Stella
asszony felhúzta az erre az alkalomra vörös lepkékkel díszített
zöld ruháját és azon gondolkodott ,most mindenki láthatja
mérhetetlen gazdagságukat és Punchita gyönyörűségét. Hiszen
az ara hosszú fekete haja amibe rózsaszín tincseket varázsolt a
mesterfodrász és hófehér ruhája egyszerűen lenyűgöző
volt.
Végre oly sok viszontagság után Puchita és Renató egymáséi lesznek.
Még átsuhant a gondolatain, a megmérgezett nagymama - "jobb hogy nincs itt a vén öregasszony"- gondolta.
Aztán Estefan, akinek épp a kellő időben vágták el a torkát:" Különben is nem is akartak osztozni vele". Ő volt Renató féltestvére.)
Egyedül talán Renató testvérére gondolt némi szánalommal " Hiszen Gerard olyan kellemes és olyan szép volt! De, egy örökös igazán elég a Merferi családból, igy aztán vízbe fulladt aznap délelőtt, természetesen véletlenül és majd az esküvő után ráérnek ezen sopánkodni.( Bár Gerard szebb volt, mint Renató, viszont Renató irányítható!"
Szóval Stella asszony megállapította jól döntöttek a Macaronare és a Merferi család összeházasodása igazán jó üzlet lesz.
A nap ragyogott, a virágok pompáztak, a szolgák sürögtek-forogtak a zenekar készült.
Punchita nagyon várta az esküvőt, jobbat sem kívánhatott magának, hiszen Renató ízig-vérig szépfiú és buta, ami nagy előny egy olyan gazdasági manőverhez, amire készültek anyjával.
Gerarddal töltött éjszakák és lopott órák jutottak eszébe, ő annyira férfias és kívánatos volt: ikertestvér, de mégis más. Kissé elkalandozott a gondolataiban, ahogy a vérpezsdítő pásztorórákra gondolt.
Na mindegy!- rántotta meg a vállát, Renató volt a jobb döntés.
A csoda hamarosan megtörténik és ő minden idők legnagyobb vagyonegyesülésének részese lesz, mi több a leggazdagabb nő. Jót mosolygott : megérte a sok áldozatot!
Egyszer csak izgatott hangok szűrődtek be az ajtón, elképedt sikolyok valami megmagyarázhatatlan sürgés-forgás.
Stella asszony éktelen díszes ruhájában kivonult és úri ám cseppet sem finom hangján ennyit mondott: " Mi történt odalent?"
Puchita kivonszolta a 20 méteres uszályát is, hogy jobban lássa , mi okozott riadalmat.
Először észre sem vették, csak néhány másodperc után látták meg a halványzöld ruhás nőt, aki szép lassú léptekkel, sikkesen vonult felfelé a lépcsőn. Egyenesen feléjük tartott.
Furán méregették egymást , ismerősnek tűnt, de nem tudták honnan, míg meg nem szólalt, az amúgy kifogástalan viselkedésű hölgy:
Szervusz édesem Punchita! Képzeld végre sikerült, mától a te Renátód Renata lett, úgy ahogy mindig is szerettem volna! Bocsáss meg nekem drágám! De biztos vagyok benne, hogy Gerard mindenben kárpótolni fog téged!"
Az anya és lánya ájultan rogyott össze a liliommal díszített folyosón.
THE END
Végre oly sok viszontagság után Puchita és Renató egymáséi lesznek.
Még átsuhant a gondolatain, a megmérgezett nagymama - "jobb hogy nincs itt a vén öregasszony"- gondolta.
Aztán Estefan, akinek épp a kellő időben vágták el a torkát:" Különben is nem is akartak osztozni vele". Ő volt Renató féltestvére.)
Egyedül talán Renató testvérére gondolt némi szánalommal " Hiszen Gerard olyan kellemes és olyan szép volt! De, egy örökös igazán elég a Merferi családból, igy aztán vízbe fulladt aznap délelőtt, természetesen véletlenül és majd az esküvő után ráérnek ezen sopánkodni.( Bár Gerard szebb volt, mint Renató, viszont Renató irányítható!"
Szóval Stella asszony megállapította jól döntöttek a Macaronare és a Merferi család összeházasodása igazán jó üzlet lesz.
A nap ragyogott, a virágok pompáztak, a szolgák sürögtek-forogtak a zenekar készült.
Punchita nagyon várta az esküvőt, jobbat sem kívánhatott magának, hiszen Renató ízig-vérig szépfiú és buta, ami nagy előny egy olyan gazdasági manőverhez, amire készültek anyjával.
Gerarddal töltött éjszakák és lopott órák jutottak eszébe, ő annyira férfias és kívánatos volt: ikertestvér, de mégis más. Kissé elkalandozott a gondolataiban, ahogy a vérpezsdítő pásztorórákra gondolt.
Na mindegy!- rántotta meg a vállát, Renató volt a jobb döntés.
A csoda hamarosan megtörténik és ő minden idők legnagyobb vagyonegyesülésének részese lesz, mi több a leggazdagabb nő. Jót mosolygott : megérte a sok áldozatot!
Egyszer csak izgatott hangok szűrődtek be az ajtón, elképedt sikolyok valami megmagyarázhatatlan sürgés-forgás.
Stella asszony éktelen díszes ruhájában kivonult és úri ám cseppet sem finom hangján ennyit mondott: " Mi történt odalent?"
Puchita kivonszolta a 20 méteres uszályát is, hogy jobban lássa , mi okozott riadalmat.
Először észre sem vették, csak néhány másodperc után látták meg a halványzöld ruhás nőt, aki szép lassú léptekkel, sikkesen vonult felfelé a lépcsőn. Egyenesen feléjük tartott.
Furán méregették egymást , ismerősnek tűnt, de nem tudták honnan, míg meg nem szólalt, az amúgy kifogástalan viselkedésű hölgy:
Szervusz édesem Punchita! Képzeld végre sikerült, mától a te Renátód Renata lett, úgy ahogy mindig is szerettem volna! Bocsáss meg nekem drágám! De biztos vagyok benne, hogy Gerard mindenben kárpótolni fog téged!"
Az anya és lánya ájultan rogyott össze a liliommal díszített folyosón.
THE END
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése