Nyemcov... A gyilkosság a politika jól bevált eszköze.

Biztos sokan vannak, akik éjjel felébrednek és forgolódnak az ágyukban, mert nem tudnak visszaaludni. Gondolom sokféle trükköt is használnak jó néhányan, hogy valamilyen módon vissza tudják
magukat az álomba kényszeríteni. Annyi , azonban bizonyos, hogy ha rövid időn belül nem sikerül visszaaludni, hamar elkezdi az ember kárhoztatni a tehetetlenségét és ezzel tényleg lőttek a további pihenésnek.

Én ilyenkor gondolkodom el azokon a dolgokon, amit általában mindenki természetesnek vesz és nem kérdőjelez meg.
A ma hajnali témám pedig nem volt más, mint a politika. Borisz Nyemcov meggyilkolása csak egy azok közül a kivégzések közül, amit politikusok ellen elkövettek az évszázadok alatt. Az ok, mindig ugyanaz: máshogy gondolta, mint az épp fennálló hatalom , mást akart és ennek hangot is adott.

Nem mennék bele Nyemcov politikai törekvéseibe, hiszen nem vagyok orosz szakértő, azt azonban sietett leszögezni minden hírügynökség, hogy a megölt politikus Putyin legnagyobb bírálója volt. Sőt az utolsó interjújában Oroszországot a Putyin vezette "hibrid fasizmusként" emlegette.

Valahogy furcsának és visszataszítónak tartom, hogy a politikusok mindig az ellenfél megfélemlítésével avagy éppen az ellene elkövetett merénylettel igyekeztek hatalomra kerülni vagy hatalmon maradni.Különösen a kialakított és számukra nagyon is ideális hatalmi helyzet stabilizálása, bebetonozása volt mindig a legfőbb ok ellenlábasaik eltüntetésére.
Miről is szól a politika?
Az értelmező szótár szerint :
A társadalom vezetésének tudománya.A hatalommal kapcsolatos elvek és gyakorlatok összessége.
Két lényeges szóval találkozunk rögtön, először is a társadalom, másodsorban a hatalom.

A társadalom feletti hatalom megszerzése az embert elbódítja, elkápráztatja, bármit képes megtenni érte, hiszen a hatalom, amit a kezébe kap azzal azt tesz , amit csak akar.Ez a lényege a politikus tevékenységének.
A politikus feladata nem más, mint más politikusokkal együtt létrehozza azt a szövetséget ( pártot), legyártsa azt a hangzatos ideológiát, amivel tömegeket tud maga mellé állítani, hogy a hatalmat ugyanazon tömegek fölött gyakorolhassa.
Amikor politikust választunk, akkor gyakorlatilag azt nevezzük meg, ki legyen, aki éppen kiszipolyoz bennünket, ki legyen, aki kiforgat a vagyonunkból, vagy, aki a közvagyont elherdálja, avagy aki olyan rendeleteket , törvényeket hoz, amellyel életünket bizonytalanná, elviselhetetlenné teszi, avagy aki, ha éppen úgy tetszik háborúba taszít bennünket.
Persze sokan mondhatják most: ez nagyon negatív megközelítés.
Pedig tessék csak jó mélyen belegondolni! Az éppen hatalmon lévő párt és a hatalmat megszerezni akarók szövetsége annyira lefoglalja egymást, hogy az őket választók vagy nem választó polgárok érdekeit se nem képviselik, se nem foglalkoznak vele, de még csak meg sem kérdezik őket. És ha mégis valamely komolyabb, régebb óta gyűrűző problémáról van szó, akkor azt egy jól sikerült  ( vagy éppen rosszul) szlogennel megpróbálják lerázni magukról.

Igen ám! Csakhogy a nép lát, hall és gondolkodik és ezt a hatalom sohasem szerette. Nem lehet a tömegeket folyton ostoba poénokkal etetni, amikor a gondok elborítják a társadalmat.
Az emberek ilyenkor kimennek az utcára és tüntetnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a politikusok hanyatt-homlok igyekeznek megoldani a problémákat. Nem! Ekkor történik az, hogy ha nem tudják megoldani, mert nem akarják, mert ahhoz már túl nagy az összefonódás a pénzügyi szövevény, szóval akkor gerjesztenek egy tragédiát.
Vagyis előrukkolnak a jól bevált forgatókönyvvel: meggyilkolni vagy meggyilkoltatni az ellenlábast.
Így persze a tömegeket érintő gond nem oldódik meg, de a figyelem elterelődik és újabb szlogeneket lehet kitalálni, sőt újabb szankciókat, sőt újabb nyomasztó helyzetet.

A politikus gyilkosság arra kiváló, hogy véget vessen egy tarthatatlan helyzetnek, üzenet a máshogy gondolkodóknak, hogy: ennyi! Ne tovább! ... és az amúgy változásban reménykedők száját apátiával tömi be.
Nem az első és gyanítom nem is az utolsó eset ez, amikor a politikai nézetkülönbségeket nem szemtől szembe és nem tárgyalóasztal mellett ( hiszen mit lehet ott tárgyalni, ahol a totális hatalom megszerzése a cél), hanem fegyverrel intézik el. Természetesen sohasem a másik fél húzza meg a ravaszt ( annál azért rafináltabbak) valaki a semmiből, mert mindig lehet egy " Lee Harvey Oswaldot kreálni", attól függően, hogy a politikai érdek éppen mi.
Elgondolkodtató, hogy a politika az egyetlen, ami miatt a legjobb barátok is pillanatok alatt ellenségekké válnak és a legbékésebb emberekből is szörnyeteg lesz!