2018. január 30., kedd

"Nedves" témák

Igen, ezek azok, amik nem érnek rá megszáradni, mert hol itt, hol ott fröcsögnek szembe az emberekkel.
Településünket utolérte az európaiság újabb haladó lépése: a csatornázás. Ezért , hol itt, hol ott felüti fejét a munkagépek hada, a földbuckák, a sártenger és az ezzel járó borzalmak, amelyek feldúlják az amúgy csak a " szomszédkivelcsaltamegazasszonyt" témával foglalkozók mindennapjait. Persze vannak más érdeklődésre számot tartó történések is, de most jórészt a csatornázás önti el az itt lakók agyát, hogy stílusos legyek.
Sokan bosszankodnak, hangosan, félhangosan, vagy csak szűk társaságban, de mindannyian abban egyetértenek, hogy ez jó - mármint a csatornázás.


(A kép illusztráció)
Képtalálat a következőre: „csatornázás”













                                                                                                                                                            Csak valahogy úgy vannak vele, mint a férj a tisztasággal: Legyen, csak ne legyek ott, amikor felfordulás van és zúg a porszívó és megy a mosógép!
Pedig ez elkerülhetetlen, ahol tisztaság van, ott előtte takarítani kellett, ahol kényelem van, ott előtte rumli tanyázott.

Nap mint nap találkozom a "pataji felforgatókkal" és mondhatni, nagyon igyekvő munkát végeznek. A kellemetlenség, amelyet okoznak, sokaknak nem kibírható, azonban azt is látni kell, hogy biza hatalmas mennyiségű földet mozgatnak meg, teszik le a csöveket és temetik vissza, szórják le kaviccsal, hogy minél hamarabb szabaddá tegyenek egy szakaszt.
És ehhez még össze kell hangolni, hogy mindig legyen az adott utcából kijáró!
Ők is emberek, akik, hidegben, hóban, fagyban, sárban dolgoznak. ( Ne kibickedjünk, hogy megfizetik érte őket, mert tessenek mutatni ma egy olyan fizikai munkát, amit megfizetnek!)
Mellesleg nem csak fizikai munkát! Tudjuk, hogy a magyar bérek meg sem közelítik az uniós béreket!
Ettől nem lesz jobb kedvünk, csak remélhetőleg türelmesebb hozzáállásunk!
A bér témával nem szeretnék tovább foglalkozni, hiszen már rég folyik a kampány is, ami ugyebár a a szennyvízzel szintén összeköthető, de ez legyen azok dolga, akik erre rátermettek, vagy van jó gumicsizmájuk, vagy bírják a bűzt.
A politikai "húzd meg jobban" olyan "nedves téma", amibe sok hajlongás, feszengés, parolázás. leköteleződés , sárdobálás belefér.
Nekünk elég a magunk baja!
Na meg, amit a nyakunkba öntenek.

Mindazonáltal a szennyvízcsatornázás és a politika között annyi a különbség, hogy az előbbi, ha kész lesz, csak jó lesz, az utóbbiról meg csak mindig hittük, hogy jobb lesz!
Szembenézve a realitásokkal, hosszú ideig még sok-sok bosszúságot fog okozni ez a hatalmas méretű beruházás, de , amikor kész lesz, akkor a  kényelmünket szolgálja.
Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy nekünk lakosoknak semmilyen hozzájárulást nem kell fizetnünk, csak az idegeinket kell vasaltatni. Ez azonban kevesebbe kerül, mint az a számla, amit más településeken benyújtottak a tulajdonosoknak.
Szóval Békesség legyen velünk!

Ez nem csak a csatornázás miatt fontos, hanem, amiatt is, hogy ne felejtsük a politikából sokkal több szenny hömpölyög, mint a mi vezetékeinkből fog. Ezért a magunk dolgával érdemes foglalkozni! Ha pedig nincs elég saruk a tisztelt jelölteknek, innen bármikor vihetnek, adunk egy-egy jól feltúrt utcából!

2017. december 25., hétfő

Dicsőség a Magasságban Istennek!- Jóakarat Dunapatajon.

Amikor elérkezett Mária szülésének ideje, az Úr angyalokat küldött a környékbeli pásztorokhoz, hogy hírül vigyék: megszületett Betlehemben egy kis jászolban a Megváltó.

"A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” 
(Lk 2,12-14)


Ezekkel a szavakkal köszöntötték az angyalok a pásztorokat, akiket félelem töltött el. 
-**Milyen félelem ez?
A megtiszteltetés, az alázat, az odaadás, a méltatlanság érzésének félelme. Hiszen ők csak egyszerű pásztorok, nem értenek máshoz, mint a nyáj őrzéséhez, éjjel-nappal kint tanyáznak a rájuk bízott bárányokkal! Tiszta szívűek, és nem méltatlankodók, mint akik saját sorsukat siratják folyvást, nem hatalmaskodók, akiknek minden és mindenki kell!
A csillagos ég alatt van fekhelyük és a napi munkán kívül, családjukon és az Úr tanításán gondolkodnak.
Mégis őket találja az Úr méltónak, hogy elvigyék a hírt, eljött akit annyira vártak az évezredek!
Őket, a legegyszerűbb embereket! 

-**Kérdezhetnénk , vajon miért nem az Írástudók közül választott Isten valakit, miért ilyen nyomorult , szegény embereket?
Mert nem az okoskodók, a legokosabbak, és a legméltóbbak, és Isten bárkit kiválaszthat, hogy szolgálója legyen . Ki tudja, talán épp a megvetett avagy száműzött ember az, aki lelkünk ajtaján kopogtatva, hozza a nekünk szánt üzenetet!

A pásztorok sietve viszik a hírt, s eközben megérkeznek a messze földről jött királyok, hogy hódolatukat elhozzák.
-**Kik is ők?
A kelet legfényesebb uralkodói, mi úgy ismerjük őket Gáspár, Menyhért Boldizsár. Feltehetőleg Arábia területeiről érkeztek, hiszen ajándékot is hoztak, aranyat, tömjént és mirhát.
Mindhárom a Királyság jelképe.
A tömjén szemcsés halványsárga- vöröses, illóolajat nem tartalmazó anyag.Csak istentiszteleti célokra használták, füstje kellemes illattal tölti be a teret. Ugyanakkor az ima és az áldozati cselekmények jelképe.
A mirha balzsamféle, az áldozat és áldozatvállalást jelenti, olívaolajjal elkeverve drága illatszer, borral vegyítve, pedig fájdalomcsillapító ( ezt adták Jézusnak a kereszten, amit elutasított).

-**Mit jelent mindez?
Azt, hogy Jézus születésekor ezek az ajándékok,a dicsőítés az angyaloktól, a hódolat és lelki leborulás a pásztoroktól, az Istennek kijáró arany, olaj és balzsam a felkenés, az áldozat az emberért hozott alázatos áldozat előremutatnak Jézus tanítására és Megváltó tettére. Benne van egész életének küldetése és jövője, Kereszthalála és Feltámadása.

-**Amikor ajándékozunk Karácsony napjaiban ezt a példát kellene követnünk, azaz a személyre szabott ajándék, amely előremutat. Amely tanít, de nem kioktat, amely értékes, de annak, akinek adjuk, persze ezáltal nekünk is. Az ajándék lehet kicsi, vagy nagy, sok vagy kevés, töltse be küldetését.
Azt mondja a Szentírás: nagy fényesség támadt és angyalok seregeiről beszél.
Olyan eseményről, amely bennünket azaz lelkünket is el kell, hogy töltse, amikor ajándékozunk, amikor adunk.

Most, amikor Karácsony előtt elindultak az ajándékozók, megemlítem, mert örömmel teszem: Dunapataj Önkormányzat ,Dunapatajért Közalapítvány és az előttem ismeretlen maradt sok-sok adakozó hogy csomagot, fát, vagy sok-sok egyebet adjanak sokaknak, ők is a Háromkirályok nyomán haladtak. Hiszen azt vittek, amire szükség volt, ami kifejezte hódolatukat a Szeretet Istene előtt.

A nem hívő szíve is megremeg ilyenkor, mert érzi, hogy adni jó!

Különösen ez a mai helyzet kívánja meg, hogy sok-sok "angyal", "pásztor" és "király" járja az utakat és segítsen, mert minden szomorkodóban, minden szenvedőben, minden nélkülözőben maga Krisztus van jelen!

Legyen Áldott az Ő Neve! Amen

2017. december 10., vasárnap

Advent 2. vasárnapja- A Szent Család élete a mienk is

Folytatva az elmúlt hét megkezdett gondolatsorát, amely a az Adventi utunkról szól, ma Józsefről és Máriáról elmélkednék.
József, egy hétköznapi , majdhogynem átlagos férfi, akinek ács a mestersége. Mindig istenfélő volt, betartotta az előírásokat, tisztességben élt és megkedvelte Máriát, jegyeséül vette.
Ám kiderül, hogy Mária áldott állapotban van.
Botrány.
Nem csak a kereszténységben, de a zsidó felfogásban is elítélendő volt a házasság előtti testi kapcsolat. Az előírások szerint nem csak el kellett volna Máriát küldenie, hanem még a Vének Tanácsa is ítélkezett volna Mária fölött, ami valószínűleg igen súlyos büntetés lett volna, akár száműzetés és halál is.
József vívódik mitévő legyen, s igazi megerősítést maga az Úr ad, amikor angyalát elküldve megnyugtatja Józsefet, hogy minden törvény ellenére vegye feleségül Máriát, hiszen Ő nem mást hordoz a szíve alatt, mint az Eljövendőt, a Megváltót.
József tehát nem a világi törvénynek engedelmeskedik, hanem Istennek.

Mária szintén félelemmel fogadja, hogy immár ő a választott, aki méltó lesz a Messiás anyjává lenni.
Az angyal szavai , amellyel tudtára adja, hogy a gyermeket szül még világias gondolkodású nőként felel: Miképpen lehet ez, hiszen férfit nem ismertem?
S amikor megtudja, hogy az Isten a Szentlélek által részesíti ebben a kegyben ennyit válaszol:
" Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!"
Mária  egyszerre lesz itt anya és az első tanítvány, mert ámbár gyermeke 30 évesen kezd el nyilvánosan tanítani, de minden tettét és szavát Mária mélyen elrejti lelkében és megőrzi azokat.
József és Mária házasságát, már az első pillanattól Szent Titok övezi, a Gyermek titka.
Mindketten vívódnak, hogy egyáltalán méltóak-e erre.
Hitük olyan erős, hogy fel sem merül bennük, hogy álságos tréfának lennének áldozatai.

Nem tudjuk, hogy József lábai fájnak-e a sok gyaloglástól, azt sem, hogy Máriának vannak-e szenvedései. Pedig nyilván igen. Azt sem tudjuk mennyi kenyerük van, vagy hogy elegendő-e a vizük. Azt sem, hogy takarójuk mennyire elnyűtt már az út során.
Nem tudjuk, de ha magunkra nézünk , érthetjük. Hiszen nincs az a cipő, amelyik tönkre ne menne a sok használattól, nincs az a gyomor, amely meg ne éheznék a sok fáradalomtól, és meg ne szomjaznék a nap hevétől és nincs az a test, amely az éjszakában ne fáznék.

A ma embere vajon tudna-e ilyen hittel élni? Avagy elbizakodottá tenné-e ha tudná Isten angyala vigyáz rá? A mai" Józsefek" vajon mit gondolnának a hír hallatára?
Jól tudjuk, kétségük sem lenne afelől, hogy át akarják verni őket, különösen a ma " Máriáinak" oly rafinált válaszait tekintve. Hiszen mind csak valamiképpen házasságot akar!- mondják sokan.
Létezhet, hogy ennyi métely van a szívünkben? Előfordulhat, hogy ha ma akarna a világra születni Jézus, nem találna egy tiszta lelket sem, aki vállalná a nehézségeket és szegény , nyomorúságos körülményei ellenére befogadná őt?
József és Mária haladnak Betlehem felé, mindketten hálával és imádsággal a szívükben és az ajkukon.
Mi velük tartunk, de vajon  mi is tudunk hálát adni, mindazért, amit kaptunk?
Hálát tudunk azért is mondani, amilyen megpróbáltatáson mentünk keresztül és, ami még előttünk van?
Vajon tudjuk-e és értjük azt, amit ők, hogy minden történés, amely utunkon elkísér, legyen az jó vagy éppen rossz a bölcsességünket növeli és ezzel egyre közelebb kerülünk a Teremtőhöz?
Mire az utunk végére érünk és kezünket a Kezébe fűzhetjük, megértjük életünk küldetését.


Amen



2017. december 3., vasárnap

Hófedte gondolatok

Az emlékezet csalóka dolog- mondjuk sokszor, hiszen amikor visszagondolunk egy-egy időszakra, már csak a mosolyok, nevetések avagy a könnyek maradnak meg. Tehát az érzelmekre emlékezünk, az eseményekre kevésbé pontosan, de arra mindenképpen, hogy mit váltott ki bennünk. A történések pillanatában elhallgatjuk olykor , ha valami fájt, de évekkel, évtizedekkel később, kimondjuk azt, amit akkor nem.
Elhallgatjuk mások elől, érzéseinket, azt is, ha az örömünk nem igazi, csak tettetett és azt is tudjuk, nem fogja észrevenni.
Legalábbis úgy hisszük.
De a jó szemű és szívű ember észreveszi a hamis nevetést, a fájdalmat, a gondokat, az eltakarni igyekvő küszködését.

Néha az események aztán olyan fordulatot vesznek, hogy már nincs mód a tisztázásra, az őszinteségre.
Vannak, akiknek sohasem tudjuk elmondani, mennyire szerettük őket, mert már nincsenek közöttünk.
Nem tudunk bocsánatot kérni, mert olyasmit tettünk, amivel a másiknak bajt okoztunk.
Az igazság azonban olyan, hogy mindig napvilágra akar jönni, mindig meg akar születni, mindig tanítani akar bennünket.
Olyan az igazság, mint ez a rózsa, bármennyire is befedi a hó, azaz az idő, alóla mégis kikandikál a ragyogás színe, a Nap neveltje : a rózsa és illatozik, mert nem engedi, hogy a  hópelyhek feledésbe merítsék őt.

Advent van. Elkezdődött a készülődés, hogy lélekben újra tisztán fogadhassuk a Gyermeket, aki az Igazságosság Fénye, a Szeretet Örök Ragyogása, a Béke Fejedelme, A Hit Lángja, a Remény Végtelensége.
Mária és József elindul lelkünkben, hogy teljesítse a császár törvényét és részt vegyen a népszámláláson. Engedelmeskednek a világi hatalom törvényeinek, hiszen a tömegeket irányítani, kormányozni kell. Sohasem vitatták, mert Isten is erre tanította őket.
Nehéz út áll előttük, hosszú és fárasztó, Mária méhében pedig ott a Gyermek, akit óvnak és védenek.
Vajon útjukon, hányan lesznek, akik étellel, vagy itallal, esetleg fekvőhellyel kínálják őket?
És mi, vajon hány embertársunknak adunk bármit is, egy jó szót, vagy ételt, vagy takarót?
Állatainknak biztosítunk-e fekhelyet mint ahogy a betlehemi pásztorok?
Vagy hagyjuk őket megfagyni a hóban?
Amikor elkezdjük járni a Szent Családdal utunkat, gondoljunk arra, hogy mennyi kiszolgáltatott embertársunk van és mennyi befogadásért könyörgő elhagyott, kihajított állat.
Tegyünk értük!
Isten fizesse meg minden jóságunkat!
Amen

2017. november 19., vasárnap

A hazugság szociális létünk alapja? - avagy egy kis kamuzás sohasem árt.

Mindennapjainkban egyáltalán nem természetes, hogy azon gondolkodjunk, hogy a számos ember, akivel összehozott egy-egy szituáció hány százalékban mondott igazat.
Azt is mondhatnám felületes létünk szerint " a francokat" sem érdekli, hogy most igazat mondott-e az a valaki, aki fél perc alatt az orrunk alá tuszmákolja azt a történetet, ami előtte frissen és ropogósan vele megesett,
Meghallgatjuk, aztán foglalatoskodunk a saját dolgunkkal, max. akkor jut eszünkbe, amikor egy hasonló történetbe újra belefutunk, de igazából már nem is emlékszünk, hogy volt és, hogy ki mondta.

Ez a felületes létünk. Ebben bármilyen hazugság elfér, mert nincs érdekeltségünk benne. Persze óvatosan kell bánni ezzel, mert ami ma felületes és érdektelen, holnapra a legfontosabbak közé tartozhat és akkor kellenének azok az információk, amire nem figyeltünk és nem osztályoztuk.

Mire gondolok itt?
Van az Igazság, ami nagy ritkán bukkan elő, csak akkor szoktuk alkalmazni, ha tutira nem lesz belőle hátrányunk, sőt előnyünkre használhatjuk.

Van a "fehér" hazugság, amit akkor vetünk be, amikor az igazságra nincs idő, hazudni felesleges ( mert az amúgy is időigényes dolog) ezért használjuk az önmagában ártalmatlan választ, ami hazugság, de nem árt. Ilyen a  " Jól vagy?" kérdésre az "Igen" válasz.
Szinte legtöbb esetben az ember nincs jól, gondja van, problémája, betegség, vagy éppen őt magát gyötri testi-lelki gondok. Mégis rávágja a kérdésre, : igen jól vagyok.
A gyakorlott és avatott szem és fül azonban pontosan tudja, hogy ez igaz-e vagy fehér hazugság, netántán gúny, vagy fekete hazugság.
Itt nem a válasz a fontos, hanem a hangsúly, a mozdulatsor, a hangmagasság, az arcmozdulat.
Megjegyezem ez ennél azért bonyolultabb. Amikor felteszünk egy ilyen kérdést egyszerre köszönünk és érdeklődünk a másik felől, mintegy jelezve, fontos számunkra. Válaszából pedig nem tiszteletlenség a fehér hazugság, hanem azt az értelmet hordozza: köszönöm, hogy törődsz velem, szívesen elmondanám, de nincs időm.

A gúnyról már sokszor írtam, de annak természetét mindenki ismeri. Hiszen ha máskor nem , bizony gyermekkorában tapasztalhatta, hogy miképpen lesz köznevetség tárgya, ezért vagy azért. A lényeg, hogy a gúnyt mindig csoportosan követik el, mert ahhoz, hogy igazán marjon a másikon, kellenek segítők, ők, akik bármikor , bárhol és bárkit kinevetnek. Felnőttkorban a gúnyolódás nem csak éretlenséget jelent, hanem aszociális sémák berögződését , ha pedig lelkiismeretfurdalás nélkül teszi mindezt az egyén, akkor szociopata jegyeket hordoz. A gúny alapja önértékelési probléma a gúnyolódónál:, ugyanis saját szintjére akarja rántani a másikat.Ha ez nem sikerül, bármit képes bevetni, még bűncselekményt is, hogy legyürközze  képzeletbeli ellenségét, aki saját maga valójában.
A Szentírás gyakran és több helyen is elemzi és kitér arra, hogy  hogyan lesz melegágya minden bűnnek a kívánság. A Kívánság megjelenítésének egyik formája a gúny.
Csak a legegyszerűbb esetet vegyük: X féltékeny Y népszerűségére, ezért nem azt próbálja meg, hogy valami módon küzdjön az elismerésért, hanem Y-t gúnyolja és becsmérli.
A féltékenység Kívánságból fakad és az egyik legártalmasabb bűn , hiszen akár ölni is képes.

Nyilván a "fekete" hazugságot mindenki ismeri. Ez azonban sok energiát felemészt. A fekete hazugság, ugyanis tudatos, célja a teljes félrevezetés, az igazság elkendőzése, ezért folytonosan szövögetni kell, állandó feladat a hazudozó számára, hogy fenntartsa a vele azaz a hazugsággal elhintett látszatot. A fekete hazugság, nem egy egyszeri igen, vagy egy alkalmanként létrejövő gúny. A fekete hazugság életforma, és oda el tud jutni, hogy képtelen az igazság kimondására. Számára az igazság veszélyes és messzire elkerüli az igazságkeresőket, vagy azokat, akik mindig a másik szemébe vágják az igazat. A fekete hazudozók a maguk világában azaz a hazudozók között jól eligazodnak, mert tudják melyik valós és melyik nem valós hazugság. Kinevetik a rosszul hazudozókat és jól érzik magukat, ha újabb nagybecsű hazudozón tehetnek túl tehetségükkel.
Leggyakrabban a fekete hazudozókkal a politika szférájában találkozunk, ők is tudják és egymásról is tudják, nekünk illene tudnunk, de mégis hiszünk nekik, pedig jelez minden vészrendszerünk, hogy a politikában csak a hazugság az egyetlen járható út. Ott nincs pardon, csak lobbizás, manipuláció, még az sem barát, aki annak mondja magát, minden csak látszat és hasalás.
Miért? Hosszan kellene elemeznem , hogy mekkora károkat okozhat a politikában napvilágot látó egy-egy igazság.
Mindig és mindenkor léteztek elterelések és vannak igazságok, amik sohasem látnak napvilágot, mint pl.: , hogy ki ölette meg John F. Kennedyt, vagy hova tűntek és mi történt azokkal, akiket az ÁVO megkínzott koncepciós perek alapján. Mi történt a Gulágon és a Holokauszt ténylegesen mennyi áldozatot szedett, vagy hogy hogyan lehet egy látszólag semmitmondó kisember , néhány év alatt milliók kivégzője és egy háború kirobbantója? Politikai játszmák áldozatai az átlagember, a mindennapok polgára, akik csak élni szeretnének, családot alapítani, gyarapodni, békében megöregedni. Ha csak az elmúlt 100 évet nézem ez egyetlen generációnak sem sikerült.
Ez szomorú tény.
A politikai nagyotmondás milliók életébe került, pedig még egy ember élete is sok.
Még egyé is!











2017. november 12., vasárnap

Mi a probléma a férfiakkal?

A provokatív cím sejtetni engedi, hogy ismét az ősidők óta meglévő téma fog terítékre kerülni: nevezetesen a nemek vagy, ha szójátékkal élek a "nem"-ek harca.

Ha sokat vagyunk kisgyermekek közelében, és persze figyelünk is rájuk, hamar ráébresztenek bennünket, hogy amiről, mi azt gondoljuk természetes, az nem is biztos, hogy az. Lehet csak hagyomány, egy konvenció, egy megszokás, egy beidegződés, egy társadalmi íratlan szabály.  De mi sohasem kérdőjeleztük meg, elfogadtuk. Így neveltek bennünket.
Alapvetőleg ezekkel az ismérvekkel szocializálódtunk.

Szóval, mondom a gyermek rákérdez ezekre, neki ugyanis magyarázat kell a nem logikus társadalmi konvenciókra.

Uraim! Nyugodtan lehet sört bontani, mert most jön a felhördülés!
Az ugyanis egyáltalán nem természetes, hogy a férfiak uralják a családot, a nagyobb közösségeket, egy országot, vagy éppen a világ országainak közösségét!
Ugyanis semmi sem indokolja!

Nézzünk néhány alapvető dolgot!
Ahhoz, hogy egy közösséget irányítani tudjunk és ez lehet a család, mint legkisebb és egyben legértékesebb közösség, osztott figyelemre, ráadásul teljes koncentráltságra van szükség, hiszen a csoport minden egyes tagja fontos , tehát a kellő figyelmet meg kell hogy kapja.
Miért is?
Mert, ha azt akarjuk elérni, hogy családunk hatékonyan építse jövőjét és gondoskodjon a megfelelő életminőségről, akkor mindenkinek el kell végezni benne a feladatát, azt pedig kellő irányítással, megfelelő tanítással és személyre szabott jutalommal kell megvalósítani.

Lépjünk egy kicsit a hétköznapi nyelvezet lépcsőjére: Az a férfi, aki eldobálja a lakásban a koszos ruháit, otthagyja a mosogatnivalót, az asztalon az ételmaradékot, majd beül szotyizni a TV elé, az nem csak nem hatékony a családi élet működtetésében, hanem még hátráltatja is azt.
Aztán egyszerre csak egy dologra tud figyelni, az pedig saját maga, ha egészséges, ha nem, akkor meg pláne, vagyis a családból másokat is elvon a feladatvégzéstől, mert vele kell foglalkozni.

Ki a legalkalmasabb, hogy a szerteágazó feladatokat kiossza, figyelemmel kísérje, majd elszámoltatás után megfelelően jutalmazzon?
Az a nő, aki képes egyszerre figyelni gyermekére, a férje nyafogására, a bevásárlólista elkészítésére, aki egyszerre öltözteti a gyerekét önmagát és a tiszta alsónadrágot hajkurászó férjét. Úgy főz, hogy közben telefonon fejből mondja főnökének, melyik iratot hol találja, miközben pontosan tudja, milyen betegségre milyen gyógyszert adjon, avagy inkább gyógynövényt. Az a nő, aki mosás közben képes a kertben a virágokat rendbe tenni és még füvet is nyírni. Az a nő, aki mindezek mellett megpróbál még előkészületeket tenni a másnapi avagy hétvégi programok megbeszélésére férjével, de ennek vajmi esélye sincs, hiszen teljesen kimerült férje csak és kizárólag a szexre képes gondolni.

Az a nő, aki már rég túl van virágzásán és mégis megpróbál elfogadható frizurát csinálni magának, hiszen a költségvetés is az ő vállát nyomja és abba nem fér bele a fodrász, miközben férje olyan topisan képes grasszálni az utcán, mintha az lenne a trendi divat: " mert csak a szomszédba megyek" címszó alatt, csak a szomszéd a település másik végén van. Nem számít.
Focimeccsre felveszi az új cipót, drága pólót, új nadrágot - mert "lássák, hogy én is vagyok valaki, na!- és tiszta sárosan hazaballag. Férfimunka.


Ha egy kicsit nagyobb távlatokban gondolkodunk, akkor ne felejtsük el, hogy a körülöttünk lévő világot ANYATERMÉSZETNEK nevezzük, mert az örök teremtő erő benne létezik, belőle születik és neveli fel.
Plusz  pont a nők javára.

Még azt sem mondhatom, hogy a férfiak határozottabbak, mint a nők, hiszen ha egy témát felvetünk a férfiak vitáznak, esetleg káromkodnak, aztán kézfogással és sörrel, borral kibékülnek. A nők azonban nem irgalmaznak, nincs bocsi, felejtsük el, csak öri-hari van. Kíméletlen döntéseket hoznak és ezeket nem másítják meg.
Ha kapatos férjuramnak azt mondják éjszakai simuláskor, hogy "Nem!" az akkor igazi " Nem!". Ha mégis változtatnak elhatározásukon azt csak egy dolog miatt teszik: hogy jóval lényegesebb dologhoz megszerezzék az egyetértést.
Azaz a szex  nagy része házassági körökben előnyök megszerzésére irányul! Bizony Uraim, nem a zsír a toka és egyéb dolgok vonzzák az asszonyokat, hanem céljaik elérése néhány perces "kibírom" művelet keretében.
A nők tehát fifikásabbak, okosan használják, amijük van és céljaikat elérik, határozottan érvelnek, mint pl: " Persze, te majd megoldod! Fél éve ígérgeted, ha rajtad múlik sohasem lesz kész!"
Míg a férfiak indokai a következőek: " Nem!" " Csak!" " Mer' azért!"

A probléma tehát az a férfiakkal, hogy nem a megfelelő jogállásban vannak. Ha az őket megillető kitüntető beosztotti minősítésben dolgoznának otthon és mindenütt, akkor megértő és együttérző szemekkel találkoznának, amivel párjaik jeleznék: " Tudom, hogy mindent megteszel, de csak erre vagy képes!"
De mivel valakik , valamikor tévesen úgy gondolták, hogy a férfi többre képesebb ,mint egy nő, így továbbra is forr a "nem"-ek harca, földön , vízen , levegőben, ágyban.

Íme a klasszikus nő és klasszikus férfi ősi problémája!

Ui:
A modern világ által eltorzult "fiúkák" és cicabarbik esete már egész más! Isten ments, hogy a plázamacák gondolkodni akarjanak, ők ugyanis nem tudnak, nem mintha a mellettük pózoló fiúkák el tudták volna dönteni nemi identitásukat! Ez legyen a legközelebbi téma!




2017. október 29., vasárnap

Vissza a kőkorszakba?

Az ember hisz a saját képességeiben, sőt abban is, hogy bármit meg tud csinálni! Ezt nem feltétlen az egoja mondatja vele ( bár sokaknál igen), hanem az élettapasztalat, amely megmutatta, hogy a legnehezebb helyzetből is talált kiutat, vagy éppen bármilyen munkát el tudott végezni, ha szükséges volt.
Csak néhány önéletrajzban nem szereplő adalék: 18 évesen rakodtam ki vagont éjszaka, mert jól fizették, vagy voltam virágkötő , dekoratőr, de szereltem porszívót, voltam felszolgáló, kocsmáros, betonoztam, falat festettem, villanyt szereltem, de számítógépet is és még programoztam is valamikor és a jó ég tudja , mi mindent csináltam még, és teszek ma is pénzért , na persze a tisztesség jegyében.
Ezeket a munkákat szakiktól tanultam, olyanoktól, akiknek a kisujjában volt a mesterség csínja-bínja.

A minap eszembe jutott, hogy ki kellene javítanom néhány dolgot az otthonomban és elkönyveltem azzal, hogy , amint hazaérek, megnézem az interneten.
És akkor egy pillanat alatt átfutott az agyamon, mi történne, ha egyszer csak "vészleállás" lenne és megszűnne az internet, akár vírussal, vagy egy akár a Földet is veszélybe sodró erős mágneses kisüléssel.
El kezdtem gondolkodni, hogy vajon honnan szereznénk információt: hogy mit, hogyan kell elkészíteni?
Könyvekből? Léteznek még szakmaleíró könyvek? És abban benne vannak a mestertitkok is?
És ezek a könyvek mindenkihez eljuthatnak majd?
Ha a kitörő pánik következtében az üzletekben már semmi nem marad, mondjuk hogyan készítünk mosószert?
Tudja még valaki hogyan készül a mosószappan, vagy miből lesz tusfürdő. Hogyan tisztítsuk a vizet, ha a víztározó berendezése elromlik?
Hallom, ahogy néhányan most mondják, " minek a pánik a földben megterem minden"!
Meg biza, ha megmunkálják!
De ha tönkremennek a gépek és nincs kenőolaj, nincs megfelelő üzemanyag, tudjuk fejből, hogyan kell ezt előállítani?
És ha egy alkatrész elromlik, tudunk kézzel, nem precíziós gépekkel újat készíteni?
Ha nincs másom, csak a fejben lévő tudásom és munkaerőm, hogyan forgatom meg a földet?
Szerszámot kell készíteni!
De hogyan?
Vegyük a nyelét, fából van, stabilnak erősnek, egy tagból állónak kell lennie. Vagyis veszek egy erős fát, kivágom és ledarabolom, lehántom, durva, majd finom simítással elkészítem a nyelet. De mivel vágom ki a fát?
Előbb ahhoz kell szerszám. És akkor még vasat nem készítettem! Amihez öntvény, kemence, forma, csiszolókorong kell!
Ha elkészült a fejsze, utána jöhet a többi megmunkáló eszköz és végül az ásó.
A ruhám csupa mocsok, tehát nap végén mosás kézzel és még nekem is meg kell mosakodnom. Hideg vízzel, vagy tudok tüzet csiholni?

Ezen a ponton értettem meg, hogy a Római Birodalom bukását követően amelyben szinte mindent elpusztítottak, hogyan kezdte elölről az emberiség a tanulást a felfedezést.
I.u. 476-ban elbukott az az addig virágzó birodalom, amelyben vízvezetékrendszer, fürdőházak, higiénikus mellékhelyiségek léteztek és beletelt majd 1500 évbe, hogy az emberiség újra megismerje ezeket a találmányokat és alkalmazni tudja.

Ma, amikor egyre kevesebben fordítanak időt olvasásra, tanulásra meg pláne, sőt még kevesebben tudnak helyesen írni, még úgyis, hogy az internet minden magyar nyelvű rendszere pirossal jelzi: " Ember! Valamit nem jól írtál!"- szóval aligha van esély arra, hogy egy-egy szakmát vagy egy-egy alapvető dolgot elsajátítsanak , megismerjenek.
Az ember nem gondol a vészleállásra, azt hiszi mindig, minden rendelkezésére áll.

Pedig ez nem így van!
Nem csak a rómaiak után jött a mosdatlan, járványokkal teli évszázadok időszaka, hanem az elpusztított Egyiptom, vagy a letarolt inka birodalom után is.
És még sorolhatnám, mennyi minden lett az enyészeté, amit mai napig is nehezen érthető, vagy megfejthető.
Most sokkal nagyobb figyelmet fordít az emberiség az egyéni gazdagságra, mint a fennmaradás biztosítására.
Pedig tudnunk kell megérteni, hogy, akkor, amikor bekövetkezik egy teljes leállás a pénznek többé semmi értéke sem lesz, mindenki az élete megmentéséért küzd majd és, hogy ki lesz a nyerő?
 Aki több tudással rendelkezik.
A pénz csak eszköz, az internetes pénz jó része pedig csak nullákból áll!

Képtalálat a következőre: „technikai apokaliptika”Ez az apokaliptikus helyzet nem áll messze tőlünk, amelynek szoros következménye lesz, hogy vagy megtanul az ember összedolgozni másokkal, vagy elpusztul tudás hiányában.
Nincs az a vagyon, ami akkor kellene bárkinek is, amikor az a kérdés, hogyan éljem túl a napot, hogyan legyen tető a fejem felett, hogyan csiholjak tüzet?!

Vajon teszünk valamit azért, hogy ne találjuk magunkat ismét a kőkorszakban? Hányan vannak, akik már ma sem tudnak olvasni és írni:technikai analfabéták, és még hányan lesznek?!
Ők lesznek a szelekció első áldozatai?
Nem kellene felelősségteljesebben gondolkodnunk magunkról az emberiségről a bolygónkról?
Vagy szükségszerűen időközönként be kell következnie egy-egy ilyen katasztrófának?
Ha igen, akkor miért? Mert, nem tanultunk az eddigiekből sem?

Csak remélni tudom, hogy felelős emberek, felelős gyermekeiket arra nevelik, hogy tanuljanak meg  a legalapvetőbb módon élni, mert sem a Gucci, sem a Dolce&Gabbana cuccok nem mentik meg őket az éhínségtől, vagy a fagyhaláltól.
Ha nem leszünk okosak, akkor semminek, semmi értelme nem lesz többé, sem a márkáknak, sem a pénznek, sem az ékszereknek, sem a vagyonnak, sem az értékpapírnak, de még a drága kocsinak sem.

Legyünk hát lényeglátók, szélesebb spektrumban gondolkozzunk és ne a hétköznapok kínálta "fogyassz, mert akkor vagy valaki " életet éljük, hanem gyűjtsük az életünkhöz igazán fontos információkat!
Szóval legyünk tudatosak!





Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...