyugvó problematikájára.

Bevallom őszintén , nekem nem probléma! Nem túl tetszetős, de kit érdekel, ha a pasi szuper és egyébként is maga a "herceg" kategóriát ostromolja.
Amúgy pedig a pamutzokni nem ártalmas, de a műanyag papucs, szandál, annál inkább.
Mindenesetre mi nők nem a férfiak lábát nézzük meg először, mert nem gondolunk arra, hogy lakkozza a körmét!

Szóval üsse kavics ! Legyen zokni szandállal ha a herceg ideális és a ló sem sánta!