2016. december 30., péntek

BUÉK!!!!

Kedves Olvasóim!

Csak egy röpke pillanatra vissza szeretnék tekinteni az elmúló esztendőre.
Hozzáteszem, hogy nagyon sok boldog esemény történt velem, de talán kezdjük mindjárt egy 2015. december 30.-ai bejegyzéssel a Facebookon:

Íme:

"Itt az év vége és általában mindenki számot vet azzal, mi minden történt vele, mit sikerült megvalósítania és mit nem!
Annyi bizonyos, hogy amit terveztem, semmi nem alakult úgy, sőt szinte semmi sem valósult meg! Így aztán levontam a szükséges konzekvenciákat, amit most néhány pontban taglalok!
Illetve néhány bölcsesség is ide kívánkozik.
1. Alapvető szabály, hogy soha ne hazudjunk annak, aki igazat mond és jószívű! Mert a bizalom törékeny , visszahozni eredeti állapotába nem lehet.
2. Ebből következik, hogy soha ne bízzunk meg olyan emberben, aki mások átverésével dicsekszik, mert az bennünket is lóvá tesz!
3. Ha kis településen élünk, akkor keressük meg a megfelelő embert és neki hintsük el mondandónkat, hamarosan mindenki fogja tudni.
4. Ha tudni akarjuk, hogy milyen az egészségi állapotunk, ne az orvoshoz menjünk, hanem kérdezzük meg az utca emberét: Mindent tud, mindent lát és ismeri a megoldásokat!
5. Ugyanez vonatkozik a párkapcsolatunkra is, ehhez még beszélni sem kell senkivel: hihetetlen mennyi kapcsolata keletkezik az embernek mások fejében!
6. Megtartom azt a jó szokásomat, hogy ahova nem hívnak , nem megyek, és bevezetem azt az újat, hogy ahova hívnak, oda sem biztos!Ugyanis anélkül is mindent megtudok, ha akarom, ha nem!
7. Megtartom azt a jó szokásomat is, hogy mindenkinek köszönök, azzal a módosítással, hogy aki nem köszön vissza, arról most már véleményem is lesz!
8. Férfiaknak soha nem köszönök előre, mert, ha nem tudja, hogy egy nőnek mindig előre illik köszönni, akkor utána sem fog!
9. Megtartom azt a szokásomat is, hogy tervezgetem a jövőmet, de nem azzal, aki a pletykák szerint hozzám illik, hanem én tudom, hogy kivel!!!
10. És megtartom azt a szokásomat is, hogy egész évben minden egyes nap nevetek még ha csak 10 percet is, igyekszem egészséges maradni és megpróbálok mindenkit szeretni, a magam módján!
11. Majd elfelejtettem! Továbbra sem a siker és a gazdagság hajszolása lesz az életem fő célpontja, hanem, hogy szeretetben éljek, hogy szeressek és viszontszeressenek!"

A 2016-os év csodásan telt! Látszólag nem történtek egetrengető események, de a legboldogabb évem egyike, vagy talán a legboldogabb!
A 11. pont betöltötte az egész időszakot, hiszen nagyon szerettem és viszontszerettek és még ma is ez a boldogság tölt el. 
Minden egy mosolyon, egy kedvességen, egy gyengéd közelségen múlik.
Soha ennyi boldogságos pillanat nem volt még egyetlen évben sem, mert egész idő alatt jó emberek, szerető szívű emberek vettek körül.
Igazi szerelem töltötte be az év 52 hetét.
A csodák egymás után születtek , mert azok , akikkel összehozott az élet, mind ajándékként léptek az életembe.
Persze voltak nehéz pillanatok, fájdalmak és megtapasztaltam a félelem újabb bugyrát, de ezekre nem is gondolok már, s ha valaki bántott is, már rég megbocsátottam, még előtte még mielőtt megtette.
Hálát adok Istennek mindenkiért, akit az életembe hozott!
Szóval minden úgy alakult, ahogy azt 2015-ben feladatként kitűztem!
Ezért az idei év végén csak ennyi lesz a célkitűzésem az elkövetkezendő esztendőre:
1. A célom jövőre is az, hogy szeressek és viszontszeressenek! Nagyot szeretnék ebben lépni előre, mondhatnám hatalmasat! Tudom, hogy nemcsak boldog, hanem sikeres és kellemesen jómódú év vár rám!
( Az előző évben megfogalmazott első 10 pont továbbra is érvényes!)
Azoknak, akiket érdekel csak néhány információt teszek még ide:
Ebben az évben összesen 77 bejegyzést írtam. Az összes bejegyzések száma 128 ,2013-óta, ebből látszik, hogy az idei év nagyon termékeny volt. Az összes megtekintések száma 8775, vagyis ennyiszer nyitották meg, olvasták a Tükörvár blogot.
Elindítottam egy weboldalt, amely a  http://gyemantpolc.simplesite.com/431786026 címen található. Mellesleg a Tükörvár blogból azonnal át lehet lépni oda, van egy rámutató link.
Ez egy kísérleti jellegű website, ha "fel tudom futtatni", akkor egy jóval sokrétűbb és teljesebb alkotói tevékenységet tudok majd bemutatni .
Mindkét oldalt a Facebookon és a Google+-on is el lehet érni ez utóbbin az oldalam látogatottsága 35 ezer körül van jelenleg.
Köszönöm, mindazoknak, akik olvasnak, akik kíváncsiak rám, akik fontosnak tartják, hogy a gondolataimat elolvassák.
Köszönöm szoknak is, akik nem olvasnak, mert "csakazért se", mert ők ugyanis sokat marketingeznek ellenem, ezért aztán még többen kíváncsiak rám!/ Mint tudjuk a rossz nyolcszoros sebességgel terjed, mint a jó!/

Ezúton Kívánok Mindenkinek Boldog és Békés Új Esztendőt! 
Találkozunk 2017-ben!





2016. december 24., szombat

Áldott Karácsonyt Minden Olvasómnak!

Kedves Olvasóim!

Lassan elérkezünk ahhoz az estéhez, amikor a befogadó Szeretet testet ölt, megszületik egy gyermek, aki a jóra a szépre az igazra a békére tanít bennünket.
A Békére, amire mindannyiunknak szüksége lenne.
Nem szabadna a családokban zsörtölődésnek, viszálynak, veszekedésnek dúlnia, de mégis van.
Nem szabadna haraggal, dühvel élnünk, de mégis ezt tesszük sokszor.
NEM szabadna a világban sehol sem háborúnak lennie, de ma is a Föld legkülönbözőbb helyein több , mint 100 háború folyik, mert nagy üzlet.
Az emberélet a legértékesebb, mégis úgy bánnak sokan vele, mint valami ócska portékával.
Sokan küzdenek ma is az éhínség ellen, fagyoskodnak és megalázott "rabszolgaként" tengetik életüket.
Kiszolgáltatottak milliói szenvednek néhány ember elképesztő megalomániájától.

És mégis, minden évben újra és újra feltámad a Remény a szabadulásra egy Kisgyermek születésével. Ő, aki feltétel nélkül és tiszta Szeretettel vett és vesz körbe mindannyiunkat.
Ő hoz áldást a családoknak, Ő ad Reményt az éhezőknek és szenvedőknek, Ő ad Békét a háborúban élőknek.
Ezért mondjuk, hogy a Karácsony mindenki ünnepe, vallásos és nem vallásos embereké, különböző vallásúaké is. Hiszen a Szeretet benne él mindannyiunkban, az együttérzés, a Béke utáni olthatatlan vágy, az öröm, a boldogság minden ember szükséglete. Enélkül nem lennénk emberek, mert a Jó az, ami életünket előreviszi.
Amikor este megállunk feldíszített fenyőfánk előtt, rámosolygunk szeretteinkre, lélekben mosolyogjunk egy kicsit azokra is, akik ma egyedül vannak, vagy kitaszítva, vagy keserves és félelmetes körülmények között.  Adjunk nekik ezzel erőt, hogy elviseljék nehézségeiket!

Kívánok Minden Kedves Olvasómnak , Áldott, Szeretetteljes Karácsonyt!

2016. december 8., csütörtök

Áldott Advent!

Oly gyorsan eltelik egy év szinte tovasuhan.
 Gyermekkorunk varázslatos decemberei már csak itt-ott élnek nyomokban.
Még emlékszem, amikor kimentünk szánkózni. Édesanyám újságpapírt is tett a csizmánkba, mert az bizony szigetelt.
Hideg telek voltak, de addig be nem jöttünk, amíg már annyira nem fáztunk, hogy lila volt a kezünk, szánk.
Hideg vízbe tette a lábacskáinkat  és a kezecskéinket édesanyám, aztán, szép lassan langyos vízbe és végük a sparheilt sütőjében melengetett bennünket. Persze hallgattunk korholást is, de sírva voltunk boldogok.
Sírtunk , mert fájtak a fázástól a kezeink, lábaink és nevettünk a sok-sok mulatságos játék miatt. Hóangyalkázás, szánnal borítottuk egymást a friss hóba és a hógolyózás.
Micsoda szép idők voltak. Az ágyunkba meleg tégla volt és csudajót aludtunk. Álmaink telis-tele voltak örömmel, mi is ráztuk Hóanyóval dunnáját, hogy minél több hó essen!
Szerettük az esti villanyfényben megcsillant hópihék ezüst színét és, hogy minden pihének más mintája volt.
Gyönyörűek voltak a virágok az ablakon, amit a jég varázsolt oda, mindenütt megelevenedtek a Hókirálynő mesés pillanatai. Pirospozsgásak voltunk, boldogok  és legfőképp gondtalanok.
Orrocskánkat rátapasztottuk az ablakra lestük a téli tájat a meleg szobából és arról ábrándoztunk, hamarosan csodaszép fenyő áll majd az ablak előtt rajta temérdek csillogó dísszel és szaloncukorral.
Igazi gyerekkorunk volt, igazi önfeledt játékossággal, Szentestén csodás énekekkel, finom ételekkel és mosollyal sok-sok szerető mosollyal!
Az ajándékokra már nem emlékszem, de a szeretetre, amit átéltünk, azt nem lehet elfelejteni, az még most is itt él a szívemben!

Ezt a gyönyörű verset mindannyian ismertük, könnyes szemmel olvasgattuk a kapott képeslapokat és hittük: mindez örökké tart!



Akkor még nem volt internet,amely elszigetelt, akkor még mindenki a családjában töltötte a Karácsonyt. De tudtuk, hogy a Föld minden táján ünneplik Jézus megszületését és dicséretet zengenek Istennek, aki mindeneket teremtette.
John Rutter gyönyörű dalát a Look at the World c. hálaadót énekelte a Tikász Mihály Kamarakórus ez év adventjében,amelynek refrénje így hangzik:

 " Hála és köszönet a sok-sok jóért,
 Isten napról-napra gondol ránk.
 Éltünk óvja védi minden percben, égi jó Atyánk."

E szavakkal kívánok:
Áldott Adventet Mindenkinek!


2016. december 1., csütörtök

Gyökerek! - Van úgy, hogy nem tudom a dühömet magamban tartani!

Egy csodálatos Dalai Láma gondolatsor olvasása után jutott eszembe, hogy ideje kifújnom a mérgemet, még mielőtt az ökölbe szorított kezem a levegőbe lendül, hogy valahol irtózatos erővel lecsapjon!

Íme a szép gondolat:

"Adj szárnyat azoknak, akiket szeretsz, hogy repülhessenek, gyökeret, hogy visszajöjjenek, és okot, hogy maradjanak."

Ugye csodálatos?! Igen , valóban az, csak nem az emberek között, vagy legalábbis a mai idők elkorcsosult világában.
Hosszú ideje foglalkozom azzal, hogy  az emberek viselkedését figyelem meg, reakcióikat és meggondolatlanságaik sorozatát.
Katasztrofális rosszindulatukat nap mint nap tapasztalom, a megbélyegzés sötét bugyrait élem meg más embertársaimmal együtt.

Szóval én ezt a csodálatos mondatot most így tudom fordítani, kellő átérzéssel:

Adj szárnyat azoknak, akik idióták, hogy repülhessenek, gyökeret, hogy el ne felejtsék valójában milyenek, és okot, hogy soha ne akarjanak senkivel rosszat tenni!

Felfoghatatlan számomra, hogy a butaság ekkora méreteket ölt kis Hazánkban és hogy valaki képtelen a tetteinek a következményét nem előre meglátni, csak akkor felmérni, amikor teszi!
De az is valami elképesztő, ahogy a rosszindulatban mennyire össze tudnak fogni egyesek. Vitathatatlanul bárkit és bármikor képesek "halálra " ítélni. Gonoszságukkal odáig mennek, hogy menekül mindenki a szélrózsa minden irányába!
Ugye ismerős, mindenkinek ez a helyzet?!
Hát persze!
Ez ma a divat, az arcnélküli, sehonnaiak szervezett alattomossága, a gyűlölködés netovábbja!
Kellene valamilyen díjat alapítani számukra, vajon, ki volt az idén a legrombolóbb, az emberi lelkekben a legtöbb kárt okozó?!
Vörös szőnyeges díjátadó gála keretében kapná meg az év leggonoszabb szobrocskáját és a nyertes igazán büszkén vihetné haza a vitrinbe!
Párja pedig minden nap leporolná és mutogatná rokonoknak, barátoknak...

Vagy mégse? Talán a józan ész azt mondatja velünk, hogy cinkos az is, aki ilyen szobrot készíttet avagy átad?! És az is, aki a rosszban egyetért, a bántalmazásban társ!
Nemde úgy van erkölcsi törvényeink szerint, hogy mindaz, aki bántalmazza embertársát, méltó a megvetésre és a büntetésre ,és aki cinkosa, támogatója, maga is a számkivetettek közé kerül?!
Én így tudom, hogy a közösség szégyene a gonosz ember, legyen az kis vagy nagy közösség!

Ideje felébredni és ideje bocsánatot kérni, ideje a jót erősíteni és ideje szakítani a rossz emberekkel vagy azokkal, akik mást sem tudnak, csak kárára lenni embertársaiknak!
Nekik ugyanúgy van választásuk jó és rossz között, az utóbbira voksoltak, akkor pedig távozzanak sátáni alattomosságukkal, pusztuljanak a saját poklukba, amit maguknak teremtettek!!!




2016. november 25., péntek

Vitázunk, cirkuszolunk , besértődünk- Vagyis képtelenek vagyunk felnőni

Képtalálat a következőre: „nemi erőszak fotók”
Röviden és tömören így viselkedünk mi emberek, amikor valami nem úgy van, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeltük.
Megtoroljuk a másikon vélt sérelmeinket és tulajdonképpen meg is akarunk sértődni. Az olyan klassz érzés, vagy nem?!
Szerintem nem, egyébként saját magunknak kell eldönteni, hogy egy adott dolog, történés, mondat, viselkedés miatt be akarunk-e sértődni, vagy megpróbálunk mögé nézni és elfogadni, hogy a látszat ámbár bántó, mégsem nekünk szól.

Szeretem azt a gondolatot, hogy: ami kimarad az életünkből, az nagyon jó, hogy kimaradt! És azt is: Hogy amikor Isten kivon az életünkből bizonyos embereket, vagy éppen megakadályoz bizonyos helyzetekben való részvételben, akkor meg akar óvni!

Szóval mi emberek képtelenek vagyunk normális párbeszédre, csak olyan vitára, ami aztán mindenképpen a személyeskedésbe csúszik bele.

Egy statisztikát olvastam és az akörül kibontakozott vitát.
Bevallom őszintén maga a statisztika rendkívüli módon felháborító és aggasztó is egyszerre, de a körülötte kialakult vita is azt igazolja, hogy a felmérésben kimutatott értékek nagyon is valósak.

Az alapkérdés ugyanis az volt, hogy a beleegyezés nélküli szex elfogadható-e bizonyos esetekben.
Evvel a felméréssel és némi elemzéssel egy másik bejegyzésben szeretnék foglalkozni, most azonban inkább arról írnék, hogy hogyan reagáltak rá embertársaink.
Maga a statisztika Európa és Magyarország összevetését hozza és a különböző kérdésekre adott igen-nem válaszok százalékos megoszlását.
Ami igazán megdöbbentő, hogy Magyarországon a megkérdezettek (reprezentatív felmérés) 47 %-a azt válaszolta, hogy bizonyos esetekben elfogadható a beleegyezés nélküli szex.

Hogy egyértelmű legyen: a felmérésben részt vevők majdnem fele szerint a nemi erőszak nem elítélendő, vagyis nem bűntény. 

Elöljáróban annyit, hogy nők és férfiak vegyesen vettek részt a felmérésben.

Amikor a hozzászólásokat olvastam, már akkor felmerült bennem, hogy a jó öreg "agyatlan" felnőni képtelen virtus megint felütötte a fejét. A legtöbb hozzászólónak nem az volt a gondja, hogy milyen mértékben lecsúszott társadalmunk az amoralitás létráján, hanem, hogy vajon kiket kérdezhettek meg, vagy hogy mennyien lehettek és hogy így mennyire lehet igaz a hivatalos statisztika?

Az okoskodások tömkelege látott világot, sokan tudni vélték, hogy biztos aluliskolázottak voltak a válaszolók.
Aztán azt is, hogy lehet nem is jó a százalékos érték, vagy nem jól értelmezzük stb!
Azt azonban kevesen vették észre, hogy milyen a társadalmakra igenis nagy erővel ránehezedő erkölcsi problémával nézünk szembe.
Manapság rengeteg nő és férfi van kitéve zaklatásnak , amelyek rendszeresek és a verbálison túl a fizikai bántalmazásig minden megtörténik.
Magyarországon sem jobb a helyzet, mint máshol Európában, de itt sem foglalkoznak megfelelően a zaklatás témájával, mert legtöbbnyire él az az elképesztő nézet ( és itt is a morális alultápláltság látszik), hogy az áldozat provokálja ki az erőszakot.

Úgy gondolom, hogy erre mondhatunk egy határozott NEM-et!

Az emberi viselkedés a mai világban is  úgy épül fel mint a hosszú évszázadok alatt,: a hatalom és annak mámora hozza létre az erőszakot. A kiszolgáltatottság, a gyengeség, a védekezni képtelenség.
Maga az erőszak szó is jól illusztrálja, hogy az erőfölény adja az alapot a tettre és mindig egy jóval gyengébb, védekezni képtelen egyed felé irányul.
Mindenesetre vitatkozni vágyó embertársaink aztán jól hajbakaptak, majd pedig kölcsönös sértegetés közepette levonultak a harctérről.
Ez a dupla nullás vitakultúra. Sem a téma nem volt fontos, sem annak megvitatása, hogy mennyire védenek a törvények a naponta elszenvedett bántalmazások megtörténtétől, csak az, hogy ki mondja ki előbb a másikra:te idióta, te hülye.

Nos, amíg ennyire nem tudunk párbeszédet folytatni, addig minden statisztika és probléma felvetés értelmetlen.
Pedig egy másik statisztikában ( méghozzá bűnügyiben) ezt az elképesztő adatot olvastam : a világon minden percben valaki erőszak áldozata lesz.
Vagyis annyi az annyi: naponta 1440 ember esik áldozatul mások brutalitásának!

A gyengék és elesettek védelmezése mindig , minden korban kötelesség volt, hiszen milyen ember az, aki a nálánál védtelenebbet bántalmazza. Igen az! Jól gondoljuk!

Szóval nem véletlen bünteti a törvény, a gond csak az, hogy ha a törvényt nem lehet alkalmazni, akkor elkezdünk morális meggyőződésünkön változtatni. Ma már 47 % azt mondja nem nagy ügy, ha alkohol vagy drog, vagy feszes ruci miatt erőszakolnak meg valakit, hiszen az elfogadható.

Hogy mégis miről beszélek? Íme itt a statisztika, amit hamarosan átelemezgetek:
http://ec.europa.eu/.../ResultDoc/download/DocumentKy/75882




2016. november 7., hétfő

Angela történetének folytatása

Kedves Olvasók!

A Gyémántpolc weben megjelent a történet folytatása.
A Főoldalon a holnapi időjárás jelentést is elolvashatjátok és bővült a web egy új polccal, ahol agymenések lesznek Napi szabad gondolat címmel.

Köszönöm, ha ellátogatsz és megnézed!

2016. november 4., péntek

Tanácsokban soha sincs hiány!

Olvasom itt, és elképedek ott, hogy így, meg úgy nem tudunk jól gondolkodni, nem tudunk megfelelően öltözni. Arra is "varrnak gombot"  névtelen tanácsadók, hogy csillagjegyünk szerint milyeneknek kell lennünk.
És csakugyan kutatunk magunkban, hogy én igen , biztos ilyen vagyok, vagy olyan, vagy netán mégis a másik horoszkóp-pistának van igaza?!
Meg persze Csernus doktor nevével fémjelezve is közzéteszik ugyanazt a kissé durván sértő jellemzést mely szerint bizonyos csillagjegyek mennyire utálatosak. Persze valójában nem lehet tudni, hogy kinek a tollából ered mindez, mert csak a "tinta" más, a szöveg ugyanaz és hol "bede", hol "szőcs" néven kerül jegyzésre a hatalmas internet colosseumban.
Mindazonáltal ahányszor elolvasom mondjuk saját horoszkópomat, annyiszor kap el a görcs, hogy miért nem vagyok én olyan, semmilyen, értéktelen és megfejthetetlenül szentimentális, amint a misztikumot vizslatók szerint kellene lennem?!
Avagy, miért is lehetséges az, hogy féktelen logikával olyasmit is felfedezek és megértek, amikre mások még csak nem is gondolnak?!
Hogy jövök én ahhoz, hogy ne hasonlítsak a skatulyához, amit nekem előírtak, hogy igenis horoszkópom megmondta, hogy naiv személyiségem és túlragaszkodásom zavarba ejtő?!
Egy biztos, egyszer kipróbáltam, milyen ez a viselkedés és utáltam magam érte!
Lehet a horoszkóp szerint élni, csak ezt úgy hívják: irányított élet, méghozzá mások által vezetett!
Én maradok a szabadságnál, úgy döntöttem. Ha kíméletlen logikára és határozottságra van szükségem, akkor avval élek, ha büszke családi vonásaimra, akkor avval és, ha könnyes virágzó lelkülettel, akkor azzal!
Ezen egyetlen egy jósdai főpap sem tud változtatni, még ha vérből vagy belekből, vagy rojtos csizmából is szedi megálmodhatatlan jövőről szőtt információit!

Félreértés ne essék! A misztikusság mint olyan részemről elismert és tisztelt dolog. De a misztérium a titkok világa. A szakrális, azaz szent és érinthetetlen megnyilvánulások , egyedi jelenések módja. Ahogy Isten, a Teremtő, a Mindenható velünk valamit közöl. Ez azonban a hit területe és rendkívül változatos módon ad képességet, avagy hordoz üzenetet, avagy gyógyít és kevés kiválasztott részesül ebből.

Azért elképesztő az a különbség, hogy a misztikusság akár arra is képessé tesz, hogy felismerjük a gonoszt, ellentétben a csillagjegyeket olvasók "vagy eltalálom vagy nem" aznapi jóslásával.Amikor is a mára várt hatalmas összeg helyett, (persze ellátva a megfelelő intelemmel, miszerint: hogy kérje ki tanácsát a családtagjainak, mert hajlamos a költekezésre), szóval mondom  a pénzeső helyett a delikvens, névtelen fenyegető levelek garmadát kapja!
Na ja, hát kicsit megcsúszott az üveggolyó, vagy már fáradt volt alkalmi főpapunk, avagy éppen belealudt a csillagok hosszas közlendőjébe!

Nem kívánok senkit lebeszélni, mindenki bátran higgyen abban, amiben akar, csak fogadja azt is el, hogy ez legalább olyan, mint az időjárás, vagy meleg lesz vagy hideg, valamelyik biztos!



Tudom, hogy férfiak nem, vagy nem vallják be, de mi nők mindig elolvassuk a divatbakik és a vörös szőnyeges divatbotrányok harsogó híradásait.

Szeretnek bennünket kioktatni, mit, hol, mikor, hogyan helyes viselnünk!
Egye fene, hát legyen!
Elolvasom még néha egyet is értek, csak azzal nem, hogy a varázslatos Dolce&Gabbana oldalt felsliccelt vörös ruhát, amelyben persze tilos villantani a fehér lábakat, szóval, hogy ezt a több mint 2 milliós ruhát én nem húzhatom fel. Egyrészt , mert piszok sóher vagyok és ennyit sohasem adnék egy cuccért- igen CUCC!-másrészt hova is húzzam fel?!
Ja, bocs pénzem sincs rá! Na de ez most nem szempont!
A CUCC-ról jut eszembe Mery Streep hihetetlen alakítása  Az ödög pradát visel c. filmben, erre a szóra olyan fintort vágott és olyan mélyen megvető pillantást, ami az ő zsenialitásából csak lehetséges!



Na ,de  hát nézzük még mily csodálatos dolgokkal próbálnak bennünket bombázni, mit ne viseljünk és mikor?!
Azt észrevettem, hogy a divatipar hatalmas és népszerű találmánya a leggings (Anyja neve: cicanadrág, nagyanyja pedig még kötött változatban született) mára a legmegvetendőbb darabok közé tartozik.
Ez a mindenütt testre simulós , nyúlós cucc, alkalmas összes testi hibánk megmutatására. Szégyenlős hölgyeknek ajánlott szépészeti plasztikai sebészeti vizsgálatra.

Mindenütt a szánkba rágják, hogy hosszú felsővel hordjuk, mert mégis kissé gusztustalan, ha a magunkra erőltetett gatyóka( mivel átlagban 2 számmal kisebbet vesz mindenki) annyira bevág a lábunk között, hogy, akár egy szál meztelenségben is járhatnánk!

Persze láttunk már olyat is, hogy a nő félfenekét tudta csak belepréselni ebbe a ruhadarabba így közszemlére téve az akár gyermekhinta méretűnek is mondható tangát.
Semmi bajom az 50 kg feletti hölgyekkel, szerintem, minden nő szép és értékes, de ez a fajta öltözködés tényleg megfontolandó.


Aztán vannak azok a bizonyos bakik, amikor esküvőre fehérben megy a násznép valamely tagja, avagy pirosban, a kedvenc pedig, amikor két nő hasonló vagy ugyanolyan ruhában jelenik meg egy bizonyos eseményen!
Na, de ez megint az átlagembert csak akkor érinti, ha mindannyian a "kici, pici, olcó" áruházban szerezték be cuccaikat!

Az viszont elgondolkodtatott, hogy egy-egy társadalmi eseményen mit illik és mit nem illik felvenni.
Egy időben trendi volt formabontónak lenni és farmert farmerral , flitteres blúzzal, vagy selyeminggel felvenni bárhová, bármikor.
Ma ismét kicsit tradicionálisabbak kezdtünk lenni és színházba, vagy komolyzenei koncertre előkelő, hosszú estélyi ruhát veszünk fel, férfiak fekete öltönyt, partykra térdig érő , laza esésű kellemes anyagú koktélruhát , az urak, pedig kellemes anyagú, laza, de mégis finom , színében is lágyabb nadrágot, hozzá illő inggel.

És már nem annyira akarjuk megmutatni szépséghibáinkat a feszes blúzokkal, mert rájöttünk, hogy a sztreccsnadrágnál csak egy rosszabb van a sztreccsruha. Ez utóbbit ugyanis mindig húzgálnunk kell, mert néhány lépés után a nyakunkból kell visszavadászni a megfelelő helyre.
Szóval ezeket már nem hordjuk szívesen és nem is szeretjük.
A vicc az, hogy  a férfiak sem! Ugyanis elvesszük tőlük a fantáziálás lehetőségét!

A sztreccsruha kitalálója nyilván abban reménykedett és joggal, hogy a nők imádni fogják és ez valóban így is volt, amíg ki nem derült, hogy az anyag olyan, hogy a nő, ha egy lépést sem tesz, akkor is egy idő után csúszik és csúszik felfelé. Igen katasztrofális látvány, amikor ünnepségeken a bemondó hölgy folyton húzgálja lefelé a falatnyi szoknyácskát és nem tudjuk eldönteni, hogy most szemérmes, vagy méreten aluli a ruha, illetve, ha nem szereti, hogy a combjai látszanak, akkor miért nem vett föl hosszabb ruhát, ha meg szereti mutatni szépséges lábait, miért húzgálja lefelé a göncöt!


Folytatnám a tangaviselet rejtelmeivel, de erről csak annyit nem állandó használatra keletkezett!
Kiagyalója csakis szexuális indíttatásból alkotta meg, hála neki, a párok sokkal izgalmasabb együttléteket élnek meg!
Higgyük el a tanga csak arra a 2 percre való, amíg rajtunk hagyják!
Bővebben erről bármely higiéniai oldalon olvashatunk.
Tudom, hogy már késő ősz van, de egy pillanatra visszatekintenék a nyár örök sláger öltözködési témájára: a zokni szandállal c. kedélyeket magas szinten tartó és le nem nyugvó problematikájára.

Bevallom őszintén , nekem nem probléma! Nem túl tetszetős, de kit érdekel, ha a pasi szuper és egyébként is maga a "herceg" kategóriát ostromolja.
Amúgy pedig a pamutzokni nem ártalmas, de a műanyag papucs, szandál, annál inkább.
Mindenesetre mi nők nem a férfiak lábát nézzük meg először, mert nem gondolunk arra, hogy lakkozza a körmét!

Szóval üsse kavics ! Legyen zokni szandállal ha a herceg ideális és a ló sem sánta!



Elképesztő...

...hogy milyen emberek vannak! Hála Istennek sokan vagyunk olyanok, akik a saját környezetüket szépíteni és építeni akarják. Vagyunk olyanok...