"Kezembe" akadt az az értesítő, amelyen az október 13.-ai önkormányzati választás jelöltjei kerültek megnevezésre. Ezt a napokban remélhetőleg kézhez kapta minden család is.
Azon gondolkodtam, hogy talán egyszerűen "konyhanyelven" érdemes néhány dolgot megemlíteni a helyi választással kapcsolatban, csak a tisztánlátás végett.
Először talán azt érdemes tudni mi is a feladata egy önkormányzati képviselőnek?
1. Egy önkormányzati képviselő kapocs és híd a választók és a döntéshozók között. Nemcsak köteles meghallgatni a választók felvetéseit, hanem azt a testület elé kell vinnie, illetve a polgármesterhez eljuttatnia és abban az adott ügyben válaszokat kérni.
2. "Csapatjátékosnak" kell lennie, hiszen minden egyes feladatban, elképzelésben egyezségre kell jutnia a többiekkel, egyfelé mutató készséggel kell közösen a többiekkel együtt dolgoznia.
3. Fentiek miatt nyitottnak és aktívnak kell lennie a problémák közös megoldására, elsődlegesen a közös célt tekintve, tehát a település érdekeit nézve.
4. Működését a törvénynek megfelelően dokumentálni kell! ( E pont részleteit szükségtelen ismertetni!)
Ebből szorosan következik, hogy a polgármester a képviselőkkel közösen hoz határozatot a lakosok felvetései alapján adott ügyekben, és gondosan mérlegelve annak a döntésnek a kihatásait együtt vállalják a felelősséget is a települést érintő ügyekben! / Természetesen nem csak a lakosok által felvetett ügyek vannak, de itt erről most megint nem ejtenék szót, a lényeg az egy cél és egyfelé gondolkodás, kompromisszumkészség!/
A képviselő tehát információkat kap a lakosoktól és ezt tolmácsolja, felvetéseket tesz és a döntésben is részt vesz. Megkérdezhető, megkereshető a problémákkal, hiszen bennünket képvisel.
Ez alapján kell eldöntenie mindenkinek, hogy ki az a 6 személy, aki felelősen, rátermetten, megfontoltan és tettre-készen képes Dunapataj lakosait , családjait aktív hozzáállásával szolgálni!
A már említett listában 8 név szerepel. Ebből a 8-ból kell kiválasztania a választópolgárnak maximum azt a hatot,- de "ikszelhet" kevesebbet is, többet nem !- akik szerinte a fenti kritériumoknak a legesleginkább megfelelnek.
Azért maximum hatot, mert a választási törvény a település lélekszáma alapján határozza meg hány képviselő választható. Az 5000 főt nem meghaladó településen tehát maximum hatot. ( 2010. évi L. tv. II. fej. 4.par.)
Természetesen nekünk is választóknak felelősen kell gondolkodnunk, akkor, amikor döntünk azokról, akikre rábízzuk sorsunkat, akikbe belehelyezzük bizalmunkat, hogy gondjainkat, felvetéseinket meghallgatják és orvosolni fogják, illetve településünk teljes működését biztosítják! Az érettség és nem a kor számít, az odaadás és elkötelezettség, nem a népszerűség a mérvadó!
2 hét múlva mi magunk is megmérettetünk, mint választók,- ha elmegyünk és ha nem akkor is!- felelősségünkről, bizalmunkról és településünkért való odaadásunkról!
2019. szeptember 30., hétfő
2019. szeptember 9., hétfő
Pataji Ősz 2019-" 220 felett..."-től Esőzárásig és villámbeszélgetés Forgács Gáborral
Minden Pataji Ősz rendezvény, egy olyan különös kavalkád, amelynek néha szereplői, néha szemlélői vagyunk, de egy dolgot biztosan tudhatunk, hogy mindig , minden korosztály megtalálhatja benne a kedvére és ínyére ( és itt a szó szoros értelmében értem) való szórakozást, kikapcsolódást gasztronómiai élvezeteket.
Egybefonódik ugyanis ez a 3 napos rendezvény a pacalfőzéssel , ennek a különleges magyar ételnek készítésével, amely immáron XXII. éve , hogy versenyezteti a résztvevőket.
Ami igaz az igaz, nincs is jobb egy igazi pacalpörköltnél, vagy éppen töltött káposztánál és mi magyarok bizony szeretjük a pörköltféléket, amelyek meghódították szerte a világban a legkiválóbb konyhákat is, ámbár igazi magyar pacalt, csak itt ebben a hazában tudnak készíteni. A titka talán a magyaros élet, a magyaros gondolkodás és a múlt őrzése.
Az idei év rendhagyó volt abból a szempontból, hogy nem hallhattuk a Pataji Zenebarátok műsorát, ők ugyanis bezárták "kapuikat" ezzel együtt a sokak által olyannyira kedvelt 30-40-50-es évek zenéit is már csak emlékként őrzik a Művelődési Ház falai.
Természetesen nem maradtunk zenei csemege nélkül, hiszen péntek este a "Hotel Menthol"-ba invitálták a nagyközönséget, ahol a 60-as, 70-es, 80-as évek slágereit hallhattuk, mert a show "220 felett..." kezdődött a Neoton zenekartól , és olyan slágereket hallhattunk, mint a "Szeretni bolondulásig" Szécsi Páltól, vagy a "Szeretlek is nem is " R-Go, Szikora Robitól, de volt a "Csókkirály" a Hungáriától, avagy Máté Péter Hazám című dala. De elhangzott az "Ádám hol vagy" nóta Fenyvesi Gabitól , avagy a méltán közismert "Gedeon bácsi" is a sármos Szécsi Páltól , zárásként pedig ismét Máté Péter lenyűgöző dalát az "Azért vannak a jóbarátok" címűt énekelte a közönség a művészekkel.
Szombaton aki kilátogatott a Művelődési Ház környékére az részesült mindabban, ami szemnek-szájnak ingere, hiszen az illatok, amelyek a bográcsokból jöttek, belevegyültek a látványos műsorokba, amelyek a külső nagy-színpadon követték egymást.
Látványos bemutatókat láthattunk a Karate "világából".
Felvonultak kis Óvodásaink, akik , mint a szorgos Méhecskék gyűjtötték ezúttal az érdeklődők mosolyát , örömét és tapsait.
Az Ünnepi köszöntők után pedig kezdetét vette a délutáni szórakoztató műsorok sorozata, amelyet az "Irány a Cirkusz" interaktív program nyitott meg. Ebben a gyermekek a színpadon tevékenyen részt vettek, mert az volt a feladatuk, hogy újra létrehozzák a már feledésbe merülő cirkusz világát. A művészek igazi "varázslattal vonták bele a gyermekeket a játékba, hiszen ekkorra már eleredt az eső és mire a cirkusz "újraéledt" a nap is kisütött.
Ezt követően lépett színpadra a "Capuccinó" zenekar, akik a mulatós zene mellett, gyermekműsorokat is készítenek, így aztán kivételesen tökéletes lett az átvezetés a gyermekek világából a felnőtt szórakoztatáséba.
Az elmaradhatatlan csak így emlegetett"nézését és a járását" nóta a végén igazi táncos hangulatba hozta az ott lévőket.
15.40 perckor Rácz Gergőé lett a mikrofon ő a "Dal" című tévéműsor döntős énekese, aki ugyan zenei stílusváltással, de mégis sikeresen emelte feljebb a hangulatot.
E sorok írója ezen a rendezvénysorozaton, mint a fellépő művészek "háziasszonyaként" igyekeztem , munkatársaimmal együtt, megfelelő körülményeket teremteni a művészeknek és mondhatom, hogy minden egyes vendégművészünk hálás köszönettel fogadta a figyelmességet, amivel településünk a Pataji Ősz illusztris fellépőit szeretetvendégségével elhalmozta.
Miközben Rácz Gergő készülődött a színpadra, sétáltam vissza a a Művelődési Ház mentén, amikor megláttam az úton mosollyal az arcán érdeklődve körbenézni Forgács Gábort a zseniális színművészt és humoristát. Elé siettem, hogy köszöntsem, és természetesen -ahogy mindenkinél- az öltözője felé vezessem, amikor is ő azt kérte, hadd üljön le valahol a színpad közelében, nincs szüksége öltözőre sem. Így esett, hogy az Új Élet Kft asztalánál foglalt helyett ( akiknek ezúton is köszönet) bent a Művelődési Ház presszójában. Talán nem is beszélgetés indító kérdés volt az, amikor kíváncsiskodtam járt-e már patajon.
Mindenesetre egy pillanat alatt a kellemes és mosolygós művész elkezdett sztorizni a régi időkről, amikor naponta utaztak fellépni vidékre még a " piros" időkben, ahogy mondta és annyi helyen megfordult, hogy egyáltalán nem kizárt , itt is járt már. És ez a pont volt az, amikor a frissen gőzölgő kávé mellett elmesélte hogy is volt az, amikor egyszer 20 évig nem beszéltek Hofi Gézával.
Hozzá kell tennem Forgács Gábor elképesztő finomsággal és zsenialitással tudja utánozni Hofi Gézát.
Szóval egy pillanat alatt "visszamentünk" a múltba és mesélt, adva önmaga és Hofi legendás karakterét, ahogyan beszélt, és azt a sajátos hanglejtést, ami felejthetetlen mindannyiunk számára. A "Nagy nevettető" Hofi Géza mindig minden TV szereplése ( erre sokan emlékeznek) a Kabaréműsorok legvégén volt, ugyanis Hofi Géza azt szerette, ha már kellő hangulatban van a közönség. Igen ám csakhogy erre akárki nem felelt meg és Koós János mellé szeretett volna egy másik humoristát is, amikor egyszer meghallgatta Forgács Gábort és őt választotta.
Ment is ez egy darabig és remek előadások születtek, csakhogy egy alkalommal az akkori Parabola főszerkesztője ( amelynek szilveszteri különkiadása a Szuperbola volt) szóval arra kérte Forgács Gábort, hogy készítsen egy Hofi paródiát. Az egyezség úgy szólt, hogy 1 perc körüli lesz ez a kis fricska ( egyébként Hofi Géza nagyon szerette, ha parodizálták) és természetesen Hofinak először megmutatják úgy megy majd adásba. Felvettek 8 perc 13 másodpercet, ebből kellett kivágni azt a bizonyos 1 percet. Ám a főszerkesztő az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy menjen az egész le és , ami a legnagyobb baj volt, hogy Hofi Gézának ezt elfelejtették megmutatni, úgyhogy rögtön adásban látta.
20 évig nem köszönt Forgács Gábornak és elfordította a fejét is, ha pedig valahol találkoztak elhallgatott és nem szólt.
S hogy mi történt 20 év után?
Farkasházy Tivadar írt egy jelenetet, amire szerette volna mindkét művészt felkérni és ennek kapcsán mondta nekik, hogy - ezt azért mégsem lehet gyerekek, béküljetek már ki.
Mire Hofi intett Forgács Gábornak és akkurátusan ezt mondta " Meghallgatlak, de ha ebből az jön ki, hogy én voltam a f@sz, akkor újabb 20 évig nem beszélek veled!"
Ekkor már beteg volt , s mondta, hogy" tudod van a szívizmomban egy hurok és nem akar kitekeredni". Kibékültek. Én pedig még hallgattam volna, ha nem figyelünk föl, hogy a színpadra szólítják. A 71 éves művész fiatalos lendülettel immáron ki tudja hanyadik ezerszer kilépett a publikum elé és megnevettetett mindenkit, aki csak hallotta. Amikor kikísértem, az járt a fejemben, hogy mindig a legnagyobbak a legalázatosabbak, és a legegyszerűbbek, a szó nemes értelmében. Olyan volt, mintha mindig is ismertem volna!
17 órakor kezdődött a Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar és Majorette Együttes látványos programja, amely szemet gyönyörködtető volt és remek koreográfiával készült.
Fél 7-kor pedig szakadó esőben megszólaltak a a Kossuth -díjas Csík zenekar dalai, nemcsak népzenei elemekkel, hanem progresszív jazz betétekkel is megtűzdelt műsoruk, zseniális zenekultúrájuk, művészi hangszer kezelésük és örömzenélésük elsodort minden esőt és villámlást. A kitartó közönség esernyő alatt vagy esernyő nélkül végiglüktetett velük a különböző ritmusokban. Fergeteges este volt.
A Tüzijátékot követő koncertet , amelyet nagyon sokan vártak, hiszen a volt Edda tagok élő műsora lett volna -"Zártosztály" néven fut most a banda- teljes egészében elmosta az eső, sokak szomorúságára.
Mindezek ellenére remek rendezvénysorozatot tudhatunk magunk mögött és ismét bebizonyosodott, hogy a jó összhang a munkában megtermi gyümölcsét. Mert ez nem csak a zenére igaz, hanem mindenre, ami mások örömére szolgál.
Viszlát Pataji Ősz! Találkozunk jövőre!
2019. augusztus 25., vasárnap
A jövőnek élünk! - Gondolatok a választási kampány kezdetén
Augusztus 24.-én hivatalosan is megkezdődött a 2019. évi helyi önkormányzati választások kampányidőszaka.
Mint ahogy a mindennapokban úgy most is döntenünk kell, vagy kellene.
Hiszen arról a családok hosszan diskurálnak, hogy mit és hol vegyenek meg, melyik üzletláncnál szerezzék be az éppen fontosnak tűnő eszközeiket, vagy az élelmüket, de ha arról van szó, kik és milyen alapértékeket követve kormányozzanak,hozzanak törvényeket és tartassák be azokat érdekeinket védve, sajnos már nem vagyunk túlságosan közreműködők.
Panaszainkkal ugyan elárasztjuk az aktuális hivatalokat, de amikor változtathatnánk hezitálunk, eldöntjük, hogy "jó ez ahogy van", vagy hogy " a másik sem lenne különb".
Lustaság-e vagy nemtörődömség, hitetlenség vagy fásultság teszi -e ezt velünk de bizony kevesen akarnak tenni szűkebb környezetükért , településükért, annak fejlődésért.
Aki viszont tenni akar, azt igyekszünk lebeszélni, negatív példák sokaságát felhozva és különösen az emberi gonoszságot említve, mint non plus ultra indokot.
Aki nem akar gondolkodni gyermekeinek jövőjén annak hiába is születnek ezek a sorok, vagy a különböző kampányszlogenek. Akinek nem fontos, hogy a jövő milyen lesz, az csak legyint és éli az életét, olyan "magánakvalóan", hiszen mit számít, hogy gyermeke, vagy unokája miben nő fel, milyen helyzetben él!
Őket nem lehet kirángatni, hogy gondolkozz el , mi lenne a jó számodra, hogyan és miképpen tudnál tenni a településedért!
Napok óta zeng az internet az Amazonas szomorú "sorsáról" politikai és gazdasági cselszövést emlegetve, ugyanezzel egyidőben az állatokkal való kíméletlenségről, a kidobott cicusokról, kutyusokról, vagy éppen arról, ahogy "feleszi" bolygónkat a civilizáció szemete!
Az nagyon jó, hogy odafigyelünk!
De vajon mikor látjuk meg az összefüggést, hogy az általunk választott politikai képviselők nagymértékben felelősek és tehetnek azért, hogy ez így, vagy éppen NE így legyen!?
Mikor vesszük észre, hogy a legyintéssel kezelt választási érdektelenségünk lehet az oka annak, hogy olyan politikusok veszik kezükbe az irányítást akiknek a gazdasági érdeke nem egyezik a miénkkel!?
Persze lehet, hogy szerencsénk van, mondom szerencsénk, és olyan emberek kerülnek képviselői pozícióba, akik értünk tesznek és akiknek fontos az élet értéke!
A politika gonosz játszma, de a mindennapi ember van a csúcsán, ő dönt és a tisztségviselők ettől a döntéstől függenek.
Amikor arról kellene határozni, ki legyen, aki a nevünkben és értünk felelősséget vállal Dunapatajon, érdemes végiggondolni, hogy vajon mennyit tett már eddig, hogyan és milyen intenzitással küzdött érdekeinkért! Ez azt jelenti, tudnunk kell róluk valamit és ismernünk kell őket! Nem szimpátia és nem érzelmek alapján kell döntést hozni, hanem szigorúan értékek, pro és kontra tettek alapján.
Persze, meg is előlegezhetjük a bizalmat azoknak, akiknek még nem volt módjuk nyilvánosan bizonyítani rátermettségüket!
Tegyünk belátásunk szerint, válasszunk bölcsen, adjunk esélyt magunknak , de elsősorban a jövőnknek, szavazzunk bizalmat azoknak, akik eddig is megtettek mindent, amit lehetett értünk és azoknak, akik szeretnének bizonyítani, hogy tenni akarnak! Foglaljunk állást , mert különben csak panaszkodó emberek maradunk, akik a problémáikat sorolják, de megoldást nem is akarnak igazán!
Azt ne várjuk, hogy minden bajunkra orvosságot gyártanak a képviselők, hiszen önmagunkért nekünk is tenni kell!
Minden problémára először saját magunknak kell megoldást találni, és ha nem megy , akkor kell a közösség segítségét kérni és nem fordítva! Nem a közösségnek kell megoldani, a mi tunyaságunkat!
Ha heverészünk a problémáink tetején és panaszos levelekkel árasszuk el a hivatalokat, miközben szidjuk azokat, mégis mit várunk!?
Felelősen kell gondolkodni a választások kapcsán is, nem csak akkor, amikor otthont, társat, barátot választunk. Hiszen a magánéletünk jóléte attól függ, hogy megfelelő és átgondolt, gondosan mérlegelt döntést hoztunk-e azokról, akik az elkövetkező 5 évben bennünket , sorsunkat és életünket segítik.
Azt kívánom, hogy bölcsességgel és békével teljen el ez az időszak, hogy kormányozzanak bennünket olyan társaink, akik tisztelettel és becsülettel, odaadóan, tetterővel és következetesen, emberséggel és jószándékkal vezetik majd településünket!
Mint ahogy a mindennapokban úgy most is döntenünk kell, vagy kellene.
Hiszen arról a családok hosszan diskurálnak, hogy mit és hol vegyenek meg, melyik üzletláncnál szerezzék be az éppen fontosnak tűnő eszközeiket, vagy az élelmüket, de ha arról van szó, kik és milyen alapértékeket követve kormányozzanak,hozzanak törvényeket és tartassák be azokat érdekeinket védve, sajnos már nem vagyunk túlságosan közreműködők.
Panaszainkkal ugyan elárasztjuk az aktuális hivatalokat, de amikor változtathatnánk hezitálunk, eldöntjük, hogy "jó ez ahogy van", vagy hogy " a másik sem lenne különb".
Lustaság-e vagy nemtörődömség, hitetlenség vagy fásultság teszi -e ezt velünk de bizony kevesen akarnak tenni szűkebb környezetükért , településükért, annak fejlődésért.
Aki viszont tenni akar, azt igyekszünk lebeszélni, negatív példák sokaságát felhozva és különösen az emberi gonoszságot említve, mint non plus ultra indokot.
Aki nem akar gondolkodni gyermekeinek jövőjén annak hiába is születnek ezek a sorok, vagy a különböző kampányszlogenek. Akinek nem fontos, hogy a jövő milyen lesz, az csak legyint és éli az életét, olyan "magánakvalóan", hiszen mit számít, hogy gyermeke, vagy unokája miben nő fel, milyen helyzetben él!
Őket nem lehet kirángatni, hogy gondolkozz el , mi lenne a jó számodra, hogyan és miképpen tudnál tenni a településedért!
Napok óta zeng az internet az Amazonas szomorú "sorsáról" politikai és gazdasági cselszövést emlegetve, ugyanezzel egyidőben az állatokkal való kíméletlenségről, a kidobott cicusokról, kutyusokról, vagy éppen arról, ahogy "feleszi" bolygónkat a civilizáció szemete!
Az nagyon jó, hogy odafigyelünk!
De vajon mikor látjuk meg az összefüggést, hogy az általunk választott politikai képviselők nagymértékben felelősek és tehetnek azért, hogy ez így, vagy éppen NE így legyen!?
Mikor vesszük észre, hogy a legyintéssel kezelt választási érdektelenségünk lehet az oka annak, hogy olyan politikusok veszik kezükbe az irányítást akiknek a gazdasági érdeke nem egyezik a miénkkel!?
Persze lehet, hogy szerencsénk van, mondom szerencsénk, és olyan emberek kerülnek képviselői pozícióba, akik értünk tesznek és akiknek fontos az élet értéke!
A politika gonosz játszma, de a mindennapi ember van a csúcsán, ő dönt és a tisztségviselők ettől a döntéstől függenek.
Amikor arról kellene határozni, ki legyen, aki a nevünkben és értünk felelősséget vállal Dunapatajon, érdemes végiggondolni, hogy vajon mennyit tett már eddig, hogyan és milyen intenzitással küzdött érdekeinkért! Ez azt jelenti, tudnunk kell róluk valamit és ismernünk kell őket! Nem szimpátia és nem érzelmek alapján kell döntést hozni, hanem szigorúan értékek, pro és kontra tettek alapján.
Persze, meg is előlegezhetjük a bizalmat azoknak, akiknek még nem volt módjuk nyilvánosan bizonyítani rátermettségüket!
Tegyünk belátásunk szerint, válasszunk bölcsen, adjunk esélyt magunknak , de elsősorban a jövőnknek, szavazzunk bizalmat azoknak, akik eddig is megtettek mindent, amit lehetett értünk és azoknak, akik szeretnének bizonyítani, hogy tenni akarnak! Foglaljunk állást , mert különben csak panaszkodó emberek maradunk, akik a problémáikat sorolják, de megoldást nem is akarnak igazán!
Azt ne várjuk, hogy minden bajunkra orvosságot gyártanak a képviselők, hiszen önmagunkért nekünk is tenni kell!
Minden problémára először saját magunknak kell megoldást találni, és ha nem megy , akkor kell a közösség segítségét kérni és nem fordítva! Nem a közösségnek kell megoldani, a mi tunyaságunkat!
Ha heverészünk a problémáink tetején és panaszos levelekkel árasszuk el a hivatalokat, miközben szidjuk azokat, mégis mit várunk!?
Felelősen kell gondolkodni a választások kapcsán is, nem csak akkor, amikor otthont, társat, barátot választunk. Hiszen a magánéletünk jóléte attól függ, hogy megfelelő és átgondolt, gondosan mérlegelt döntést hoztunk-e azokról, akik az elkövetkező 5 évben bennünket , sorsunkat és életünket segítik.
Azt kívánom, hogy bölcsességgel és békével teljen el ez az időszak, hogy kormányozzanak bennünket olyan társaink, akik tisztelettel és becsülettel, odaadóan, tetterővel és következetesen, emberséggel és jószándékkal vezetik majd településünket!
2019. július 27., szombat
Nemzedékek karambolja- Korrajz egy kistelepülés szemüvegén keresztül

Az emberi érintkezés, beszélgetés , szociális létünk formálódása, változása kapcsán kezdtem el azon gondolkodni, hogy hogyan válik reményvesztetté egy olyan nemzedék, amely teremtő erejére büszke lehetne.
Jelesül most éppen a 40, 50, 60-as évek szülötteire gondoltam, akik még építettek és alkottak, akik kommunikáltak, akik tanítottak, akik neveltek és akiknél az adott szó kötelezett, az írás egyértelmű volt és ismertek szabályokat , amelyeket betartottak. Voltak kötelezettségeik és azokat teljesítették, néhány kivétellel, becsülték egymást és volt bennük tartás, helyes önismeret, gazdagok voltak nyelvtudásukban, szeretetükben és odaadásukban, sohasem mentek el a segítségre szoruló mellett, hanem közös erővel gondoskodtak róla.
Ámbár nem beszéltek más nemzetek nyelvén, mégis mindenkit örömmel fogadtak és barátságosságuk, vendégszeretetük a határon túl méltán közismert volt.
Tisztelték az állatokat, a növényeket, boldogan adtak hálát a termésért a munkáért, a gyermekekért. Alkottak új épületeket, ültettek fákat, óvták a természetet , szívükön viselték az ország gyarapodását, a kulturáltság terjesztését, a műveltség elsajátítását, mert tudták, hogy egy nemzet nagysága és értéke, a benne élők értelmi és érzelmi nagyságától függ.
Ha egy országban az alapműveltség nem éri el a minimum szintet, akkor annak az országnak szükségszerűen elnyomottnak kell lennie, hiszen a tudatlanság az, amin keresztül egyesek felkapaszkodhatnak és magukhoz ragadva a hatalmat rátelepedjenek és kipréseljenek mindent az ország elmaradott tagjaiból.
A másik , hogy ha egy országban a gazdagok csak saját magukkal törődnek, ha pénzüket külföldön verik el, avagy éppen itthon veszik meg a legdrágább dolgokat, polgárpukkasztás, vagy éppen annak okán, mert abban a tévedésben élnek, hogy ettől különbek, akkor annak az országnak a szegényei szükségszerűen még nagyobb nyomorba kerülnek.

Nemzedékváltás során talán még sohasem keletkezett olyan szakadék, mint most.
A jelenlegi 40-es éveiket taposók átmeneti állapotokat észlelnek, még emlékeznek a fenti időszakra, de már látják és elhatárolódnak az új és feltörekvő gondolkodású, elképesztően tanulatlan és felfuvalkodott , rongyrázó 20-as ,30-as éveiket taposó úgynevezett ifjúságra, akik alappillérei lennének a jövőnek.
Ezek a pillérek azonban nagyobb részt csak homokból állnak, sem kötőanyag, sem hozzáértés, sem tudás nincs hozzá.
Néhány családban még igazi értékekkel ruházzák fel gyermekeiket, olyanok is vannak, akik gondos és felelős életre nevelnek, de a legtöbb családnak nevezett csoportot csak egy dolog érdekel, hogy mennyi pénzt tud elkölteni egy nap. Vannak szülők, akik mindent pénzzel intéznek el, és vannak ifjak, akiknek ez pont elég, mert bármit, bármikor megtehetnek. Értelmetlen és másokat lekicsinylő életet élnek, csak a ruha és cipő márkák számítanak, a menő bulik , a pia már nem, de a kipróbált drogok fajtájával dicsekednek és úgy árusítják a testüket, mintha az örökké fiatal és egészséges maradna.
Ez a "leszarom" nemzedék. Semmi nem fontos, minden értéket lábbal tipor és bárki mellett elmegy érzéketlenül, aki esetleg segítséget kérne. Csak rombolni tud, hiszen, tudatlanságának fokmérője, hogy hogyan bánik másokkal,a gyengébbekkel, az állatokkal a természettel.
A "leszarom" nemzedék szociopata hajlamú, teljesen lelkiismeretlen saját családtagjaival szemben is, nem érez megbánást sem és úgy gondolja , neki minden, bármi áron jár. Bármi áron.
Sokan közülük külföldön próbál szerencsét, és panaszkodik, mennyit kell dolgoznia, miközben rabszolgának nézik. Mert ez az igazság. Vagy nem? Vajon itthon nem kell dolgozni? Vagy nem annyit és nem olyan szigorú körülmények között?
A legnagyobb státuszszimbólum a telefon , a luxuskategóriából és a szolgáltatók csak úgy "dobálják" a fiatalok után, a már kézben sem elférő monstrumokat több százezer Forintért.
Sokan vannak a nehezebben élők között, akik ezt a trendet követve, a családtól kicsikarják annak minden megélhetését, csakhogy rendelkezzenek ugyanolyan 1 évet is alig bíró kütyüvel, mint a gazdagok.
Az emberi butaság tényleg határtalan, hiszen ezen ifjak legtöbbje sohasem törekedett semmilyen tudás megszerzésére és hagyja is magát megvezetni, nemcsak a technológiai eszközökkel, hanem a hitellel is. Ugyanazok a bankok, akik az előző nemzedéket a devizahitellel kirabolták, szóval ők, most 18 év után elkezdik lekötelezni a "leszarom" nemzedéket. Dobálják utánuk a hitelt, hogy őket is 20 évre elkötelezzék és majd egy másfajta húzással de szegénységbe taszítsák.
Csak abba gondoljon mindenki bele, hogy ha 20 évre elkötelezi magát , addigra a gyermeke legalább 20 éves lesz és taníttatni is kellene. De erről majd a következőkben bővebben.
Szóval Isten hozott mindenkit egy olyan világban, amit sohasem akart volna, olyan emberek közé, akik legtöbbjétől távol tartaná magát , az érzéketlenség, a gonoszság a rosszindulat paradicsomában!
2019. május 12., vasárnap
Vajon léteznek még íratlan szabályok?

Azon tűnődtem, a minap, hogy a slendrián életvitel és gondolkodás mennyire letaposta az íratlan szabályokat.
Fiatalabb olvasóim kedvéért egy példa: Íratlan szabály, hogy :
Senki házára nem megyünk este 8 után.
Ez abból alakult , hogy még a TV korszaka előtt a családok a sötétedéssel készülődtek lefekvéshez, vagy ahogy régen mondták a "tyúkokkal". Azok ahogy beültek, úgy be lehetett zárni az óljukat és mindenki az esti mosdás után nyugovóra tért. Ez nyáron este 9 felé volt, mert az emberek valamikor hajnalban 3-kor keltek, hogy a földeken időben végezzék el a nehéz munkát.
Szóval, ez a fenti szabály egyértelmű volt, hogy bizony aludni térne a háznép, ezért nem zavarunk már 8 után senkit.
Aztán elkezdődött a technika időszaka, megjelent a TV , a telefon és ámbár a szabály tartotta magát, de kezdett kitolódni az esti határidő.
Úgyis mondhatnám később fekvők lettek a családok , illetve akik nem mezőgazdaságból éltek, azoknak az alvási szokásaik is megváltoztak.
De azért tartotta magát ez a figyelmeztetés, hogy nem illendő este 8 után senkit sem zavarni illetve reggel 7 előtt.
Ezek az intim, belső családi időszakok, amikor a családtagok este megbeszélhették a felmerülő gondjaikat, avagy egyáltalán megnyugvást találtak egymás társaságában. A gyermekek is ilyenkor tudták jobban szüleikkel megbeszélni az aktuális nehézségeiket, avagy egyszerűen mód volt egy kis közös játékra.
A mobiltelefon aztán áthágott időt és teret és szép lassan kitörte a nyakát ennek a nagyon is fontos szabálynak.
Ma már éjjel is telefonálgatnak az emberek, hétvégén, hajnalban, már az sem különös, hogy WC-n, vagy bármilyen nyilvános helyen.
Ez egészen elképesztő helyzeteket hoz létre és gyakorlatilag megszűnt az emberek magánélete. Talán legtöbben már nem is tudják mi az, hiszen bármilyen munkát végeznek, vagy bármilyen intim helyzetben vannak gondolkodás nélkül nyúlnak a csörgő telefonjuk után.
10-ből 9 ember a telefont részesíti előnyben az éppen folytatott személyes beszélgetés helyett!
Sejthető volt, hogy a digitális roham túlkapásokhoz vezet, de senki nem gondolta, hogy ennyire sértően és vérlázítóan száműzi az amúgyis igen kicsivé zsugorodott magánteret.
A fenti íratlan szabály azonban úgy tűnik követel magának továbbra is helyet és eképpen változott:
Senkit ne hívj este 8 után és reggel 7 előtt, hacsak nem valamilyen nagy baj van!
Megszívlelendő ez, hiszen mindenki törekszik egy bizonyos állandó ritmusú életre ( itt nem a tinikre gondolok, akiknek az állandó ritmus a folyton csevegés).
Nagyon mélyen észbe kellene vésnie mindenkinek, hogy mindazok, akik e két időpont között hívást kapnak, bizony jogosan rémülnek meg és gondolnak arra, hogy valami baj történt!
Ne tegyük ki ennek szeretteinket!
Ha csak meg nem egyeztünk ebben, hogy:" feltétlen hívjál, vagy küldj egy üzenetet ha odaérsz, még ha éjjel is van!"
Jónéhány íratlan szabály alakult át, vagy felejtődött el az elmúlt 30 év folyamán.
Ilyenek azok az illemszabályok, amiket avíttnak tartanak sokan, márpedig ezek még ma is meghatározzák, egy férfi "férfias" értékét és egy nő "nőies" értékét.
Ilyen például, hogy a hölgyeknek kinyitják az ajtót és előre engedik őket. Nincs férfiatlanabb, mint , amikor egy pasas a pénz, vagy a hatalom, vagy a hülyeség tudatában úgy törtet be az ajtón, hogy majdnem eltapossa az épp ott lévő nőt.
Vagy a köszönés. Ez már betegséggé vált, hogy a férfiak nemhogy előre nem, de még utólag is alig köszönnek! Elképzelni nem tudom, hogy hogyan nevelik csemetéiket ezek a kőkorszaki egyedek, csak tartok tőle, hogy újabb generáció lesz a a kreténség áldozatává.
Mellesleg megjegyzem az illemtannak vannak írott szabályai, tehát meg lehetne tanulni.
És meg is kellene!
Meg bizony, mert csodálkozunk, hogy a nők a Nőnapot az anyák az Anyák napját sem tartják már igazán ünnepnek. Hogyan tartanák, amikor azok, akiknek hálatelt szívvel kellene a nőket szeretettel és tisztelettel köszönteni, szóval azok legtöbbje még egy egyszerű mondatot sem képesek megfogalmazni!
Ugyanakkor nagyon sok nő sem tartja be azt az alapvető illemszabályt, hogy egy nő, mindig legyen önmagára igényes, csinos ( legalábbis az alkalomnak megfelelően) viselkedjen úgy, hogy ne hozzon szégyent nőtársaira. Sem beszédben, sem viselkedésben ne utánozza a férfiakat. A közönségesség , az önmagából kivetkőzés visszataszító és bizony a rosszul értelmezett emancipáció, degradálja a nők nőies mivoltát.
Kérdés, mi a megoldás?! Ahogyan képesek a nők és a férfiak az éppen diktált életritmus-divathoz formálódni, úgy szinte erőfeszítés nélkül képesek lennének a megfelelő illem irányába fordulni.
Csak egy döntés!
Ne legyenek kétségeink, ezeket mind meg lehet tanulni ! A jól neveltség nem feltétlen a gyermekkorhoz köthető csak, hanem a felnőttkor is elvárja , hogy a társas életnek megfelelően viselkedjünk. Leáldozóban van a túlzott lazaság és trágárság időszaka, ha pedig azt képesek voltak sokan elsajátítani, akkor a jó modort miért ne!
2019. április 7., vasárnap
Az élet soha nem úgy alakul, ahogy tervezzük, hanem ahogy lennie kell.
Hajtott a kíváncsiság, hogy ez a nagyon is mély igazságot tartalmazó mondat honnan származik.
Rátaláltam Kristin Harmel írónő A felejtés édes íze c. könyvére.
A könyv főhőse egy frissen elvált 30-as nő, egy tinédzser lánnyal, és jólmenő ügyvéd férje hűtlenségének megbocsátása helyett, a régi családi vállalkozást próbálja újraépíteni , egy kis cukrászdát. Nap mint nap és olykor percről percre szembesül saját korlátaival, tehetetlenségével, tervei kútba esésével.
A könyv szinte letehetetlen, lendületes és magával ragadó és az írónő olyan érzékletesen írja le a sütiket, hogy az ember szívesen beköszönne Hope Mckenna-Smith bájos üzletébe amelyet még a nagyi nevezett el Esthajnalcsillagnak. Végig ott leng a párbeszédek és történések között, a mandula, az ánizs, a rózsavíz muffinok, vagy a kis édes félholdacskák friss illata.
S miközben az ember olvassa rátalál ilyen fantasztikusan egyszerű, mégis mindent egybefoglaló mondatra:
"Az élet megváltoztat, anélkül, hogy észrevennéd, ám , amikor minderre rádöbbensz, késő, és az eltelt éveket nem hozhatja vissza semmi."
Azt gondolom szeretjük ezeket az idézeteket, mert mindannyian tudnánk hozzá elbeszélni egy történetet: a sajátunkét.
Azt, ahogy terveztünk és amit terveztünk. Azt, ahogy másképpen alakult, valamelyik része, vagy éppen minden.
Azt, ahogy megváltoztunk azáltal, hogy nem a terveink valósultak meg, vagy épp azáltal, hogy hasonlított a történés a terveinkhez, de már nem is volt semmi sem olyan, mint gondoltuk.
Mindannyiunknak vannak történetei ezekhez az úgy is fogalmazhatnánk életbölcsességekhez.
És , ami a fő mindannyian érezzük, hogy valahol , életünk valamely szakaszára érvényesek, talán mi is kitalálhattuk volna. De nem!
És nem is ez a fontos, a fontos, hogy értsük az üzenetet, értsük azt, hogy bármennyire is jók az elképzeléseink, dráma, nehézség, gond, bánat, mindig lesz benne és természetesen jó.
Jó és sok boldogság, de egyiket sem lehet megtervezni. Nem mondhatom azt, hogy mára szeretnék betervezni reggelire egy kis boldogságot, aztán némi tragédiát, egy-két könnycseppel, estére pedig nyughatatlanságot, gonddal.
Nem mondhatom, mert nem szeretném és nem is akarom a szenvedést és a bánatot, ezért aztán minden úgy van, ahogy lennie kell.
Ha megértjük , hogy az életünknek csak azon pici hányadára van befolyásunk, ami egy "igen" vagy egy "nem", akkor azt is, hogy a dolgokat úgy igazából nem tudjuk megtervezni.
Amikor visszagondolunk gyermekkorunk ábrándjaira és most a tükörbe nézünk, átlapozzunk elménk emlékkönyvét, vajon hányan mondhatjuk azt, hogy minden terv szerint alakult!?
Nemde inkább azt látjuk, hogy úgy alakult, ahogy lennie kellett?
Ahogy keresgélek a régmúlt idők terveiben és látom, mi lett helyette, az jár a fejemben, hogy : pont így volt jó! Így és nem máshogy!
Persze vannak tragédiák, amiket soha nem élnék át, mint a szüleim halála, vagy a válás, vagy munkám elvesztése és az ezzel járó félretettség, vagy az otthonom elvesztése, vagy épp a szívinfarktus. Ezeket mind, mind örökre elzárnám, hogy soha senkinek ne kelljen átélni, de az élet máshogy rendez. Az életben ilyen és ehhez hasonló drámai történések vannak és ezekre szinte semmilyen ráhatásunk nincs! Semmilyen!
Hogy miért mondom ezt!?
Mert, igazából ha az ember csak gép lenne, akkor bármit, bármikor meg tudna oldani, kijavítani. De az ember elsősorban érző lélek, akiben az emberség ott él, és minden dráma nem más, mint egy törés a lélekben, egy felejthetetlen és kitörölhetetlen törés, mélységes fájdalommal.
Ezek a fájdalmak nem szűnnek, csak csillapodnak, de olyanok, mint a tenger, van, hogy csendesen hullámzanak, van , hogy elöntenek mindent.
Ha már túljutottunk az 50. éven, akkor már igazán értjük, hogy nem kell mindig , mindenhez hozzászólnunk, nem kell mindenről véleményünknek lennie, nem kell mindig mindennek úgy történnie, ahogy elgondoltuk.
Csak egyszerűen , élni kell, az mindegy, hogy mennyi pénz lapul a zsebünkben, hiszen az életünk végén az egyetlen lényeges kincsünk az lesz, ami a szívünkben lakozik.
Szóval, szabadon és boldogan kell minden egyes napnak nekiindulni, örülni mindannak, ami körülvesz, mert a világ attól szép, ahogyan ránézünk és nem mi tervezzük meg , hogy meddig örülhetünk neki, hanem majd úgy lesz, ahogy lennie kell!
Rátaláltam Kristin Harmel írónő A felejtés édes íze c. könyvére.
A könyv főhőse egy frissen elvált 30-as nő, egy tinédzser lánnyal, és jólmenő ügyvéd férje hűtlenségének megbocsátása helyett, a régi családi vállalkozást próbálja újraépíteni , egy kis cukrászdát. Nap mint nap és olykor percről percre szembesül saját korlátaival, tehetetlenségével, tervei kútba esésével.
A könyv szinte letehetetlen, lendületes és magával ragadó és az írónő olyan érzékletesen írja le a sütiket, hogy az ember szívesen beköszönne Hope Mckenna-Smith bájos üzletébe amelyet még a nagyi nevezett el Esthajnalcsillagnak. Végig ott leng a párbeszédek és történések között, a mandula, az ánizs, a rózsavíz muffinok, vagy a kis édes félholdacskák friss illata.
S miközben az ember olvassa rátalál ilyen fantasztikusan egyszerű, mégis mindent egybefoglaló mondatra:
"Az élet megváltoztat, anélkül, hogy észrevennéd, ám , amikor minderre rádöbbensz, késő, és az eltelt éveket nem hozhatja vissza semmi."
Azt gondolom szeretjük ezeket az idézeteket, mert mindannyian tudnánk hozzá elbeszélni egy történetet: a sajátunkét.
Azt, ahogy terveztünk és amit terveztünk. Azt, ahogy másképpen alakult, valamelyik része, vagy éppen minden.
Azt, ahogy megváltoztunk azáltal, hogy nem a terveink valósultak meg, vagy épp azáltal, hogy hasonlított a történés a terveinkhez, de már nem is volt semmi sem olyan, mint gondoltuk.
Mindannyiunknak vannak történetei ezekhez az úgy is fogalmazhatnánk életbölcsességekhez.
És , ami a fő mindannyian érezzük, hogy valahol , életünk valamely szakaszára érvényesek, talán mi is kitalálhattuk volna. De nem!
És nem is ez a fontos, a fontos, hogy értsük az üzenetet, értsük azt, hogy bármennyire is jók az elképzeléseink, dráma, nehézség, gond, bánat, mindig lesz benne és természetesen jó.
Jó és sok boldogság, de egyiket sem lehet megtervezni. Nem mondhatom azt, hogy mára szeretnék betervezni reggelire egy kis boldogságot, aztán némi tragédiát, egy-két könnycseppel, estére pedig nyughatatlanságot, gonddal.
Nem mondhatom, mert nem szeretném és nem is akarom a szenvedést és a bánatot, ezért aztán minden úgy van, ahogy lennie kell.
Ha megértjük , hogy az életünknek csak azon pici hányadára van befolyásunk, ami egy "igen" vagy egy "nem", akkor azt is, hogy a dolgokat úgy igazából nem tudjuk megtervezni.
Amikor visszagondolunk gyermekkorunk ábrándjaira és most a tükörbe nézünk, átlapozzunk elménk emlékkönyvét, vajon hányan mondhatjuk azt, hogy minden terv szerint alakult!?
Nemde inkább azt látjuk, hogy úgy alakult, ahogy lennie kellett?
Ahogy keresgélek a régmúlt idők terveiben és látom, mi lett helyette, az jár a fejemben, hogy : pont így volt jó! Így és nem máshogy!
Persze vannak tragédiák, amiket soha nem élnék át, mint a szüleim halála, vagy a válás, vagy munkám elvesztése és az ezzel járó félretettség, vagy az otthonom elvesztése, vagy épp a szívinfarktus. Ezeket mind, mind örökre elzárnám, hogy soha senkinek ne kelljen átélni, de az élet máshogy rendez. Az életben ilyen és ehhez hasonló drámai történések vannak és ezekre szinte semmilyen ráhatásunk nincs! Semmilyen!
Hogy miért mondom ezt!?
Mert, igazából ha az ember csak gép lenne, akkor bármit, bármikor meg tudna oldani, kijavítani. De az ember elsősorban érző lélek, akiben az emberség ott él, és minden dráma nem más, mint egy törés a lélekben, egy felejthetetlen és kitörölhetetlen törés, mélységes fájdalommal.
Ezek a fájdalmak nem szűnnek, csak csillapodnak, de olyanok, mint a tenger, van, hogy csendesen hullámzanak, van , hogy elöntenek mindent.
Ha már túljutottunk az 50. éven, akkor már igazán értjük, hogy nem kell mindig , mindenhez hozzászólnunk, nem kell mindenről véleményünknek lennie, nem kell mindig mindennek úgy történnie, ahogy elgondoltuk.
Csak egyszerűen , élni kell, az mindegy, hogy mennyi pénz lapul a zsebünkben, hiszen az életünk végén az egyetlen lényeges kincsünk az lesz, ami a szívünkben lakozik.
Szóval, szabadon és boldogan kell minden egyes napnak nekiindulni, örülni mindannak, ami körülvesz, mert a világ attól szép, ahogyan ránézünk és nem mi tervezzük meg , hogy meddig örülhetünk neki, hanem majd úgy lesz, ahogy lennie kell!
2019. március 24., vasárnap
Tavaszi pár(t)választás
Sok dolog foglalkoztatja a hétköznapi embert, különösen így tavasz tájékán, amikor mindenki próbál megújulni. Vannak , akik ilyenkor kirándulnak, vagy csak egyszerűen örülnek a beköszöntött kellemes napoknak.
Csak kevesek azok, akik az előttünk álló választásokra összpontosítanak, leginkább a politikusok, az őket körülvevő "holdudvar" és szociológusok, politológusok valamint az újságírók.
Nagyjából ezzel meg is lehetne határozni, kiket érdekel az, ami mindannyiunkat érint.
Rákerestem a Google-ben erre a kifejezésre " az EP választások tétje", szinte ontotta magából a találatokat és bevallom őszintén minél többet olvastam el a különböző sajtóorgánumok írásaiból , valamint a nyilatkozó politikusok álláspontjairól, annál inkább kirajzolódott az , hogy a tét per pillanat a "jó lenne" kategóriában van.
Úgy is fogalmazhatnék, reménykedik mindenki, hogy úgy lesz, ahogy ő akarja, de a politikában ezt a szót tilos használni: remény.
Annyi bizonyos, hogy "gyürkőznek az urak" , hogy valamilyen módon, ( tisztességes avagy tisztességtelen, reális avagy túlzó) rávegyék a szavazókat és lehetőleg azokat, akik rájuk szavaznak, hogy menjenek el és ikszeljenek.
A jelenleg hatalmon lévő párt még mindig arra fókuszál, hogy az ellenzék vezetői külföldiek ( sorosisták stb.), és ez úgy tűnik még mindig talál befogadóra, ámbár a plakátokat le kellett szedni, azért még mondani lehet. Az EU Néppártban okozott gyomorrontást, most éppen ráolvasással próbálja gyógyítani a Fidesz, hiszen a cél nem kevesebb, mint 18 parlamenti hely megszerzése az elérhető 21-ből.
Á, nekünk ez kínai!
Nem éppen! Sokan gondolják azt, hogy felesleges időt pazarolni egy EP választáson való részvételre, mások azt mondják az Önkormányzati fontosabb!
Nézzünk egy egyszerű példát!
Simonnak van 2000 hektár földje. Ezt a földet két nagy család akarja megszerezni. Az egyik család nagyon összetartó és a családon belül a legszegényebbek dolgoznak a többiek torzsalkodnak a hasznon, a másik családban viszont nincs ugyan összefogás, de tartalmas munkát végeznek és dolgoznak is. Sokan választják az első családot, mert egy kis furfanggal , munka nélkül jól élhetnek, míg a másik családban a széttagoltság miatt nagyon nehéz keresztülvinni az okos és előrevivő döntéseket. A kérdés kié legyen a föld művelése?
Simonnak vannak elvárásai és elköteleződései. Simon ad műtrágyát, vetőmagot és gépeket, továbbá biztosítja az öntözőrendszert is. Cserébe kéri a termés 60 %-át , a gépek karbantartását, a köteles gondosságot , lojalitást és a földeken lévő egyéb törvények tisztességes betartását.
A példánkban Simon az EU, az egyik család a jelenleg regnáló párt a másik család a "sokgyerekes" ellenzék. Talán így érthetőbb miért kell annak is szavaznia, aki azt gondolja, hogy úgysincs értelme, hiszen a széttagoltság a nemtörődömség nem vezet sehova. Ha nem akarunk változtatni, akkor azért kell szavazni, ha akarunk, akkor azért.
Az önkormányzati választást teljesen meghatározza majd, hogy most mit döntünk.
Téves az a gondolat, hogy az önkormányzati fontosabb, ugyanis annak kimenetele, már most eldőlhet május 26.-án.
Úgy tűnik, hogy a legtöbb teendője az EP választásokkal kapcsolatban az ellenzéknek van, hiszen nekik kell mozgósítani az apátiába süllyedt választóikat, nekik kell konszenzusokat kötni esetleges átszavazásokról, hogy egyáltalán számottevő legyen a jelenlétük az Európa Parlamentben.
Ám a Fidesz sem ülhet a babérjain, hiszen, mindig mindent "befutóra" játszanak, egyszer lesántulhat a kedvenc lovuk, vagy ahogy a politikai berkekben szokás mindent szabad, amit ki lehet magyarázni. Ha összeesik a ló, akkor azt lehet mondani " pont így akartuk"!
Mindazonáltal a negatív kampány nálunk az utóbbi 10 évben mindig bejött, ha nem a migránsokkal riogatnak bennünket, akkor a pénzelvonásokkal és más országokba ütemezéssel, most éppen azzal, hogy Magyarország nem maradhat az Európai közösség tagja.
És vannak, akik éhezik és szomjazzák ezeket a rémhíreket, a sánta ló még nem gebe, de lassan az lesz.
Az igazi megoldás ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, vagyis ki tud többet termelni, az, aki előbbre szeretne jutni, másokkal együtt, vagy az, aki félelemben tartva övéit kényszert alkalmaz?!
S hamár kampányról , szlogenekről van szó, talán igazán ideillő ez:
Ön dönt, iszik vagy vezet!
Csak kevesek azok, akik az előttünk álló választásokra összpontosítanak, leginkább a politikusok, az őket körülvevő "holdudvar" és szociológusok, politológusok valamint az újságírók.
Nagyjából ezzel meg is lehetne határozni, kiket érdekel az, ami mindannyiunkat érint.
Rákerestem a Google-ben erre a kifejezésre " az EP választások tétje", szinte ontotta magából a találatokat és bevallom őszintén minél többet olvastam el a különböző sajtóorgánumok írásaiból , valamint a nyilatkozó politikusok álláspontjairól, annál inkább kirajzolódott az , hogy a tét per pillanat a "jó lenne" kategóriában van.
Úgy is fogalmazhatnék, reménykedik mindenki, hogy úgy lesz, ahogy ő akarja, de a politikában ezt a szót tilos használni: remény.
Annyi bizonyos, hogy "gyürkőznek az urak" , hogy valamilyen módon, ( tisztességes avagy tisztességtelen, reális avagy túlzó) rávegyék a szavazókat és lehetőleg azokat, akik rájuk szavaznak, hogy menjenek el és ikszeljenek.
A jelenleg hatalmon lévő párt még mindig arra fókuszál, hogy az ellenzék vezetői külföldiek ( sorosisták stb.), és ez úgy tűnik még mindig talál befogadóra, ámbár a plakátokat le kellett szedni, azért még mondani lehet. Az EU Néppártban okozott gyomorrontást, most éppen ráolvasással próbálja gyógyítani a Fidesz, hiszen a cél nem kevesebb, mint 18 parlamenti hely megszerzése az elérhető 21-ből.
Á, nekünk ez kínai!
Nem éppen! Sokan gondolják azt, hogy felesleges időt pazarolni egy EP választáson való részvételre, mások azt mondják az Önkormányzati fontosabb!
Nézzünk egy egyszerű példát!
Simonnak van 2000 hektár földje. Ezt a földet két nagy család akarja megszerezni. Az egyik család nagyon összetartó és a családon belül a legszegényebbek dolgoznak a többiek torzsalkodnak a hasznon, a másik családban viszont nincs ugyan összefogás, de tartalmas munkát végeznek és dolgoznak is. Sokan választják az első családot, mert egy kis furfanggal , munka nélkül jól élhetnek, míg a másik családban a széttagoltság miatt nagyon nehéz keresztülvinni az okos és előrevivő döntéseket. A kérdés kié legyen a föld művelése?
Simonnak vannak elvárásai és elköteleződései. Simon ad műtrágyát, vetőmagot és gépeket, továbbá biztosítja az öntözőrendszert is. Cserébe kéri a termés 60 %-át , a gépek karbantartását, a köteles gondosságot , lojalitást és a földeken lévő egyéb törvények tisztességes betartását.
A példánkban Simon az EU, az egyik család a jelenleg regnáló párt a másik család a "sokgyerekes" ellenzék. Talán így érthetőbb miért kell annak is szavaznia, aki azt gondolja, hogy úgysincs értelme, hiszen a széttagoltság a nemtörődömség nem vezet sehova. Ha nem akarunk változtatni, akkor azért kell szavazni, ha akarunk, akkor azért.
Az önkormányzati választást teljesen meghatározza majd, hogy most mit döntünk.
Téves az a gondolat, hogy az önkormányzati fontosabb, ugyanis annak kimenetele, már most eldőlhet május 26.-án.
Úgy tűnik, hogy a legtöbb teendője az EP választásokkal kapcsolatban az ellenzéknek van, hiszen nekik kell mozgósítani az apátiába süllyedt választóikat, nekik kell konszenzusokat kötni esetleges átszavazásokról, hogy egyáltalán számottevő legyen a jelenlétük az Európa Parlamentben.
Ám a Fidesz sem ülhet a babérjain, hiszen, mindig mindent "befutóra" játszanak, egyszer lesántulhat a kedvenc lovuk, vagy ahogy a politikai berkekben szokás mindent szabad, amit ki lehet magyarázni. Ha összeesik a ló, akkor azt lehet mondani " pont így akartuk"!
Mindazonáltal a negatív kampány nálunk az utóbbi 10 évben mindig bejött, ha nem a migránsokkal riogatnak bennünket, akkor a pénzelvonásokkal és más országokba ütemezéssel, most éppen azzal, hogy Magyarország nem maradhat az Európai közösség tagja.
És vannak, akik éhezik és szomjazzák ezeket a rémhíreket, a sánta ló még nem gebe, de lassan az lesz.
Az igazi megoldás ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, vagyis ki tud többet termelni, az, aki előbbre szeretne jutni, másokkal együtt, vagy az, aki félelemben tartva övéit kényszert alkalmaz?!
Ön dönt, iszik vagy vezet!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Elképesztő...
...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...
-
...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...
-
Március 17. hajnali 3 óra, nézem a legújabb fejleményeket, látom a megszületett újabb rendelkezéseket, amelyek sokakat érintenek, vállalko...
-
Bárki, aki járt mostanában Dunapatajon a Petőfi utcában ( márpedig sokan teszik ezt, mert az Önkormányzathoz ügyes-bajos ügyüket igen soka...


















