Az én "kincsesládám".... (töredékek)

Ma úgy gondoltam összeszedem azokat a képeket, dalokat, amiket nagyon szeretek.  Amik bennem mindig kiváltanak valamilyen varázslatos hangulatot, ezek a dolgok "kincsesládám " legszebb és legértékesebb darabjai. Ezekhez fordulok, ha nem találok megoldást egy adott problémára, vagy, ha nehéz gondolatok törnek rám, de akkor is, ha csak emlékezni szeretnék. Ezek a dolgok  minden időszakban elővehetők, mert inspirálnak, megerősítenek, és nem utolsó sorban segítenek abban, hogy mindent sokkal pozitívabban lássak. Itt van ez a kép, amiről eszembe jut, hogy olyan mint egy zug, ahová csendesen viszavonulhatunk. Ez az a hely, ahol szívesen elidőzik az ember, beülve a hintaszékbe, vagy fotelba, magára takarót téve nézi, ahogy a tűz nyelvei fel-felcsapnak a kandallóban és elmereng a természet szépségén. Ki-ki tekintve az ablakon látni még néhány madarat, amint igyekszik télire megerősíteni kis kuckóját, de igazából  minden mélységes nyugalomra tér.
Talán most van ideje elővenni azokat a leveleket, amelyek elmúlt idők örömeit idézik. Egy másik ember jelenlétét, valakikét vagy valakiét, aki bearanyozta életünket. Valaki, aki mindig meg tudott nevettetni bennünket, aki mindig mellettünk volt, bármi baj történt elnéző mosollyal legyintett és azt mondta: "Nem számít kedves!"  Olvasni a sorokat, amelyek nekünk és csak nekünk íródtak, akkor és ott is hála volt bennünk, öröm és azt gondolta az ember, ez örökké tart. Mára már hordoz könnyeket is. A levél, ami nemcsak egy papír kék tintával.

S ha most letesszük ezt a levelet, felidézhetjük mindazokat a helyeket ahol jártunk, vagy szerettünk volna járni. Képzeletben végigsétálunk azokon az utcákon, amelynek köveit nem mi koptattuk, de képzeletünk mégis őrizhet emléket és őriz emléket róla. Találkozunk ismeretlenekkel, zavartan rájuk nézünk vagy mosolygunk, de a kíváncsi tekintetektől igyekszünk elhúzódni, hiszen álombeli kirándulásunk nem akar betolakodókat. A történelem lapjai felzizzenek előttünk és látjuk  a festőket, zenészeket, könnyűvérű lányokat, olcsó kiadó szobákat , érezzük a feslett múltú lokálok cigarettafüstjét, és a kalandorok sunyi, ravasz tekintetében ott van a vágy, a mérhetetlen gazdagság és hírnév után.

Párizs rejtetten őriz sok nyilvánvalót, kifecseg sok titkot, de a francia borok és arisztokratákon túl, megmutatja a nyomor gyermekeinek szabadságvágyát is.Talán ideje benéznünk a Moulen Rouge bársonyfüggönyei mögé :

Utazásunkat folytatva , s talán a ránk törő ősz elől egy kicsit menekülve dél szépséges tájain a Cote d'Azur tárul elénk, és Marseille. A város, ahol minden szédelgő megáll, ahol minden utcalány megfordul, ahol sok szerencsevadász lelt életre de talált halált is. Ez a város mégis lenyűgöző minden múltjával jelenével együtt:

Amig itt pihenünk visszatér a nyár is és újra végigélhetjük gyermekkorunk, fiatalságunk és életünk minden varázslatos, napsütötte , forró nyarát. Itt most jó lenni, nagyon jó......
Az idő , ami  mindig gyorsan pereg, most megáll és hagyja, hogy gondolataink kék habjaiban megmártózzunk. A lágyan simogató szél veszi szárnyára minden érzésünket, a nap átsüti és újra felélednek a már elfelejtett vágyak.
Most gondosan visszateszek mindent és becsukom a ládámat. Legközelebb újabb darabokat veszek elő, átnézem, átgondolom őket, lassan ugyan megtelik a láda, de remélem az még soká lesz. Nagyon soká...

Utóirat: