Ha sokat vagyunk kisgyermekek közelében, és persze figyelünk is rájuk, hamar ráébresztenek bennünket, hogy amiről, mi azt gondoljuk természetes, az nem is biztos, hogy az. Lehet csak hagyomány, egy konvenció, egy megszokás, egy beidegződés, egy társadalmi íratlan szabály. De mi sohasem kérdőjeleztük meg, elfogadtuk. Így neveltek bennünket.
Alapvetőleg ezekkel az ismérvekkel szocializálódtunk.
Szóval, mondom a gyermek rákérdez ezekre, neki ugyanis magyarázat kell a nem logikus társadalmi konvenciókra.
Uraim! Nyugodtan lehet sört bontani, mert most jön a felhördülés!
Az ugyanis egyáltalán nem természetes, hogy a férfiak uralják a családot, a nagyobb közösségeket, egy országot, vagy éppen a világ országainak közösségét!
Ugyanis semmi sem indokolja!
Nézzünk néhány alapvető dolgot!
Ahhoz, hogy egy közösséget irányítani tudjunk és ez lehet a család, mint legkisebb és egyben legértékesebb közösség, osztott figyelemre, ráadásul teljes koncentráltságra van szükség, hiszen a csoport minden egyes tagja fontos , tehát a kellő figyelmet meg kell hogy kapja.
Miért is?
Mert, ha azt akarjuk elérni, hogy családunk hatékonyan építse jövőjét és gondoskodjon a megfelelő életminőségről, akkor mindenkinek el kell végezni benne a feladatát, azt pedig kellő irányítással, megfelelő tanítással és személyre szabott jutalommal kell megvalósítani.
Lépjünk egy kicsit a hétköznapi nyelvezet lépcsőjére: Az a férfi, aki eldobálja a lakásban a koszos ruháit, otthagyja a mosogatnivalót, az asztalon az ételmaradékot, majd beül szotyizni a TV elé, az nem csak nem hatékony a családi élet működtetésében, hanem még hátráltatja is azt.
Aztán egyszerre csak egy dologra tud figyelni, az pedig saját maga, ha egészséges, ha nem, akkor meg pláne, vagyis a családból másokat is elvon a feladatvégzéstől, mert vele kell foglalkozni.
Ki a legalkalmasabb, hogy a szerteágazó feladatokat kiossza, figyelemmel kísérje, majd elszámoltatás után megfelelően jutalmazzon?
Az a nő, aki képes egyszerre figyelni gyermekére, a férje nyafogására, a bevásárlólista elkészítésére, aki egyszerre öltözteti a gyerekét önmagát és a tiszta alsónadrágot hajkurászó férjét. Úgy főz, hogy közben telefonon fejből mondja főnökének, melyik iratot hol találja, miközben pontosan tudja, milyen betegségre milyen gyógyszert adjon, avagy inkább gyógynövényt. Az a nő, aki mosás közben képes a kertben a virágokat rendbe tenni és még füvet is nyírni. Az a nő, aki mindezek mellett megpróbál még előkészületeket tenni a másnapi avagy hétvégi programok megbeszélésére férjével, de ennek vajmi esélye sincs, hiszen teljesen kimerült férje csak és kizárólag a szexre képes gondolni.
Az a nő, aki már rég túl van virágzásán és mégis megpróbál elfogadható frizurát csinálni magának, hiszen a költségvetés is az ő vállát nyomja és abba nem fér bele a fodrász, miközben férje olyan topisan képes grasszálni az utcán, mintha az lenne a trendi divat: " mert csak a szomszédba megyek" címszó alatt, csak a szomszéd a település másik végén van. Nem számít.
Focimeccsre felveszi az új cipót, drága pólót, új nadrágot - mert "lássák, hogy én is vagyok valaki, na!- és tiszta sárosan hazaballag. Férfimunka.
Ha egy kicsit nagyobb távlatokban gondolkodunk, akkor ne felejtsük el, hogy a körülöttünk lévő világot ANYATERMÉSZETNEK nevezzük, mert az örök teremtő erő benne létezik, belőle születik és neveli fel.
Plusz pont a nők javára.
Még azt sem mondhatom, hogy a férfiak határozottabbak, mint a nők, hiszen ha egy témát felvetünk a férfiak vitáznak, esetleg káromkodnak, aztán kézfogással és sörrel, borral kibékülnek. A nők azonban nem irgalmaznak, nincs bocsi, felejtsük el, csak öri-hari van. Kíméletlen döntéseket hoznak és ezeket nem másítják meg.
Ha kapatos férjuramnak azt mondják éjszakai simuláskor, hogy "Nem!" az akkor igazi " Nem!". Ha mégis változtatnak elhatározásukon azt csak egy dolog miatt teszik: hogy jóval lényegesebb dologhoz megszerezzék az egyetértést.
Azaz a szex nagy része házassági körökben előnyök megszerzésére irányul! Bizony Uraim, nem a zsír a toka és egyéb dolgok vonzzák az asszonyokat, hanem céljaik elérése néhány perces "kibírom" művelet keretében.
A nők tehát fifikásabbak, okosan használják, amijük van és céljaikat elérik, határozottan érvelnek, mint pl: " Persze, te majd megoldod! Fél éve ígérgeted, ha rajtad múlik sohasem lesz kész!"
Míg a férfiak indokai a következőek: " Nem!" " Csak!" " Mer' azért!"
A probléma tehát az a férfiakkal, hogy nem a megfelelő jogállásban vannak. Ha az őket megillető kitüntető beosztotti minősítésben dolgoznának otthon és mindenütt, akkor megértő és együttérző szemekkel találkoznának, amivel párjaik jeleznék: " Tudom, hogy mindent megteszel, de csak erre vagy képes!"
De mivel valakik , valamikor tévesen úgy gondolták, hogy a férfi többre képesebb ,mint egy nő, így továbbra is forr a "nem"-ek harca, földön , vízen , levegőben, ágyban.
Íme a klasszikus nő és klasszikus férfi ősi problémája!
Ui:
A modern világ által eltorzult "fiúkák" és cicabarbik esete már egész más! Isten ments, hogy a plázamacák gondolkodni akarjanak, ők ugyanis nem tudnak, nem mintha a mellettük pózoló fiúkák el tudták volna dönteni nemi identitásukat! Ez legyen a legközelebbi téma!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése