Azon tűnődtem, a minap, hogy a slendrián életvitel és gondolkodás mennyire letaposta az íratlan szabályokat.
Fiatalabb olvasóim kedvéért egy példa: Íratlan szabály, hogy :
Senki házára nem megyünk este 8 után.
Ez abból alakult , hogy még a TV korszaka előtt a családok a sötétedéssel készülődtek lefekvéshez, vagy ahogy régen mondták a "tyúkokkal". Azok ahogy beültek, úgy be lehetett zárni az óljukat és mindenki az esti mosdás után nyugovóra tért. Ez nyáron este 9 felé volt, mert az emberek valamikor hajnalban 3-kor keltek, hogy a földeken időben végezzék el a nehéz munkát.
Szóval, ez a fenti szabály egyértelmű volt, hogy bizony aludni térne a háznép, ezért nem zavarunk már 8 után senkit.
Aztán elkezdődött a technika időszaka, megjelent a TV , a telefon és ámbár a szabály tartotta magát, de kezdett kitolódni az esti határidő.
Úgyis mondhatnám később fekvők lettek a családok , illetve akik nem mezőgazdaságból éltek, azoknak az alvási szokásaik is megváltoztak.
De azért tartotta magát ez a figyelmeztetés, hogy nem illendő este 8 után senkit sem zavarni illetve reggel 7 előtt.
Ezek az intim, belső családi időszakok, amikor a családtagok este megbeszélhették a felmerülő gondjaikat, avagy egyáltalán megnyugvást találtak egymás társaságában. A gyermekek is ilyenkor tudták jobban szüleikkel megbeszélni az aktuális nehézségeiket, avagy egyszerűen mód volt egy kis közös játékra.
A mobiltelefon aztán áthágott időt és teret és szép lassan kitörte a nyakát ennek a nagyon is fontos szabálynak.
Ma már éjjel is telefonálgatnak az emberek, hétvégén, hajnalban, már az sem különös, hogy WC-n, vagy bármilyen nyilvános helyen.
Ez egészen elképesztő helyzeteket hoz létre és gyakorlatilag megszűnt az emberek magánélete. Talán legtöbben már nem is tudják mi az, hiszen bármilyen munkát végeznek, vagy bármilyen intim helyzetben vannak gondolkodás nélkül nyúlnak a csörgő telefonjuk után.
10-ből 9 ember a telefont részesíti előnyben az éppen folytatott személyes beszélgetés helyett!
Sejthető volt, hogy a digitális roham túlkapásokhoz vezet, de senki nem gondolta, hogy ennyire sértően és vérlázítóan száműzi az amúgyis igen kicsivé zsugorodott magánteret.
A fenti íratlan szabály azonban úgy tűnik követel magának továbbra is helyet és eképpen változott:
Senkit ne hívj este 8 után és reggel 7 előtt, hacsak nem valamilyen nagy baj van!
Megszívlelendő ez, hiszen mindenki törekszik egy bizonyos állandó ritmusú életre ( itt nem a tinikre gondolok, akiknek az állandó ritmus a folyton csevegés).
Nagyon mélyen észbe kellene vésnie mindenkinek, hogy mindazok, akik e két időpont között hívást kapnak, bizony jogosan rémülnek meg és gondolnak arra, hogy valami baj történt!
Ne tegyük ki ennek szeretteinket!
Ha csak meg nem egyeztünk ebben, hogy:" feltétlen hívjál, vagy küldj egy üzenetet ha odaérsz, még ha éjjel is van!"
Jónéhány íratlan szabály alakult át, vagy felejtődött el az elmúlt 30 év folyamán.
Ilyenek azok az illemszabályok, amiket avíttnak tartanak sokan, márpedig ezek még ma is meghatározzák, egy férfi "férfias" értékét és egy nő "nőies" értékét.
Ilyen például, hogy a hölgyeknek kinyitják az ajtót és előre engedik őket. Nincs férfiatlanabb, mint , amikor egy pasas a pénz, vagy a hatalom, vagy a hülyeség tudatában úgy törtet be az ajtón, hogy majdnem eltapossa az épp ott lévő nőt.
Vagy a köszönés. Ez már betegséggé vált, hogy a férfiak nemhogy előre nem, de még utólag is alig köszönnek! Elképzelni nem tudom, hogy hogyan nevelik csemetéiket ezek a kőkorszaki egyedek, csak tartok tőle, hogy újabb generáció lesz a a kreténség áldozatává.
Mellesleg megjegyzem az illemtannak vannak írott szabályai, tehát meg lehetne tanulni.
És meg is kellene!
Meg bizony, mert csodálkozunk, hogy a nők a Nőnapot az anyák az Anyák napját sem tartják már igazán ünnepnek. Hogyan tartanák, amikor azok, akiknek hálatelt szívvel kellene a nőket szeretettel és tisztelettel köszönteni, szóval azok legtöbbje még egy egyszerű mondatot sem képesek megfogalmazni!
Ugyanakkor nagyon sok nő sem tartja be azt az alapvető illemszabályt, hogy egy nő, mindig legyen önmagára igényes, csinos ( legalábbis az alkalomnak megfelelően) viselkedjen úgy, hogy ne hozzon szégyent nőtársaira. Sem beszédben, sem viselkedésben ne utánozza a férfiakat. A közönségesség , az önmagából kivetkőzés visszataszító és bizony a rosszul értelmezett emancipáció, degradálja a nők nőies mivoltát.
Kérdés, mi a megoldás?! Ahogyan képesek a nők és a férfiak az éppen diktált életritmus-divathoz formálódni, úgy szinte erőfeszítés nélkül képesek lennének a megfelelő illem irányába fordulni.
Csak egy döntés!
Ne legyenek kétségeink, ezeket mind meg lehet tanulni ! A jól neveltség nem feltétlen a gyermekkorhoz köthető csak, hanem a felnőttkor is elvárja , hogy a társas életnek megfelelően viselkedjünk. Leáldozóban van a túlzott lazaság és trágárság időszaka, ha pedig azt képesek voltak sokan elsajátítani, akkor a jó modort miért ne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése