A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjúság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjúság. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 7., hétfő

Fiatalság= Minden,ami jó!


 Talán, sokan nem értenek egyet ezzel a tömör és rövid kijelentéssel, de igyekszem a magam stílusában ( ahogy szoktam) megfogalmazni , mit is jelent ez valójában nekem.

Az öregség szemével nézem a világot, a benne létrejövő produktumokat ( lehet ez szépség, csoda, aljasság, gonoszság) mindazon dolgokat, amiket az emberek vagy okosan átgondolva, vagy bután , mértéktelen cifrasággal megteremtenek.

Mi tagadás fiatalon sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem én is a külcsín értékelésére, akár magamról volt szó, akár másokról, mint manapság, amikor már telve élettapasztalattal, de elszáradó élettel felvértezve csúszik ki minden , ami lényeges volt az idő folyosóján át, a semmibe.

Ma ránézek egy fiatalra és csodálom, az erőt, a kitartást, az örök mosolyt, amivel megfáradt lelkemet eltelíti újra bizalommal és felidézi a mélyen eltemetett történeteket , azokról az időkről, amikor még az " ég kék volt és a fű zöld".

A sokszor lélektelen atrófiás életembe újra kivirul egy gondolat, egy emlék arról, amikor voltak még " nagy terveim" , amikor soha nem adtam fel, amikor bármire képes voltam , amit erkölcsileg meg lehetett tenni, hogy a nagy álmot megvalósítsam. 

Na és a sok barát és társ, mind-mind lelkesedéssel állt mellém és segített a gondolatot valósággá formálni!

Az ifjúság ma sem más , mint régen, ma is terveznek, küzdenek, céljaik vannak és nem adják fel!

Ma is elkövetnek hibákat, és követnek nemes célokat, érvelnek, hadakoznak, ha kell , egymás társaságát keresik és okosan eligazodnak a világ dolgaiban.

Vannak, talán, akik ellenpéldát hoznának erre a megfogalmazásra, de ez mindig így volt, mindig voltak szélsőségesek, mindig voltak céltalanok, mindig voltak oktalanok is!



Az ifjúság dícsérete számomra az, amikor az évektől megszürkült lelkemet, egy pillanat alatt boldogság tölti el, egy mosoly, egy kedves gesztus, egy szeretetteljes kézfogás, egy ragyogó szempár láttán. A fiatalok, a gyermekek oly bájjal tudják elfeledtetni az élettörténetemet, hogy már nem is emlékszem arra, ki és miért "taposott át" rajtam.

Mert talán nem is számít! Egyszercsak megöregszünk, ráncaink mögül visszamosolygunk a csintalan kacsintásra vagy nevetésre, és huss! eltűnik minden fájdalom, minden gondolat, minden gond és bánat! Csak a pillanat ereje repít tovább,  shogy mi történik az időben? Ki tudja, már nem számít, csak az, hogy az elfonnyadt lélek új életre kel, mert az ifjúság, minden, ami jó!

Életben tart és életre kelt!





ó


2017. január 29., vasárnap

Szárnyak nélküli Ifjúság...

Azon tűnődtem, milyen lehet ma fiatalnak lenni?!
Hogy állunk lehetőségek terén, ami a tanulást illeti, vagy éppen a magánéletet? Mire is lenne igénye egy mai iskolásnak, vagy éppen mi az, amiben ki tudná magát teljesíteni?
De közelebbről nézve, mennyi esélye van annak, akinek nincs elégséges anyagi háttere, vagy kapcsolatrendszere, hogy főiskolán, egyetemen tanuljon?
Azonban, ahogy körülnéztem az orbáni és nem orwelli "1984"-ben azt találtam a legfőbb kérdésnek: valójában van-e szükség főiskolai vagy egyetemi végzettségre? Kell-e tanulni bármit is a közgazdaságtanon kívül, mert jelenleg bármit, bármikor a saját képére átírathat a fennálló rendszer, azaz minden eddigi szabálytól el lehet térni !
Igaz, nincs semmi sem kőbe vésve, csak agyagba és mire az megszáradna, már újraformálják.

Az a nemzedék, aki látott már más rendszert, tudja, hogy voltak idők, amikor a tanulás  a tudás erénynek számított és a viselkedési szabályok betartása különös elismerést váltott ki mindenkiből.
Ma azonban, sem a műveltség, sem az okosság sem a tudás nem jelent különösebbet, sőt van ahol hátrányt. Viselkedési szabályok terén pedig visszaestünk vagy 300 évet.
Ha jól emlékszem egykoron szinte minden ember felismerte, ha valaki hazudik, ma már azt nem ismerjük fel, ha valaki igazat mond és ha mégis, őt tartja a társadalom nagy része bolondnak. Mert az őszinteség olyan , ami szégyenfalra kívánkozik.
Az őszinteség sebezhetővé tesz és manapság mindenki még a gondolatait is kipucolja a fejéből, nehogy belelásson a "Nagy testvér", hiszen a szlogenek kántálása is azért van, hogy saját gondolataink helyébe beültessük és higgyük azt, amit kell!

Igen, Magyarország szlogenek terén mindig kreatív volt, de ne felejtsük el, hogy ezek csak üres mondatok, sőt nem is mondatok csak valami, amit kimondunk, de értelme nincs!
Megkaptam én is Kormányunk legújabb szlogengyüjteményes füzetét, amelyben az elért eredményeket sok-sok képpel, kevés lényeggel és semmilyen bizonyítékkal teletűzdelték a PR-osok.
Az első, ami miatt szomorú lettem, hogy erre a különleges papírra nyomták, és ezért még eltüzelni sem lehet, már ha nem lesz aktuális, most még biztos az, tehát megtartom és megnézem minden nap!
Igazán figyelemmel lehetne az ezért felelős team, hogy pont most, amikor  a Levegő Munkabizottság annyit dolgozik, hogy bebizonyítsa milyen ártalmas  a fafűtés ( csak a lakossági) nem megengedhető, hogy környezetszennyezésre alkalmas kiadványokkal terítsék be a polgárokat, hiszen ezt majd csak a szelektív hulladékba lehet betenni.

Szóval Ifjúság, milyen lehetőségeid vannak!
Szomorú, de azt kell hogy mondjam, a bizonytalanságból eredő ügyeskedés jelenleg a megélhetés egyetlen valós forrása.
 Vagy a politika? 89 óta egyre jobban erősödik bennem is valami, méghozzá az az érzés, hogy a Politika nem azt az országot építi, amit mi az egyszerű halandók. Nem lenne baj, ha békén hagynának bennünket, ha a politikai zavargásokat egymás között rendeznék, mi pedig egyszerű állampolgárok dolgoznánk, kapnánk a fizetést és megélnénk, méghozzá jól!
A baj az, hogy a politika beleszól a mi becsületes életünkbe, mi viszont, akik állítólag őket választottuk, hogy a mi érdekünkben hozzanak megfelelő intézkedéseket, szóval mi bele sem szólhatunk a saját sorsunkba.

Bevallom őszintén egy cseppet sem érdekel a a különböző politikai pártok szappanoperáinak 8965. része sem, és nem tud meghatni, hogy egymás anyját szidják és hogy mindenféle vádakkal illetik egymást avagy köpködnek stb. Ez az ő szégyenük!
Ha nem volt gyerekszoba, hát nem volt!
Viszont ennyi év alatt már ideje lett volna némi illemet, viselkedést tanulni!

Bizonyára észrevette az olvasó, hogy nem tudok sok javaslatot tenni a ma fiataljának, miként tervezze az életét. Mert nem lehet tervezni, ugyanis nincs mire. Ami ma létezik és a legkeresettebb, az holnapra már a süllyesztőben van. A pénz csak arra jó, hogy korrumpálódjon mindenki, mert míg ma tisztességes lenne kifizetni ezt vagy azt, holnapra már csúszópénz lesz belőle a törvényi változások miatt. De még az is meglehet, hogy amit ma kifizettünk, holnap visszamenőlegesen büntetendő cselekmény.
Akkor mi a megoldás?
Az alapokat kell újra letenni.
Egyszerű logika: homokos talajra nem építünk házat!Ezt minden igazi mesterember tudja!

Ez pedig a mai fiatalságra vár!
A felépített ingatag házat le kell rombolni, biztos új talajt keresni , hozzáértő szakemberekkel megterveztetni  , és mesterekkel megépíttetni a Jövő Házát.
Ugyanis abban tud biztosan működni minden: a lift, a világítás, a fűtés a számítástechnika , a tervezés, a kísérletezés, az oktatás, az egészségügyi ellátás és a biztos párkapcsolat , a családalapítás.

Hát ez volna a feladat, erre ugyanis a fiataloknak van nem csak energiájuk, de kiváló tudásuk, lelkiismeretük, tisztességük! S talán nem lenne olyan nehéz e feladatok közepette megismerni azt a társat, akivel az életüket le tudnák élni! Hiszen a közösen azaz az együtt épített jövő az, amire a közös vagyis a családi életet lehet alapozni!
Nagy falat, de vigasztaló, hogy nem kell egyedül csinálniuk, ott vagyunk mi hétköznapi emberek a hátuk mögött, hogy támogassuk őket!


Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...