Március: Munkálódik a tavasz, a törvény és a gyűlölet.

Ha kimegyek a kertbe , látom, hogy nyiladoznak a korai virágok, rügyezni kezdenek a rózsák, és persze a barka is már mutatja magát, no és a madarak is csivitelnek.
Ez mindig így volt, ám az utóbbi években márciusban  rendeletek is életre szoktak kelni , "kirügyeznek" az újabbnál újabb ötletek, amitől az amúgy napfényre vágyó állampolgár maradék jókedve is elpárolog.
A "mit lehet még elvenni" és az "üres a büdzsé" jegyében született elgondolások testet öltenek és az amúgy is csak árnyként létező szociális ellátás, most aztán "odavág" rendesen a sok állítólag "élősködőnek".
Bár ez utóbbi retorikán már egy kicsit módosítottak és most  inkább rászorulónak mondják a hajléktalanok és nincstelenek siserehadát, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy nem jobb, hanem még rosszabb helyzet áll elő.
Azt gondolná az ember nem lehet rosszabb: de lehet! Mindig lehet!.
És ha ez nem lenne elég, akkor minden végrehajtó és közreműködő teljes örömére megkezdődhetnek a kilakoltatások is.
Végre újra lehet nagydarab szekrény embereket ráküldeni családokra, megrémiszteni gyerekeket, és megkezdődhet a tüntetés egy-egy kilakoltatás során, és újra kivezényelhetik a TEK-et egy-egy család utcára tétele miatt.
És bízni lehet azokban is, akik már ezerszer elmondták: hogy "nem tartott senki pisztolyt a fejéhez, hogy a hitelt felvegye".
Itt-ott néha elhangzik egy-egy hírben, hogy most éppen hol tettek utcára valakit, vagy , hogy öngyilkos lett valaki az adóssága miatt és időről-időre pontos számadatot kapun arról is, - mint ma-, hogy ezen a télen 160 honfitársunk halt fagyhalált.
Na de a magyar szeret vitatkozni, vagy ha nem, akkor is védi a mundért attól függően szerinte ki és mely politikai csoport volt a hibás és ma is az, a kialakult helyzetért.
A nagy "politikai csatározások" közepette aztán felhoznak  a "karatézók" ugyan egynéhány érvet, de az érvek nagyon hamar elfogynak, mert hogy igazából senki nem lát a  színfalak mögé.
És ha elfogynak az érvek, akkor aztán lehet személyeskedni.
Mindig elgondolkodtató, hogy vannak, akik egy-egy politikai párt védelmében csak annyit tudnak mondani  a másik oldalon állónak a: "TE, értelmi fogyatékos!"... és sorolhatnám.
De minek!
Minden egyes nap találkozni ezzel a jelenséggel, hogy az emberek egy-egy kialakult helyzetet rövid de velős viadal után személyes pocskondiázással folytatnak.
És persze, se vége , se hossza, mert különösen az interneten, úgysem tudja senki, hogy ki a másik, ha csak az illető nem vállalja nevét és arcát!
Hát így vagyunk tavasszal, a gólyák már kezdenek visszaköltözni, énekes kis barátunk szól, hogy Nyitnikék!, mi emberek pedig egymás hátába dobáljuk a szekercét!