Ateista ide vagy oda, de mindenki szeretne valamiben hinni!

Naponta találkozom olyan emberekkel, akik az égegyadta világon semmiben sem hisznek. Vagy talán egyvalamiben a saját igazukban!
Fura, hogy az ember olyan gyorsan véleményt alkot, hogy még csak átgondolni sincs ideje s ha mégis mások megkérdeznék, "Mire alapozod mindezt?" tovaszalad, mondván nem ér rá megindokolni!
Szóval kimondják az ateista avagy nem hívő ( mert a kettő nem ugyanaz)emberek a saját véleményüket és részükről minden rendben. Cseppet sem zavarja őket, hogy vannak ellentmondó esetek, cselekmények, nem törődnek vele, a lényegen mit sem változtat: Ez márpedig így van!
Nos legyünk realisták: az ő agyukban! Igen csakis az övékben lehet csak is így!
Egy adott eseményt megfigyelve annyi másfajta szemszög és nézőpont létezik, hogy az képtelenség, hogy az igazság csakis az lehet, amit kijelentenek!
Az igazság sokfélesége meglepő számunkra és ámbár nem megnyugtató, de be kell látnunk az igazság objektíve csak filozófiailag létezik, szubjektíve, pedig aszerint megfogalmazható, ki, mikor és hogyan és milyen körülmények hatására észlelte, milyen benyomások érték előtte, milyen volt a szövegkörnyezet, milyen a szociális felkészültsége, milyen kulturális közegben él, milyen attitűdök erősek benne! Soroljam még?!

Na jó vegyünk egy példát:
Két jól öltözött férfi kedélyesen beszélget az utcán, az egyik gyakran körbetekinget, de mégis néha-néha nagyokat nevetnek.

Az objektív igazság az, hogy: két ember valamilyen vidám témáról társalog.
A szubjektív:

1. Az első férfit ismerik és kedvelik, a másodikat nem, ergo: az első férfi jó benyomást kelt a másodikra, aki unszimpatikus, mert alig-alig nevet. Tehát a második férfi bunkó.
2. Mindkét férfit ismerik és nem kedvelik: Röhögcsélnek a parasztok!
3. Egyik férfit sem ismerik: Ezek vajon mit tervezhetnek és mit akarnak itt?!
4. Mindkét férfit látásból ismerik és tudni vélik, hogy magas kapcsolataik vannak: Összehordta a szél a szemetet!
5. Mindkét férfinak jó üzletei vannak: Megint az újabb lopáson jár az eszük!
6. Mindkét férfi szereti a nőket: Már megint valakit kiszemeltek maguknak!
7.Mindkét férfi szeret mulatozni: Megint jól berúgtak!

Tovább is van , mondjam még?!
A tényen mit sem változtat, hogy míg az ateista csak a saját igazában hisz, bármilyen közönséges és lesújtó is az, addig a hívő ember egyvalamit biztosan tud: Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessenek!
De ennél talán még fontosabb, hogy az egyedüli Igazság csakis Istennél van!
És itt be is zárul a kör. Ugyanis bármit is látunk, bármit is észlelünk, azok mi vagyunk és csak úgy láthatjuk, ahogyan képesek vagyunk rá.
Nem győzhetem meg a nem hívőt, hogy hittel lásson, ha a hit képességével nem rendelkezik! Nem győzhetem meg, hogy az igazsága nem lehet csak egy és kizárólagos, hacsak nem kezdem el fejtegetni magát azt a tényt hogy az igazság önmagában csak elméletileg létezik, egyébként hozzárendelve valamihez állíthatjuk valódiságát. Mert az igaz, hogy az ég pl. kék, de ehhez minimum annak a feltételnek meg kell lennie, hogy ismerjük a kéket, mint szint és azt kéknek neveztük el. Valamint, hogy az ég ami felettünk van az, ami. Vagyis az igazságot csak valamihez hozzárendelve tudjuk megérteni.
Tisztán, mindent tudva, csakis Isten láthat!
Isten maga az Igazság, egyes egyedül ugyanis Ő ismeri Önmagát, aki nem más mint a teljes és tökéletes Igazság! Ennélfogva a hívő ember számára az igazság egyetlen úrmutatója maga Isten, hiszen az Ő tökéletes Igazságából, látható meg minden cselekedet és ember igazsága.

Akkor már csak egy kérdésem van: Miért gondoljuk, hogy az igazság nálunk van, amikor ítéletet mondunk?!