2013. szeptember 17., kedd

A bankok a rákos daganat, a devizahitel a HIV vírus az ország testében.

A 2001-ben útjára indult igentcsak hamvasnak látszott devizahitelezés, mára már valóságos rémálommá vált. Az ugyan nem teljesen egészséges országot szép lassan megbetegítették, alultáplálttá tették , legyengítették azok a "gyógyítónak" mondott beavatkozások, amiket a különböző kormányok , politikai erők egymás elleni versengésében kiagyaltak. A szétforgácsolódott politikai elit példája ragadós. A ma embere csak azt látja, hogy a legjobb törekvésekben sincs egyetértés, mert mások jó kezdeményezéseit nem ismerik el, hiszen, akkor saját befolyásukat - úgy gondolják- csökkentik. Így az egyszerű ember követve a "nagyok" példását minden kicsinyes dolgon képes kötekedni, megmérgezve saját és mások életét.
Miért is van az állandó társadalmi nézeteltérés, miért vannak a folytonos fenyegetőzések, miért vannak a háborúk, miért van az, hogy a ma embere nem képes segítőkezet nyújtani a másiknak csak érdekből?
Minden dolognak a rákfenéje az anyagi gyarapodás, méghozzá mások kárára.
Nézzük a társadalom alapvető igényeit. Minden ember a civilizáció eredményeként az alábbi alapvető igényekkel lép föl a társadalmi "színpadra". Ház, ahol élheti az életét családi körben, élelmiszer, ruha, a család- és a ház fenntartásához szükséges anyagi javak, elsősorban pénz ( hiszen már a cserekereskedelmen túl vagyunk). Nyilván kell villany , víz, fűtés, ezek az alapvető igények. Ezzel nem is mondtam újat, ez így van már akkortól fogva, hogy barlangba húzódott az ember és az már elég régen volt.
Nos minden azonos nyelvet beszélő csoport társadalmat hozott létre, amelyekre vezetőket nevezett ki, azzal a céllal, hogy magas szellemi tőkéjükkel segítsék a társadalom ezen igényének kielégítését megteremteni, illtve, hogy minden ember a maga kvalitásait hozzá tudja adni a társadalom gyarapodásához. Vagyis a köműves, az házat építsen jól, aki zenész, az zenéljen de kiválóan, aki orvos, az mentse a betegeket etc. Ez lenne minden hatalmi elit feladata. Azaz az alanyi jogon lakhatás, víz, villany, fűtés, élelem , ruha, megélhetés.
Milyen egyszerű! Vagy talán mégsem? Mi van akkor, ha a társadalom által kiválasztott vezető emberek szellemi értéküket arra használják, hogy kijátsszák a társadalmat és maguk részére óriási előnyöket szerezve a társadalom kisebb-vagy nagyobb rétegét gúzsba kössék. Méghozzá azzal, hogy nem adnak lehetőséget a saját otthonra,  magas áron adják a vizet a villanyt, nem jutnak az emberek élelmiszerhez és fűtésük sincs és nem kapnak lehetőséget, hogy munkájukért pénzt kapjanak. Ekkor elszabadul egy folyamat, ez a társadalom leigázása, tönkretétele, a társadalom lassú identitás vesztése.
A külföldi segítség pedig banki hitelekben jelenik meg. Ezek a bankok bizony kőkeményen hajtják a saját hasznukat és kimélelenül leszámolnak minden adóssal, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak időben fizetni.
Más országokban is így van ez, de nem jól van, annyi biztos!
Magyarországon a bankok váltak rákos daganattá az ország testén és burjánoztak és növekednek most is. A külföldi érdekeltségű bankok forinthitelt adtak más országbeli deviza elszámolással. Magyarul, minden egyes forintot, amit hitelbe kiadtak megterhelték annak 150 vagy éppen 200 szeresével, vagy 300 szorosával attól függően, hogy ők hogyan képezték az árfolyamot. Hogy mi az árfolyam? Az a különbség forintba kifejezve, amennyivel jobb egy másik ország devizája/valutája, vagyis az Euro vagy a svájci frank mint a forint. Nem a hivatalos megfogalmazást használom, azt mindenki olvassa el a törvényben. Tehát minden egyes forint meglett terhelve ezzel az árfolyamértékkel. Hogy hogyan lehet ez? Miért ne? Volt valaki, aki azt mondta, hogy ez tisztességtelen? Nos erről megoszlanak a vélemények, de igen ez tudatosan megtervezett történet és bizony sokak felhúzták a szemöldöküket, hogy ebből baj lesz.
 Lett is. Természetes, ahol nem működik a fogyasztói kontroll, ahol az egyszerű embert nem védik a törvények, ahol az elitista hatalmi törekvések legázolják a társadalmat ott bizony baj lesz.
Így az egyszerű emberek összefogtak és el kezdtek a jogaikért küzdeni, ki így, ki úgy, ki amúgy. Vannak akik leveleznek a bankokkal, de nem lehet békés úton megegyezni velük, mert elzárkóznak minden megkereséstől. Vannak , akik bíróságon perelnek és pert nyernek, mert bizony tisztességtelen ügyletekről van szó. Vannak akik továbbmennek és a felelősöket ügyészség elé citáltatják. Vannak akik utcára vonulnak. Vannak, akiknek módjukban lenne tenni - mint a szellemi tőkeerős politikai elit- de ők hallgatnak é mintha nem is a társadalom bízta volna meg őket törvényesség betartatásával, nem tesznek semmit.
Tehát sokan hallatják hangjukat, de ahogy tanulták az elittől, nem együtt, hanem külön-külön.
Pedig mindegy melyik út nyer, arra közösen kell rálépni, ott együtt kell menni és nem azt nézni, hogy szimpatikus vagy nem. Nekem sem tetszik ha valaki pökhendi, fennhéjázó ( fiataloknak szabad fordításban: bunkó szemétláda ) de ha ő választása a helyes és felszámolhatjuk ezt a társadalmi mételyt, azt mondom: veled tartok.
Félre kellene tenni a kicsinyességet, a népszerűség hajhászást, a félrebeszéléseket a gyalázkodásokat és be kellene látni, hogy olykor mások elméjében is születhet jó gondolat, el kellene tudni ismerni mások értékeit, tudását. Ezzel pedig elérkeznénk a felnőtt társadalomhoz, ahol a saját magyarságunk érdeke a fontosabb, nem a külföldi érdek, innentől pedig egyszerű, hiszen a törvényeink mindent leírnak , megfogalmaznak, csak aszerint kell cselekedni és nem teszi beteggé a társadalmat egyetlen külföldről behozott vírus sem.
Nem légbőlkapott idea, hogy minden ember a világon meg kell hogy kapja az élethez szükséges alapvető feltételeket. Nemcsak szűk családi körünk, hanem társadalmunk és bolygónk jövője is függ attól , hogy tudásunkat mások szolgálatába tudjuk állítani és nem arra megy el az energiánk, hogy élelmet vagy egyéb létszükségletű dolgokat hogyan tudjunk megvenni.

Nincsenek megjegyzések:

Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...