Az emberi érintkezés, beszélgetés , szociális létünk formálódása, változása kapcsán kezdtem el azon gondolkodni, hogy hogyan válik reményvesztetté egy olyan nemzedék, amely teremtő erejére büszke lehetne.
Jelesül most éppen a 40, 50, 60-as évek szülötteire gondoltam, akik még építettek és alkottak, akik kommunikáltak, akik tanítottak, akik neveltek és akiknél az adott szó kötelezett, az írás egyértelmű volt és ismertek szabályokat , amelyeket betartottak. Voltak kötelezettségeik és azokat teljesítették, néhány kivétellel, becsülték egymást és volt bennük tartás, helyes önismeret, gazdagok voltak nyelvtudásukban, szeretetükben és odaadásukban, sohasem mentek el a segítségre szoruló mellett, hanem közös erővel gondoskodtak róla.
Ámbár nem beszéltek más nemzetek nyelvén, mégis mindenkit örömmel fogadtak és barátságosságuk, vendégszeretetük a határon túl méltán közismert volt.
Tisztelték az állatokat, a növényeket, boldogan adtak hálát a termésért a munkáért, a gyermekekért. Alkottak új épületeket, ültettek fákat, óvták a természetet , szívükön viselték az ország gyarapodását, a kulturáltság terjesztését, a műveltség elsajátítását, mert tudták, hogy egy nemzet nagysága és értéke, a benne élők értelmi és érzelmi nagyságától függ.
Ha egy országban az alapműveltség nem éri el a minimum szintet, akkor annak az országnak szükségszerűen elnyomottnak kell lennie, hiszen a tudatlanság az, amin keresztül egyesek felkapaszkodhatnak és magukhoz ragadva a hatalmat rátelepedjenek és kipréseljenek mindent az ország elmaradott tagjaiból.
A másik , hogy ha egy országban a gazdagok csak saját magukkal törődnek, ha pénzüket külföldön verik el, avagy éppen itthon veszik meg a legdrágább dolgokat, polgárpukkasztás, vagy éppen annak okán, mert abban a tévedésben élnek, hogy ettől különbek, akkor annak az országnak a szegényei szükségszerűen még nagyobb nyomorba kerülnek.
Nemzedékváltás során talán még sohasem keletkezett olyan szakadék, mint most.
A jelenlegi 40-es éveiket taposók átmeneti állapotokat észlelnek, még emlékeznek a fenti időszakra, de már látják és elhatárolódnak az új és feltörekvő gondolkodású, elképesztően tanulatlan és felfuvalkodott , rongyrázó 20-as ,30-as éveiket taposó úgynevezett ifjúságra, akik alappillérei lennének a jövőnek.
Ezek a pillérek azonban nagyobb részt csak homokból állnak, sem kötőanyag, sem hozzáértés, sem tudás nincs hozzá.
Néhány családban még igazi értékekkel ruházzák fel gyermekeiket, olyanok is vannak, akik gondos és felelős életre nevelnek, de a legtöbb családnak nevezett csoportot csak egy dolog érdekel, hogy mennyi pénzt tud elkölteni egy nap. Vannak szülők, akik mindent pénzzel intéznek el, és vannak ifjak, akiknek ez pont elég, mert bármit, bármikor megtehetnek. Értelmetlen és másokat lekicsinylő életet élnek, csak a ruha és cipő márkák számítanak, a menő bulik , a pia már nem, de a kipróbált drogok fajtájával dicsekednek és úgy árusítják a testüket, mintha az örökké fiatal és egészséges maradna.
Ez a "leszarom" nemzedék. Semmi nem fontos, minden értéket lábbal tipor és bárki mellett elmegy érzéketlenül, aki esetleg segítséget kérne. Csak rombolni tud, hiszen, tudatlanságának fokmérője, hogy hogyan bánik másokkal,a gyengébbekkel, az állatokkal a természettel.
A "leszarom" nemzedék szociopata hajlamú, teljesen lelkiismeretlen saját családtagjaival szemben is, nem érez megbánást sem és úgy gondolja , neki minden, bármi áron jár. Bármi áron.
Sokan közülük külföldön próbál szerencsét, és panaszkodik, mennyit kell dolgoznia, miközben rabszolgának nézik. Mert ez az igazság. Vagy nem? Vajon itthon nem kell dolgozni? Vagy nem annyit és nem olyan szigorú körülmények között?
A legnagyobb státuszszimbólum a telefon , a luxuskategóriából és a szolgáltatók csak úgy "dobálják" a fiatalok után, a már kézben sem elférő monstrumokat több százezer Forintért.
Sokan vannak a nehezebben élők között, akik ezt a trendet követve, a családtól kicsikarják annak minden megélhetését, csakhogy rendelkezzenek ugyanolyan 1 évet is alig bíró kütyüvel, mint a gazdagok.
Az emberi butaság tényleg határtalan, hiszen ezen ifjak legtöbbje sohasem törekedett semmilyen tudás megszerzésére és hagyja is magát megvezetni, nemcsak a technológiai eszközökkel, hanem a hitellel is. Ugyanazok a bankok, akik az előző nemzedéket a devizahitellel kirabolták, szóval ők, most 18 év után elkezdik lekötelezni a "leszarom" nemzedéket. Dobálják utánuk a hitelt, hogy őket is 20 évre elkötelezzék és majd egy másfajta húzással de szegénységbe taszítsák.
Csak abba gondoljon mindenki bele, hogy ha 20 évre elkötelezi magát , addigra a gyermeke legalább 20 éves lesz és taníttatni is kellene. De erről majd a következőkben bővebben.
Szóval Isten hozott mindenkit egy olyan világban, amit sohasem akart volna, olyan emberek közé, akik legtöbbjétől távol tartaná magát , az érzéketlenség, a gonoszság a rosszindulat paradicsomában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése