Ha nem a Nemzeti Ünnep, akkor a Zárva-tartás hoz lázba...

Nincs olyan ember, aki ne tudná, mit jelent a magyarnak Március 15.-e. Vagy mégis?!
Az a helyzet, hogy mostanság olyan nagy kavarc van a fejekben, hogy ki tudja vajon hányan lennének képesek megválaszolni miért is fontos ez az ünnep?!

Az is igaz, hogy az idők folyamán az éppen hatalmon lévők olykor-olykor egy-egy megemlékezésünk kapcsán annak tartalmát illetően újabb és újabb verziókkal álltak elő, így aztán a ma embere néha megkeveredhet , hogy mit is ünneplünk?!
Most is így van ez, mert lassan homályba veszik a márciusi ifjak tettei ahhoz képest, hogy  hetek óta megy a vita ( de még milyen!) miszerint március 15.-én Vasárnap lesz, újra ismét, munkaszünet!
Végre mindenki a családjával töltheti a vasárnapot!

Milyen jó és szép elképzelés lenne ez egy olyan országban, ahol, mindenkinek van munkája, vagy akinek nincs, az is meg tud élni, ahol megfizethetőek lennének az amúgy termelőtől beszerzett finom, friss áruk , ahol az egészségügy nem ügy lenne, hanem szolgálat (tisztességesen megfizetett) mint a nyugdijkérdés is nem kérdésként tűnne föl néha néha , ahol a munka nem napi 12 óra, hanem max. 9  és ahol a bérek olyan szinten lennének, mint a többi uniós országban.
Ott jó lenne!
Nálunk ez az ötlet megint megelőzte a korát, hogy szépen fogalmazzak, mert az amúgy is alacsony fizetésű (60-70 ezer Ft) dolgozók, akik lehúzzák a napi 12 órájukat,- pótlék és egyéb juttatás nélkül, lecsúsztatni sem lehet-, szóval ők elesnek, még attól a kis vasárnapi pénztől is, nem mellesleg sokan elveszítik és elveszítették munkahelyüket ennek az ötletnek a következményeként.
Munka terén amúgy is rosszul állunk, mert akár hiszik akár nem, hiába minden statisztikai adat, hogy csökken a munkanélküliség, mégis sorozatos az elbocsátás és valahogy a statisztikát készítőknek sehogyan sem jön ki a csökkenés. Mint ahogy abban sem tudnak egyetérteni a kormány kommunikációjával, hogy nincs szegénység avagy nyomorúság, vagy minek nevezhetjük mostanában.
( Mert amióta ugye sajtószabadság van nem mindent szabad annak hívni ami: bár szerintem az utcán kartonpapírban alvók, nem turisták és az ételért sorban állók sem nézelődők.)

Na de vissza a március 15.e Vasárnaphoz, a sok pro és kontra között elveszett minden bizonyosság - ahogy az lenni szokott, mert kavarás ügyben mindig óriásit alkotnak a politika szereplői- mármint, hogy a forradalmárokkal vagy a békésen , csendesen otthonülő családokkal legyünk.

Én úgy látom forr ez a dolog mindenhogyan , mert miközben  a politika megmondja: Vasárnap ne dolgozz!, aközben a magyar   szerte az országban rázva az öklét ezt harsogja: "Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"